Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)
1992-06-13 / 138. szám
4 1992. június 13. Szabad ÚJSÁG A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elképzelései Lökést kell adni a gazdaság fejlődésének Sergej Kozlík mérnök a parlamenti választásokon győztes szlovák politikai erő, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom gazdasági klubjának titkára. Az alábbi interjú még a választásokat megelőzően készült vele azzal a céllal, hogy vázolja a DSZM gazdasági elképzeléseit. Mivel most már realitássá vált, hogy Szlovákiában ők veszik át a kormányaidat, olvasóinknak is szeretnénk bemutatni, gazdasági téren mire is számíthatunk.- A gazdasági reform eddigi irányítói a reform végrehajtása során keletkezett nagyfokú visszaesést és hanyatlást a külföldi piacok széthullásának rovására írják, melyre a rugalmatlan vállalati szféra nem volt képes reagálni. Önök mindezért a reformot magát, a sokkterápiát teszik felelőssé. Meg is tudják indokolni állításukat?-Már 1990 végén, a gazdasági reform bevezetésének kezdetén meglepően pontos számítások léteztek arra vonatkozóan, milyen paraméterek mellett milyen következményekkel jár majd. A korona-dollár árfolyam 24 Kős/USD-ra való leértékelése esetén a várható árszintnövekedés 30 százalék volt, 28 Kös/USD esetén pedig 60 százalék. Abban az időben a gazdasági reform tervezete a 24 Kős/USD árfolyamból indult ki, a Nemzetközi Valutaalapnak eljuttatott feljegyzésben pedig a szövetségi kormány deklarálta, hogy a gazdasági visszaesés nem lesz több 5 százaléknál, a munkanélküliség legfeljebb a 250 000 főt éri el, vagyis legfeljebb 4,5 százalékos lesz. Az első áremelkedési hullámnak 25 százaléknál meg kellett volna állnia 10 százalékos reáljövedelem-csökkenés mellett. 1990 végén azonban döntő változás állt be, a szövetségi kormány 28 koronás dollárárfolyamot vezetett be, húsz százalékos behozatali vámmal tetézve (melyről a nemzeti kormányok is csak a sajtóból szereztek tudomást). 5 máris a világon volt a 60 százalékos árnövekedés egy nem piaci környezetben, ahol egyáltalán nem létezett konkurencia. A sokkterápia további következményei is ismertek. Elég említeni a nemzeti jövedelem 15 százalékos csökkenését, a munkanélküliség elérte a 10 százalékot Szlovákiában és tovább növekedett, a reálbérek 20 százalékkal csökkentek.- Az, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet csak a korona devalvációjának és az azt követő áremelkedésnek a következménye, nekem túlságosan profánnak tűnik.- Az áremelkedés gazdaságunk új helyzetének következménye volt, és nem lehet a hanyatlás okozójává megtenni. Vannak olyan országok is, ahol több száz százalékos inflációt mutatnak ki, a gazdaság mégis növekszik. A gazdasági hanyatlás és az áremelkedés összefüggéseit nálunk más sikban kell keresni: a belső kereslet hatalmas mértékű visszaesésében.- És a keleti piacok megszűnése?-A külföldi piacok megszűnését okolni a recesszióért csupán a valódi okok elfedése. 1991 -ben a kivitel csak 6 százalékkal csökkent, de a hazai kiskereskedelmi forgalom a lakosság vásárlóerejének csökkenése miatt a valóságban 40 százalékkal volt kisebb. (A valóságban, vagyis mennyiségileg, nem pénzben - a szerk. megj.) Széthullott a befektetési piac, az állami költségvetés közkiadásai nem lettek a szükséges mértékben valorizálva. A hazai „társadalmi kereslet“ csökkenése befagyasztotta a gazdaságot, a vállalati szféra fuldokolni kezdett a kölcsönös eladósodottságban. A túlhajtott restrikciót késői és átgondolatlan „lazítás“ követte. Ebből is nyilvánvaló, hogy gazdasági bajaink legfőbb okai hazai eredetűek, s az eddigi reformforgatókönyv következményei.