Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-09 / 85. szám

4 1992. április 9. r \ | Világgazdasági mozaik A lengyel-német kereskedelem és az EK A lengyel-német árucsere alakulása némileg előfutára volt a Lengyel­­ország és az EK által 1991 decemberében aláírt társulási szerződésnek - jelentette ki Helmut Flötn, a németországi lengyel nagykövetség kereskedelmi tanácsosa. A megállapítás kiváltképp érvényes a már 1989-ben megkötött beruházásvédelmi szerződésre és a német munka­erőpiac hozzáférhetőbbé tételére. Szerződések alapján mintegy 40 000 lengyel munkavállaló dolgozik Németországban. A tanácsos emlékezte­tett rá: tavaly a kétoldalú áruforgalom szintje 15,7 milliárd dolláros volt, ami Lengyelország és az összes EK-ország kereskedelmi forgalmának 52 százalékát jelenti. A német-lengyel jószomszédi és baráti szerződés megkötése nyomán most mindenekelőtt a határ menti körzetek együttműködésének javítá­sára kell összpontosítani, különös tekintettel a környezetvédelemre és a közlekedésre - mondta Flöth. A napokban Odera-Frankfurtban határbi­zottság ült össze, hogy a határátkelési lehetőségek és a távközlés javításáról tanácskozzék. A terv szerint 15 új átkelőhelyet építenek Görlitz és Pomellen között, szabályozzák a kishatárforgalmat, egyszerű­sítik a vámeljárást, ami előfeltétele a kölcsönös vámügyi jogsegélynek. Szigeteket vegyenek! Ha az olasz honatyák elfogadják pénzügy-, illetve költségvetési miniszterük közös javaslatát, akkor milliomos polgártársaik vagy egyes cégek ezentúl már nem csupán régi börtönöket és kaszárnyá­kat vásárolhatnak, hanem pl. olyan kis szigeteket is, mint a Santo, a Stefana vagy a Niside. A két miniszter terve szerint eladásra kerülne még 120 világítótorony, 60 múzeum és több mint 40 történelmi utca, valamint tér is. A két államférfi azt állítja, hogy ezzel a privatizálással legalább 9 billió líra vándorol majd az ország megüresedett kasszájába. A javaslatot azonban nagyon ellenzi az olasz környezetvédő liga, tehát még nem biztos, hogy valóra válhat a szigetekre áhítozó olasz gazdagok álma. Szénprognózis A szén iránti kereslet a nemzetközi kereskedelemben - világvi­szonylatban - az évszázad végére csökkeni fog a szigorú környezetvé­delmi intézkedések miatt. Ennek ellenére az elkövetkező két évtizedben egyre nagyobb keletje lesz ennek a fogyófélben levő ásványi kincsnek. Legalább is így szól az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a szén­kereskedelemről szóló előrejelzése 2010-ig. A bizottság szerint Európá­ban várhatóan hirtelen csökkeni fog a szénkitermelés volumene, amit az USA-ból és más országokból kell majd pótolni. A világ szénszükséglete 2000-ig előreláthatólag 50 millió tonnával fog növekedni, az ezredfordulót követően pedig további 30 millió tonnával. A világ szénfogyasztása tehát 2010-ig 4,3 milliárd tonnára növekedhet. A prognózis szerint az európai széntermelés 200 millió tonnával csökken (felearányban a kelet-európai országoknak és a volt Szovjetunió utódállamainak köszönhetően). A szén iránti kereslet növekedése és kitermelésének csökkenő tendenciája okozta űr betöltése a nemzetközi kereskedelem feladata lesz. Ezáltal az importált szén mennyisége 2010- ben elérheti a 630 millió tonnát is, az 1990-es évi 390 millió tonnával szemben. > Északi szomszédaink és az infláció A lengyel közgazdászok már alig várják, hogy az