Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-21 / 118. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. május 21. Otakar Rezác szerint: Termelésösztönző dotációkra A mezőgazdaság transzformációja körül sok a vitás kérdés. Egyesek a magántermelés iránt érdeklődök számát keveslik, mások a kisebb gazdaságok alacsony effektivitása miatt aggódnak. Sok szó esik arról is, hogy egyes helyeken a szövetkezetek vezetői akadályokat gördítenek a vagyon kiadásának útjába, továbbá arról, hogy a szolgáltatási hálózat hiányos, amire pedig a szövetkezeteknek és a magángazdálkodóknak egyaránt szükségük lesz. Mindezekről és a mezőgazdaságot érintő egyéb problémákról kérdezte a Ceskoslovensky profit munkatársa Otakar Rezácot, a cseh mezőgazdasági minisztérium osztályvezetőjét.- Hány magángazdálkodót tartanak jelenleg nyilván a Cseh Köztársaságban és milyen az arány a szövetkezeti és a magánszektor között?- Konkrét számadattal nem szolgálhatok, a magángazdálkodók száma ugyanis a transzformációval összefüggésben az elkövetkező hónapokban jelentősen változik majd. Azt is nehéz megmondani, ki is valójában a magántermelő, hiszen az a bejegyzésen múlik. Sokan még nem jegyeztették be magukat, mások viszont szerepelnek a nyilvántartásban, de mindössze egy-két hektáron gazdálkodnak, tehát inkább kertészkedóknek tekinthetők. Pontos számot tehát senki nem tud.- Százalékos arányt sem tudna mondani?- Én személy szerint úgy gondolom, hogy a magángazdálkodók a földnek mintegy tíz-tizenöt százalékát művelik.- Milyen programmal támogatja a minisztérium a magángazdálkodókat?- Mindenekelőtt anyagi segítséget nyújtunk nekik, mégpedig dotációk formájában. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a tavalyi dotációs rendszer nem volt a legszerencsésebb, ugyanis senki nem tudhatta előre, mennyi lesz a magángazdálkodók száma és miként alakul a helyzet. Az anyagi támogatás mellett a tájékoztatást és a továbbképzést szorgalmaztuk, a tél folyamán tanfolyamokat szerveztünk a földművesek részére. Az az érzésem, hogy a magánszektor fejlődését nem elsősorban az állami hivatalok nehézkes működése akadályozza, hanem a vállalKozói kedv és tehetség hiánya. Ez az elmúlt negyven év alatt szinte teljesen kiveszett az emberekből. Manapság inkább az idősebbek vállakoznak, akik még emlékeznek a kollektivizálást megelőző időkre, amikor is aktívan gazdálkodtak. Az ö esetükben azonban fennáll annak a veszélye, hogy az akkori módszereket szeretnék bevezetni, azokat alkalmazni korunkban is, ami nagy hiba. A fiatal vállalkozók viszont nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal. Nagyon kevés azoknak a száma, akik igazán mindenhez értenek, amire egy magántermelőnek szüksége lenne.- A szövetkezeteknek miért nyújtottak szubvenciókat?- Ha az állam megvont volna tőlük minden támogatást, akkor a bankok jelenlegi restriktiv politikája mellett a szövetkezeteket a teljes csőd fenyegette volna. Ez -viszont sem az államnak, sem az alakuló magánszektornak nem érdeke.- Említette, hogy a tavalyi dotációs politika nem volt a legsikeresebb. Miben látja hibáit és miként akarnak ezen az idén változtatni?-Tavaly a magángazdálkodóknak nyújtott támogatást egy igen egyszerű elv alapján ítéltük oda, mégpedig a megművelt terület nagysága alapján. Idén figyelembe vesszük, hogy jó irányba halad-e és azt mondjuk: kölcsönözz a banktól, mi pedig kifizetjük a kamatokat vagy azok egy részét. Ez jobban ösztönzi majd a termelőket és a szubvenciók kihasználása is messzemenően jobb lesz. Megjegyzem, a dotációkra nincs jogigény és odaítélésüket szigorú feltételek szabályozzák.