Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-16 / 140. szám
4 1992. június 16. Szabad ÚJSÁG Mit kíván egy lakótelep? Vihar „Észak" felett Kietlen, zord betonrengeteg. így jellemezhető minden hazai új lakónegyed, de a galántai Észak-lakótelep, ha lehet, még két fokkal ilyenebb. Felesleges részletezni, maguk az ottlakók mondják, hogy az övékénél aligha van rondább. Szolgáltatások vagy boltok a városnak ezen a táján csak elvétve fordulnak elő, tehát aki itt lakik, ebből a szempontból sem nyerő. Pedig a kórház és a vasút közötti házak - amelyekről szó van - alighanem mutogatásra is készültek, hiszen az eredeti tervek szerint ez lenne az ország egyetlen, termálvízzel fűtött lakónegyede. A nem mindennapi elképzelések megvalósítása azonban természetesen késik, s a közelmúltig ideiglenes fűtöházakkal pótolták a természet ajándékát, s csúfították még jobban ezt a lakótelepet. A totalitárius rendszer bukását követően a város új vezetői elhatározták, hogy változtatnak Galánta talán legcsúnyább és legelhanyagoltabb lakónegyedének arculatán. Az elhatározást most követnék konkrét lépések, csakhogy az Észak-lakótélepen sokan élénken tiltakoznak a városatyák javaslata ellen. S hogy miért utasítják vissza a segítséget? A lakóit üitakojmak Június 10-én, a délelőtti órákban egy kis közvélemény-kutatásra indulok, hogy megtudjam, miről is van szó. A kihalt lakótelepen kóborolva először egy kerékpáron hazaérkező fiatalas^szonyt szólítok meg.- Azt kérdezi, hogy miért háborodtunk fel a város vezetőinek ,,segítő“ szándékán? Hát elmondom - sóhajt nagyot Éva Bednárová, miközben lelakatolja a járművét. - Nézzen körül! Itt van ez a sok, egymásra ragasztott csúnya szürke ház, s köztük a kevés zöld terület. Már így is alig van helyük a gyerekeknek játszani, a felnőtteknek pihenni, mégis akad, aki ezt el akarja venni tőlünk! Igaz, szinte mindent a városban kell megvásárolnunk és onnan hazacipelnünk, mert itt az egyetlen élelmiszerboltban alig kapni valamit. Jó lenne még ide néhány bolt, szolgáltatás, de nem mindegy hova! Épp ma kapott minden család a polgármestertől egy levelet, amelyben arra kér bennünket, hogy a mellékelt rajzot véleményezzük, megfelelne-e az ott feltüntetett megoldás számunkra. Ha jól látom, ez már más mint a korábbi, de most is a lakóépületek mellé tervezték a kis maszek boltokat. Közben Jaroslav Bednár, a férj is csatlakozik hozzánk, aki - miután megtudja, mi járatban vagyok - a ház mögé invitál, s közben indulatosan magyaráz.- Tudja, az való igaz, hogy elkelne ide több fajta szolgáltatás és néhány bolt, de hogy húsfeldolgozó meg pék-Kelemen Zoltán üzem kerüljön a lakások közvetlen közelébe! Hát az már sok! Arra nem gondolt senki, hogy ezeket el kell látni áruval is, hogy majd hajnalban jönnek a gépkocsik és nem lehet itt pihenni? S a gyerekek még nagyobb balesetveszélynek lesznek kitéve!- Ezt a tervet nem gondolták végig a tervezők! - csatlakozik hozzánk Pavel Lacho, majd sokatmondóan legyint és továbbáll. Eközben egyre többen vesznek körül és nem győzik sorolni érveiket, hogy miért nem kérnek a város ilyetén segitségéböl. Gál Imre (balról) és Klement István Akik észbe kaptak;- Itt lakik ebben az épületben Gál Imre meg Klement Pista, őket kérdezze - noszogatnak négyen-öten is. Rövidesen megtudom, hogy miért. Állítólag nekik és még egy-két barátjuknak köszönhető, hogy ez ügyben dialógus kezdődött a város vezetői és a lakók között. Klement István lakásán rövid időn belül megjelenik Gál Imre és Kelemen Zoltán is, akik nem titkolják, április végén petíciót küldtek a polgármesternek, amelyhez legalább 200 aláírást gyűjtöttek - Nyomatékot adva az üzlethálózat város által javasolt kiépítése elleni tiltakozásuknak.