- Elutasítják a reform döntő szerepét abban, hogy viszonylagos gazdasági egyensúly, van és fokozatosan megállapodik az árszint is?-Valtr Komárek Václav Klausszal folytatott televíziós vitájában e megjegyzésre azt válaszolta, hogy a sérült páciens vérzésének elállítására nem okvetlenül az a legjobb módszer, ha leállítjuk a szívműködését. Ezzel én egyetértek. A gazdaság ideiglenes egyénsúlyát és az árszint állandósulását a nemzetgazdaság teljesítőképességének hatalmas mértékű visszaesése árán értük csak el. A havi termelés a korábbi évhez képest 40 százalékkal csökkent. A konvertibilis pénzeszközöket fogyasztási cikkek behozatalára pazaroljuk. Nő az álfoglalkoztatottság és ennek következtében csökken a reálbér. így a gazdaság teljes csődjéhez közeledünk. A lengyelországi tapasztalatok ezt egyértelműen bizonyítják. A félig megfulladt pácienst nem lehet további fojtogatással meggyógyítani. Egyszerűen: gazdaságunknak lehetőséget kell adni a fejlődésre.- Ezt a nézetet egyre több párt és mozgalom gazdasági szakértői is osztják. Mely impulzusokat tartja a legfontosabbnak a DSZM?- Fordulat akkor állhat be gazdasági életünkben, ha olyan intézkedéseket hozunk, melyek következtében gyarapodnak majd a beruházások, közbefektetések, ha támogatni fogjuk az exportot, a tőkebeáramlást és a lakossági kereslet élénkítését.- Honnan lesz minderre pénz?- Egy biztos: a költségvetési felesleggel, illetve az egyensúlyban lévő költségvetéssel nem sokra mentünk. Aki fellendülést és élénkülést akar, annak mernie kell beszélni olyasmiről is, mint államadósság, költségvetési hiány, külföldi hitel, és az aktív strukturális politikáról, mely állami támogatást élvez.- Konkrétumokat is tudna mondani, mert ezek mind általános dolgok. Honnan merítenek „ihletet“ vagy példát arra, milyen mértékben avatkozzék be az állam a gazdasági szerkezetváltásba? Mi mindenhez lenne kötve a közhasznú beruházásra folyósított összeg?- A fejlett nyugati országok, Délkelet-Azsia és az Egyesült Államok tapasztalataiból indulunk ki, amelyek a múltban már sikeresen megbirkóztak a szerkezetváltással és a recesszióval. Mindnek közös jellemzője volt a fejlesztésközpontúság és az aktív állami részvétel. A mérsékelt költségvetési hiány és a külföldi hitelek ezen országok gazdaságpolitikájának részét képezték és képezik. A közhasznú beruházásokra előteremtett eszközöket viszont szigorúan az infrastruktúra fejlesztésére kell fordítani: út- és telefonhálózatot kell kiépíteni, és így tovább. A vállalkozásélénkítést közvetett eszközökkel akarjuk elérni, például megfelelő hitel- és adópolitikával, mely előnybe helyezi a beruházást vagy a tőkefelhalmozást, a takarékoskodást a fogyasztással szemben.- Ha a restriktiv pénzpolitikát élénkítóvel váltja fel, nem tudja kézben tartani az inflációgátló eszközöket. Mivel kompenzálja majd azokat?