Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-23 / 120. szám
10 1992. május 23. Arról, hogy ki mit akar... Anonymus Kassán „Minden állat egyenlő\ de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.” A kassai zeneiskola előterében, az asztalon, sokszorosított anyagra leltem, melynek nem volt és nincs gazdája. Legalábbis, senki sem írta alá. A fejlécen két kérdés olvasható: Mit akar az Együttélés? és Mit akar a Magyar Polgári Párt? A szórólap álszerény anonimitásba burkolózó szerzői azt próbálják bizonygatni, hogy az MPP Csehszlovákia megőrzését óhajtja, az EPM viszont az önálló Szlovákiát. Ezt a szöveg azonban nem tudja bizonyítani. Egyébként is mellékes, mit akar az egyik vagy másik politikai tömörülés. Nem tőlük függ, lesz-e önálló Szlovákia, vagy sem. Az EPM nem „Szlovákia-párti”, csak számol a realitásokkal. A mai Szlovákia területén uralkodtak a kvádok majd 500 esztendeig, majd a gótok 83 évig. Hetvenöt évig a hunoké volt ez a terület, azután 237 évig az Avar Birodalomé. A nyugati országrész a honfoglalást megelőzően Nagymorávia, a keleti Nagybulgária része volt, tehát türk népesség élt a keleti részeken. Azután évszázadokig Magyarhon része a mai Szlovákia területe. A Habsburgok uralkodnak, a terület déli részét a Török Birodalom kebelezi be, a keleti országrész Erdélyé úgyanynyira, hogy a török történetírás az Erdélyi Fejedelemséget Kassai Királyságként emlegeti. Az első világháború végén a Magyarországgal föderációban együtt élni akaró Szlovák Népköztársaság, azután a kérészéletű Magyar és Szlovák Tanácsköztársaság alakul. Ma már teljesen feledésbe merült, hogy a mai Kelet-Szlovákia és Kárpátalja lehetett volna Lengyelország, Ukrajna vagy akár Románia része is. Mégis Szlovákia néven Csehszlovákia része lett húsz évre. 1939-ben a terület nagyobbik fele a fasisztoid Szlovák Államé lett, a zömmel etnikailag magyar rész, Magyarországé. Hat év után Csehszlovákia ismét kiterjesztette hatalmát egész Szlovákia és Magyarország rovására, s még egy apró területet is szerzett. Az utóbbi negyvenhét év, történelmi szemmel nézve, nem több, mint múló epizód. Ennek csak az egyes ember életében van meghatározó jelentősége, hiszen a mai felnőttek életének nagyobbik részét ez a nemzetközi konstelláció határozta meg. A fenti tények tükrében, a történelem épp az állandó változás, átalakulás, az állandóság tagadása. Helyzetünk újra képlékeny, törékeny lett. Illúzió, hogy egy megváltozott világhelyzetben, a régi igazságok, törekvések működni, hatni tudnak. Tudomásul kell vennünk, hogy a világ változik, s a tegnapi beidegződések érvényüket vesztik. Sok oldalról hallom, Csehszlovákiát meg kell menteni. Lassan százéves a megállapítás, a demokrácia Achilles-sarka a kisebbségek kezelésének mikéntje. Ebből a szempontból Csehszlovákia roszszul vizsgázott. Az ország már nevében viseli végzetét. Azt sugallja. (George Orwell) ez az állam a csehek és szlovákok terrénuma. Lehet hamis konstrukciókra örök érvényű elképzeléseket alapozni? A körülöttünk zajló történelem bizonyítja, hogy nem! Az előző húsz évben a kisebbségek Illavát, kém- és himnuszpereket, a nemzetiségi statisztikák meghamisítását, a felsőoktatási intézmények és iskolák leépítését kapták. Telepes falvakat ékeltek az etnikailag