Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-21 / 118. szám

1992. május 21. jüszke Rolls-Royce-ról Szabad újság___________________ Változások a mezőgazdaságban théz idők és státusvesztés Eton városában hallották az aláb­bi párbeszédet: Szerető anya: „Eljöjjek érted a játék után?” Gondterhelt fia: „Igen, de kééér­­lek, ne a Bentley-vel gyere.” Az 1904 óta luxusautókat gyártó brit Rolls-Royce Művek ilyen hét­köznapi módon csúszik lefelé az au­tós ranglétrán? A globális recesszió leverte ugyan az árakat, de a Rolls-Royce-nál ta­lán ennél is nagyobb gondot jelent megőrizni a kocsi image-ét. Csak néhány példa: Rupert Murdochnak, a Times tulajdonosának már Jagu­árja van, de David Sullivan, szenny­lapok és szex-shopok garmadának megalapítója kelet-londoni reziden­ciájából még egy fénylő Bentley-vel hajtat belvárosi irodájába. Réges­­régen még a Rollsok legnagyobb előfordulási helye a királyi udvar volt, de ma már nagyobb mennyi­ségben inkább csak a külvárosi au­tószalonokban látható ez a márka, az észak-londoni Walthamstow Sta­­dium-ban, ahol az agárversenyeket tartják. Még azok is, akik korábban „adtak magukra”, mára mintha en­gedtek volna a színvonalból... Diana hercegnő sportos Mercédest kért magának, és őfelsége, a királynő nagykövetei szerte a világon sorra lecserélik állami Rolls-Royce-ukat egy-egy kevésbé hivalkodó járműre. Odahaza, Nagy-Britanniában pedig még az olyan nagy és neves rész­vénytársaságok elnökei, mint a Bri­tish Petrol és az ICI stb. már szintén kevésbé kérkedő autókkal közle­kednek, hogy ne nagyon sértsék részvényeseik önérzetét. Mindez kellemétlenül érinti a Vickers PLC-t, a gyengélkedő autó­gyár anyavállalatát is. Egy Rolls- Royce látszólag még könnyedén el­adható, főként 6,75 literes motorjá­nak köszönhetően. A múlt hónap­ban New York City-ben adtak át újdonsült tulajdonosának — egy hetven éven felüli délnyugat-kalifor­niai ingatlankereskedőnek— egy új olajzöld, kétajtós Bentley-t potom 306 ezer dollárért, aki azzal büszkél­kedhet, hogy a legújabb Bentley­­modell legelső tulajdonosa a vilá­gon. Igaz, a Continental R típus is le van már kötve a következő két évre, mégis úgy néz ki, hogy csak a külföl­di részesedés vagy egy közös vállalat mentheti meg a társaságot, amely miatt a Vickers’ csoport 1991-ben 169 millió dolláros haszna mellett 21,7 millió dolláros adóveszteséggel zárt. 1990-ben a Rolls-Royce még 3333 autót adott el, ez volt az eddigi legnagyobb eladási arány. A múlt évben ez a szám csaknem a felére csökkent, pontosan 1722-re. Ennek folytán 51 millió dolláros veszteség­gel zárt a társaság, 88 éves fennállá­sa óta először. Annak ellenére, hogy a Vickers’ részvényesek évi rendes közgyűlésén elhangzott az a kére­lem, hogy a Rollsot ne adják el kül­földi konszernnek, a vállalat már ak­tívan keresett gyártó céget, de leg­utóbb éppen a Toyota volt az, amely elutasító választ adott. Az eladási arány jelentős csökke­nését az Öböl-háború és a globális visszaesés számlájára írják, de érde­kes módon ennek mértéke sokkal nagyobb volt a Rolls-Royce-nál, mint a rivális luxusautó, a Mercedes vagy a BMW esetében. Vajon a strukturális erők is közrejátszanak? Az új kocsik ára felszökött, de egy régi „Royce” sem éppen olcsó. Egy 15 éves használt Rolls vagy Bentley „élete virágában” ugyanannyiért vá­sárolható meg, mint egy új... Ráadá­sul, mivel még mindig ritka ese­ménynek számít, ha egy ilyen kocsi „felmondja a szolgálatot” (ugyanis egy Rolls-Royce sohasem „robban­hat le”), egy egész kisipar alakult ki, amely Rolls-javítást végez — a nor­málishoz közeli áron. Még az autó­szalonok eladói is kísérletet tettek a „szociális kiváltságosság” megszün­tetésére, amelyet korábban alapo­san megszenvedtek. „Ma már nem lehet kategorizálni a Rolls-Royce vásárlókat — mondja egy eladó —, az utóbbi időben nem feltétlenül jönnek öltönyben, és nincs mindig az arcukra írva, hogy ők az év emberei. Még az is előfor­dul, hogy farmert viselnek és trikót. Nyilvánvaló, hogy az eladásnál pszichológiai tényezők is szerepet játszanak, főleg Amerikában, a tár­saság legnagyobb piacán, ahol, mint a számok