- Az élénkítő stratégia nem jelenti, hogy nem lehet megakadályozni az inflációt. Olyan nyilvános pályázati rendszer kialakításáról van szó például, amely az árviszonyokat korszerűvé teszi. Ausztriában például ez szintén használatos. Vagy ugyanott ismert az ajánlott ár fogalma, vagy az ármozgási indexé. Az állami eszközök felhasználása terén szintén takarékosságra törekszünk majd, fejleszteni kívánjuk a konkurenciát... Nem lenne viszont tisztességes, ha azt ígérnénk, hogy nem lesz infláció. A hetvenes években, amikor a fejlett nyugati országokban zajlott a szerkezetváltás s amikor mindenre kihatott az olajsokk, több mint 20 százalékos volt náluk az infláció. Mind az USÁban, mind Svédországban, de Japánban is. Mi mindenképpen minimális és követhető mértékű inflációt szeretnénk.- A DSZM választási programjában hangsúlyozta, hogy más alapokra helyezi a vagyonjegyes privatizációt is, ha győz. Azt is kiemelték, a privatizáció hagyományos módszereit fogják előnyben részesíteni. A mozgalom ellenfelei szerint ez azt is jelentheti, hogy teljes egészében leállítják a vagyonjegyes privatizációt. Igaz ez?- Nem akarjuk megsemmisíteni a vagyonjegyes privatizáció eddigi első körét. De elemzéseink alapján olyan intézkedéseket akarunk hozni, amelyek megakadályozzák, hogy nemzeti vagyonúnkat áron alul kiárusítsák a külföldieknek, vagy hogy túl sok vagyon kerülhessen egy kézre. Nekünk az az elképzelésünk, hogy mindenütt, ahol az csak lehetséges, közvetlenül privatizáljunk. Lengyelországban így privatizálták az építőipar 50 százalékát, míg Szlovákiában csak az 5 százalékát. Ez pedig nagy kár, mivel épp ilyen módon lendíthető fel leginkább a kis- és középvállalkozás. Leasinggel vagy részletfizetéses formákkal minden bizonnyal akadt volna elég kisvállalkozó, vagy csoport, amely kis- és középvállalkozássá alakított volna át nagyüzemekből részekre bontott kisüzemeket. A befektetéseik is minden bizonnyal gyorsabban térülnének meg. J. P. ANyitra parti járási székhely, Érsekújvár vállalatai s üzemei az elmúlt évek során felszippantották a környező falvak - Tardoskedd, Naszvad, Perbete, Udvard - fiataljait, akik ma már ezt a várost tekintik lakhelyüknek. A Berekként emlegetett oldalon egymással vetekednek a magasabbnál magasabb háztömbök. A régebbi lakótelep szomszédságában - ahol a házak ablakaiból még szabad szemmel lehet kísérni az egyre inkább zsugorodó folyó szórakozott, majd idővel felgyorsuló folyását - most újabb panelóriások terpeszkednek. A folyómenti,« az újonnan létrehozott lakótelepek között szinte semmilyen átmenet nem észlelhető. Talán csak annyi, hogy a korábban születettek számára elérhetőbb a városközpont, a buszmegállók és a vasútállomás. A frissen festett házak új lakói viszont már inkább „beutaznak“, mint gyalogosan járnak a központba. Talán éppen az ő mindennapjaik késztették a városatyákat arra, hogy meghányják-vessék az immáron két éve elárvult egykori orosz laktanyák további sorsát. Nem az idő vasfoga rágta! A hónapokon, majd éveken át húzódó vita, s nem utolsósorban a pénzhiány okozta, hogy a megüresedett épületek garázda, semmit sem kímélő kezek martalékává váltak. Keleti szomszédaink számunkra idegen viselkedését és rendszeretönek nehezen nevezhető életmódját is felülmúlták azok az ismeretlen egyének, akik attól sem riadtak vissza, hogy agyonüssék az őrködő kutyákat, és behatoljanak a létesítménybe. Minden mozdíthatót és használhatót eltulajdonítottak, s amivel nem tudtak mit kezdeni, azt a földdel tették egyenlővé. Az érsekújvári szolgáltatóüzem helyében