Szabad Újság, 1992. május (2. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-04 / 104. szám
1992. május 4. 5 Szabad ÚJSÁG A gömöri turizmus jelene és jövője Szalonképtelen „Idegenforgalmi Szalon“ Václav Havel köztársasági elnök áprilisban tett kelet-szlovákiai körútja során Gömör történelmi nevezetességeivel és természeti szépségeivel is megismerkedett. Ebben az idegenforgalmi lehetőségek paradicsomának is nevezett, rendkívüli természeti bájjal biró térségben, sajnos, egyelőre nem beszélhetünk a turizmus fellendüléséről. Árnyékbokszolás A határ menti települések fejlődését visszafogó, évtizedeken át tartó diszkrimináció most (is) érezteti hatását, és ki tudja, meddig fogja még béklyózni a gazdasági megfontolások érvényre jutását. Hiszen az elhanyagolt történelmi műemlékek, a fejletlen infrastruktúra, a nem létező és a meglévő, de korszerűtlen turistaközpontok, a vendéglátás alacsony színvonala, az aggasztó méretű környezetszenynyezés, és nem utolsósorban az emberek (vezetők, vállalkozók, botcsinálta politikusok) gondolkodásmódjában a (szocialista) konzervativizmussal párosuló sültgalambvárás és a patópálos tespedtség, mind-mind megannyi visszahúzó erő, amelyet nem lehet egykönnyen feloldani. Ennek a gordiusi csomónak a feloldásával, kibogozásával próbálkoztak az elnöki iroda kezdeményezésére a rozsnyói városháza nagytermében összehívott szeminárium résztvevői. A próbálkozás azonban csakugyan próbálkozás maradt. A Gömör idegenforgalmi helyzetéről, kilátásairól és lehetőségeiről „szóló“ tanácskozás amolyan álmatag, üres szalmacsépléshez, vagy inkább árnyékbokszoláshoz volt hasonlítható. Mert: hiába volt jelen Jana Kotová szlovák kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, és Pavel Weiss, a „turizmus kutatóintézetének“ igazgatója, valamint a műemlékvédelem helyzetével foglalkozó „magas“ személyiségek, ha jószerével nem volt ki(k)nek átadniuk „magas" gondolataikat, illetve nem volt ki(k)tól tájékozódniuk a valós helyzetet illetően. A szervezők túlbuzgósága, vagy pontosabban fogalmazva: óvatoskodása folytán a „családias" összejövetel kávéházi tereferévé sikeredett. Érdemi eszmecserére már csak annál az egyszerű oknál fogva sem kerülhetett sor, mivel Gömör idegenforgalma fellendítésének megvitatásán mindössze 6 (hat) „kiválasztott“ polgármester vehetett részt a több száz közül! De ez még semmi. „Elfelejtették“ meghívni a járási műemlékvédő hivatalok, a környezetvédők, a barlangászok, a nagyobb ipari és mezőgazdasági üzemek, a turistaközpontok, a vendéglátó létesítmények, a vállalkozók szervezetének, valamint az utazási irodák és az egyházak vezetőit. A felsorolás korántsem teljes, a felpanaszolt feledékenység pedig - mint az később kiderült - tudatos szervezés „eredménye“. A tanácskozás programjának és forgatókönyvének összeállításakor a szervezők - tekintettel arra a körülményre, hogy annak menetébe bekapcsolódik az időközben megérkező köztársasági elnök is - „biztonsági okokból“(?) mindössze néhány meghívottal számoltak. Rozsnyón megint a gombhoz próbálták varrni a kabátot; vagyis ismételten elmulasztottak egy nagyszerű lehetőséget, egy gömöri „összehajolást" a térség égető gondjának átható és tisztességes megvitatását elősegítendő. A települések mellőzött polgármesterei és a felsorolt intézmények képviselői joggal keseregtek, háborogtak, amikor a sajtó híradásából értesültek a saját környezetüket érintő, jövőjüket befolyásoló szeminárium „megtörténtéről“. Már megint rólu(n)k és nélkülü(n)k... Sovány vigasznak számít, hogy végül is semmi