mutatják, egyedül a Be­verly Hill-en 8500 Rolls-Royce fut. A 80-as évek végének fukarsága, majd a kedvezőbb, kifinomultabb 90-es évek után úgy látszik, szűnik, az érdeklődés a hivalkodó import­­termékek iránt, még azok részéről is, akik igazán megengedhetnék ma­guknak ezt a luxust. Az egykori disz­kókirálynő, Dona Summer egy in­terjúban kijelentette, hogy ha ilyen autóval menne haza, „fájdalmat okozna a környezetéhez tartoztó embereknek, akiknek bizony nehéz életük van.” Nem vitás, hogy a Bentley márkát valami sportosabbra, fiatalosabbra kellene fejleszteni — ez a stratégia került most előtérbe, pedig volta­képpen nincs túl nagy különbség a Rolls-Royce vagy mondjuk a Mer­cedes vagy Lexus között, már ami az autó lényegét illeti. A Rolls utaste­rében legfeljebb több a bőr és a diófa. Ez az a többlet, az „image”, amit a Rolls nyújtani tud. Csakhogy a Rolls új generációs kocsijainak fej­lesztési programja 440 millió dollár­ba kerülne, s ez bizony óriási összeg lenne egy masszív partner segítsége nélkül. A társaságnak más anyavál­lalatra van szüksége, nem a Vic­­kers’-re, amely a tankoktól az inku­bátorokig mindent gyárt, de a Roll­­son és a Bentley-n kívül más gépko­csit nem. Miután a Toyota kiesett a körből, a mostani potenciális invesz­­tor vagy vevő a németországi BMW— már ha hajlandó megfizet­ni a Vickers’ által kért' 350 millió dollár körüli árat. A partnereknek állítólag „közös a filozófiájuk” és is­merik is egymást. A BMW már együttműködött a Rollsszal, mégpe­dig a légzsákok gyártásánál. És a Rolls utastér-tervező szakemberei segítettek a BMW-nek a kocsik fel­újításánál. De ahhoz, hogy a szóban forgó üzlet létrejöjjön, Eberhard von Kuenheimnek, a BMW főnöké­nek fel kell hagynia bizonyos kijelen­tésekkel a Rolls „mérsékletes idők­ben történő szociális elfogadhatósá­gának” tárgyát illetően. Más véle­mények szerint a Rolls egy külföldi autógyár számára csak egy különös rekvizitum lenne. Peter Yorks, ismert londoni üz­letember a következőképpen véle­kedik a Rolls esetleges eladásáról: „Nem tudom, mi okból venné meg bárki is... Ez a kocsi olyan lenne számára, mint egy játékszer vagy in­kább státusszimbólum. Az lenne a sors iróniája, ha valaki átvenné a márkanevet és csinálna belőle egy még tipikusabb brit kocsit, jellegze­tesebbet, mint amilyenre a britek önerőből képesek voltak. Mint ami­kor Ralph Lauren amerikai divat­­tervező kiütötte á brit ruhákat. De ez egy kitűnő márka, amelynek vala­mi több múlttal kapcsolatosat kelle­ne nyújtania ahhoz, hogy fennma­radhasson.” Eric Barras nyugalmazott ezre­des, a Rolls-Royce-rajongók Klub­jának titkára pedig így nyilatkozott a témáról: „Attól irtóznék a legjob­ban, ha azt kellene látnom, hogy a gyönyörű Rolls-Royce görög hűtője egy külföldi kocsi elején éktelenked­ne. Ez olyan lenne, mintha egy szaj­hát öltöztetnének fel hercegnői ru­hába.” Ugye, kicsit vulgáris? (A Time nyomán H.I.) A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. április 24-ei plenáris ülésén elfogad­ta a kormánynak a mezőgazdasági földalap védelméről szóló törvény­­tervezetét. A törvény, amely kap­csolódik a 330/199-es számú, a föld­­rendezésről, a földhivatalokról szóló törvényhez, a mezőgazdasági földa­lap hosszútávú fejlődését hivatott megfékezni és visszafordítani. Az elfogadott törvény figyelembe veszi a mezőgazdasági földalap fej­lődését és ezzel összefüggésben ha­tározza meg helyét a társadalmi ér­tékek rendszerében. Kihagyja az ed­digi termelési tevékenységre vonat­kozó kitételt, amely a gazdasági me­chanizmus változása következtében elveszíti jelentőségét. Eláll a mező­­gazdasági földalap, különösen a szántóföldek bővítésétől és a mező­­gazdasági föld kötelező kihasználá­sától, tehát azoktól az elvektől, ame­lyek a központi irányítás feltételei közepette nem váltak be. A környe­zetvédelem terén egyenrangúsítja a talaj szerepét. A továbbiakban a törvény elhárít­ja a mezőgazdasági és az erdei föl­dek közti korlátokat. A növénykul­túrák módosítása és a nem mező­­gazdasági jellegű talajok mezőgaz­daságivá változása esetén együtt kell működni az illetékes közigazgatási szervekkel. Újdonságnak