Szabad Újság, 1992. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-11 / 136. szám

12 Szabad ÚJSÁG 1992. június 11. c Eb-kosár Jótékony prémium Már hagyománnyá vált, hogy a nagyobb nemzetközi futballtomákön az Eu­­ro-Master Card cég megjutalmazza az egyes mérkőzések legjobb játékosait. Természetesen a svédországi Európa-bajnokságon sem lesz ez másképp. A csoportküzdelmek során 750 dollár üti a markát az egyes furballistáknak, az elődöntőben ezer, míg a fináléban 2500. Azonban a megjutalmazottak nem tartják meg maguknak a pénzt, hanem az összeget felajánlják különböző jóté­konysági alapítványoknak. A franciák a bastiai szerencsétlenség áldozatain pró­bálnak segíteni, a németek a mexikói árvákon. A hollandok az afrikai éhezők­nek küldik a dollárokat, a skótok a brit szellemileg visszamaradott gyermekek életkörülményein szeretnének javítani. Az angolok a leukémiában szenvedők gyógyítására ajánlották fel a prémiumot. Nem véletlenül, hiszen az angol válo­gatott csatárának, Linekemek a nyolchónapos fia is leukémiás. Söröznek az angolok Malmöben a helyi szervek felkészültek a hírhedt angol szurkolók fogadására, akik közel hatezren látogatnak el a ma esti Dánia—Anglia összecsapásra. A rendezők három hatalmas sátrat állítottak fel, ahová vendéglátásra hívják meg az angol futballrajongókat. A tervek szerint 400 hektoliter sör kerül majd csapolásra. — Szeretnénk, ha az angol szurkolók a sörözés mellett elbeszélgetnének a labdarúgásról. Tudjuk, ha nincs mit csinálniuk, unatkoznak, s akkor kezdődik a rendbontás. Ezért szeretnénk elfoglalni őket úgy, hogy szabadidejüket „értel­mesen” használják ki — nyilatkozta az egyik szervező. j 9. labdarúgó Európa-bajnokság „Skót” skótok Ma már nem titok, hogy a labdarúgásban óriási pénzösszegek forognak. Ezt bizonyítja, hogy az Európa-bajnoki cím megszerzéséért milyen prémiumot kap­nának az egyes válogatottak. A várakozásnak megfelelően a franciák a legbő­kezűbbek, az elsőségért a csapat minden egyes tagja 300 ezer márkát kapna. Az angolok jutalma 150 ezer lenne, a hollandoké 140 ezer, a németeké 80 ezer, a dánoké 70 ezer, míg a rendező svédeké mindössze 65 ezer márka. Termé­szetesen a „legskótabbak” a skótok, az aranyérem számukra csak 15 ezer már­kát ér. Érdekesség, hogy a FÁk együttesének vezetői egyelőre nem nyilatkoztak a várható jutalom nagyságáról. Utolsóként a FÁK A FÁK válogatottja utolsóként érkezett meg az Eb színhelyére. A sajtótájé­koztatón Anatolij Bisovec, az együttes edzője kijelentette, hogy nem a tervek­nek megfelelően ment végbe a felkészülés, a tervezettnek mindössze a hatvan százalékát sikerült teljesíteniük. A négy évvel ezelőtti Eb-döntős csapatból mindössze három játékos kapott meghívást az új együttesbe: Mihajlicsenko, Alejnyikov és Oleg Kuznyecov. A FÁK gárdája fehér zászló alatt fog játszani, melyre kék betűkkel lesz ráírva: C. I. S. Ez a Független Államok Közösségének angol rövidítése. A himnusz helyett Beethoven Orömódája hangzik majd fel. A becsületesség az egyik legnagyobb érték... Lineker ünnepelni készül Tegnap este Stockholmban, a Kasunda stadionban a Svédország— Franciaország mérkőzéssel megkezdődtek a 9. labdarúgó Európa­­bajnokság küzdelmei. A találkozó lapzártánk után ért véget. Ma újabb összecsapást bonyolítanak le az A-csoportban, Anglia az utol­só pillanatban a nyolcas döntőbe került Dániával méri össze erejét. Mivel a jugoszlávok helyett a dánok kaptak meghívást az