Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

1992. április 7. 9 Szabad ÚJSÁG Női kézilabda KEK-döntő, első mérkőzés A kupa félig már megtelt pezsgővel Ilyen őrült hangulat talán még nem volt magyar kézilabdapá­lyán... A debreceni Hódos Imre Sportcsarnokban már a találkozó előtt egy órával a 2500 néző pokoli hangulatot teremtett, ami azonban a csapatok bemutatásakor történt, arra nehéz szavakat találni. A piros-fehér zászlóerdő beborította a tévékamerákkal szemközti tribünt, s a dobok ütemes dübörgésétől szinte megre­pedt az ember dobhártyája. (Az öltözők környékéről csak annyi hír szivárgott ki a találkozó előtt, hogy a női kézilabda KEK- döntő résztvevői tárgyalnak a visz­­szavágő helyszínéről. Korábban már eldőlt, hogy április 19-én, Szó­fiában lesz a finálé második össze­csapása, de a vezetők változtatni szeretnének. Szabadkára tervezik a visszavágót, de ehhez még a nemzetközi szövetség hozzájáru­lása is kell.) A mérkőzés előtt Komáromi Ákos edző volt a bőbeszédűbb: — Csak a saját idegességünket kell legyőznünk — sóhajtott, vagy inkább levegő után kapkodott. — Nagyon, szoros lesz az eredmény, talán két-három góllal nyerünk. Velimir Penjovics mester a me­legítő játékosok közül kiszólva mondta: — Az igazi finálé a második mérkőzésen lesz. Köstner Vilmos másodedző: — A Radnicski nagyon gyorsan járatja a labdát, megpróbálja majd kibillenteni az egyensúlyából a védelmünket. Bocsi Tamásné, aki világklasszis teljesítménnyel járult hozzá a DVSC döntőbe jutásához a KEK előző fordulójában: — Ragyogó a csapat hangulata, bizakodó vagyok. Nem lehet itt semmi baj... A mérkőzés úgy indult, hogy iga­za lesz Bocsinénak. A közönség fantasztikus hangulatot teremtett, s Szántó bravúros góljait Rádinné is megtoldotta eggyel. A vakítóan sző­ke és csodás alakú Pesics (a nagy versenyek szépségkirálynőv-álasz­­tásain rendre győztes vagy dobo­gós) igyekezett megnyugtatni társa­it, akik eleinte nem is látszottak túl „cidrisnek”. Pedig Jovanovics ka­pusnak lett volna oka a nyugtalan­ságra, hiszen a színes lövőreperto­árral rendelkező debreceniek szinte minden helyzetből „kisámfázták” a hálóját. (Jovanovicson a babonás szoká­sai sem segítettek. A találkozó előtt, majd közben is gyakran simogatta a kapufát és a felső lécet, mintha a port törölgette volna le róluk. Ho­lott most nem a háziasszonyi képes­ségeit kellett bemutatnia...) Szántó és Bocsiné egymást múl­ták felül támadásban, miközben vé­dekezésben Rádinné és Medgyessy­­né fogta össze az együttest. Puszta­iné nem volt könnyű helyzetben, mert a magas szerb lányok igye­keztek átlőni az alacsonyabb ma­gyar védők fölött, s ilyenkor neki kellett mentenie. Lajterné véde­kezéskor, Dörnerné támadásban lépett pályára. (Egészen fantasztikus volt, ami­kor Szántó Anna, a világválogatott játékos, aki talán hamarosan vissza­kerülhet Laurencz László szövetsé­gi kapitány együttesébe, sorozat­ban négy gólt lőtt, s beállította a félidő eredményét. Jogos felhábo­rodást okozott, hogy időközben elromlott a csarnokban az ered­ményjelző órája, és a szurkolók csak találgatták, mikor szusszan­hatnak egyet az első játékrész gyönyöreire.) Mi tagadás, némi csalódást oko­zott a Beograd, a folytatásban elfá­radt, nyúzott csapat benyomását keltette. Tartotta tetemes előnyét (16:11) a DVSC, amely azonban egyre gyakrabban elfeledkezett a védekezési fegyelemről. Polajnar és Pesics pedig nem azért tagja az olimpiára készülő válogatottnak, hogy ezt a megingást ne vegye ész­re. A Loki-henger megtorpant, s éledtek a szerb remények. (Az elmúlt negyven-negyvenöt perc megviselte a játékosok idegeit, izmait, gyakrabban szabálytalan­kodtak, s olykor még a szakveze­tők sem tudták megőrizni nyugal­mukat. Ezeket a pályán kívüli for­ró pillanatokat csak egy módon lehetett átvészelni: DVSC-gólok­­kal.) Pálffy Zsuzsáék elkezdtek kikec­meregni a hullámvölgyből, s ettől a KEK-címvédő együttes megzava­rodott. Nyolcgólos debreceni elő­nynél kezdődött a hajrá, s a csar­nok nagy órája ismét lenullázta önmagát. Lehet, hogy a közönség hangorkánját és dübörgését nem bírta a műszer. (A biztos és nagy különbségű vezetés