Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-18 / 142. szám
6 1992. június 18. Szabad ÚJSÁG Marshall-terv keletnek Évi 65 milliárd dollár... Németországba készül a japán tőke Hosszú távon gondolkodnak Június 13-ai wassenaari szimpóziumán az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank főtitkára, Bárt le Blanc bejelentette, Közép- és Kelet-Európa országainak csak egy új Marshall-terv segíthet, mégpedig évi 65 milliárd dolláros összeggel. Megállapította, ezen kívül meg kell finanszírozni a térségben legalább 60 atomerőmű biztonságos üzemét, vagy teljesen új erőműveket kell építeni helyettük. További nagy összegeket emészthet fel a konverzió, mely szintén nem valósítható meg külföldi támogatás nélkül. A szimpózium több mint kétszáz részvevője azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan lehetne megsegíteni a volt szocialista országokat. Egyetértettek abban, hogy a pénzügyi támogatást az ipari szerkezet egészséges megváltoztatására, az infra-Csehszlovákiában a vagyonjegyes privatizációs befektetési alapok közül a legerősebb tíz közé tartozik az Általános Hitelbank leányvállalata, a VÚB INVEST és az Első Szlovák Befektetési Rt Az ő képviselőiket kérdeztük, szerintük mi történik, ha Csehszlovákia felbomlik. Boris Kocúr mérnök, a VÚB Invest (IPF VÚB Kupón) vezérigazgató-helyettese: — Alapunk a rábízott vagyonjegyekből cseh vállalatokba is fektetett be, és klienseink közt is szép számmal akadnak cseh állampolgárok. A befektetéskor azt tartottuk szem előtt, hogy a legproduktívabb vállalatokba helyezzük a vagyonjegypontokat, olyanokban, amelyeknek stabil a gzdasági helyzetük, ezáltal klienseinket a lehető legnagyobb bevételhez juttassuk. Propagációs anyagainkban is egyértelműen leszögeztük, nem leszünk tekintettel a régiókra, az ágazatokra, az országrészre. Köztudomású és bizonyított is, hogy a cseh gazdaság erősebb, mint Számtalan tiltakozást az osztrák szomszédoktól, akik igencsak félnek a nálunk felépített csernobiloktól. Az apátszentmihályi ellen is mindent megtesznek — akár még a bősi vízerőmű megépítését is támogatni fogják, ha a bohunicei atomerőmű leáll, mert a sugárzás nem ismer határokat, viszont a fizika törvényei szerint visszafelé nem folyik a Duna —, s a temelíniböl sem kérnek. (Csehszlovákiának pedig energiára van szüksége.) A cseh kormánynak az okozott gondot, ami Bős esetében a szlovákiainak. Jelentős energetikai, építőipari lobby áll támogatóként az erőmű mögött, amelynek érdeke a további beruházás, ugyanakkor jelentős ellenzéke is van Temelínnek. A természetvédők mellett egyes pénzügyi körök is kifizetődőbbnek tartanák az energiafelhasználás racionalizálását, mint a további milliárdok beépítését, ráadásul hosszú ideje húzódik az atomtemető kérdése is. struktúra fejlesztésére és a nemzeti valuták megerősítésére kell fordítani. De a támogatáson kívül a nyugati országoknak meg kellene nyitniuk piacukat is a keleti termékek előtt, hangsúlyozta le Blanc. Ugyancsak nagy szükség lenne a közvetlen tőkebevitelre is, méghozzá minél hamarabb. A legnagyobb nyugati cégek 66 százaléka ki is nyilvánította, hogy érdekli őt a keleti befektetés. Mindez azonban addig, amíg konkrét lépések nem történnek — méghozzá átfogó és nagyarányú lé‘pések — nem sokat segít térségünk országain. A szimpóziumokon általában elméletben foglalkoznak a volt szocialista blokk országainak fellendítésével, s míg elméletről van szó, addig nincs is nagyobb vita. A viták akkor kezdődnek, amikor a szlovák. Nemzeti szempontokat azonban nem szabad a gazdaságba belevinni. És ahogy a szlovák gazdaság fejlesztésében részt vettek csehek is, ugyanúgy a cseh gazdaság eredményeiért is dolgoztak szlovákok is. Éppen ezért a szlováknak joga van vagyont birtokolni Csehországban, a csehnek pedig Szlovákiában. Ha mégis bekövetkezne az ország széthullása, semmi nem történne, csak annyi, hogy a szlovákok külföldi vállalatok részvényesei lennének — és megfodítva a csehek is —, ez pedig külföldön már most is teljesen normális dolog. Mindenesetre törvénynek kellene garantálnia, hogy a részvényesek jogait semmi nem fenyegeti. Akkör fektettünk be, amikor a privatizáció az egész Csehszlovákia területén zajlott, és szándékunk szerint a második fordulóban is invesztálunk cseh üzemekbe. Nem látok ugyanis okot arra, hogy ne ezt tegyük. Hacsak nem fogják ezt kimondottan törvénnyel megtiltani. Az ország felbomlása bizonyos