Eb-re, az UEFA-nak változást kellett eszközölnie a játékveze­tői névsorban is. Ezek szerint a dán Peter Mikkelsen nem vezetheti a svéd—angol meccset. Helyette a portugál Ras dós Santos lesz a találkozó játékvezetője. Mikkelsen hazájának együttese min­dent elkövet a jó szereplés érdekében, ám úgy tűnik, kevés idő állt rendelkezé­sére a dánoknak a felkészülésre. Le­mondta a válogatottságot Michael La­­udrup, aki a hétvégén a CF Barceloná­val elnyerte a spanyol bajnoki címet. Nem kapott meghívást Jan Mölby, a Li­verpool sztáija, aki súlyfeleslege ellené­re kiváló játékmester hírében áll. Richard Möller-Nielsen, a dánok szövetségi kapitánya elsősorban a Bun­­desligában játszó hármasra épít, Povl­­senre (Dortmund), Christensenre (Schalke 04) és Brian Laudrupra (Bayern München). Dánia várható összeállítása: Schmei­­chel-Olsen-Sivebaek, K. Nielsen-Vil­­fort, B. Laudrup, Jensen, Christofte, Andersen-Christensen, Povlsen. Nehéz választás előtt áll Graham Taylor, az angolok mestere. Mark Wright, a válogatott liberója sérüléssel Atlétikai IAAF/Mobil Grand Prix Bajnokverés Rómában Kedden este bonyolították le Ró­mában az atlétikai IAAF/Mobil Grand Prix-sorozat ötödik verse­nyét. A közel negyvenezer néző színvonalas küzdelmeket látha­tott. Legközelebb június 30-án lesz Grand Prix-viadal, Helsinki ad otthont az úgynevezett Világ Játékoknak. Remek formáról tett tanúbizonysá­got az angol Linford Christie, aki több nagy nevet megelőzve 10,10 mp-es idő­vel nyerte a 100 m-es síkfutást. A ver­seny legnagyobb meglepetését az olasz Gennara di Napoli szerezte, aki az 1500 m-es távon lehajrázta a verhetetlennek tartott algériai világbajnokot, Noured­­din Morcelit. Di Napoli idejénél az idén még senki sem ért el jobbat. Nem ment az amerikai csodafutónak, Michael Johnsonnak sem. Michael a verseny előtt bejelentette, hogy szeretné megja-Pici remény a reménytelenségben Meg kell mondanom: egyszerűen képtelenség ma a magyar labdarúgásról szólni anélkül, hogy ne említenénk újra és újra a válogatott Izland elleni bemutatkozó mérkőzését a világbajnoki selejtező sorozatban. Már csak azért sem, mert labdarúgásunk legteteje, a Jenei-legénység zömmel a bajnokságban szereplő játékosokra támaszkodva igyekszik azt bizonygat­ni, hogy a tető még nincs a pincében. Pedig sajnos ott van. Hiszen válogatottunk, kiegészítve néhány idegenben játszó, „kinevezett ” klasszi­sunkkal, a kis hazánkban fellelhető legmélyebb pincébe helyezte a tetőt. Ez akkor is igaz, ha a mostani baj­nokságban volt néhány kifejezetten jó mérkőzés, ám a nagy átlag nem válto­zott, mert ez a játék nálunk megmaradt unalmas futballozgatásnak. Lehet, el­lentmondásosnak tűnik, de egészen gyenge fejlődésről mégis lehet beszélni. Nem arról van szó, hogy az első osztály­ban szereplő játékosok egyik pillanatról a másikra megváltoztak volna, vagy olyan tehetségek kerültek felszínre, akik biztatást adhatnak a jövőre nézve. Csu­pán arra gondolok, hogy a rend­szerváltás adta helyzetben kötelező a labdarúgásban is valamilyen változás. A klubok anyagi helyzete alaposan átfor­málódott — formálódik — előtérbe ke­rül a teljesítményért járó premizálás, és lassan talán megszűnik a munka nélküli kereseti lehetőség a sportágban. A bajnoki mérkőzésekre lefordítva mindezen fejlődés a játékosok hozzáál­lásában jelentkezett. Egyre több az olyan labdarúgó, aki kifejezetten arra törekszik, hogy hétről hétre olyan telje­sítményt produkáljon, amely