Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-30 / 126. szám
1992. május 30. 5 Szabad ÚJSÁG Tévedés vagy jogos juttatás? Nehéz lemondani a monopolhelyzetröl • Az iskolaügy állami monopólium volt(?) • A történelmi változások magán- és egyházi iskolák alapítását is lehetővé tették • Támogatás csak szóban (vagy úgy se) • A gyakorlat: a magániskola nem partner • Kinek az érdeke a gáncsoskodás? Csehszlovákiában a környező országokhoz viszonyítva mindig is nagyon magas volt az államkasszába befizetendő adó, amely befolyt összegből aztán az állam dotálta az egészségügyet, a hadiipart, építgette az infrastruktúrát stb. Állami monopólium volt minden, a bennünket pillanatnyilag foglalkoztató terület, az iskolaügy is. Központilag határozták meg, hogy hol, milyen jellegű és milyen nyelvű iskolákat nyissanak vagy ne nyissanak az adófizető polgároktól begyűjtött pénzből, s közben megengedhették maguknak azt is, hogy az egyes területek lakosságának oktatási igényeit teljesen figyelmen kívül hagyják, ha mondjuk a „nemzeti érdek“ azt úgy kívánta. Sok visszaélésre alkalmat adó hely volt egy-egy hivatalnoki bársonyszék, ráadásul kényelmes és jól megfizetett. Nem csoda, hogy napjainkban is nagyon sokan ragaszkodnak hozzá, szívesen megőriznék abszolút hatalmát és megingathatatlanságát. Nehéz ugyanis lemondani az iskolaügy monopolhelyzetéröl és ezáltal az emberek erkölcsi zsarolhatóságáról. Ezek után szinte logikus, hogy az iskolaügyben foglalkoztatott állami hivatalnokok mindent megtesznek azért, hogy akadályozzák azok munkáját, akik - az egyeduralmat megszüntetendő - magániskolák szervezésére vállalkoznak, noha a törvény és az előírások értelmében most már támogatniuk kellene őket. 1990 szeptemberében örömmel adtunk hírt az első magyar középfokú magán-szaktaninézet beindulásáról Hidaskürtön, s tevékenységét azóta is figyelemmel kísérjük. Hatványozott örömmel fogadtuk ennek az iskolának a megalapítását, hiszen a magyar szakmunkásképzés áldatlan helyzetéről, országos méretű elhanyagoltságáról több oldalon tudnánk csak beszámolni. Egyrészt kevés a magyar szakmunkásképző, másrészt a legattraktívabb, legkeresettebb szakmákat nem oktatják magyar nyelven. A „segíts magadon, az Isten is megsegít“ tényét felismerve látott hozzá Cservenka János és felesége néhány megszállott pedagógustárs segítségével az iskolaalapításhoz. Nem a meggazdagodás reménye vezényelte őket, hisz tudták, aki pénzt akar csinálni, az ne az oktatásüggyel próbálkozzon. Egy nagyszerű szakmai célt szerettek volna megvalósítani: kialakítani egy olyan szabad légkörű iskolát, ahol diák és tanár egyaránt jól érzi magát, ahol a gyerekek jó alapokon álló erkölcsi nevelést és még jobb szakmai felkészítést kapnak. Az 1990/91 -es tanévben 37 diákkal indultak, de az idén már 430 tanulót oktatnak fodrász, kozmetikus, varrónő, villanyszerelő, autószerelő, asztalos és festő szakmákra, s ottjártamkor azt is megtudtam, hogy az 1992/93-as tanévre hét-nyolcszoros volt a túljelentkezés. A befektetett munka erkölcsi szempontból tehát nagyon rövid idő alatt megtérült: az iskola jó híre hamar bejárta a környéket. Ugyanakkor ismét bebizonyosodott: igény és szükség van a magyar szakmunkásképzés továbbfejlesztésére. Mégsem állíthatják, hogy felhőtlen felettük az ég. Anyagi dolgok, hanyagság, tudatos rosszindulat miatt nem egy megaláztatást kellett eltűrnie az igazgatónak a Pozsonyi Tanügyi Hivatal vagy épp az oktatásügyi minisztérium alkalmazottai részéről, ráadásul a közelmúltban egy bírósági pert is a nyakukba akasztottak. Hogy miért? Az ügy hátterének felfedése céljából kerestem fel Cservenka János igazgatót. S hogy olvasóink is megértsék a tényeket, kronológiai sorrendben tekintsük át a történteket. • Cservenka úr, gyönyörű, új épületben tanulnak az önök magániskolájának diákjai. Hogyan sikerült megszerezniük ezt az iskolát?