magyar területekbe. Az anyanyelv használatának jogát korlátozták. Sokak állampolgárságát megtagadták, s emiatt el kellett hagyniuk szülőföldjüket. A második világháború után az alkotmányellenes elnöki rendeleteket zúdították ránk, jöttek a pofonok, a vagyonelkobzások, a perek, valamint a kitelepítés Csehországba és Magyarországra, illetve munkaszolgálat és reszlovakizáció. Csak egy rövid időre ismertek el bennünket államalkotó közösségnek a 144/1968 sz. alkotmánytörvényben, de ez is írott malaszt maradt, s a változások után ezt a törvényt törölték. A hatalom csak akkor udvarolt és ígérgetett — 1938-ban és 1968-ban — amikor bajba került az ország. A 89-es fordulat után kaptunk egy nyelvtörvényt, Václav Havel pillanatok alatt feladta a nemzetiségi minisztérium létesítésének gondolatát. Új Alkotmánylevelünk csonka maradt, a kisebbségi jogok kihullottak belőle... Lesz-e vagy nem szlovák önállóság? A felelősség mindig a többség vállán nyugszik. A cseheknek és a szlovákoknak kell eldönteniük, mit akarnak. Minket ne vonjanak be politikai alkudozásaikba. Ha mi egyértelműen Csehszlovákia mellett állunk ki, akkor a szlovákok sérelmezhetik, hogy a magyarok már megint gátolják őket nemzeti fejlődésük kiteljesedésében, s nem akarják: önálló állami léttel rendelkezzenek. Ha az önálló Szlovákia gondolatát támogatnánk? Akkor az a vád érhet bennünket, hogy ismét mi verjük szét az országot, úgy mint ezt — állítólag — 1938-ban is tettük. Az tehát, aki az egyik vagy a másik elképzelés mellett teszi le voksát, kalandorpolitikát folytat, mivel elősegíti, hogy ránk hárítsák ismét a felelősséget, s bennünket kiálthasson ki az egyik vagy a másik fél bűnbaknak. Egy olyan vita malomkövei közé szorítanának bennünket, amelyből nincsen kiút. Minket a történelem arra kárhoztatott, arra a nemes feladatra predesztinált, hogy egymás mellett élve, megtartva sajátosságainkat, nemesen versenyezve és együttműködve éljünk emberi méltóság adta jogainkkal, hogy Szülőföldünk a hazánk is legyen, akár Csehszlovákia, akár Szlovákia része lesz ez a terület. Mi nem vállalhatjuk a döntés felelősségét. Vállalják azt az „egyenlőbb” nemzetek képviselői! Ha mindez demokratikus úton és eszközökkel történik, elfogadjuk. BALASSA ZOLTÁN ✓ Észrevételek a Magyar Polgári Párt röplapjához Tisztelt Uraim! Szabad újság____________________ Kezembe került az Önök leporellós választási röpcédulája, melynek az egyik oldalán felhívják az olvasó figyelmét az észrevételeinek megküldésére. Élve ezzel a lehetőséggel én is nekiláttam levelem megírásának. Talán azzal kezdeném, hogy mérhetetlenül felháborodtam mindazon, ami az Önök választási röpcéduláján írva van. Legfőképpen azon, hogy pártjukat a tettek pártjának nevezik. Eléggé nagy figyelemmel kísértem a két év politikai mozgását, mégsem tapasztaltam az Önök tettrekészségét. A legnagyobb tettük talán a hivatalos nyelv használatával kapcsolatos szavazás volt. Tudniillik, az Önök képviselői mind egy szálig e nyelvtörvény mellett tették le voksukat. Ez bizony nagyon nagy tettnek könyvelhető el, mert így biztosítva van a szlovákiai magyarság fennmaradása. Igaz, hogy anyanyelvének használata nélkül, de megmaradhat, létezhet, talán még gazdaggá is válhat, ha soha sehol, mégcsak álmában sem szólal meg