után —ve­reség után is — emelt fővel távozhat a pályáról, mert tudja, ami tőle tellett, azt megtette. Ez pedig mindenképpen pozi­tívum, és a szurkoló sem vár többet, minthogy a játékos — képességétől füg­gően — azt nyújtsa, amit tud. Az már egészen már kérdés, hogy a mai labdarúgók többsége — tisztelet a kivételnek — elég keveset tud. Ráadásul nincs meg bennük a továbblépés igénye, megelégszenek ezzel a kevés tudással, és szidhatják őket akár a bokrot, akkor sem fognak megváltozni. Említeni kell az edzők felelősségét is, hiszen régi igaz­ság, hogy a játékos mindig annyit telje­sít, amennyit követelnek tőle. Am az edzőket sem lehet egyértelműen okolni, mert már eleve olyan játékosok kerül­nek a csapatokhoz, akikkel először meg kellene tanítani labdát kezelni, fejelni, vagy éppen kapura rúgni. Erre viszont az első osztályban nincs idő. Az edzők­nek eredményt kell produkálniuk azok­kal a játékosokkal, akik éppen a rendel­kezésükre állnak. Azért viszont, hogy el­felejtkeztek az egyéni képzésről, min­denképpen ők a hibáztathatók. Csupán szervezés kérdése, hogy a programba beépítsék az egyéni foglalkozásokat. Biztos vagyok abban, ha az edzők fon­tosnak tartanák, hogy játékosaikat meg­dolgozzák, az egyértelmű előrelépést je­lentene. Tudom a taktika, a különböző támadásvariációk begyakorlása rendkí­vül fontos, ám nem szabad elfelejteni, hogy a taktikai elemek elsajátítása sok­kal könnyebb olyan játékosokkal, akik ismerik a labdarúgás alapelemeit. A másfél hét múlva záruló labdarúgó bajnokság messze kiemelkedik az utób­bi évek bajnokságai közül. No nem a mutatott játékkal, hanem az érdekessé­gével. Két fordulóval a befejezés előtt még semmi sem dőlt el. Nem tudni, ki lesz a bajnok, ki a másik kieső, és az osztályozóra kerülők neve sem ismert. A bajnoki arany a Ferencváros együtte­séhez van a legközelebb, ám ahhoz, hogy az övé is legyen, nem szabad hibáz­nia, ez pedig rendkívül nagy teher a játé­kosoknak. Hétről hétre azzal a tudattal pályára lépni, hogy ha itt pontot vesztünk, akkor oda az arany, nem könnyű. Ráadásul a ferencvárosiaknak egyáltalán nem jött jól a válogatott miatti szünet, mert meg­törte azt a fantasztikus lendületet, ami a zöld-fehéreket jellemezte. A legutóbbi, Pécs elleni találkozó egyértelműen azt bizonyította, a Ferencvárosnak nagyon nagy szüksége lesz arra a bizonyos Fra­­di-szívre ahhoz, hogy bajnok legyen. Persze, Nyilasi Tibor bízhat játékosai­ban, mert a zöld-fehér labdarúgók kö­zött van néhány, aki ha kell, inkább „meghal”, mintsem feladja. Most ők ke­rülnek előtérbe, mert a játék akadozik. Az üldöző Vác kész csoda. Azaz szó sincs csodáról, sokkal inkább arról, hogy Csank János bizonyította: munka, munka és munka kell ahhoz, hogy egy sztárokat nélkülöző együttes a csúcs kö­zelébe kerüljön. Csank legnagyobb ér­deme, hogy elérte játékosainál, minden­ki azt csinál, amit tud. A bajnokság korábbi egyértelmű esé­lyese, a Kispest-Honvéd már „elszállt”. A bajnoki bronzérem — amely gond nélkül már a kispestieké—véleményem szerint számukra kudarc. Dr. Mezey György nem tudott igazi csapatot kiala­kítani. Bebizonyosodott: sok jó játékos még nem jelenti azt, hogy kész egy csa­pat. Azt hiszem, a legfájóbb a kispesti­eknek az, hogy nem tudnak kilépni a nemzetközi porondra. Bizony, régen volt olyan, hogy két fordulóval a befejezés előtt még netn is­mertük mindkét kiesőt. Most viszont még többen pályáznak a másodosztály­ra. A legnagyobb