Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-05 / 105. szám
6 1992. május 5. Szabad ÚJSÁG Dalibor M. Krno A BÉKÉRŐL TÁRGYALTUNK MAGYARORSZÁGGAL Krno professzornak ez a műve a magyar történetírás számára forrásértékű, mert bemutatja, miként láttak és minősítettek minket győztes ellenfeleink. Ennek megismerése és a magyar önismeret gyarapítása érdekében készült ez a fordítás (Käfer Istváné), amelynek első kiadása 1990-ben jelent meg az Illyés Alapítvány és a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány anyagi támogatásával, s melyből lapunkban folytatásokban részleteket közlünk. Külföldi vállalkozók lehetőségei Csehszlovákiában A csehszlovák gazdaság tőkehiánnyal bajlódik. A gazdaság eszközhiányát enyhítendő az 1992. évi január hó 1. napján hatályba lépett Kereskedelmi Törvénykönyv (az 513/1991 Tt. számú törvény) és az Ipartörvény (a 455/1991 Tt. számú törvény) lényegesen módosították a korábbi jogszabályokat. Áttelepítés (8. rész) Jugoszlávia delegátusa megállapította: „Elnök úr, az egyik leglényegesebb és Közép-Európa államai számára legfontosabb probléma előtt állunk. Bizottságunk nem fordíthatott elég időt e kérdés teljes megoldására, hogy soha ne akadályozza a jószomszédi viszonyt Közép-Európa országai között. Természetesen találtunk kompromisszumot, de kérdés, ez-e a legjobb eredmény. Hisszük és reméljük, hogy a bizottság új döntésével ajánlott kétoldalú megállapodást a magyar kormány teljes mértékben végrehajtja. Ha ez így lesz, reméljük, hogy e jószomszédi kapcsolatok megvalósulnak. Végezetül szeretnék köszönetét mondani a csehszlovák delegációnak az egész ügyben elfoglalt álláspontjáért." A francia delegátus az alábbi nyilatkozatot olvasta fel: „A francia delegáció megelégedéssel nyugtázza a csehszlovák helyesbítő javaslat (amendement) számára javasolt új szöveget, örvend, hogy olyan megoldás valósul meg, amely kétoldalú tárgyalással teszi lehetővé a probléma mindenoldalú áttanulmányozását, amire itt a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem volt lehetőségünk. Elismerését kifejezni mind a csehszlovák delegáció jóindulatáért, mind a kölcsönös megértés szelleméért, amely olyan szerencsésen áthatoiic nz albizottság megbeszéléseit. örvend a reménynek, hogy ugyanez az egyöntetűség nyilvánul majd meg bizottságunkban. Annak a kívánságának ad hangot, hogy ezt az égető nemzetközi problémát olyan értelemben oldják meg, amely megfelel a csehszlovák kormány igazságos óhajának, hogy szüntessék meg azokat az okokat, amelyek a múltban megmérgezték Magyarországhoz való viszonyát és veszélybe sodorták nemzeti egységét. Arra számít, hogy Magyarország lojális együttműködése és azon kötelezettségek gondos teljesítése, amelyeket ez az ország aláírásával magára vállal, véget vet ezeknek a zavaroknak, és ilymódon értékes elemmé válik az általános béke megszilárdításában." Masaryk miniszter az alábbi nyilatkozattal zárta be a vitát: „Uraim, még egyszer kértem türelmüket néhány percre. Módosító javaslatunk (amendement) ügye és sorsa jól ismert valamennyiük számára. Első beszédemben e konferencia plenáris ülésén, amely azt nem minden téren vette megnyugtatóan tudomásul, egy egész különös helyzetre hívtam fel a figyelmüket, amelybe Csehszlovákia a második világháború folyamán és után került, és javaslatot tettem az egyik, a nemzetiségi kisebbségek problémájának megoldására, amely az önök előtt ugyancsak jól ismert okokból számunkra különösen jelentős. Remélem, hogy Csehszlovákia 1918-1945 között játszott konstruktív és demokratikus szerepének jutalma megnyilvánul majd egyetlen politikai jellegű javaslatunk kedvező fogadtatásában. Meggyőződésünk, hogy