- Már az is nagy pech, hogy ezen a szerencsétlen lakótelepen kaptunk lakást, ahol sokáig csak ideiglenes bolt állt a rendelkezésünkre. De ha most módunkban áll változtatni környezetünkön, akkor úgy gondoljuk, hogy elsősorban a mi véleményünket illene figyelembe venni. Főleg most, miután sikerült elérnünk, hogy távolítsák el a régi boltépületet, amely időközben tönkrement, csúnya volt és patkányok vertek alatta tanyát. A helyét bevetettük füvei és fákat ültettünk oda. Erre mi történik? Megtudjuk, hogy valamilyen kis péküzemet és pékboltot kíván odatelepiteni a város... - mondja a házigazda.- Ráadásul épületünk és a szomszéd ház közé húsboltot terveztek, melynek hütőháza a mi lakásunkkal lenne tőszomszédságban - veszi át a szót Gál Imre. - El tudom képzelni, amint a kompresszor egy életen át duruzsol a fülembe. S hogy a boltot miképpen látnák el áruval, arról már nem is beszélek. Ugyanis csak a járdán keresztül vagy a játszótér felé lehetne megközelíteni gépkocsival...-Amikor minderről tudomást szereztünk és meg tudtuk, hogy épp másnap tárgyal ez ügyben a város képviselőtestülete, gyorsan cselekedtünk - egészíti ki lakótársait Kelemen Zoltán. - Megkérdeztük a lakókat - ha már képviselőink nem tették meg, A betonrengeteg hogy mit szólnak az említettekhez? A legtöbbjük hozzánk hasonlóan vélekedett és aláírta a petíciót. A lényeg az, hogy így a város vezetői megtudták: természetesen igényt tartunk különböző alapvető szolgáltatásokra és boltokra, de nem lakótelepünk amúgy is szegényes zöld területének rovására...- Bár akadtak, akik megpróbálták kiforgatni levelünk tartalmát. Van benne ugyanis egy mondat, amely szerint mi nem értünk egyet azzal, hogy bárminemű további épület kerüljön lakótelepünkre. Mi ezt természetesen úgy értettük, hogy a lakóházak közé ne kerüljön egyéb építmény - magyarázza Gál Imre. A rögtönzött „kis lakógyűlésen“ megtudom továbbá: a polgármester a levél nyomán összehívott egy nyilvános gyűlést, hogy a lakók részletesen is elmondhassák, mit szeretnének, s mit nem a lakótelepükön. Csak a hangulat akkor már olyannyira túlfűtött volt, hogy az egyezkedés bizony nem mellőzte a személyeskedést sem. A vélt vagy valós sérelmeket ugyanis - mint kiderülni látszik - a legtöbb esetben hiányos információk, féligazságok váltották ki. De ez nem lényeges. Az a fontos, hogy előrelépés történt az ügyben. Ennek tekinthető az épp ottjártamkor postázott közvélemény-kutatás is. A többség közömbös Klement, Gál és Kelemen urak férfiasán beismerik, hogy ók maguk, a lakók is követtek el hibát, amikor nem vették észre, hogy az élelmiszerbolt kirakatában már jóval korábban kitették közszemlére a lakótelep kereskedelmi és szolgáltató hálózatának tanulmánytervét, bár szerintük egy ilyen rosszul ellátott boltba kevesen járnak, a tervrajz nem volt igazán szem előtt. Nos, tény, hogy a lakótelepen sokan mondták, hogy miattuk ott függhetett a tanulmányterv egy hónapon át, ők nem láthatták, mert nem járnak ebbe a boltba. Akadt, aki úgy nyilatkozott, hogy nem bánja, lehet bolt vagy szolgáltatás bármelyik épület mellett, csak már ne kelljen mindenért a városba járni. Horváth Katalin és Janega Aranka is egyből rávágták, hogy a kocsmán kívül bármilyen boltot szívesen látnának a lakótelepen, de sietve hozzáfűzték: csak legyen lehetőleg minden egy helyen. Néma Márta, Nyári Erika és Tata Zsanett, a gyer-Horváth Zoltán mekeikkel utcán játszadozó anyukák már erélyesebbek voltak.