számít az is, hogy az új termékeknek és tech­nológiáknak a talaj természetes tu­lajdonságaira gyakorolt lehetséges negatív hatásait előzetesen felül kell vizsgálni. Ezt szakértőkből álló cso­portok végzik majd. Ami a mezőgazdasági földek igénybe vételét illeti, egyszerűsödik az ügyintézés, mégpedig úgy, hogy a határozatból kirekesztik az eddigi, két határozat kiadására kötelező el­járást. Amennyiben a mezőgazdasá­gi földet mezőgazdasági objektu­mok építésére akarják kihasználni, vagy a mezőgazdasági föld a telepü­lés beépített részén található, az építkezési engedélyt a föld igénybe vételét engedélyező határozat he­lyettesíti. Feltétel, hogy az építke­zést területrendezési tervdokumen­táció hagyja jóvá. A mezőgazdasági föld igénybe vételéért fizetni kell. A törvény felhatalmazza a Szlovák Köztársaság kormányát, hogy ren­delettel szabályozza az egyes talajtí­pusok esetében a fizetendő összeg nagyságát. A talaj természetes tulajdonságai megóvásával és a róla való gondosko­dással összefüggő problémák megol­dására a mezőgazdasági földalap vé­delmét és gyarapítását célzó állami alapot hoztak létre, amely átveszi az eddigi, a föld termékennyé tételét cél­zó állami alap jogait és kötelességeit. Az államigazgatást ezen a téren a te­rületi és járási hivatalok, valamint a minisztérium végzi majd. (R-ny) Kelet-Németországnak Kiemelt EK-támogatás Az Európai Közösség regionális fejlesztési miniszterei szombati megbeszélésükön egyetértettek ab­ban, hogy a volt NDK-ból létrejött öt keletnémet tartománynak a kö­zösség segélyezési listájának élcso­portjában van a helye, ahová Gö­rögország, Portugália, Spanyolor­szág egy része és Írország tartozik. Ez azt jelenti, hogy az első prioritási osztályba sorolással a keletnémet tartományoknak jelenleg évente meghatározott egymilliárd ECU-s EK-segély a többszörösére emelke­dett. A lépést az EK brüsszeli bizott­sága is támogatja. Bruce Millan, a bizottság regio­nális fejlesztésért felelős tagja hoz­záfűzte ugyanakkor, hogy Brüsszel elkerülte a Kelet-Berlin legfelső pri­oritási osztályba sorolásának politi­kailag vitatott kérdésében való állás­­foglalást. Igyekezett viszont megnyugtatni a jelenleg regionális segélyben ré­szesülő országokat, hogy a keletné­met tartományok támogatásának megugrásával nem fosztják meg őket semmitől. Ezt a célt szolgálja, hogy Brüsszel mérsékelni akarja a regionális segélyezéssel kapcsolatos bürokráciát, a segélyek keretössze­gét pedig több mint felé-vei, évi 29,3 milliárd ECU-re (37,16 milliárd dol­lárra) javasolja növelni. (Reuter) Olaszországban a FIAT-cégnél Zuhant a nyereség Olaszország legnagyobb magánszerktorbeli cégcsoportja, a FIAT bejelentette, hogy tavalyi nettó nyeresége több mint harminc százalékkal zuhant, és ennek arányában csökkenti az egy részvényre eső osztalékát. Az üzleti szakemberek által ké­szített statisztikai adatok szerint a vállalatcsoport nettó profitja az 1990-es 1600 milliárd líra (1,3 mil­liárd dollár) után 1991-ben csak 1100 milliárd lírát (894 millió dol­lárt) ért el. Európa második legna­gyobb autógyártó kapacitással ren­delkező vállalatcsoportjának nye­reségét az autópiaci ve-seny élező­dése nyirbálta meg. Az 56 ezer milliárd lírás (45 mil­liárd dollár) összforgalmú vállalat­­csoporton belül mintegy 50 száza­lékos súllyal szereplő gépkocsi­­gyártásból tavaly 386 milliárd lírás (313 millió dolláros) nyereség származott, ami 48 százalékos zu­hanás az előző évhez képest. Mivel a tőzsde rosszabb eredményre szá­mított, ezért a FIAT papírja a lon­doni számítógépes értékpapír-ke­reskedelemben (SEAQ) nemhogy gyöngült volna, hanem erősödött a milánói záró árfolyamhoz képest. (A FIAT-csoport tavalyi eredmé­nyeit a milánói tőzsde zárása után hozták nyilvánosságra.) Az elemzést végző üzletem­berek ugyanakkor figyelmeztetnek arra, hogy a FIAT egyelőre nem közölte nettó nyereségének részle­teit, így nem tudni, hogy milyen súllyal szerepel benne az olyan egyszeri jövedelem, mint az Alca­tel Alsthomnak eladott Telettra távközlési leányvállalat értékesíté­séből befolyt összeg. (r) A földalap védelmében

Next

/
Thumbnails
Contents