Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-30 / 126. szám
4 1992. május 30. Szabad ÚJSÁG Japán a példa Előkészületi konferencia a riói Föld-csúcsra Az üzleti élet és a környezetvédelem kapcsolatáról tartott szemináriummal kezdetét vette a fölkészülés az ENSZ Rio de Janeiróban június 3. és 14. között tartandó környezetvédelmi világkonferenciájára. Maurice Strong, a köznyelvben Föld-csúcsnak elkeresztelt konferencia főszervezője szerint a katonai konfliktusoknál is nagyobb a kockázat: Északon az ipari szennyezés ellen kell harcolni, Délen pedig a szegénység és a népességrobbanás ellen, hiszen mindkettő rombolja a természeti környezetet. A környezetvédelmi megfontolások fogják meghatározni a jövőbeli gazdasági lehetőségeket, és azok a gazdasági tevékenységi körök, amelyek ezt nem ismerik föl, a vesztesek közé kerülnek - jelentette ki a szeminárium kezdetén mondott beszédében a kanadai nemzetiségű Maurice Strong. Az ENSZ-konferencia főszervezője az üzleti vezetőket olyan stratégia elfogadására sürgette, amely a fenntartható gazdasági fejlődést szolgálja, azaz nem pazarolja a Föld erőforrásait. Emlékeztette őket arra, hogy ha a Föld vállalat lenne, akkor már csődeljárást kellett volna ellene kérni, hiszen lakói a „tőkéjét“ fogyasztják. A környezetbarát gazdaságpolitikára példaként Japánt említette Strong, ahol a természeti erőforrásokat nagy hatékonysággal használják ki, és ugyancsak jól működik a hulladékkezelés. A csúcskonferencia főtitkára úgy vélte, hogy a riói esemény kapcsán kibontakozó világméretű környezetvédelmi kampányban fogékonnyá kell tenni az államokat, üzemeket és az embereket arra, hogy védelmezzék környezetüket: a légkört, az óceánokat, a tengerpartokat, az erdőket, a vízforrásokat. Szerinte csak az ökológiai szempontokkal egyező tartós fejlődés szavatolhat biztonságos környezetvédelmet, ebben pedig az iparilag fejlett országoknak kell az élen járniuk, átmenetet kínálva az új megoldások felé. A riói csúcskonferencián nagy vita várható az Agenda-21 (a XXI. századra utaló) környezetvédelmi terv körül, amelynek keretében 120 milliárd dollárra lenne szükség a közös Ökológiai programokra, ennek az összegnek a zömét azonban a gazdag Északnak kellene finanszírozni. A világ lehető legtöbb országát részvételre késztető környezetvédelmi csúcstalálkozó ötlete egyébként az 1972-es stockholmi ENSZ-konferencián vetődött fel. A Föld-csúcs megtartásáról 1989-ben döntöttek a világszervezet közgyűlésének New York-i ülésszakán a Gro Flarlem Brundtland akkori norvég miniszterelnök vezette bizottság kezdeményezésére. Egy évre rá genfi titkárságot hoztak létre az ENSZ csúcskonferenciájának megszervezésére. Tudósok és ipari szakemberek készítették elő a Föld egészségének védelmére hivatott konferenciát, s bevonták a munkába az ENSZ Környezetvédelmi Programját is. Az utóbbinak néhány napja nem kis gondjába került, hogy Nairobiban keresztülvigye a biológiailag különböző fajok védelméről szóló kormányközi megállapodást. A Rió de Janeiróhoz vezető út fontos állomása volt az 1990. évi II. genfi klimatikai tanácskozás, amikor is a Meteorológiai Világszervezet nyomatékosan figyelmeztetett arra, hogy az ember által a légkörbe juttatott gázok, mindenekelőtt a széndioxid kikezdte az ózonburkot, s a keletkezett ózonlyuk következményeként általános légköri felmelegedés tapasztalható. A