inflációt ne kétjegyű számmal kelljen kifejezniük, hanem az „civilizált“ nagyság­rendű legyen. A statisztikai adatokból, amelyeket a Gazeta Bankowa hetilap közölt a közelmúltban, kiderül, hogy északi szomszédainknál 1989-ben 250 százalékos, később 586 százalékos, de tavaly már „csak“ 70,3 százalékos volt az infláció. De talán az is épp eléggé kifejező adat, hogy az infláció az utóbbi években 18, 11, illetve 4 százalékkal csökkent havonta. A varsói Központi Tervhivatal szakemberei azonban arra figyel­meztetnek, hogy az idei infláció mértékét nagyon nehéz lenne megjósolni. Az ugyanis elsősorban a költségvetési hiány és a ban­kok hitelpolitikájának függvénye lesz. Az elsó bátortalan lépések... Oroszországban megtörténtek az első határozatlan lépések a privati­zálás terén, s ez már érezteti hatását a statisztikai adatokon is. Erre utal egyebek közt az a tény is, hogy a legutóbbi kimutatások szerint a boltok 0,1 százaléka már magánkézbe került, s a szolgáltatások esetében ez az arány, 0,05 százalék - adta tudtul nemrég az Izvesztyija, az Orosz Statisztikai Bizottság adataira hivatkozva. Külföldi beruházók azonban - néhány kivételtől eltekintve - egyelőre nem kapcsolódtak be az oroszországi privatizációs folyamatba. Az ipari termelés 96 százalékát továbbra is állami vállalatok produkálják, ame­lyeknek ez ideig alig egy százaléka vált részvénytársasággá. Napi hat óra reklám A német televízióállomások összesen 456 percen át sugároznak reklámot naponta (ez az időtartam néhány évvel ezelőtt még az egy órát sem érte el), s a portékáikat, szolgáltatásaikat képernyőn kínáló vállalatok több millió márkát fizetnek ezért. Tavaly például kerek 5 milliárd márkát zsebeltek be a tévétársaságok - közülük pl. a magánkézben levő kölni RTL plus 1,4 milliárd márkát. E tekintet­ben közvetlenül mögötte a konkurens Sat 1 adó végzett. Nem minden cég hirdet azonban legtöbbet tévében. A világhírű Audi gépkocsigyár például reklámainak alig egyötödét bizza a tévé­adókra. Ezzel szemben az Unilevet társaság reklámainak több mint 60, a hannoveri Bahlen süteménygyáréinak pedig 80 százalékát valamely tévéadó sugározza. (A CSTK, a Hospodárské noviny és a Világgazdaság nyomán) V___________________________________________________________________4 Szabad ÚJSÁG Me mondjunk le vagyonrészünkről Ami jár, az jár 1992. április 28. Egy újabb, immár sokadik határidő, amely mindazok számára meghatározó, akik bármilyen formában kapcso­latba kerültek a földtulajdon ren­dezésével, a kárpótlással és a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációjával. Mivel vésze­sen közeledik az említett dátum, fontosnak tartjuk újra felhívni rá a figyelmet és még egyszer elis­mételni az ezzel kapcsolatos leg­szükségesebb tudnivalókat, hogy az esetleges későn „eszmélőket“ az utolsó pillanatban cselekvésre ösztönözzük. Mire és kikre is vonatkozik tu­lajdonképpen ez a határidő? Mit veszthet az, aki elmulasztja? A válaszokat dr. Pongrácz Lász­lótól, a Pongrácz fivérek jogi iro­da egyik tagjától kaptuk meg.