-Az 1990/91-es tanévben, amikor megalapítottuk a szaktanintézetet s még csak 37 tanulónk volt, a helyi alapiskolában kaptunk otthont. A tanügyi hivatal és az állami szervek elnéző mosollyal fogadták kezdeményezésünket, s úgy gondolták (mint azt utólag meg is mondták), hogy legfeljebb négy hónapig létezünk majd, azután feladjuk a vállalkozást. Hiába kilincseltem, 1991. január végéig egy fillér állami támogatást nem kaptunk, így a diákok havi 500 koronás tandíjából és különböző vállalkozásokból tartottuk fenn magunkat. De nem ez a lényeg. Míg ők azt várták, hogy mikor dobjuk be a törülközőt, mi iskolaépítésen és iskolahálózat kialakításán gondolkodtunk. Tavaly áprilisban hozzákezdtünk ennek az épületnek a felépítéséhez és öt hónap alatt elkészült az öttantermes, ötműhelyes iskola. Mivel minden különösebb kezdőtőke nélkül indítottunk, 4 millió korona kölcsönt vettünk fel, hogy tetőt szerezzünk a fejünk fölé, s ez a kölcsön bennünket, tulajdonosokat, engem és helyettesemet, Orbán Ferencet terhel. Végül is a magániskolában ez a mi vállalkozásunk, ettől magániskola a miénk. Ugyanakkor, azt hiszem, teljesen jogos az az elvárásom, hogy a mi gyerekeink oktatási költségeihez az állam is járuljon hozzá, hiszen tanulóink szülei ugyanolyan adófizető polgárok, mint az állami iskolákat látogatóké, elfogadhatatlan hát, hogy megvonják tőlük azt az összeget, ami megilleti őket, • így gondolja ezt az oktatásügyi minisztérium és a tanügyi hivatal is?- Igen, elvileg. Eredetileg a hasonló típusú iskoláknak juttatott állami támogatás 70 százalékát kellett volna megkapniuk a magániskoláknak, de ez csupán ígéret maradt. Mint említettem, az 1990/91-es tanévben január végéig egy fillér állami támogatást nem kaptunk, azután kiutaltak az illetékesek havi 70 koronát tanulónként (ugyanakkor az állami iskolákban szakmáktól függően diákonként 1400-1800 korona juttatás volt havonta), majd Galla úrral folytatott tárgyalásaink során sikerült elérnünk, hogy kapjunk 2 x 70 ezer és 1 x 36 ezer korona egyszeri juttatást. Az érvényben levő előírások értelmében ugyanis a tanügyi hivatal téríti az iskolának azon költségeit, melyek nem beruházási jellegűek, nekünk pedig - szaktanintézet lévén - a varrógépektől kezdve a kalapácsig sok mindenre szükségünk van, mint oktatási eszközre. • Az 1991/92-es tanévben a Szlovák Köztársaság Iskolaügyi, Ifjúsági és Sportminisztériuma a különböző típusú magániskolákat a következő mértékben támogatja: alapiskolák: 3000 Kős/1 tanuló évente; gimnázium: 6000 Kcs/1 tanuló évente; középfokú szakiskola: 6000 Kcs/1 tanuló évente; középfokú szakmunkásképző: 3000 Kcs/1 tanuló évente; művészeti alapiskola: 500 Kcs/1 tanuló évente. A Ján Pisút oktatásügyi miniszter által aláírt és minden iskolába elküldött rendelet kifejti, hogy ezt az összeget - mely az állami iskoláknak nyújtott dotáció 60 %-a - a magániskolák támogatása és fejlesztése céljából kivételesen adják meg. Valóban 60 % ez a 60 %-ként feltüntetett összeg?