tudósok többsége egyetért abban, hogy ellenintézkedés híján a következő században - az északi és déli sarki jégpáncél olvadása miatt - emelkedni fog a tengerek vízszintje, katasztrofális helyzetbe sodorva a szigetet és a partvidékek élővilágát, és eltüntetethet egy sor. alig a tengerszínt fölött található mikronéziai szigetet, illetve Hollandiának a tengertől nagy erőfeszítések árán elhódított területeit. A veszélyek fölfestése ellenére sem akkor, sem pedig a Föld-csúcs legutóbbi, New Yorkban tartott májusi öt előkészítő bizottsági ülésén nem sikerült kötelező erejű intézkedésben megállapodni az ózonrétegre káros gázok kibocsátásának korlátozásáról. Valamennyi erurópai ország csalódottan vette tudomásul, hogy az Egyesült Államok vonakodik elkötelezni magát a szóban forgó globális problémák orvoslása mellett. Svájc mindenesetre fölajánlotta, hogy otthont ad a Rióban elindítandó környezetvédelmi folyamatnak, azaz az esetleges utótalálkozóknak(Reuter, MTI) Az orosz kamatok és a Világbank Óriási csődhullám várható? Az orosz központi bank 80 százalékra emelte a hitelkamatokat, és ezzel a megfigyelők szerint egy óriási csődhullám alapjait rakta le Oroszországban. A Világbank mindazonáltal derűlátóan értékeli a gazdasági fejlődés távlati lehetőségeit, hiszen a közeljövőben jelentős kölcsönöket szándékozik folyósítani Oroszországnak és a többi utódállamnak. Az orosz központi bank alig két hónapja emelte kamatait 20 százalékról 50 százalékra, kisebb felzúdulást váltva ki vállalati körökben. Az újabb kamatemelés része a nemzetközi pénzintézetek által megkövetelt szigorú pénzpolitikának. A termelők ilyen kamatok mellett - hacsak nincsenek igen jó anyagi helyzetben (ami a vállalatok többségére ma nem jellemző) - képtelenek lesznek forgótőkéhez jutni. Egyrészt azért, mert képtelenek lennének adósságaikat rendezni, másrészt azért, mert a kereskedelmi bankok is tisztában vannak klienseik helyzetével, és nem működhetnek jótékonysági intézményekként. A központi bank illetékesei szerint nem lehetett továbbra is 50 százalékos szinten tartani a kamatokat, mert az infláció ennél nagyobb mértékű, és a központi hiteligények jóval meghaladták a lehetőségeket. A vállalatok az inflációnál alacsonyabb kamatok mellett felvásárolják a nyersanyagokat, és később nagyobb haszonnal eladják, így komoly nyereséget könyvelhetnének el anélkül, hogy termelnének. A központi bank szigorú pénzpolitikai intézkedései azonban a szakértők szerint nem sokat érnek addig, amíg a függetlenné vált hajdani szovjet köztársaságok nemzeti bankjai teljesen ellenőrizetlenül ontják a készpénzt és a hiteleket. Eddig egyetlen szovjet utódállam központi pénzintézete sem közölte mérlegét a moszkvai bankkal, és így fogalmuk sincs arról, mennyi készpénz és hitel kering valójában a rubelzónában. Ebben a kérdésben a legutóbbi taskenti bankközi találkozó sem hozott eredményeket. Az összes hajdani szovjet köztársaság képviselői megállapodtak ugyan politikájuk egyeztetésében, de egy igen fontos elvi nézetkülönbség alakult ki Oroszország és a többiek között. A létrehozandó bankszövetségben ugyanis a részvételüket jelzett kis utódállamok egyenlő jogokat követelnek maguknak a hatalmas Oroszországgal, Moszkva viszont a részvételi jogokat az adott ország gazdasági súlyához szeretné igazítani. A jelenlegi zűrzavar ellenére a Világbank moszkvai