- Esetünkben az ez év január 28- án érvénybe lépett, 42/1992- es számú, a szövetkezetek va­gyonjogi elrendezéséről szóló tör­vényről van szó, amely tulajdon­képpen a szövetkezetek átalakí­tását szabályozza. Minden olyan szövetkezetnek, amely még 1992. január 1 -je előtt alakult, e törvény értelmében új típusú, vagyonbe­­tétes szövetkezetté kell válnia. Ez úgy érhető el, ha a meglévő szö­vetkezeti vagyont felosztják a tu­lajdonosok és a tagok, vagyis a jogosult személyek között. De konkrétan ki is jogosult a vagyonrészre? Először is min­den szövetkezeti tag, aki 1991. november 30-án tagja volt az adott szövetkezetnek. Itt a hang­súly a dátumon van, mert aki teszem azt húsz évet ledolgozott a szövetkezetben, de november 29- én megszűnt a tagsági viszo­nya, ilyen címen nem jogosult a vagyonrészre. A nyugdíjas ta­gok viszont természetesen tagok­nak tekintendők. Másodszor a földtulajdono­sok és 30 ezer koronát megha­ladó egyéb vagyon tulajdono­sai, ha földjüket és vagyonukat a szövetkezet átvette, használ­ja, illetve a 162/1990-es számú, a mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló törvény hatályba lépése napján, tehát 1990. má­jus 15-én használta. Ezt a dátu­mot azért szükséges külön ki­emelni, mert vannak magángaz­dálkodók, akik azóta kivették föld­jüket, a földjük utáni vagyonrészre azonban jogosultak. Harmadszor pedig azok, akik egyéni előírások, vagyis a 403/1990-es, az egyes vagyo­ni sérelmek orvoslását szabá­lyozó törvény, a 87/1991-es, a bíróságon kívüli rehabilitáció­ról szóló törvény, valamint a 229/1991-es, ún. földtörvény értelmében kárpótlásra jogo­sultak. A vagyonelosztásban való részvételi igényt a jogosult sze­mélynek április 28-áig, tehát a 42/1992-es számú törvény ha­tályba lépésétől számított három hónapon belül írásban kell be­nyújtania az adott szövetkezet­nek. Az írásbeli jelentkezés a tag­sági viszonyban lévő tulajdonosok számára is kötelező abban az esetben, ha a föld és egyéb va­gyon után akarnak részesedni. A jelentkezőlapon fel kell tüntetni, hogy a felsorolt három kritérium közül melyik, vagy melyikek azok, amelyek alapján a jogosult sze­mélyt megilleti a vagyonrész, és természetesen megfelelő iratok­kal alá is kell támasztania azt. A földtulajdon bizonyításához a birtoklap, esetleg az örökösödé­si végzés szükséges. Ha a föld még nincs a jogosult személy ne­vén, születési levéllel bizonyítja, hogy a tulajdonos az őse, aki után örököl, továbbá azt, hogy indítvá­nyozta a póthagyatéki tárgyalás lefolytatását. Az egyéb vagyon, tehát az élő és holt leltár beszolgáltatásáról a legtöbb szövetkezet irattárában őriz okmányokat, de jó, ha a jogo­sult személynek is birtokában van az egykori átvételi elismervény. Annak alapján aztán, az 1991. június 24-ei árakat figyelembe vé­ve, számolják ki az egyéb vagyon értékét. Vagyonrészesedés azon­ban csak 30 ezer koronát megha­ladó összeg után jár. Abban az esetben, ha a szövetkezet annak idején a bevitt állatok, gépek stb. árának egy részét megtérítette, azt levonják a kiszámított összeg­ből. Amennyiben sem a szövet­kezet, sem az igénylő nem ren­delkezik olyan okmánnyal, amely bizonyítaná a szövetkezetbe be­vitt élő és holt leltár nagyságát, a kormány állásfoglalása értelmé­ben a hektárnormatívából kell ki­indulni. A hektárnormatíva 26 800 korona. Megállapításakor valószí­nűleg abból indultak ki, hogy egy átlagos gazdálkodónak, aki ha­gyományos mezőgazdasági ter­melést folytatott, hektáronként kö­rülbelül ilyen értékű felszerelése volt. A tagsági viszonyt nem kell külön bizonyítani, hiszen minden szövetkezetben nyilvántartják a tagokat. Mindazok tehát, akik április 28- áig nem nyújtják be a szövetke­zetbe vagyonrészesedésre vonat­kozó