létrejött Novocentrum dolgozói nagy fába vágták a fejszéjüket, amikor hozzáláttak a felújítási munkálatokhoz. Elsőként a Csapájev laktanyára került a sor, de a Dózsa laktanyában is igyekeztek ezzel párhuzamosan még az év első felében elvégezni az alapvető munkálatokat. A terület egy részén, a talajban olajszennyeződést észleltek. Az előre nem sejtett akadály miatt el kellett hogy halasszák az eredetileg tervezett munkálatok folytatását. A Novocentrum harmincnyolc dolgozója Horváth Károly mérnök irányításával csak az után láthatott hozzá az épületek osztályozásához. A műszakilag viszonylag jó állapotban lévő épületeket felújították, más létesítményeket a tervezetnek megfelelően átépítettek, s voltak, amelyeknek már semmi hasznát nem tudták venni, így azokat lebontották. Az érsekújváriak jelenleg már igénybe vehetik a fedett vásárteret, amelyhez a szociális helyiségeket a napokban fejezik be. Ugyancsak elkészült már a parkoló, valamint a leendő kereskedelmi és szolgáltatóközpont két bejárata. Szerettük volna megtudni, hogy az említett létesítményen kívül mi minden áll majd a jövőben a lakosság rendelkezésére, miután megnyitják az egykori újvári bástyák kontúrjait idéző laktanyák valamennyi kis és nagy kapuját a kíváncsi szemek előtt. Sok a terv, kevés a pénz... „A látogatást kérjük bejelenteni“ - rozsdásodik az ajtó felett a felirat, s a ma már szélesre tárt vaskapu előtt gondosan fényezett orosz csizmák keményen koppanó, órjáró lépteit véljük hallani. A kapu parányi ablakán át szemlélődő, némelykor egy cigarettaszünetet tartó baka kifejezéstelen arca - csupán ennyi volt, amit a múltban az itt élő lakos „elleshetett" a laktanyák életéből. Visszatérve a jelenbe, a szemközti ajtón Horváth Károly mérnök irodájába lépünk be. • Átsétálunk a ma még romos épületek között, s a meglévő vásárteret kivéve eléggé rendezetlen a környék a tető nélküli falmaradványok között. A legilletékesebbnél érdeklődünk arról, mi lesz a két laktanya sorsa?-Ami a Csapájev laktanyát illeti, ahol egy kereskedelmi-szolgáltatási központ létrehozásán szorgoskodnak dolgozóink, még nagyon sok munka vár ránk. öreg vályogtéglákból építették közel 100-150 évvel ezelőtt az épületek nagy részét. Meg kellett hát fontolnunk, mi az, ami még használható, s ami részleges, esetleg teljes átépítésre szorul. Az 1882-ben épített lovardából a nyugati országokban már ismeri „ún. szupermarketet“, azaz kereskedelmi központot szeretnénk létesíteni. • Ennek a laktanyának a másik oldalán csak a falak maradtak meg. Mi lesz az épületrésszel?- A bejárati részt teljesen le kell bontani. A helyére butikokat tervezünk. A kis boltokat magánvállalkozóknak szeretnénk bérbe adni. Nem lesz könnyű feladat eldönteni, hogy a mai napig jelentkező közel 350 igénylő közül ki lesz a 43 pályázatnyertes - gondolkodik el Horváth Károly, a Novocentrum igazgatója. Az említett laktanya korszerűsítése, átépítése a városatyák javaslatai alapján Istenes József építészmérnök munkája. A tervek megvalósításában a Novocentrum Szegő Zsigmonddal, valamint a Novostav vállalattal működik együtt. Csak a Csapájev laktanya rendbehozatala, s a szépen hangzó tervek megvalósítása tízmilliós beruházást igényel. Mivel a Novocentrum városi üzem, nem terhelik öt nagyobb adózási kötelezettségek. Olcsóbb a munkaerő, s ugyancsak olcsóbb az építőanyag is, ha azt saját szolgáltatásaik révén be tudják szerezni. A Novocentrum a kisüzemi szolgáltatásoktól „örökölt" ugyanis egy kavicskitermelőt, így az említett tízmilliót a leleményes építőipari dolgozók nyolcmillióra csökkenthetik. A Dózsa laktanya jövőjéről • ígéretes kezdeményezésnek bizonyulnak a különböző szolgáltatásokat és árucikkeket kínáló üzletegységek, valamint a kereskedelmi centrum. Nehéz ezek után elképzelni, miképpen döntött a város a Dózsa laktanya jövőjéről?