- Vonatkozik ez a szövetkezetekre is?- Minden olyan szubjektumra vonatkozik, amely a transzformáció alá esik. Hogy ez kft., magángazdálkodó vagy szövetkezet-e, az ebben az esetben mindegy.- És mi a helyzet az ún. leépítő szubvenciókkal, amelyeket a parlagon hagyott földekre nyújtanának?- Abból indultunk ki, hogy a múltban sok olyan területet megműveltek, amelyet soha nem lett volna szabad szántófölddé alakítani. Gondolok itt például a lejtős területekre, ahol az állandó növénytakaró - rét, legelő - elejét vehette volna az eróziónak és vízgazdálkodási szempontból is kedvezőbb lett volna. Régebben, mondhatni fejetlenül, felszántottak mindent, mert a mindenároni önellátásra törekedtek. Ezt most vissza kell csinálni. A lejtős területeket erdősíteni, füvesíteni kell, amihez anyagi segítséget nyújtunk.- Az ún. leépítő szubvenciók odaítélésekor minden egyes esetet külön megvizsgálnak?- Odaítélésük nem történik automatikusan, mindenekelőtt az ökológiai szempontokat vesszük figyelembe. Ezen kívül tavaly hazánkban túltermelés volt. Azt, hogy ennek mértéke az elkövetkező években hogyan alakul, mennyire esik vissza a termelés a transzformáció következtében, azt nehéz előre megjósolni. Ezért az adott helyzetre rugalmasan kell reagálni és a földek ideiglenes, illetve tartós parlagon hagyásáért nyújtott támogatással is megfontoltan kell bánni.- A mezőgazdasági termékek kivitelének elősegítésére tavaly piacszabályozási alapot hoztak iétre. Működik ez az idén is?- Igen, de ez teljesen más pénzforrás, mint amelyből a szubvenciókat merítik a gazdálkodók.- Nem áll fenn annak a veszélye, hogy a jelenlegi szubvenciós politika az egyes részlegek felszámolásához vezet? Nem okozza-e majd a szarvasmarha- és juhállomány csökkenését?- Rövid távon minden bizonynyal, hosszú távon semmiképp- Kérdés azonban, hogy a földművesek visszatérnek-e tenyésztésükhöz?- Többé-kevésbé rá lesznek utalva. Nem tudom elképzelni, hogy a tulajdonos, aki kénytelen lesz földadót fizetni, parlagon van szükség hagyná földjét. Vagy gazdálkodni fog rajta, vagy bérbe adja, vagy eladja. Azokon a vidékeken pedig, ahol adottak a feltételek, az állattenyésztéshez is visszatérnek az emberek. A restriktiv mezőgazdasági politikát azonban csak olyan mértékben szabad alkalmazni, hogy ne kényszerítse térdre a termelőket. Bizonyos nyomást ugyan kell rájuk gyakorolni, hogy minőségi változás álljon be, de csak elfogadható keretek között.- A mezőgazdasággal szorosan összefügg a feldolgozóipar. Miként folytatódik annak privatizálása? Lehetőségük nyílik a magántermelőknek arra, hogy ilyen üzemek tulajdonosaivá, illetve részvényeseivé váljanak?- Kicsi az esélyük. A múltban léteztek a magángazdálkodók által alapított és működtetett szövetkezetek. Ma ezek az eredeti gazdálkodók már nem élnek és a jogi személyekre - vagyis szövetkezetekre - nem vonatkozik a kárpótlás. A következő probléma, hogy a technológiák nagy része elavult. Nem tudom, helyesen tennénk-e akkor, ha rábeszélnénk a földműveseket, hogy olyan sörgyárba, tejüzembe fektessenek be, amely nem konkurenciaképes. Félő, hogy nem lenne pénzük a berendezések kicserélésére.- Nem áll fenn annak a veszélye, hogy egy külföldi cég megvásárolja a feldolgozó üzemeket, aztán pedig bezárja azokat, hogy saját termékeivel árassza el a hazai piacokat?- Egyes területeken bizony nem elképzelhetetlen. Ha a németek megvásárolják a sumavai tejüzemeket és kiiktatják azokat a termelésből, akkor minimális szállítási költségek mellett behozhatják hazánkba a németországi tejet, amelyből felesleg van. Ezért a mezőgazdasági miniszter következetesen kiállt amellett, hogy az erős dél-csehországi tejüzemek megmaradjanak - amit fel is róttak neki - bár egyébként a demonopolizáció híve.