kérvényüket, elesnek a szö­vetkezeti vagyon rájuk jutó részé­től. Természetesen a földtulajdon­hoz és az egyéb vagyonhoz való jogviszonyuk nem szűnik meg. Még egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet. Azok, akik ki szeretnék venni földjüket a szö­vetkezetből, hogy azon mezőgaz­dasági termelést folytassanak, október elsejétől megtehetik, ha betartják az egyhónapos felmon­dási időt. A vagyonelszámolásra ilyen esetekben a transzformációs folyamat befejeztével kerülhet sor. Egyébként vagyonrészét hét év múlva kaphatja meg a jogosult személy. V. KRASZNICA MELITTA Japán béremelés és munkaidő-csökkentés Túlóra mentes napok Számos japán vállalatnál, főképp autóipari és elektronikai cégeknél meghirdették a „túlóramentes munka­napok" akciót. A végső fázisba jutott évi bértárgyalásoknak is központi té­mája a munkaidő-csökkentés. A szak­­szervezetek nemcsak az életminőség javítása szempontjából tartják fontos eszköznek a túlmunka csökkentését, hanem a fejlett ipari országokkal kap­csolatos kereskedelmi konfliktus eny­hülését is remélik tőle. A Nissan autógyárban január óta csütörtökönként minden elsötétül az előírt munkaidő végeztével: ezt a na­pot jelölték ki ugyanis „túlóramentes napnak". A fizikai dolgozók munkahe­lyein nem mindig tudják betartani ezt az előírást - ott a megrendelések függvényében állítják le a szalagokat - az alkalmazotti munkahelyeken azonban szigorúan ügyelnek az új szabályokra. Annál is inkább, mert a szakszervezetek rendszeres ellen­őrzést tartanak, megvizsgálják, vajon megszabott időben mindenki eltávo­zott-e. így tesznek a Toyotánál is, ahol hetente két napot dolgoznak rövidebb - túlmunka nélküli - munkaidőben, vagy a Fujitsu és a Hitachi elektronikai cégeknél. A Honda autógyárban is elhatározták, hogy az évi munkaórát a vezető ipari országok szintjére, 1800 órára csökkentik, ezért itt is a szak­­szervezetek képviselői járják végig az irodákat a kijelölt napokon, hogy haza­tessékeljék a dolgozókat A japán dolgozók jelenleg 50-300 órával többet teljesítenek amerikai, il­letve európai társaiknál, és ez az egyik legfőbb vitatéma a finiséhez érkezett tavaszi bértárgyalásokon. A világ har­madik legtöbb tagot - 8 millió szerve­zett dolgozót - tömörítő szakszerve­zete. a Rengő azt tűzte ki célul, hogy a mostani évi átlagos 2016 órás mun­kaidőt két éven belül 1800 órára csök­kentse. A japán munkaadók nem jut­tatják megfelelő részesedéshez a dol­gozókat - érvel a Rengő, és még a Sony híres elnökének, Morita Akio­­nak a gondolatait is népszerűsíti néze­tének alátámasztásához. A Sony ve­zetője nemrégiben azt fejtegette, hogy eljött az ideje, hogy megreformálják a japán vállalatok távlati fejlesztési érdekekre alapozódó vezetési rend­szerét, vagyis hogy erőteljesebben ér­vényesítsék a dolgozók napi érdekeit. Hét japán kulcsiparágban az idei bértárgyalásokon a Rengő 8 százalé­kos béremelést szeretne elérni a mun­kaidő egyidejű csökkenése mellett A munkaadói szervezetek ajánlata vi­szont csak 2,5 százalékos vagy annál is kisebb méretű béremelésről szól a japán gazdaság mérsékelt növeke­dési ütemére tekintettel. A kormány az 1992-es pénzügyi évre 3,5 százalékos gazdasági növekedést prognosztizált. Szakértők szerint a tavalyihoz hason­lóan az idén is várhatóan 5 százalék körüli kompromisszum születik majd a tavaszi bértárgyalásokon.

Next

/
Thumbnails
Contents