képviselője szerint a nemzetközi pénzintézet évente 4-5 milliárd dollárt szán a hajdani Szovjetunió utódállamaira, s ennek felét Oroszország kapja majd. Hamarosan befejeződnek a tárgyalások Moszkvával 1,6 milliárd dollár folyósításáról, az idén ebből 500 millió dollárt a legszükségesebb importgyógyszerekre és -nyersanyagokra szánnak, s valószínűleg júniusban már az orosz kormány rendelkezésére is bocsátják. Várhatóan júliusra érkezik meg a műtrágya, a vetőmag és a növényvédő szer importjára szánt következő 500 millió, és ugyanannyit kap az egész év folyamán fejlesztésre az energetikai szektor. A privatizáció támogatására a Világbank 100 millió dollárt kíván folyósítani az idén Oroszországnak. A kölcsönöket 17 év futamidőre adják, és az első öt évben csak 7,75 százalékos kamatokat kell fizetni. A többi szovjet utódállam várhatóan három-négy hónapos késéssel jut csak majd a világbanki forrásokhoz, és mivel közülük Grúziáról és Azerbajdzsánról még szó sem esett a nemzetközi pénzintézetben, e két köztársaság nyilván még később kaphat csak hitelt. A Világbank egyetlen szovjet köztársaságot sem sorol az évi és fejenkénti 500 dollárnál kevesebb nemzeti jövedelemmel jellemzett szegény országok kategóriájába, leállíthatja viszont a pénzügyi támogatást, ha úgy ítéli meg, hogy az adott kormányzat képtelen a hitelek hatékony felhasználására. A Világbank moszkvai képviseletének vezetője szerint erre ugyan jelenleg kevés az esély, de Argentína két évvel ezelőtti példája igazolta, hogy ez a változat sem kizárt. Német közgazdászok Maastricht ellen Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy tudós professzorok aláírásgyűjtő akciót kezdeményeznek. Ez történt most Németországban. Az ország neves közgazdászai tizenegy pontban fogalmazták meg tiltakozásukat a maastrichti határozatok, különösen az európai valutaunió ellen, s ehhez kérik kollégáik támogatását. Tételeiket még a június 26-27-én Liszszabonban összeülő EK-csúcs előtt kívánják a nyilvánosság elé tárni. Az akciót Renate Ohr, a Stuttgart melletti hohenheimi egyetem külgazdasági tanszékének professzora és Wolf Schäfer, a hamburgi Bundeswehr egyetem elméleti nemzetgazdaságtani tanszékének professzóra kezdeményezte. A maastrichti megoldásokat egyébként már eddig is több német szakember kérdőjelezte meg. Kari Schiller volt bonni gazdasági miniszter, a német közgazdászok egyik vezető személyisége például még a maastrichti tanácskozás előtt úgy nyilatkozott, hogy az európai valutaunió „először kétségtelenül roppant terhet rak majd gazdaságunkra.“ Bár a későbbi nyereség nem zárható ki - érvelt - a német prioritások másutt vannak: Kelet-Németország, Kelet- Európa és az egykori Szovjetunió újjáépítése a feladat. A hohenheimi egyetem kollokviumra hívta a közgazdászokat, amelynek mottója „Maastrichtnak nem szabad Európa veszélyforrásává válnia“. A mostani akció kezdeményezői és más tiltakozók egyaránt hangsúlyozzák, hogy nem Európa-ellenesek, és nem ellenzik a gazdasági és valutauniót mint távlati célt - csak a maastrichti szerződést. Az 1990 tavaszán megvalósított német valutaunió ékesszóló példával szolgált arra, mi történik, ha különböző gazdasági térségekben túl korán vezetnek be közös valutát. Márpedig a tizenkét EK-tagország gazdasági teljesítőképessége is túlságosan különböző. Ha az átváltási árfolyam lesz az illeszkedési mechanizmus