- Nem tartanak attól, hogy a nagyüzemek szétesése a szolgáltatások, például javítóműhelyek megszűnését vonja magával?- Ez bizony nagy gondot okoz. A növényvédelem terén például, amelynek során mérgekkel kell dolgozni, a lakosság egészségéről van szó. Ezeket a szolgáltatásokat a gigantománia jegyében nagy agrotechnikai vállalatok végezték, amelyek túl költségesek. Az ott dolgozó emberek többségének munkalehetőség után kell néznie és sokszor teljesen más szakmában tudnak csak elhelyezkedni. Pedig ahhoz, hogy valakiből jó növényvédő szakember legyen, sok időre van szükség, nem elegendő az iskolai végzettség, a gyakorlati tapasztalatok nélkülözhetetlenek.- Köztudott, hogy nálunk a külfölddel összehasonlítva meglehetősen olcsó a munkaerő. Érvényes ez a mezőgazdaságra is?- Kétségkívül. Csakhogy nálunk annyi munkaerőre van szükség, hogy ez a különbség eltűnik. Amit Németországban három ember végez, azt nálunk tízen. A mezőgazdaságban nagy a túlfoglalkoztatottság. így az olcsó munkaerő végeredményben nem mutatkozik meg. Mindezek tetejében a múltból olyan gigantikus betonkolosszusokat örököltünk, amelyek nagyon drágák és évi leírásuk csak tovább növeli az egységnyi termékre eső költségeket. előző évi visszaesés után az 1991/92-es idényben növekedés várható a világ szójababtermésében. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium előrejelzése szerint 105,68 millió tonnás lesz a szójababtermés, ami az előző idényhez képest 1,7 százalékos növekedést jelent, de az 1989/90. évi eredménynél még mindig 1,6 százalékkal kevesebb. Csökken a szójabab részesedése a világ olajosmag-termelémés 8,7 százalékos visszaesést jelent, s Kínában 12,7 százalékkal 9,6 millió tonnára csökken a termés. A termésadatoknak megfelelően a következő exportadatokat valószínűsítik a szakértők: az amerikai szójababkivitel a folyó gazdasági évben 1990/91-hez képest 19,4 százalékkal 18,10 millió tonnára, Brazíliáé 14,3 százalékkal 2,95 millió tonnára, Paraguayé pedig 4,8 százalékkal 1,10 millió tonnára nő. Argentína szóNövekvőben a szójabab nemzetközi kereskedelme séböl; míg két évvel ezelőtt a szójabab jelentette a világ olajosmagtermelésének a felét, ma már csak a 47 százalékát éri el. A szójabab átlagos ára a folyó idényben, a washingtoni mezőgazdasági minisztérium becslése szerint, bushelenként 5,35-5,85 dollár között fog mozogni, ami 1990/91-hez képest visszaesést jelent. A szakértők szerint 1991/92- ben a fontosabb termelő országokban a szójabab termése a következőképpen alakul: az USA- ban 54,04 millió tonna várható, ami 3,1 százalékos növekedés az előző évhez viszonyítva; Brazíliában 17,5 százalékos növekedéssel 18,50 millió tonnára, Paraguayban 23,1 százalékos növekménnyel 1,60 millió tonnára számíthatnak. Ezzel szemben Argentínában a 10,50 millió tonnás terjababkivitele ezzel szemben 27,3 százalékkal 3,20 millió tonnára csökken, összességében az amerikai mezőgazdasági minisztérium a szójababexport 7,3 százalékos emelkedésével számol, vagyis a termelő országok szójababkivitele 26,88 millió tonnát fog kitenni. A legjelentősebb szójabab importőr továbbra is az Európai Közösség lesz. Washingtoni vélemények szerint 1991/92-ben 3,6 százalékkal többet, azaz 13,22 millió tonna szójababot fog importálni az EK. A Németországba irányuló szállítások csökkenését kiegyenlíti Hollandia, Spanyolország és Olaszország növekvő