a legmesszemenőbben szerények voltunk ezen egyetlen javaslat benyújtásával. Szerencsétlenségünkre, optimizmusom rövid ideig tartott, és nem titkolhatom el, hogy delegációm és az egész ország cseh és szlovák népe bizonyos csalódásérzetben részesült. Némileg nehezen értettük meg a dolgot. Bizottságunk munkája folyamán egész sor évfordulóra került sor: emlékeztettek bennünket Münchenre, a bécsi döntésre és mindarra, ami következett belőle, és a teljesen ártatlan és békeszerető cseh és szlovák polgároknak okozott sebhelyek láthatóbbakká és fájdalmasabbakká váltak. Nem szeretjük a közvetlen vádaskodásokat. Ami engem illet, ez olyan módszer, amely teljesen idegen tőlem. De megtagadnám kötelességemet, ha elhallgatnám, mit és mire gondolt nemzetem ezekben a napokban. Éppen abban a pillanatban, amikor az egész világ szeme Nürnbergre szegeződött, ahol lehullni készült a lepel München dicstelen napjainak egyik zárófejezetéről, Magyarország javaslatot tett nekünk, mondván, mondjunk le területről. Biztos vagyok benne, senki sem ró meg azért a nyugodt, határozott és egyben felháborodott ’nem’-ért, amit akkor kimondtam. A rossz nevelés megnyilvánulása lenne részemről, ha nem fejezném ki hálás elismerésemet a barátság szavaiért, amelyeket e bizottság valamennyi tagja Csehszlovákiának és delegációjának címzett. Igazságosan értékelem azt a tényt, hogy indítékunk tisztességes volta általános elismerésben részesült, és hogy a módosító javaslatunkat kiváltó egészen különleges indokokat teljes mértékben megértették. Ugyancsak értékes és jóindulatú tanácsokat kaptunk, miképpen ragadjuk meg azt a problémát, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljunk a magyar revizionizmussal, jól ismert, Csehszlovákia ellen alkalmazott módszereivel együtt. Ennek ellenére, és remélem, ezt megbocsátják nekünk, továbbra is úgy véljük, hogy a módosító javaslatunkban kívánt megoldás volt a leghatásosabb, és az idő múlásával a legmegnyugtatóbb módszernek bizonyulna. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság delegációja számunkra ismert okból úgy ítélte meg, hogy szembe kell szállniuk kezdeményezésünkkel. Ez elszomorított bennünket. A kétoldalú tárgyalást úgy javasolták, mint állítólag (étant) egyedüli gyakorlati eszközt, hogyan lehet elérni a ma Szlovákiában megtelepedett magyar etnikai csoport áttelepítési problémájának megoldását. Annak ellenére, hogy nemcsak a magam, hanem más, főként a szláv nemzetek delegációinak szónokai világosan kifejtették: Magyarország könnyen be tud fogadni (absorber) megszabott létszámú magyart, ez nem ingatta meg néhány delegáció vélekedését. Az 1946. február 27-i egyezmény cikkelyeinek teljesítése során szerzett tapasztalataink teljesen igazolták pesszimizmusunkat Magyarországjóindulatát illetően önként vállalt kötelezettségeink teljesítésében. Bárhogy történt is, nem sikerült elérnünk, hogy az egész konferencia ossza véleményünket, illetve meggyőzni, milyen értéke van egészen különleges ismereteinknek Közép-Európa problémái tekintetében. Felfogtuk, ha elérnénk is a többséget e bizottságban vagy a plenáris ülésen, milyen veszélynek tesszük ki magunkat, ha beleütközünk az ez esétben szörnyű vétő intézményébe. Tekintettel az éppen most említett tényekre, és főleg mivel hozzá akarunk járulni a szabad, demokratikus és egységes Európa és a világ kialakításához, amely ugyanezen jeleket hordozná, és mivel ugyancsak meg akarjuk könnyíteni a konferencia munkáját, a csehszlovák delegáció elfogadja a 4. B. cikkely szövegét úgy, amint azt Új-Zéland delegátusa javasolja, akinek igen hálás vagyok teljes megértéséért és kedvező állásfoglalásáért. Sajnos, nem