különös dolog nem történt ezen a fórumon. Hát akkor mégis mivel ütöttéíc agyon a drága időt a hangzatos kifejezéssel illetett „Idegenforgalmi Szalon" résztvevői? A nyelvtörvény és az egerek A miniszterasszony az óhajokról szólt nagy általánosságban. A turizmus intézményes „kutatója“ pedig a lehetőségek elméleti oldalát ecsetelte; falusi turizmus, háziipar, vadászat, játékautomaták, gyorsbüfé-hálózat, regionális tervek a foglalkoztatásra a kis- és közepes vállalkozók bevonásával, rekonstrukciók, modernizáció, képeslap-propaganda, környezetvédelem ... De hogy a tervek megvalósításához szükséges sok-sok pénzt honnan és milyen forrásból teremtik majd elő - arról kevés szó esett. Mint ahogy azt sem firtatta senki, hogy a szlovák nyelvtörvény megerőszakolása nélkül miként valósíthatók meg a „jönni remélt“ nemzetközi turistaáradat színvonalas fogadásához szükséges feltételek. Több nyelven hívogató tájékoztató, útjelző táblák, térképek, feliratok, brosúrák, továbbá több nyelven (tehát nemcsak szlovákul!) tudó s beszélő idegenvezetők és turistakalauzok sokaságára volna (van!) szükség ahhoz, hogy egyáltalán felkeltsék az idetévedt vándorok érdeklődését. A jelenleg tapasztalt helyzet megváltoztatásához a jószándék ugyan kevés, de még ezzel is ritkán találkozunk. Sokatmondó az a párbeszéd, amelyet két szlovák turista folytatott a Krasznahorka várához felvezető ösvényen: „Nézz csak körül és hallgasd a szövegelést! Elárasztják a magyarok az egész környéket“ - mondja az egyik. „Úgy járnak ide Magyarországról, mintha most is az övék volna ez a vidék“ - ekként a másik. Hát erről ennyit. A gondok számbavételét folytatom, hogy a felújítás alatt lévő betléri kastély befejezéséhez nincs elegendő pénz. A Szoroskő-hágó tetején álló forgalmas „Kolyiba“ vendéglőnek nincs egészségügyileg elfogadható ivóvize. A meglévő éttermek és szálláshelyek - a higiéniai szempontokat, az ellátás és a kiszolgálás színvonalát tekintve is - alkalmatlanok a külföldi vendégek fogadására. A helyzet pikantériája és mindennél többet eláruló szomorúsága, hogy a „magánkézbe" került Kras Interhotel a köztársasági elnököt és küldöttségének tagjait sem tudta, merte, akarta (?) vendégül látni... Karl Schwarzenberg, az elnöki iroda vezetője megkérdezte a tanácskozás résztvevőitől, vajon hol lehet(ne) megvásárolni a hallomásból ismert híres gömöri specialitásokat, például a házikolbászt... A válasz: a higiénikusok és a kereskedelmi szervek csak az élelmiszer-ipari termékek árusítását engedélyezik... Nofene, válasznak ez se semmi. S lám, Gömörben továbbira is) vajúdnak a hegyek, hogy a demokrácia és a piacgazdaság frigyéből is csak újabb egereket szüljenek?!... Aranytaláló juhász kerestetik Egy közelmúltban megjelent tanulmány szerint a térség elavult infrastruktúrája fontos akadályozó tényezője a turizmus fellendülésének. Immár gazdasági megfontolásokból is elodázhatatlan követelménnyé érett az 50-es főút Hárskút-Almás közötti (a rendkívül balesetveszélyes Szoroskőhágó kiiktató) közúti alagútjának megépítése. A Pozsony-Zólyom-Kassa vasútvonal modernizálásával és villamosításával is mielőbb számolni kell. S nem utolsósorban: a Rozsnyón áthaladó észak-déli irányú főforgalmi közút korszerűsítését is el kellene kezdeni. Az információ áramlásának meggyorsítása, valamint a magánvállalkozóknak és kisüzemeknek a nemzetközi vérkeringésébe történő bevonása érdekében lényegesen növelni kell a telefonvonalak számát. Szomorú tényként könyvelhető el, hogy a természetadta látványosságokban és a kultúrtörténeti