- Itt rengeteg a gyerek, főleg a kicsi, akikre nem gondoltak a tervezők. Ha a nagyobbak fociznak vagy bicikliznek, akkor a kisebbek számára nem marad hely a játszásra. Az az egy-két hinta nevetségesen kevés, és silány lehetőséget kínál a gyermekeknek szabadidejük értelmes eltöltésére. Ezen kellene inkább változtatni, nem pedig még sűrűbbé, lehetetlenebbé tenni ezt a lakótelepet... A lakók véleménye tehát szinte Tala Zsanett (balról), Néma Márta és Nyári Erika (A szerző felvételei) egybehangzó. Legyen több bolt, szolgáltatás, de lehetőleg ne szétszórva a házak között, s főleg ne a zöld terület rovására. Ahhoz azonban, hogy elvárásuknak valóban nyomatékot adjanak, jól tennék, ha bekapcsolódnának valamennyien az említett közvélemény-kutatásba és visszaküldenék válaszukat a városi hivatalba. Ezzel nemcsak a tervezőknek segítenének, hanem elsősorban önmaguk javát szolgálnák. A polgármester; mi segíteni akartunk Ezen a véleményen van Horváth Zoltán, Galánta polgármestere is, aki a következőképpen nyilatkozott az Észak-lakótelep gondjáról.- Nagyon bánt, hogy Így alakultak a dolgok. Mi ugyanis valóban jót akartunk az ottélöknek. A törvény szerint jártunk el, amikor kifüggesztettük a tanulmánytervet. Mindenki hozzászólhatott volna, és a szakemberek a lakók észrevételei szerint jobbíthatták volna a tervet. Csakhogy egyetlen egy megjegyzést sem kaptunk. Igaz, a képviselőink - akik közül nyolc (!) ezen a lakótelepen él - sem remekeltek. Nekik kellett volna megtudniuk, miként szeretné megoldani ezt a kérdést a lakosság. Talán mi sem tettünk meg mindent az ügy zavartalan lebonyolítása érdekében, de szerintem még semmi sincs veszve, hiszen - mint azt a nyilvános gyűlésen megígértem - az ankét kiértékelését követően egy újabb gyűlést tartunk és biztos vagyok benne, hogy a végén közös nevezőre jutunk. Szerintem ugyanis ez esetben csak két szempont lehet mérvadó: a lakóké és a szakembereké. Más szóval csakis olyan megoldás jöhet számításba, amely szakszerű és teljes mértékben megfelel a lakók elvárásainak. Egyébként el kell mondanom: a tanulmánytervekben semmilyen üzem nem szerepel, kizárólag boltokról van szó. Minden jó, ha a vége jó - szoktuk mondani. Remélhetőleg így lesz ez most is. Csak éppen el lehetett volna kerülni sok kellemetlenséget, bosszúságot, ha a lakók nem az utolsó pillanatban eszmélnek, ha nem közömbösek azzal szemben ami körülöttük történik, és másképp alakultak volna a dolgok akkor is, ha a képviselők nevükhöz méltóan valóban képviselik saját és lakótársaik, pontosabban választóik érdekeit... A sort alighanem hosszasan folytathatnánk, de a polgármester bíztató szavaiban reménykedve most már feleslegesnek látszik a történteken morfondírozni. Aki azonban úgy véli, hogy a tervezők több lehetséges megoldást javasolhattak volna, az írja meg ezt válaszként - alighanem igaza van! Bizakodó Ján Spánik műépítész, a tanulmányterveket készítő Coopex studio tervezőiroda helyettes vezetője is, aki szintén a szóban forgó lakótelepen lakik, tehát jó oka van arra, hogy munkatársaival együtt valóban a legjobb megoldást keresse. Persze, ó néhány szakmai akadály ismeretében egy kicsit másként látja a dolgokat, mégis biztos benne, hogy a lakókkal együtt sikerül megtalálniuk a legeslegjobb megoldást. BARANYAI LAJOS
