Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-01 / 103. szám
4 1992. május 1. Szabad ÚJSÁG A példaként emlegetett falu A város árnyékában Gazdag falu lehetett hajdanán Jánosi, ez a Rimaszombattól alig hat kilométerre található település, állapíthatja meg az utazó a főút mentén látható klasszicista udvarházak, a román stílusú bencés monostortemplom és más műemlékek láttán. Nem is téved ebben, a falut évszázadokig valóban tehetős középbirtokos családok lakták. A nyolcvanas évek közepén a járás vezetői előszeretettel tartották Jánosiban járási összejöveteleiket (többön a sorok írója is részt vett), amelyeken váltig hangoztatták, hogy Jánosi példaképül szolgálhat minden községnek, mert kevés hasonlóan fejlett falu van a járásban. ,,A sokat ismételt hazugság valahol a tudat alatt idővel igazsággá válik“ - tartja a régi mondás, erre jó példa ma a község. A siralmas valóság Mint a falu akkori vezetői, én is elhittem a csak bóknak szánt szép szavakat, de az ott lakók, úgy tűnik, nem. A ma 1200 főt számláló települést az előző népszámlálás óta több mint 200 fiatal hagyta el. Többnyire a járási székhelyre költöztek, ami érthető is. Hiszen helyben a szövetkezeten kívül alig van más munka, a szórakozási lehetőség minimális, az alapvető szükségletek kielégítése sem adott. Többek között csak az utolsó választások után kezdődött meg a központi vízvezeték, a ravatalozó, az új soron az aszfaltos út stb. megépítése. Ráadásul Juraj Kucera polgármester munkáját is csak nehezítik azok a múltban született elképzelések, amelyek erőszakosan akarták megváltoztatni a falu természetes arculatát.- A múlt héten járt nálunk egy bizottság - mondja a polgármester amely ellenőrizte annak a hatszobás lakásnak a munkálatait, amelynek alapjait a helyi szövetkezet rakta le. A tagoknak szándékoztak lakást biztosítani, de mivel eddig már 150 személyt elbocsátottak, rájöttek, nincs rá szükségük. Egy ideig szüneteltették az építkezést, később írásban is lemondtak róla. Valójában az épület már régen tető alatt lehetne, ha akkor nem húzódott volna el a telekrendezés. Szóval a bizottság tagjai megtekintették az elkezdett munkálatokat és egy idevágó törvény értelmében úgy határoztak, az építkezést saját költségünkön nekünk kell befejezni. Ez ellen én természetesen tiltakoztam. Az önkormányzatnak nincs annyi pénze, hogy egy ilyen építkezést befejezzen, másrészt a lakosok sem szívesen fizetnek be ma egy közös lakásra, inkább családi házat építenek. Nekünk csak a telekre lenne szükségünk, amit aztán szétosztanánk egyéni építkezésekre. A megoldást, sajnos, bonyolítja, hogy a szövetkezet eddig- az építőanyagok régi árában számolva - 150 ezer koronát fordított rá, az alapok szétszedése pedig legalább ennyibe kerülne. Elutasító véleményemet jegyzőkönyvbe vették, az építkezés korábbi sorsáról majd a körzeti hivatal dönt. Ha kénytelenek leszünk átvenni, bizony ma még nem tudom, mi lesz a további sorsa. Van pénz, vagy nincs pénz A Jánosin átutazónak - főleg, ha autóval hajt végig a falun- a műemléken kívül bizonyára a feltúrt útszél is feltűnik.