mondhatom, hogy az éppen eltelt kilenc hét a leggondtalanabb és legboldogabb volt életemben. Úgy vélem, hasonlóképpen van ezzel valamennyi jelen lévő tag. Az eredmények sajnos soványnak tűnnek. A világ forrásban van, és bátorkodom itt mellékesen megjegyezni: néhány országban éppen választások kezdődnek. Tudatában vagyunk fontosságuknak, de azért azt kívánjuk, hogy az elkövetkező konferencia, amelyre összegyűlünk, olyan korban folyjék, amikor nem lesznek választási gondjaink. Remélem, nem fognak neheztelni rám, ha ezzel a gondolattal fejezem be. Szeretném kifejezni köszönetemet Eranciaország, az Egyesült Királyság, Jugoszlávia és az Egyesült Államok képviselőinek a jelen ülésén előadott beszédeikért." Amikor 1946. október 31-én Dr. Clementis államtitkár beszámolt a párizsi konferencia eredményéről a Nemzetgyűlés külpolitikai bizottságának, a következőképpen értékelte követelésünket maximálisan 200 000 etnikai magyar áttelepítéséről Magyarországra: „Az áttelepítési javaslatnak a békekonferencián eredeti formájában való előterjesztésekor világos volt számunkra, hogy két, a négyek konferenciáján ülésező, vétójoggal rendelkező nagyhatalom ellenállása miatt a békeszerződésben nem sikerült világos és végleges formában elérni életbevágó problémánk megoldását. Ennek ellenére az volt a véleményünk, hogy a világközvéleménynek világosan tudatában kell lennie e probléma komolyságának nemcsak Csehszlovákia, hanem Közép-Európa békés fejlődése számára is. És nyilván ez a mi világos megfogalmazásunk késztette az ellene állást foglaló delegációkat is, hogy az egész világ előtt nyilvánosan elismerjék jogunkat a nemzeti államra és követelésünket e fájó probléma végleges megoldására. Közvéleményünk a gazdag vitaanyagból maga megállapíthatja, hogy egyrészről elismerték indokainkat, motívumainkat és célunkat, másrészről azonban elutasították, hogy azokból egészséges és értelmes következtetésekre jussanak.” A vállalkozás szabadsága megkövetelte, hogy a vállalkozni kívánó külföldi személyeknek ugyanolyan jogállásuk legyen, mint a belföldi személyeknek. Ez a szabad piacgazdálkodásból és az egyenrangúságon alapuló nemzetközi gazdasági együttműködésből fakadó természetes és szükséges követelmény. A külföldi és a belföldi személyeknek a vállalkozásokban meglévő azonos jogállása megteremti annak a lehetőségét, hogy a csehszlovák gazdaság fejlesztésében a külföldi tőke minél nagyobb mértékben részt vegyen. A vállalkozókkal szemben támasztott azonos feltételek hiányában a külföldiek befektetési kedve ugyancsak mérséklődne. Ezek a szempontok ösztönözték a jogszabályalkotókat az előírások módosítására. Mind a két törvény kimondja, hogy a külföldi személyek ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan terjedelemben folytathatnak vállalkozói tevékenységet az ország területén, mint a belföldi személyek. Ez alól a szabály alól csak törvény tehet kivételt. Belföldi személyek azok a természetes vagy jogi személyek, akiknek Csehszlovákiában lakóhelyük, illetve székhelyük van. Külföldi személyek azok a természetes vagy jogi személyek, akiknek a lakóhelye vagy a székhelye az ország területén kívül van. A fenti meghatározásból kitűnik, hogy egy természetes személy jogállásának meghatározásánál — külföldi-e vagy belföldi — nem az állampolgárság a döntő, hanem a lakóhely. A menekülteket ugyanolyan jogok illetik meg, mint az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi személyeket. A külföldi természetes személyek jogképességére a Polgári Törvénykönyv szabályai vonatkoznak. A külföldi nem természetes személyek jogképességének megítélésénél annak az államnak a jogrendjéből kell kiindulni, amely szerint azokat alapították. Ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni a belső jogviszonyaikra és a tagjainak az ilyen személyek kötelezettségeiért való felelősségére is. A külföldi személyek sokféle módon vállalkozhatnak a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban, illetve vehetnek részt csehszlovákiai vállalkozásokban. Az Ipartörvény és a Kereskedelmi Törvénykönyv alapján külföldi természetes személyek egyéni vállalkozóként működhetnek az országban. A külföldi jogi személy vagy a külföldi természetes személy vállalkozásának (vállalatának) szervezeti egysége útján is folytathat vállalkozói tevékenységet. Ennek a szervezeti egységnek nem kell jogképességgel rendelkeznie. Mind a külföldi természtes személyt, mind a külföldi személy szervezeti egységét be kell jegyeztetni a cégjegyzékbe. A vállalkozói jogosultság esetükben a cégbejegyzés napjával kezdődik. A külföldi személyek csehszlovákiai vállalkozásának további lehetséges formája a belföldi jogi személyben való vagyoni részvétel. Ez többféleképpen történhet. A külföldi személy a. ) egyedül vagy más személlyel (személyekkel) csehszlovák jogi személyt alapít, vagy b. ) már létező belföldi jogi személyben vagyoni részesedést szerez. A külföldi személyek olyan belföldi jogi személyek tagjai lehetnek, amelyek vállalkozás folytatása céljából alakultak, így tagjai lehetnek: kereskedelmi társaságnak (nyilvános kereskedelmi társaságnak, betéti társaságnak, korlátolt felelősségű társaságnak, részvénytársaságnak) vagy szövetkezetnek. A vagyoni részvételük feltételei ugyanazok, mint a belföldieké — nem kell hozzá semmiféle külön engedély vagy eljárás. Külföldi részvétellel működő belföldi jogi személyeket lehet külföldi jog szerint is alapítani. Ebben az esetben nemcsak a belső jogviszonyokra, hanem a tagoknak a jogi személy tartozásaiért való felelősségére is a konkrét külföldi jogszabályok érvényesek azzal, hogy e felelősség mértéke nem lehet alacsonyabb, mint amit a csehszlovák jog az azonos vagy hasonló formájú jogi személyek részére előír. Az előzőkben leírtaktól meg kell különböztetni azokat az eseteket, amikor a külföldi személy valamilyen kötelmi jogi jogviszony alapján (pl. csendestársként, egyesülés résztvevőjeként) vesz részt csehszlovákiai vállalkozásban. Figyelemre méltó a Kereskedelmi Törvénykönyvnek az a rendelkezése, amelyik megengedi a külföldi jog szerint alapított, külföldi székhellyel rendelkező jogi személy székhelyének áthelyezését a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területére. A székhely áthelyezésének egyetlen feltétele van: azt mind a székhely szerinti állam joga, mind annak az államnak a joga, amely szerint alapították, lehetővé tegye. Az áthelyezett székhelyű jogi személy belső jogviszonyaira és tagjainak harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségére azok a jogi előírások vonatkoznak, amelyek szerint alapították. Itt is érvényes, hogy a tagok felelősségének mértéke nem lehet alacsonyabb, mint amit a csehszlovák jogszabályok azonos vagy hasonló formájú jogi személyek esetében meghatároznak. Érvényes nemzetközi szerződés hiányában maga a Kereskedelmi Törvénykönyv védi a külföldi befektetéseket. A külföldi személynek csehszlovákiai vállalkozói tevékenységével összefüggő vagyona és a vegyes vállalat vagyona csak törvény alapján és csak akkor sajátítható ki, vagy csak akkor korlátozható ezek tulajdonjoga, ha az másként ki nem elégíthető közérdekből történik. Ilyen intézkedések esetében teljes mértékű kártérítést kell fizetni, amelynek összege idegen pénznemben szabadon külföldre vihető. DR. LENGYEL LÁSZLÓ