A legutóbbi kínálkozó megoldásnak — hogy az erőmű területén építenék meg az ország atomhulladék-tárolóját — a helyi lakosság és önkormányzat elutasítása vetett véget, így megoldás híján a temelíni atomerőmű kérdését megörökli a leendő cseh kormány is. A június 15-ei kormányülésen egyetlen napirendi pontként szerepelt ez a kérdés. Számtalan szakértőt vontak be a vitába — pro és kontra is —, jelen voltak a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet képviselői is, s a megosztó vélemények ellenére abban egyeztek meg, hogy javasolják: készítsenek költségtanulmányt az erőműről a PHARE-program szakértői, bírálják el újra a Cseh Köztársaság energiapolitikáját, főleg a temelíni atomerőmű kérdését. Ugyancsak kérték olyan szabályozás kidolgozását, mely felszámolná az ország területén az energetikai vállalatok monopolhelyzekonkrétan is tenni kellene, s ezáltal veszélybe — vagy legalább versenyhelyzetbe — kerülnek a nyugati piacok, netán olyan lépéseket kellene megtenni, amelyek — mint Németország esetében az egyesítést követően — anyagi terhet, átmeneti életszínvonal-csökkenést is okoznának egy hosszútávú közös érdek szem előtt tartása érdekében. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank nem először állt elő a Marshall-terv elképzeléssel, ennek ellenére nem talált igazán támogatásra egyetlen meghatározó ország vezető köreiben sem. Pedig a kisebb horderejű segélyprogramok ebben a térségben csak akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha az alapproblémák megoldására is kerül elegendő pénz.-tskedvezőtlen hatással lesz majd a szlovák vállalatokra, ez vitathatatlan. De a cseh vállalatok szlovák részvényesei például elérhetik, hogy a cseh vállalatok ne szakítsák meg üzleti kapcsolataikat a szlovákiai beszállítókkal. Morhác mérnök, az Első Szlovák Befektetési Rt. ügyfél- és marketingosztálya: — Az ország széthullása kihatna munkánkra. Ügyfeleink közt sok a cseh, és szlovák ügyfeleink befektetési pontjaiból is helyeztünk el cseh vállalatikban. Úgy gondolom, korai lenne még következtetésekbe bocsátkozni, hisz a győztes pártok még tárgyalnak. Mindkettőnek engednie kell, ez a véleményem. Elméletileg pedig: ha gazdasági kapcsolataink nem szakíttatnak meg, a jövőnket sem kell féltenünk. Mi nem örülnénk semmi olyan lépésnek, amely a cseh és a szlovák gazdaságot kettéosztaná, a gazdasági kapcsolatokat megszakítaná, mert az egyenlő lenne a gazdaság halálával. -nctét, figyelembe venné az energiatermelés környezetkímélő alakítását, főleg a kén-dioxid—kibocsátás csökkentését. Ivan Dejmal környezetvédelmi miniszter erre célozva elmondta, külföldi tőke bevonásával elképzelhetőnek tartja az atomerőmű befejezését. Ahogy a tanácskozás végén kiderült: a Greenpeace és az amerikai Power International tanácsadó cég szakemberein kívül mindenki — természetesen hazai — az építkezés folytatása mellett foglalt állást, mert talán még mindig gyorsabban elérhetőnek tartják 68—130 milliárd (vagy még több) korona előteremtését, mint energiapazarló szokásaink megváltozását. A Greenpeace állásfoglalásában olyan ajánlás áll, hogy Csehszlovákia jobb hatásfokkal használja fel meglevő energiáját és keresse az újrafelhasználható forrásokat, hiszen ha azokat a hatalmas összegeket, melyeket az „atomprogram” végrehajtásába fektetett eddig, a megújítható források kutatására fordította volna, ma kurrens cikkeket kínálhatna a világpiacon... Egyre több a Távol-Keletről érkező gazdag beruházó mustrálgatja az irodaházakat és üzleteket a német nagyvárosokban. Érdeklődnek az eladási árak és ingatlanbérek iránt, barátságosan bólogatnak, majd hazarepülnek. A japánok, akik már a nyolcvanas években, egy évtizeddel korábban is élénken érdeklődtek a német ingatlanok iránt, igazi távol-keleti módon viselkednek: először pontosan „bemérik” maguknak a piacot, majd intézkednek az ingatlanügynökségek és tanácsadók útján. „Jönnek a japánok” — mondja Hartmut Bulwien, a müncheni regionális piac- és gazdaságkutató intézet igazgatója. A nagyok közül a Shimizu építőipari kornszern jelent meg elsőnek, még 1989 végén, és 25 ezer négyzetméter irodateret létesített Offenbachban. Később jelentkezett a Nomura és a Kowa, a japán ipari bank leányvállalata is, továbbá egy sor építőipari cég. A kilencvenes évek elejétől kezdve az érdeklődés középpontjába került a frankfurti Messeturm magasépület, amelyért egymilliárd márkát kérnek, és a