- Központi vízvezetéket építünk - folytatja a polgármester- tavaly ebbe 1,2 millió koronát fektettünk be. Erre az évre 5 millió koronát kértünk az állami költségvetésből, ígéretet is kaptunk rá. A munkálatokat tovább folytatjuk, a zólyomi Doprastav szerelői ebben idén már további 1 millió ko-Falusi magánvállalkozás róna értékű munkát végeztek el: hitelben, mert egyelőre nem tudunk fizetni, ugyanis az állami költségvetésből mindeddig egy koronát sem kaptunk. Tanácstalanok vagyunk, mivel megígérték az 5 millió koronát, s reméljük, meg is kapjuk, de azt ebben az évben még be kell dolgozni! Fizetni azonban nem tudunk, s ha most elengedjük a Doprastav szerelőit, az összeget nem tudjuk majd kimeríteni és a vízvezeték nem lesz befejezve. Félünk, úgy járunk, mint tavaly, amikor szintén csak az év végén kaptuk meg az állami támogatást és idő híján csak egy részét merítettük ki. Pedig - mint azt már megtudtuk - a minisztériumban a kérelmezők listáján a harmadik helyen állunk.- Min dolgoznak még idén?- Ezen kívül ebben az évben még szeretnénk elkezdeni és befejezni a ravatalozót, továbbá az új soron az utca aszfaltozását, valamint a kultúrházban és az irodahelyiségekben a központi fűtés teljes kicserélését. Ezeket a munkálatokat a saját költségvetésünkből fedeznénk, ha tudnánk, hányadán is állunk pénz dolgából. A mai napig nem tudjuk, mennyi pénzünk van. Eddig az adóhivatal egy személyre 1200 koronát utalt át a számlánkra, közben kaptunk egy felszólítást is, amelynek értelmében ez az összeg nem illet meg bennünket. A parlament egyik határozata értelmében az átutalások ezután átlagolva lesznek. Eddig voltak olyan települések, amelyek ennek az összegnek csak az egyharmadát kapták és ez hátrányosan érintette őket. Az átlagolást követően a mi adóösszegünk csökkenni fog, de lesznek községek, amelyeké emelkedik. Nem a csökkenés ellen van kifogásom, belátom, az előző szétosztás nagyon sok községet hátrányosan érintett. Csak azt szeretném tudni, mennyi lesz az az összeg, amellyel mi rendelkezhetünk. A belső akcióink - a költségvetés szerint - 2 millió koronába kerülnek, jelenleg még nincs saját költségvetésünk, amelyből kiindulhatnánk, hogy mely akciónkat tudjuk befejezni és melyek húzódnak át a következő évre. Temetkezés kerülővel- A választások előtt - mondja elkeseredve a polgármester - annyi mindent ígértek a falvaknak, hogy nemcsak én, hanem a hozzám hasonló új polgármesterek is nagy lelkesedéssel és lendülettel láttak munkához. Többek között még nagyobb anyagi segítséget is ígértek... És látja, mi lett belőle?! Még a saját költségvetésünket sem ismerjük, pedig maholnap már májust írunk!- Községünkben eddig kereken negyven magánvállalkozó jegyeztette be magát. Többségük mezőgazdasági tevékenységet folytat, s most, amikor nálunk is szaporodnak az apró lopások, az ö vagyonukat is meg kellene védeni valahogy. Ahhoz szükséges lenne a helyi rendőrség megalakítása; meg is alakítanánk, ha tudnánk, hányadán állunk pénz dolgában.- Nagyon értékes műemlékeink vannak, tervezzük a javításukat. Számolunk a faluturizmus fellendülésével, bejegyeztettük magunkat a katalógusba is, sajnos, másra kell a pénz, a műemlékek megmentésére egyelőre nem tudunk félretenni. Még egy közigazgatásilag hozzánk tartozó, pár házat számláló településhez sem tudunk olyan köves utat kiépíteni, amely minden időjárási körülmények között járható. Az ott lakók bizony még a halottaikat is kénytelenek nagy kerülővel, Rimaszombaton keresztül a falusi temetőbe szállítani. így ,,fest“ a valóságban az egykor példaként emlegetett fejlett falu, amely egykor a református esperesek székhelye volt és ahol neves gazdag családok kúriái (ma omladozó félben) sorakoznak. A valóban egyedi értékű műemlékek megmentését nem csupán a helyi önkormányzat tűzte ki célul, hanem a Gömöri Múzeum is. Erről egy későbbi riportban számolunk majd be. FARKAS OTTÓ A szerző felvételei Több szövetkezetben kérdezik: Már