eséllyel a Haladás, de sok a félni valója a Tatabányának is, mely a következő fordulóban a Vác ara­nyért hajtó csapatát fogadja. De nem szabad elfeledkezni a Diósgyőr vagy a Rába együtteséről sem, mert még ők sincsenek páholyban. Visszatérve írásom elejére: való igaz, a magyar válogatott nagy bukása nem maradt minden nyom nélkül, mégis — ha kevesebben is — ott leszünk hét vé­gén a bajnoki mérkőzéseken, mert fut­ball nélkül nem lehet élni. S ha majd a játékosok, a vezetők is rájönnek erre, akkor elképzelhető a szebb jövő. (zombori) vítani a 200 m-n az olasz Pierto Mennea szakállas világcsúcsát. Az amerikai sportoló azonban rosszul rajtolt, és 100 m-nél csupán második volt Frede­ricks mögött. A célfotó a namíbiai fu­tót hozta ki győztesnek. Szergej Bubka ismét megpróbálkozott világcsúcsjaví­tással a rúdugrásban. Ám a 611 cm-es magasság ezúttal is ellenállt Bubka ro­hamainak. Eredmények — férfiak, 100 m: 1. Christie 10,10, 2. Stewart (jamaicai) 10,24, 3. Fredericks 10,26, 400 m gát: Mátete (zambiai) 48,67, 1500 m: 1. Di Napoli 3:33,80 - idei legjobb eredmény, 2. Morceli 3:34,87, 200 m: Fredericks 20,23, 5000 m: 1. Hamer (angol) 13:09,91, 2. Antibo (olasz) 13:10,08, 3000 m akadály: Birir (kenyai) 8:12,21, súly: Timmermann (német) 20,25, rúd­ugrás: 1. Szergej Bubka 585, 2. Vaszilij Bubka (mindkettő ukrán) 565, 800 m: Benvenuti (olasz) 1:45,37, kalapács: 1. Asztapkovics (fehér-orosz) 81,58, 2. Abduvaliev (orosz) 81,22,3. Gécsek Ti­bor (magyar) 77,50, magasugrás: 1. So­­tomayor (kubai) 231, 2. Sjöberg (svéd) 225, hármasugrás: Brusiks (lett) 16,85, 2. Markov (bolgár) 16,80. Nők, 200 m: 1. Malcsugina (FÁK) 22,69, 2. Cuthbert (jamaicai) 22,11, 3. Davis (amerikai) 23,16,400 m: Nazarova (FÁK) 50,11, 1500 m: Wiliams (angol) 4:07,59,3000 m: Ullrich (német) 8:51,16, 100 m gát Narozsilenko (FÁK) 12,42, diszkosz: Wyludda (német) 67,64, gerely: 1. Sikolenko (FÁK) 69,34, 2 Alaffranti (finn) 63,36, 3. Felke (német) 62,24, tá­volugrás: Drechsler (német) 706. A Grand Prix állása — férfiak, 100 m: Mitchell 15,800 m: Gray (mindkettő amerikai) 15, 1 mérföld: Aouita (ma­rokkói) 18, 5000 m: Boutayeb (marok­kói) és Koech (kenyai) 10-10, 400 m gát 1. Matete (zambiai) 27, 2. Page 24, magasugrás: Conway (mindkettő ame­rikai) 27,5, hármasugrás: Procenko (orosz) 15, súly: Tafralis 16, kalapács: Asztapkovics 18. Nők, 200 m: Cuthbert 28,400 m: Ri­chards (jamaicai) 21, 1500 m: Williams 16,5000 m: Plumer (amerikai) és Ullrich 9-9,100 m gát McKenzie (amerikai) 25, lávolugrás: Ninova (osztrák) 26, disz­kosz: Wyludda 18, gerely: Felke 22. Összetettben, férfiak: 1. Convay 27,5,2. Matete 27,3. Page 24. Nők: 1. Cuthbert 28, 2-3. Davis és Ninova 26-26. bajlódik. Helyére valószínűleg Carlton Palmer kap meghívást. Érdekesség, hogy Taylor vezetése alatt a szigetorszá­giak huszonegy mérkőzésen vettek részt, s mindössze egy alkalommal szen­vedtek vereséget: tavaly ősszel London­ban a németektől kaptak ki l:0-ra. Az idén háromszor győztek: hazai pályán a franciák ellen, majd Helsinkiben és Bu­dapesten. Ugyenennyiszer játszottak döntetlenre: Prágában, Moszkvában s otthon a brazilokkal. Nem végleges még a középpályássor összeállítása. Az Olympique Marseille­­ben szereplő Waddle nem kapott meg­hívást a válogatottba, Bames az utolsó előkészületi mérkőzésen megsérült, Gascoigne csak nemrég épült fel súlyos sérüléséből, így egyedül David Platt az egyedüli ismert név ebben a sorban. Platt egyébként a