magyarul. Önök számára ez természetes, mivel lojális magatartásukkal teljes mértékben öszszeegyeztethető. A válasz kézenfekvőnek tűnik: azt, aki a legjobban és leghatékonyabban képes a törvényhozó testületekben érdekeit képviselni. Azt, aki fel meri és fel tudja vállalni a kisebbségi lét nehézségeit, hátrányait, azt, aki ismerve a történelmi és gazdaságpolitikai összefüggéseket — tudással, kulturáltan, türelemmel és — meggyőző erővel tud hatni a többségi pártok képviselőire. Azt, aki elsősorban nem a képviselői státust célozza meg, hanem kizárólag választói érdekeit védi felkészülten, önzetlenül és fáradhatatlanul. Nem azt, aki hangzatos demagóg szólamokkal csábít, ígér fűt-fát, jogokat, földi paradicsomot. Nem azt, akit egyhamar megszédít a kormányban való részvétel lehetősége, a miniszterhelyettesi „bársonyszék” csillogása, melynek elfoglalását követően azonnal elfeledi azt, ki és miért adta rá voksát! Mert bár nem kis keserűséggel, de be kell látnunk, hogy az 1989-es nagy általános összeborulás, szolidaritás és lelkesedés igencsak gyorsan elillant, s nem minden megy úgy, ahogy azt akkor vártuk és reméltük. Mert nem egyszerű egy teljesen tönkretett, a jövendő javait is felélő, az évezredes emberi értékeket megcsúfoló társada-A leporellós választási röpcédula minősége bizonyítja, hogy a VPN— ODÚ-hoz való csatlakozásuk az előző választásokkor sikeres döntés volt, mivel a győztes mozgalommal való közös szereplés a választási propaganda-hadjáratának pénzelésére jó financiális alapot biztosított. Önök ezt teljes mértékben ki is akarják használni. A megszerzett pozíciókat nem nagyon szívesen hagynák más kezébe jutni. Megszerették a hatalmat, a kiváltságosságot, az anyagi biztonságot, a magas jövedelmet, a nyilvánosság előtt való szereplést. Az ilyen magaslatokból való földetérés nem a legkellemesebb. Ezért szívesen maradnának továbbra is a megszokott régiókban, ha nem is kormánykoalíció tagjaként, de képviselőként. E cél elérésének érdekében minden eszközt bevetnek. Semmitől sem riadnak vissza, még a hazugságoktól sem. A papír úgyis mindent elbír elv alapján a szlovákiai magyarság körében zavart akarnak kelteni, hogy így vágjanak vissza a hármas koalíció elutasító magatartásáért. A választási röpcédulán olyasmiket ígérnek, amikről Önök is tudják, hogy délibáb. A szlovákiai magyarlom romjain egy egészséges, valóban emberközpontú, virágzó piacgazdaságot teremteni. Mindnyájan érzékeljük napi életünkben a sokasodó gondokat, a lepusztuló természetet, a mezőgazdaság nehéz helyzetét, a munkanélküliség, a kiszolgáltatottság rémét. Mindezekkel együtt a kisebbségek alkotmányos egyéni és kollektív jogai is inkább csorbultak az elmúlt két és fél évben. S fájdalom, mindehhez kisebbségünk részéről is akadtak közreműködők. Válasszuk hát azt, aki egyenes derékkal, szemébe nézve vitapartnerének, tisztelve annak másságát s meghallgatva nézeteit — higgadt, kitartó, meg nem alkuvó következetességgel sorolja fel saját érveit. Elismerve a másságot, lehet és kell biztosítani saját jogainkat e hazában, ahol ezernyi közös szál fűz össze bennünket. Egyenlő esélyt, egyenlő jogokat minden területen! S elérni ezt a tolerancia, a megértés szellemében — ez kisebbségi képviseletünk feladata és egyedüli küldetése! Válassza hát a 15-űs és 20-as listán induló HÁRMAS MAGYAR KOALÍCIÓT! BOROS ZOLTÁN, a Szövetségi Gyűlés képviselője, Együttélés ság gazdasági felemelkedése Önöktől függetlenül is bekövetkezik, ha Szlovákiában demokratikus kormány veszi kezébe az ország irányítását. Ennek feltételei, sajnos, nem mutatkoznak. Ha egy erősen nacionalista beállítottságú kormány alakul, abban az esetben a Magyar Polgári Párt két dolgot tehet. 