nevezetességekben fölöttébb gazdag vidék általános elhanyagoltsága s elmaradottsága folytán nem tudja pénzre váltani eme kincseit. Pedig felemelkedésének szinte az egyetlen lehetősége a turizmus. Elég, ha csak olyan nevezetességekről teszünk említést, mint a Szlovák Paradicsom álomszép világa; vagy a Szlovák Karszt páratlan szépségű szilicei, pelsóci és murányi fennsíkjai: a várak, várromok és kastélyok tucatjai; a gombaszögi, a domicai cseppkő-, a martonházai aragonit- és a dobsinai jégbarlang... A létesítmények látogatottságáról készített felmérések is azt bizonyítják, hogy baj van, és sürgősen tenni kell valamit. Például Domicát tavaly feleannyian keresték fel, mint öt esztendővel korábban. Krasznahorka várára is mintegy 60 ezerrel kevesebben voltak kíváncsiak 1991-ben, mint az 1987-es évben. Egyedül a betléri kastély iránt tapasztalható töretlen érdeklődés. A gyönyörű parkja miatt is kedvelt kirándulóhelyet azonban az immár negyedik esztendeje húzódó felújítási (Farkas Ottó felvételei) munkálatok miatt zárva találják a látogatók. Az említett látványosságokon és nevezetességeken kívül a falusi turizmus „felfedezése“ (többek között harmincnál több termál- és ásványvízforrás is található a csend völgyeiben!) további lehetőségként segíthetne a települések anyagi helyzetének javításán. Elképzelésekben, tervekben és ígéretekben továbbra sincs hiány. De hogy mikor lesz ezekből valóság?... A pesszimista gömöri emberek szerint csak azt követően várható javulás, ha az egykoron bezárt arany- és ezüstbányákból szekérszám ömlik majd kifelé a gazdagság „alapanyaga". A mókásabb „atyafiak" pedig olyan juhászemberek után áhítoznak, akik mondabeli krasznahorkai elődjükhöz hasonlóan annyi aranykincset lelnének, hogy abból a vágyak és álmok beteljesítésére is bőven telne. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Tatarozzák a betléri kastélyt A vállalkozói autonómia gondolatának születési helye: Hidaskürt. Itt alakult meg 1990 szeptemberében a magánszakmunkásképzö. Az iskola első tantermeit a helyi alapiskolában bérelte, majd öt hónap leforgása alatt felépült saját- Saját lábunkra akarunk állni, mind az iskola, mind Hidaskürt, mind pedig a Mátyusföld. önellátókká kell válnunk, ezért gazdasági autonómia kialakításával akarjuk szolgálni az ebben a régióban élők ügyét - mondta a jelenlévőknek az iskola alapítója. Megtörtént a kézfogó, avagy Vállalkozók az iskolapadban iskolája. Ma már Gután, Nagymegyeren és Nyékvárkonyon is vannak kihelyezett iskolái. Cservenka János, az alapító ma a következőket tartja fontosnak elmondani: - A hidaskürti magán-szakmunkásképző jellegzetessége, hogy szakított a hagyományokkal, s egy vállalkozói iskolává vált, amelynek a küldetése, hogy elsősorban a környékbeli fiatalok szakképzéséhez szükséges feltételeket biztosítsa. Felkínáltuk az együttműködés lehetőségét a régió magánvállalkozóinak is. Az év elején szakmai napokat szerveztünk számukra. Azokkal a tisztességes magánvállalkozókkal vettük fel a kapcsolatot, akik érdeke nem csupán a meggazdagodás, hanem a község, e régió fejlesztése is. Elképzeléseinktől nem kívánunk eltérni, annak ellenére sem, hogy a szlovák kormánytól kiinduló nacionalista támadások szeretnék meggátolni, hogy iskolánk európai szintűvé nője ki magát. Tervünk, hogy az iskola igenis európai szintűvé váljon, ám ehhez anyagi, nem csupán erkölcsi tőkére van szükségünk. Mi elsősorban a vállalkozói szférát szeretnénk magunknak megnyerni és támogatni, s ez az iskola önellátásához vezetne, hiszen a közeljövőben még az eddigihez