közelmúltban a Ju­­ventushoz szerződött, s a napokban ün­nepelte 26. születésnapját. Ugyancsak ünnepelni szeretne Gary Lineker, aki csúcsbeállításra készül. A legendás Bobby Charlton a válogatott színeiben 49 gólt lőtt, Lineker ezidáig 48-szor ta­lált hálóba. Az angolok várható összeállítása: Wo- ods-Palmer-Curie, Walker, Keown, Pe­­arce-Steven, Platt, Webh, Daley-Lineker. A találkozó 20.15 órakor kezdődik a hol­land John Blankenstein vezetésével. Eddig húsz alkalommal találkozott egymással a két együttes, öt alkalommal a dánok örülhettek a sikernek, míg az angolok tizenkétszer. Három találkozó döntetlennel ért véget. Legutóbb 1990. május 5-én csapott össze a két együttes, a londoni találkozó l:0-ás hazai győze­lemmel ért véget. (n) Sakkolimpia Remekül folytatták szereplésüket a magyar versenyzők a Manilában zajló 30. sakkolimpián. A férfiak a Fülöp-szi­­getek válogatottját verték 3,5:0,5-re. Sax, Ribli és Pintér nyert, míg Ádorján remi­zett. A nőknek Spanyolország volt az el­lenfele, és Horváth győzelmével, Mádl és Csonkics döntetlenjével 2:l-re nyert a csapat. A Karpov nélkül felálló orosz vá­logatott 3,5:05 arányban legyőzte Sváj­cot, így a táblázat élére került. Eredmények, férfiak: Brazília—Hol­landia 1:3, Belgium—Grúzia 25:15. Svéd­ország—Kolumbia 3:1, Horvátország— Olaszország 3:1, Izrael—Vietnam 4:0, Üz­begisztán—Németország 2,5:15-Nők: Uk­rajna—Svájc 3:0, Kína—Vietnam 15:15. Németország—India 3:0. c Innen-onnan 3 A rosmaleni 235 ezer dollár összdíja­zású tenisztorna nyolcaddöntőjében: Stich (1)—Wibier 6:4, 6:4, Reneberg— Zöcke (7) 6:2, 6:4, Volkov (3)—Kinnear 6:3, 6:4, J. McEnroe (5)—Grabb 6:2 7:6. Tokióban került sor a férfi asztalite­niszezők nagyszabású tornájára. A döntőben a svéd Waldner a kínai Ma Ven fölött diadalmaskodott Az 500 ezer dollár összdíjazású te­nisztornán — Queen’s Club: Edberg (1)—Curren 7:6, 6:2, Ivanisevics (5)— Stolle 7:6,6:3. Ót nagycsónak a Kis-Dunán Sikeres vízitúra Gondoltak egyet, és Végh Miklós vezetésével vízre szálltak a szenei magyar alapiskola nyolcadikosai. A 24 diákot a vezetőn kívül elkísérte még Mészáros Erzsébet és Algayer József tanító, valamint Németh Géza szülő is, aki nemcsak vízügyi szakemberként, hanem szakácsként is jeleskedett a három nap alatt. A Kis-Duna partján Hegysúron júni­us 9-én reggel nyolc órakor rajtoltak, majd Jókán másfél órás pihenőt tartot­tak. A délutáni órákban érkeztek meg Madarászra, a gyerekek és az ifjúság közkedvelt üdülőhelyére. — Fárasztó volt az út — vallották a vezetők és a gyerekek egyaránt, mert a Kis-Duna az alacsony vízállás miatt szinte csigalas­súsággal csordogált. így az evezők több diák tenyerén nyomot hagytak. Ám minden fáradságot feledtetett a célbaérés öröme, és az a három nap, melyet az üdülőtelepen töltöttek. Igaz, Medárd ebben az esztendőben Mada­rászon is betartotta ígéretét, és kiadós esőt hozott, ha nem is 40, de két napig. De a gyerekek akkor sem unatkoztak, mert akadt megbeszélnivaló bőven. A gulyásfőzés, valamint a cigánypecse­nye-sütés nyújtotta örömöket, de főleg az ízeket és az illatokat nehezen felej­tik el a vízitúra résztvevői. Ma már az otthon maradt osztálytársaiknak és is­kolatársaiknak tartanak élménybeszá­molót a három napról. Van mit mon­daniuk bőven. Csak sajnálni lehet, hogy a szenciek — immár lassan hagyománnyá váló — példáját nem követik a Kis-Duna köze­lében levő többi iskola diákjai. Csikmák Imre

Next

/
Thumbnails
Contents