behozatala. Japán 1991/92. évi szójababimportja az előző évhez képest 5 százalékkal nőhet és elérheti a 4,60 millió tonnát. A második negyedévben is Folytatódik a tejpiac szabályozása A Szövetségi Gyűlés Elnöksége a múlt év második felében hozott törvényerejű rendelete értelmében Szövetségi Piacszabályozási Alapot létesített. Az alap egyik legfontosabb feladata a szarvasmarha-tenyésztési termékek, elsősorban a hús és a tej piacának irányítása lett. A tej esetében éppen a piacszabályozásnak köszönhetően sikerült emelni a felvásárlási árat, amely így elérte a garantált ár (5 korona 40 fillér az első osztályú, 3,6 százalékos zsírtartalmú tej esetében) szintjét és az idén is viszonylag stabil maradt. A Szövetségi Piacszabályozási Alap Tanácsa - amely a törvény értelmében a mezőgazdasági termékek piacszabályozása terén döntési és irányítói jogkörrel rendelkezik - március 11-én hagyta jóvá a tejtermékekre ez évre vonatkozó piacszabályozási alapelveket. Már április 1-jén megkezdődött a kiválasztott tejtermékek támogatott kivitele akkora menynyiségben, amely megfelel az 1992. március 31 -ei készleteknek. A szubvenciók mindenekelőtt a vajra (több mint 10 ezer tonna), a tejporra és sűrített tejre (mintegy 5 ezer tonna), valamint egyes sajtféleségekre (kb. 2 ezer tonna) vonatkoznak. A kivitel támogatásáról szóló szerződéseket a Szövetségi Piacszabályozási Alap az exportáló szervezetekkel bizonyos dátumhoz köti meg, amely megadja, hogy a támogatás meddig meríthető, illetve meddig kell megtörténnie a kivitelnek. Az eddig odaítélt kiviteli kedvezmények nagyságából kitűnik, hogy a szubvenciók merítése nem érte el a kívánt szintet. Ezért az SZPA Tanácsa elhatározta, hogy a második negyedévben is támogatja a tejtermékek kivitelét. így a termelők és a feldolgozók felkészülhetnek a nyári termelési csúcsra, jobban megbirkózhatnak a várható idényjellegű felesleggel, és nem utolsósorban mérséklődhet a felvásárlási ár csökkenése. A második negyedévben 14 ezer tonna vaj, több mint 9 ezer tonna tejpor és csaknem 2 ezer tonna sűrített tej, 5,5 ezer tonna száraz sajt, valamint 4 ezer tonna egyéb sajtféleség kivitelét támogatja az alap. (hn) Eltűnik az amerikai piacról a lengyel sonkakonzerv? Az amerikai piacon évtizedek óta népszerű lengyel dobozos sertéssonkakonzervből az idén az 1988-as mennyiségnek alig 17 százaléka bukkant fel az Egyesült Államokban. Amerikai szakértők azzal magyarázzák a lengyel export ilyen nagy arányú visszaesését, hogy a magasabb árak miatt a gyártók szívesebben értékesítenek belföldön. Egyes vélemények szerint Lengyelországnak kár lenne azonban ilyen könnyen lemondania az amerikai piacról. A nem elhanyagolható devizabevétel miatt akár időszakos adókedvezményekkel is lehetne ösztönözni a lengyel sonkakonzervexportot. A lengyel sonka kedvelői ma már egy libráért (45,36 dkg) 2,5 dollárt is megadnak a nagykereskedelemben, pedig normális körülmények között nagyjából annyiba került, mint a dán sonka. Amerikában jelenleg egy libra dán sonkakonzerv ára átlag 1,95 dollár (1 kilogramm = 4,2 dollár). Egy libra magyar konzervsonka 1,75-1,80 dollárba kerül. Az amerikai sertéshúskonzerv-import azonban más országokból is csökkent. Míg az USA 1985-ben még 153 284 tonna sertéshúskonzervet importált, addig tavaly ennek a menynyiségnek már a felét sem érte el az import. Növekedett viszont az amerikai belföldi kínálat: tavaly az Egyesült Államokban 7 százalékkal több sertést vágtak, mint 1990-ben, és ez az olcsó nyersanyag versenyképessé tette az amerikai konzervgyártókat az európai importtal szemben.