a gazdagok és a „kevésbé gazdagok“ között, akkor Európa déli területein munkanélküliség fenyeget - és egyre nagyobb pézbeni transzferek Észak kontójára. A valutauniónak csak akkor van értelme, ha az EK-ban a gazdasági struktúrák és a gazdaságpolitikai preferenciák meszszemenően közeledtek egymáshoz. Mindezen okoknál fogva utótárgyalások szükségesek, hogy kiküszöböljék a maastrichti szerződés gyenge pontjait. Az aláírásgyűjtő akció a jelekből ítélve jelentős támogatásra számíthat a német közgazdászok kö-EK-agrárreform Túl az alkudozásokon Bár a legapróbb részleteket is behatóan megvitató másfél éves tárgyalás előzte meg az Európai Közösség agrárreformtervének elfogadását, nyugati elemzők kételkednek annak működőképességében, illetve tartósságában - összegzi a Reuter brit hírügynökség szakértői véleménye. Ray MacSharry, az EK bizottságának agrárpolitikai illetékese szerint a másfél éves alkudozás olyan kompromisszumot eredményezett, amelyet végül is „túlélt“ az eredeti elképzelés. Elemzők most vetik igazán aprólékos vizsgálat alá, hogy mennyit koptatott az alkudozás az eredeti tervezeten, ám már eddigi számításaik szerint is nyilvánvalóvá vált, hogy az első két esztendőben az új rendszer többe kerül az Európai Közösség kasszájának, mint a régi. A szakértők rámutatnak arra, hogy nem fog annyival csökkenni a közösség gabonatermelése, mint amennyivel kellene. A tervezet arra ösztönzi az agrártermelőket, hogy hagyják parlagon földjeik egy részét, s ezért teljes kompenzációt kapnak. Csakhogy a gazdák nyilvánvalóan a legjobb földeken folytatják majd a termesztést, s a termelés alól kivont terület nem eredményez majd arányos terméscsökkenést. így aztán a magtárakban, ha csökkenő mértékben is, de lesznek feleslegek, ellenben a parlagon hagyott földekért - a semmiért - tetemes összegeket kell majd kifizetni a közösség piaci kasszájából a nem termelőknek. Albániában az ipari üzemek 80 százaléka zárva van nyersanyaghiány miatt. A mezőgazdaságban ugyan a földek 70 százalékát már privatizálták, de káosz uralkodik, a termelőknek nincs se műtrágyájuk, se vetőmagjuk, se gépük a munkákhoz. Az egész albán gazdaság megbénult, csupán az egészségügy, az oktatás, a hadsereg és a kenyérgyárak működnek - mondotta a minap az albán parlament előtt Alexander Meksi miniszterelnök. A munkanélküliek száma hivatalosan már 300 ezer, jóllehet Albánia lélekszáma mindössze 3 millió körül van, s az utóbbi két évben 300 ezerre tehető azoknak a száma, akik külföldre mentek munkát keresni. Az ország jó ideje gyakorlatilag külföldi segélyekből él. A segélyeket a kormány kiporciózza, és rögzített árakon adja el a lakosságnak. A szabadpiacon az árak az utóbbi két évben megtízszereződtek, míg a bérek mindössze másfélszeresére emelkedtek. Reform izraeli segítséggel Izrael és Oroszország megállapodott a két állam mezőgazdasági és agráripari együttműködéséről. Ennek keretében Izrael elősegíti az orosz kolhozok és szovhozok privatizálását, amelyekből a tervek szerint részvénytársaságokat és családi farmokat hoznak létre. Izrael emellett közreműködik az orosz mezőgazdaság eszközellátásában, a termékek feldolgozásában, tárolásában és értékesítésében. Ezen belül kiemelt helyet kap a zöldség- és gyümölcstermesztés, továbbá a tejtermék-, a vetőmag- és a gyapottermelés, illetve a gabonasilózás műszaki fejlesztése. (East Europe)