- kérdezzük Horváth úrtól, mialatt az említett laktanya tervezetét vesszük szemügyre.- Ezen a helyen lesz a mi irodaházunk és a városi rendőrség székhelye, illetve egy étterem és park mesterséges tavakkal, szökókúttal. Az egykori laktanya a pihenésre, szórakozásra, a szabadidő ésszerű kihasználására fog szolgálni. A sportolni vágyók számára futball- és hokipályák, asztaliteniszezésre, kézilabdázásra szolgáló területek állnak majd rendelkezésre. Egy fitness-központ létesítése is terveink között szerepel. A gyerekekre is gondoltunk, ezért játszóteret, homokozót is készítünk... ha lesz elegendő pénz - teszi hozzá sokatmondóan beszélgetőtársunk, majd így folytatja - nem rajtunk múlik, mert ha van miből, a mi dolgozóink közül egy sem lesz rest hozzálátni a munkálatok végzéséhez. A Novocentrumnak ötvenöt alkalmazottja van. Többségük a laktanyák rendbehozatalában vesz részt, mások az „örökölt“ részlegegységek valamelyikében dolgoznak. Ezek közé tartozik a cipójavító műhely, valamint a város központjában található sokszorosító. Mind a mai napig kérdéses, miből fedezi majd a város a megkezdett munkálatokat. Egyet s mást sikerült megtudnunk azokról az elképzelésekről is, amelyek a befejezés újfajta módozatait jelentenék. A két laktanya átépítését esetleg egy újonnan létrehozott részvénytársaság is befejezhetné, amely érdekelt lenne a munkálatok mihamarabbi megvalósításában. Ugyancsak ésszerű ötletnek tűnik, hogy a kis üzletek bérlői váljanak tulajdonosokká, vállalva ezzel a velejáró költségek fedezését is. Egy biztos- pénz, töke nélkül nincs időpont, amelyhez a munkálatok befejezését köthetnék a városi üzem dolgozói. Elegendő pénz nélkül a laktanyák az említett célokra történő felhasználása egyszerűen megvalósíthatatlan terv marad. Óvárosi képek Abban az esetben, ha az érsekújvári városatyák elképzelései megvalósulnak, az újonnan létrehozott, folyamatosan életre kelő lakótelepek fiatal lakói egy új városközpontot mondhatnak majd a magukénak. Most az egyszer ne azt próbáljuk végiggondolni, vajon anyagilag hozzáférhető lesz-e számukra a két egykori laktanyában nyújtandó szolgáltatások mindegyike. Most inkább térjünk vissza Érsekújvár óvárosába, mert arról sem szabad megfeledkeznünk. Az óvárosnak is előnye származhat a ma még javarészt vázlatos tervek megvalósításából. A kikövezett főtéren található templomával, régi épületeivel olyannyira jellegzetes központ kevésbé lesz majd kitéve a különböző felújításoknak. Ennek köszönhetően a térre újra lemerészkedhetnek majd a galambok, a padokat elfoglalhatják azok, akik a váratlan találkozást egy kiadós beszélgetéssel szeretnék folytatni. Az óváros remélhetőleg elcsendesedik, s ismét hangulatossá válik. A város lakói ezt mindenképpen megérdemelnék. SZÁZ ILDIKÓ így kezdődött a reform... (Fotó: archív) Találékonyak az érsekújvári városatyák Megnyitják az egykori orosz laktanyákat