- Ezt nem tudhatja senki. Én ugyanis végigjártam a statisztikai hivatalokat, hogy megtudjam, mennyibe kerül egy szakmunkás hároméves képzése - és nincsenek róla adatok. Ennek az a magyarázta, hogy ez ideig az állam csak az elméleti oktatást dotálta, a gyakorlati képzést az egyes üzemek, vállalatok biztosították, amiért az államtól nagyfokú kedvezményeket kaptak. Ezért tehette meg a tanügyi hivatal^ illetve a minisztérium, hogy találomra határozta meg a magániskoláknak nyújtandó dotáció nagyságát tavaly is és az idén is. • önök mennyi támogatást kaptak erre a tanévre?- Bennünket egyértelműen a szakmunkásképzők közé soroltak és 3000 koronát utaltak ki tanulónként (430 diákuk van) egy évre, noha négyéves, érettségivel végződő szakokat is oktatunk, ezenkívül szakmunkásainknak nemcsak elméleti, hanem gyakorlati képzést is biztosítunk. Tehát a kiutalt összeg duplája illetne meg bennünket. Ehelyett az történt, hogy a tavaly küldött 2 x 70 ezer és 1 x 36 ezer egyszeri juttatást is lefogták az idei költségvetésünkből, azzal az indoklással, hogy tavaly azt tévedésből kaptuk. Ráadásul rosszul számoltak, s 900 koronával most is megrövidítettek bennünket. Ez egy iskola költségvetésében nem összeg, de mivel az egész eljárást jogtalannak éreztük, hiszen a rendeletek értelmében nem levonniuk, hanem egy nagyobb összeggel dotálniuk kellett volna bennünket - reklamáltunk. Négy nappal később megjelent a számlánkon 900 000 korona a tanügyi hivataltól - minden írás nélkül. A kapott pénzt tanszerekre, oktatási eszközökre fordítottuk. Ez év januárjában azonban felszólított bennünket a Pozsonyi Tanügyi Hivatal nevében dr. Miroslav Pius igazgató, hogy jogtalanul kaptunk 899 100 koronát és azt fizessük vissza... Miből? És miért? Milyen támogatás az a tanügyi hivatal részéről, ha az egyik évben kiutalt pénzt a következőben visszaveszi? Ez év április 28- án értesítettek bennünket, hogy jogtalan meggazdagodás címén eljárást indítanak ellenünk. • Bírósági tárgyalás lesz hát az ügyből?- Igen. S állok elébe. A Pozsonyi Tanügyi Hivatalban eddig egyrészt nagyon dilettáns módon viszonyultak hozzánk, az alkalmazottak nagy része nem ismeri az érvényben lévő előírásokat, másrészt állandóan azt éreztették velünk, hogy jogtalanul kérjük azt, ami jog szerint megillet bennünket. Egyszerűen megaláztak, még az igazgató, Pius úr is úgy viselkedett velem, hogy semmi köze hozzánk, ha vállaltuk, akkor csináljuk. Nem fogadtak el bennünket partnernek. • Érthetetlen, mondhatnám, hiszen hivatalosan a kormány és az iskolaügyi minisztérium is támogatja az egyházi- és magániskolákat. ..- Igen. Papíron. Törvényrendeletek szabályozzák a magániskolák alapítását, üzemeltetését. A gyakorlatban azonban egyáltalán nem érdekük, hogy magániskolák nyíljanak. Amikor Zemanovic úrhoz, az Iskolaügyi Minisztérium pénzügyi osztályának igazgatójához fordultam segítségért, ö szó szerint a következőket mondta: „Nézze, amíg én állami alkalmazott leszek, addig én az állami iskolákat fogom támogatni és semmi esetre sem a magániskolákat. Maga nekem nem partnerem.“ Ekkor fordultam sarkon, mondván, hogy itt már nem érdemes tárgyalni. • Tehát épp azok akadályozzák a magániskola-hálózat kialakulását, akiknek hivatalból kellene támogatniuk azt?- Ők csupán abban a szellemben kívánnak élni, ahogy eddig is éltek: kényelmesen, a bürokrácia védösánca mögé bújva. Nem kezdeményeznek, nem kockáztatnak, nem értik hát a vállalkozó ember problémáit. Azt hiszik, azért jó a közérzetünk, mert bejöttek a számításaink és milliomosok lettünk... • És bejöttek a számításaik. .. ?