műtrágyánk sincs? Az 1170 hektárnyi földterületen gazdálkodó Újfalusi Mezőgazdasági Szövetkezetben már jó néhány éve a növénytermesztés a húzóágazat. Amikor tavaly tavasszal Földes Péter mérnök került a szövetkezet élére, mint egykori agronómus (ugyanebben a szövetkezetben) természetesen alaposan megfontolta, mit s hogyan lehetne és kellene tenni a hatékonyabb és korszerűbb termelés érdekében. S persze, ha lehet minél kevesebb pénzért. Mert amikor a szövetkezet első embere lett, tizenhét millió koronás adósságot „örökölt". Április derekán szépen zöldell az újfalusi határ. Megint nem volt kemény a tél, Így az őszi vetések nem szenvedtek, sínylődtek, s a tavasziak is gyönyörűen fejlődnek. Az idén az újfalusiak háromszázhúsz hektáron termesztenek őszi búzát, kettőszázhetvenen tavaszi árpát, továbbá 4 30-on borsót, kukoricát pedig ugyancsak 130 hektáron vetnek. A takarmánynövények termesztésének ebben az évben 120 hektárnyi területet jelöltek ki. „Elmondhatom, hogy az idei tavaszi munkálatoknak igencsak kedvezett az időjárás. Nem voltak kilengések, folyamatosan végezhettük a talaj-előkészítést - magyarázza az elnök. - Viszonylag korán kivonulhattunk a határba, s dolgozhattunk. A vetéssel kapcsolatosan sem merültek fel problémák, a vetőmagot kellő időben biztosítani tudtuk. Viszont komolyabb gondok merültek fel a műtrágyák beszerzésével kapcsolatban. De hát - sajnos - ez nem csupán újfalusi jelenség. Ugye, a Polnoponak befellegzett... Mi természetesen még az ősszel gondoltunk a műtrágya beszerzésére. Most konkrétan a salétromról van szó. Meg is rendeltük egy magáncégnél. Csakhogy az a bizonyos cég nem működött hosszú ideig, így nem tudta számunkra biztosítani a szállításokat. Mi mást tehettünk, tovább kellett intézkednünk. A Zohori Agrokémiai Vállalathoz fordultunk segítségért. Sajnos, az általunk igényelt fajtát sem kaptuk meg. Ezt követően még próbálkoztam néhány telefonhívással - de eredménytelenül. Végül is a morvaországi Modricében kötöttünk ki, az ottani mezőgazdasági szolgáltatások üzemében. Azonnal rendelkezésünkre is álltak. Csakhogy a bökkenő a dologban a következő. A modricei üzemből külföldi műtrágyát szállítottak nekünk, s amikor fizetnünk kellett, kiderült: csaknem négyszer annyit kértek, mint a hazai gyártmányért“. Hát igen, így eléggé nehéz lesz törleszteni az adósságokat. És nem csupán Újfalun... De mindezek ellenére konkrét lépéseket kell tenni. Hogyan próbálkoznak a Pozsony-vidéki járás szövetkezetében? „Sajnos, továbbra is az elbocsátásokhoz kell folyamodnunk. Amíg például tavaly ősszel mintegy másfél száz tagunk volt, most csupán kilencven fő az állandó tagunk. Amit tavaly mondjuk tíz ember végzett el, ma öten csinálják. Azt hiszem, elég, ha szemléltetésképpen megemlítem: a növénytermesztési részleg dolgozói átlagban 45 hektárnyi területet művelnek meg fejenként. És ez valóban nem kevés! Szóval jelenleg ez a helyzet. Tödödnünk kell magunkkal, mert más nem nagyon fog velünk. Fentröl még mindig nem figyelnek ránk kellőképpen. Mert ígérgetés, ámítás - az volt már bőven. De konkrét tettek sehol. Ugye, a minisztérium illetékesei többször is hangoztatták, hogy a mezőgazdasági üzemek támogatást igényelhetnek a tavaszi munkák végzésére. Természetesen, mi is benyújtottuk a kérvényt. Csakhogy mindeddig még senki sem nyilatkozott az üggyel összefüggésben“. Ki tudja? Lehet, hogy aratásra megjön a válasz. Talán... SUSLA BÉLA A tervezett lakás alapjai Egy - még jó állapotban lévő - műemlék Aszfaltozásra várva