Fürstenhof irodakomplexum a banknegyedben (450 millió). Épületeket bontanak le, újakat emelnek mindenhol. Münchenben a japánok megkaparintották a Marriott Hotelt, és a Deutsche Bankkal együtt egy német-japán centrumot építenek. A japánok azonban mindenekelőtt Berlin iránt érdeklődnek. A város szívében, a Potsdamer Platzon a Sony már építteti is európai központját, mellette egymilliárdos költséggel irodaházak, butikok, egy szálloda, egy mozi és lakóházak épülnek. Más japán cégek a Penta Szálloda iránt érdeklődnek élénken, és az egykori Kelet-Berlinben irodai és bevásárló központot létesítenek. Sokáig rá sem hederített a japán tőke Németországra. Milliárdokat Botrány Kaliforniában Az USA egyik legismertebb cégében, a Sears, Ruebock and Company-ban botrány tört ki, amikor a fogyasztói érdekvédelmi minisztérium kaliforniai ügynökei megállapították, hogy a Sears autójavító műhelyeiben rendszeresen meglopják az ügyfeleket. S bár a cég elutasítja a vádakat, az a veszély fenyegeti, hogy Kalifornia állam területén 72 javítóműhelyük működési engedélyét vonják be. Az ellenőrző szerv ügynökei ugyanis hosszabb időn keresztül megfigyelték, hogy a Sears a végzett javítások 90 százalékában a valós díjnál jóval többet számláz, átlagosan 223 dollárral. Az ellenőrzés első szakaszában az ellenőrök 36 gépkocsit adtak be a cég 27 különböző műhelyébe. Az autóknak semmi más bajuk nem volt, csak a fékpofabetétük volt elkopva. 34 esetben olyan értesítést kaptak a műhelytől, hogy további javításokra is szükség van, egy költöttek épületekre a világ minden részén, különösen Amerikában, miközben Németországot kihagyták. Megszerezték 850 millió dollárért a New York-i Rockefeller Centert, Hawaii-ban szállodákat vettek... Az ingatlanpiac manapság azonban világszerte pangásnak indult, különösen az angolszász országokban. New Yorkban és Londonban az irodai ingatlanok húsz százaléka üresen tátong. Ezzel szemben Japánban csillagászati árakon kelnek el az ingatlanok: Tokió központjában egyetlen négyzetméter irodaterület ára 450 ezer márka. így aztán megnőtt a japán beruházók érdeklődése a külföldi ingatlanok iránt. Ha valamit célba vettek, a pénz nem számít. A világhírű hamburgi Vier Jah reszeiten Szállodáért először 115 millió márkát kínáltak, de a legújabb ajánlat már 210 millió márka. Ennyit egyetlen európai konkurens sem képes fizetni. Európa legmagasabb épülete a franfurti Messeturm, melyet az amerikai Tishman Speyer Properties építtetett, most szintén a japán vásárlók kegyére vár, akik a 70 emeletes felhőkarcolót fokozatosan „lépcsőről lépcsőre” vásárolják meg, ameddig viszonylag alacsony áron megkaphatják. A japánok nem sietik el a dolgokat. Hosszú távon, évtizedekben gondolkodnak. így aztán készek többet is fizetni, mint amennyit pillanatnyilag az ingatlan megér. Ä német ingatlanügynökségek pedig beletanulhatnak, miként kell megfejni a gazdag külföldi beruházókat. Az elmúlt években skandináv ingatlancégek következetesen túl magas árakat fizettek a német ingatlanokért. Most a japánok veszik át a „bolond svédek” szerepét: ha egy japán is jelentkezik, az ingatlan ára máris 25 százalékkal felmegy. Der Spiegel esetben pedig a számla 585 dollárral volt magasabb, mint lennie kellett volna. A javítási díjakat azáltal emelték, hogy olyan beavatkozásokat is végeztek (?) a járgányokon, amelyekre nem volt szükség. Az első vizsgálatot követően a minisztérium 1991 decemberében beszámolt a cégnek tapasztalatairól, ezt követően pedig — januárban — újabb 10 gépkocsi javítását kérte. Hét esetben újra többletszámlázás történt, mivel felesleges javításokat is végeztek a gépkocsikon. A kaliforniai botrány nagy károkat okoz a Sears cégnek, rontja a hitelét, melyet a chicagói székhelyű vállalkozás hoszzú évtiz 'dekig épített ki. A Searsnak, melynek USA-szerte számos üzletháza van, az utóbbi években komoly problémái vannak, ennek ellenére továbbra is egyike az ország legnagyobb áruforgalmazóinak és szolgáltatóinak. Mi lesz a vagyonjegyekkel? A részvényesek jogait nem bánthatják Csehország „ vízlépcsője9 Lesz, vagy nem temelíni erőmű? A leköszönő cseh kormány sem panaszkodhat: neki is jutott tengeri kígyó. Nem az államjogi kérdésre gondolok, a sokkal megoldhatatlanabb temelíni atomerőműre, mely szintén a gigantomániás korszak örökségeként maradt rá, mint szamárra afüL Mert hát mit is hozott Csehországnak ez a „műtárgy”? A Sears meglopja ügyfeleit