- Anyagi számításaink nem voltak. Mi nem meggazdagodni akartunk, de a célunkat elértük. Egy pedagógusnak a tanítás az önmegvalósítás módja. Nekem volt egy álmom, hogy iskolát alapítok, ahol értelmes, gerinces embereket nevelhetek. Ez sikerült. Ezért jó a közérzetem, látom, van értelme a munkámnak, és ha egészség van, akkor minden rendben. Hogy bírósági tárgyalás...? Hogy nincs pénz... ? Nem siránkozni kell, hanem előteremteni, és olyan propagandát csinálni a magániskoláknak, hogy az összes állami iskolából magániskola legyen. így kiiktatódhatna a bürokratikus szint, hatékonyabb és színvonalasabb lenne az oktatás és a magyar iskolák gondjai is megoldódnának. CSANAKY ELEONÓRA Május 18-án Bécsben aláírták az Ausztria és Csehszlovákia közti kulturális egyezmény keretében a két ország oktatásügyi együttműködésére vonatkozó szerződéseket. Osztrák részről Erhard Busek alkancellár, szövetségi tudomány- és kutatásügyi miniszter, Csehszlovákia képviseletében Petr Vopénka cseh, és Ján Pisút szlovák oktatásügyi miniszter látta el kézjegyével a dokumentumot. Oktatásügyi együttműködés Ausztriával A szerződésekben rögzített munkaprogramok az 1992- -1996-os időszakra vonatkoznak és kölcsönös megegyezés alapján meghosszabbíthatók. Az együttműködés valóban sokrétű lesz. Diákcserék, tanulmányuták, közös kutatási programok, vendégelőadók cseréje, könyvtári anyagok hozzáférhetővé tétele, stb. segítik az Erhard Busek által hangsúlyozott célt - egy nemzetközi tudományos közösség mielőbbi kialakítását. Az éves programot egy tíztagú vegyes bizottság dolgozza ki, figyelembe véve a két fél aktuális igényeit. Az akciók költségeit az osztrák tudomány- és fejlesztésügyi minisztérium, valamint a cseh és a szlovák oktatásügyi minisztérium fedezi három az egyhez arányban. Ez annyit jelent, hogy míg pl. a szlovák kormány 5 millió koronát utal ki évi költségvetéséből ezekre az akciókra, addig az osztrák fél 15 milliót. A következő tanévban 64 szlovákiai ösztöndíjas mehet Ausztriába, ahol összesen 350 hónapot tölt. A Csehországban megrendezésre kerülő nyári szlavisztikai tanfolyamra 40 osztrák résztvevőt várnak, a különböző főiskolák pedig 30 ösztöndíjast fogadnak. Körülbelül ugyanennyi osztrák ösztöndíjas tartózkodik majd a szlovákiai felsőoktatási intézményekben is. -v-Közös pedagógiai műhely Észak-Magyarország térségében a pedagógustársadalom egészét átfogó szakmai érdekképviseleti szerv jött létre, mely a szakmai és a szakszervezetek meggyöngült, illetve válságba került egzisztenciális képviseletét hivatott újra felvállalni. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a miskolci Pedagógusok Egyesülete - melynek Kőrössy Sándor középiskolai igazgató lett az elnöke - kamarajelleggel kíván működni, azaz bármilyen fórumon vállalják az autentikus véleménynyilvánítást és a szakmai vélemények érvényesítését. Első közgyűlésükre 1992. június 6-án kerül sor a miskolci Szemere Bertalan Középiskolában, amelyre a kárpátaljai pedagógusok képviselőit, illetve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (a szomszéd járásokban tevékenykedő) rimaszombati, rozsnyói, kassai és tőketerebesi területi szervezeteinek képviselőit is meghívják. Ezzel is a határok átjárhatóságát kívánják elősegíteni - a közös szellemi égbolt alatti egymásrautaltságban. Az elkövetkező szakmai megbeszélésekkel szeretnék elérni, hogy a mindkét „oldalon“ felhalmozódott tapasztalatokat és az oktatás terén alkalmazott és bevezetendő (új) módszereket odas visszaáramoltatva bekapcsolódjanak az európai szellemiség vérkeringésébe. (korcsmáros) I