1. Harcolhat a magyar kisebbség jogaiért, melyeket nagyon erősen meg fognak nyirbálni. 2. Beállnak a magyar kisebbség átnevelőinek sorába, hogy lojálisabb magatartású legyen és lassan, de biztosan felmorzsolódjék. Ismerve az Önök magatartását és simulékonyságukat, valamint tettrekészségüket, meg vagyok győződve, hogy inkább a második pontban leírtakat vállalják. Könynyebb lesz ez így Önök számára, mert abban az esetben nem az üldözést és zaklatást kell vállalniuk, hanem vállveregetést, parolát. Ha Önök tényleg komolyan gondolnák a magyar kisebbség védelmét és felemelkedését, akkor igazabb, emberségesebb politikát kellene választaniuk. Olyat, mely tényleg az itt élő magyarság érdekeit képviselné. Igazat, és csakis igazat kellene mondaniuk. A legfontosabb: felnyitni az emberek szemét, és nem azt hangsúlyozni, Önökön múlik, hogy mennyire lesznek gazdaságilag erősek. Gazdasági felmelkedést csak biztonságot nyújtó politika mellett lehet elérni. A gazdasági függetlenséghez elengedhetetlen a politikai függetlenség is. Olyan politikai előszelek mellett, mint amilyenek jelenleg a politika színterén fújnak, súlyos tévedés frázisokat hangoztatni. (Egyenesen badarság akkor, amikor a gyakran hangoztatott ezeréves elnyomatásért az itt élő magyarságon akarnak elégtételt venni egyes nemzetieskedő politikusok.) A választók között tapasztalható letörtséget, érdektelenséget csak igazat szólva lehet megváltozatni. Felelőtlen politizálás az, amely veszélyhelyzetben is önös érdekek elérését tűzi ki célul a nemzeti kisebbség egészének kárára. Becsületes politikus felmérné a helyzetet és az erőviszonyok alakulásának megfelelően nem a saját fajtájának megosztására törekedne, hanem igyekezne őt olyan irányba terelni, hogy a szavazatát a legjobb helyre adja le. Sok ember nem tudhatja, hogy bizonyos funkció és név mögött ki rejtőzik. Csak az tudja, aki azt a személyt ismeri, hogy kivel is áll szemben. így van ez az egyik kormánytagjukkal is, aki magát és gyermekeit szlovák nemzetiségűnek vallja. Nos, ez az ember fog harcolni a jogainkért, amikor számára nemzetiségéből eredően minden automatikusan biztosítva lesz? Az ilyen embert csak a karrierizmus hajtja és nem a választók érdekeiért vívandó harc. Lehet, hogy tévedek, mert néha a nyúlban is szunnyadhat oroszlánhajlam. De az oroszlánhajlam csak addig tart, míg egy erősebb állattal össze nem akaszkodik, egy olyannal, melyik nem tud arról, hogy a nyúl oroszlánnak képzeli magát. Sajnos, a választások, után sok ilyen „állat” lesz, és a mi nyúlunk csak a választóiba fog merni belekötni. (Az elmúlt két évben ugye tapasztaltunk egyet s mást e téren...) Még sorolhatnám észrevételeimet, javaslataimat, de úgy gondolom, hogy egyelőre ennyi is elég. Maradok tisztelettel, harag és megértés nélkül. MERVA TAMÁS Szalay Zoltán rajza Kit válasszon a kisebbségi?