hasonlatos támogatásra sem számíthatunk. Azok a vállalkozók, akik a kezdet kezdetén élvezik segítségünket, a későbbiek során remélhetőleg majd támogatásban részesítik az iskolát - tudjuk meg az iskola atyjától. Nem véletlen tehát, hogy Cservenka János és dr. Kovács István, a magyarországi Vállalkozók Országos Szövetségének alelnöke kézfogása nyomán került sor a mátyusföldi és csallóközi régió, valamint Magyarország vállalkozóinak összejövetelére. A magyar vállalkozók így az iskola tantermében, egymás mellett foglalhattak helyet - mintegy jelképezve, hogy jövendő közös munkájuk lehetőségeit és feltételeit kívánják a „vállalkozás iskolájában" elsajátítani. Cservenka úr a találkozó résztvevőinek ünnepélyes keretek között bejelentette az általuk létrehozott részvénytársaság megalakulását is. Elmondta, a transzformáció alatt álló hidaskürti szövetkezet objektumainak megvásárlásával a helyszínen olyan gazdasági tevékenységet szeretnének kibontakoztatni, amely biztosítja a környék lakóinak a munkalehetőséget, a fiataloknak pedig a szakmai továbbképzést. A vendég magánvállalkozók ezt követően meg is tekintették a létesítményt, ahol megismerkedtek a részvénytársaság konkrét elképzeléseivel. A szakmai és vállalkozói együttműködést szorgalmazó összejövetelen dr. Kovács István a következőkkel egészítette ki vendéglátója szavait: - Ideje már, hogy a közép-európai régió fejlódésképes helyzetbe hozza önmagát. Arra kell törekednünk, hogy ne csak egy-egy akcióval támogassuk egymást, hanem kölcsönös együttműködés keretében mozdítsuk elő s próbáljuk helyreállítani a rendet. Mi, vállalkozók tudjuk a legjobban, milyen károkat okoz a nacionalizmus és a politikai ellentétek fokozása, amelynek következményeképpen eltávolodnak egymástól az egyes régiók és országok. Ha az emberek idejében felismerik az együttműködés szükségességét, máris megértették, hogy a tervutasításos rendszerből a piacgazdaságba való átmenet egyedüli megoldását tartják a kezükben. A ma vállalkozójának nincs könnyű feladata, s ha Nyugat irányába fordul, nemegyszer tapasztalja is, hogy az emberi kapcsolatoktól megfosztott kereskedelmi világ gyakran visszaél a tapasztalatlanságával, naívságával. Ha viszont jól megy a sora a vállalkozónak, azonnal felüti fejét a „SIF-kór“, avagy a „sárga irigység faktora“. Nem panaszkodni jöttünk, hanem azért, hogy együttműködjünk. Magyarországon szívesen látjuk az itteni magánvállalkozókat egy-egy napra, amelyen kicserélhetnénk eddig szerzett tapasztalatainkat. Cservenka úr ötletét csak dicsérni lehet. Ha Hidaskürtnek sikerül egy olyan centrumot kialakítani, amely a vállalkozás serkentőjévé, szervezőjévé válna, nyert ügye van. Ha egy jó központ létezik, amelyet mind a szakképzés, mind pedig a vállalkozói együttműködés céljából érdemes látogatni, szívesen tartjuk meg velük mi is a „kézfogót“. Az anyaország és régiónk magánvállalkozói között remélhetőleg nem egy konkrét dolog lát majd napvilágot - mondta Kovács István. A Vállalkozók Országos Szövetsége magyarországi és nemzetközi kapcsolataiban a tőketulajdonosok és munkaadók képviselőjeként lép fel. Aktívan kívánja befolyásolni a magyarországi és külföldi gazdasági környezetet. Az 1988-ban megalakult szervezet a magántőkén alapuló vállalkozások, elsősorban a munkáltatók és tőketulajdonosok érdekeinek képviseletét és védelmét vállalja. A magyarországi és a mátyusföldi, valamint a csallóközi magánvállalkozók között létrejött szakmai, valamint baráti kapcsolatok eredményeiről remélhetőleg a jövőben mi is beszámolhatunk. -száz-