tudatában talán sokan észre sem vették: újra apró fegyel­mezetlenségek, hibák rontották a DVSC játékát. Az egyébként káprázatosán védő Pusztainé gólt akart lőni a saját hatosáról, majd Szántó elkönnyelműsködött egy büntetőt, s a Löki védekezése sem volt már olyan fegyelmezett, mint korábban. Mindez intő jel lehet a visszavágóra.) Nem maradt sok izgalom az utolsó percre, ez a perc jobbára bir­kózással s a még hátralévő másod­percek körüli vitával telt. Aztán elszabadult a pokol­önfeledten ünnepelt a közönség, s a hajdúsági lányok sem voltak bol­dogtalanok. Vélemények — Szántó Anna, a mérkőzés hőse: „Borzasztó ke­mény meccs volt, még most is alig kapok levegőt. Tippelni sem me­rek a visszavágóra, de úgy vélem, ott sokkal szorosabb lesz az ered­mény”. Bocsi Tamásné: „Elképesztően kemény csapat a Radnicski. Táma­dás közben is alattomosan szabály­talankodtak Pesicsék. Durva vissza­vágóra számítok, de Szabadkán is nyerni fogunk”. Pusztai Tamásné: „Okosan ját­szottunk, de Pesicsről az elején megfeledkeztünk. A második meccsen is a gyors indításokra kell alapoznunk a taktikánkat. Nem nagy az előnyünk, de elég lesz a kupagyőzelemhez”. Komáromi Ákos: „Pontosan ilyen csatára, óriási küzdelemre szá­mítottam. Nyolcgőlos előnyünk után sem erővel, sem idegekkel nem bírtuk a hajrát. Ezzel együtt, valamennyi játékosommal elége­dett vagyok”. Velimir Penjovics: „Az öt gól nem komoly hátrány. A második félidőben jól játszottunk, különö­sen Pesiccsel és Vujicsiccsel voltam elégedett. A visszavágón megvéd­­jük tavalyi KEK-győzelmünket. Jegyzőkönyv Női KEK-döntő, első mérkőzés. DEBRECENI VSC—RADNICSKI BEOGRAD 26:21 (13:8). Debrecen, 2500 néző. Játékveze­tők: II. Thomas, J. Thomas (néme­tek). DVSC: Pusztainé-Pálffy 3, Bo­csiné 7 (1), Medgyessyné 2, Rádin­né 3, Mironyec 1, Szántó 10 (3). Csere: Bloj (kapus), Lajterné, Kat­­kó, Dörnerné, Szunyogh. Edző: Komáromi Ákos. Radnicski: Jovanovics-Vukovics 2, Vujicsics 1, Pesics 9 (5), Polaj­nar 4, Knezevics 2, Gole 1. Csere: Atanaszov 1, Delies 1. Edző: Veli­­mir Penjovics. Kiállítások: 14, ill. 10 perc. Hét­méteresek: 4/3, ill. 6/6. (simon) kért folyamodó kérelmüket. így most az a látszat keletkezett, mint­ha az elnöki hivatalban feküdnének az elintézetlen akták, pedig nyilván­való, hogy egészen máshol feksze­nek. Érdekes, hogy kívülállóként tel­jesen meg vagyok győződve arról, hogy a honosítási ügy elintézhető, Ezért nagyon meglep, hogy a torna­szövetség és a szövetségi kapitány ennyire nem bízik benne. Ez abból is kitűnik, hogy Schupkegelt, a tava­lyi török nemzetközi bajnokság összetett bronzérmesét nem indít­ják az áprilisi magyar nemzetközi bajnokságon. Mert — úgymond — úgy sem mehet az olimpiára. Érdekes, hi­szen itthon van a verseny, még pénzbe sem kerülne az indulása. Mikor megmondták neki, hogy nem indulhat, valósággal elsírta magát tehetetlenségében. Kérte, legalább versenyen kívül indulhas­son, kellenek az erőpróbák és hátha mégis... Nem hagyták jóvá. Miképpen rejtély az is, hogy tudott ez a 22 éves fiú egy év kihagyás után, a maltereosláda mellől besétálva a Fradi tornnacsarnokába másfél év alatt ilyen eredményeket elérni. Pe­dig úgy kellett rábeszélni, hogy tér­jen vissza a tornához. Ő magában Magyar nemzetközi tornászbajnokság Ónodi továbbra is megközelíthetetlen Vasárnap délelőtt a magyar nem­zetközi tomászbajnokság szerenkénti döntőit rendezték meg a Budapesti Sportcsarnokban. Ónodi Henrietta az összetettben aratott győzelme után — százszázalékos teljesítményt nyújtva — mind a négy szert meg­nyerte. A férfiaknál Supola öt szeren jutott döntőbe, amelyből négyben nyerni is tudott. Korláton meglepetés­re a fiatal Péter—holtversenyben — első lett, míg az egyetlen vendégsikert a brit Thomas aratta ugrásban. Néztük ezt a versenyt és közben gondolkodtunk: itt van nekünk ez a nemzetközi mércével mérve is szu­persztár Ónodi Henrietta, aki az ér­deklődés középpontjában tartja a tornasportot, ahhoz azonban mégis kevés, hogy egy-kétszáz nézőnél több válassza vasárnapi programjá­ul a versenyt. Bár erről aztán tény­leg nem ő tehet. Valahogy ilyen ma a világunk. S félő, hogy akkor sem jöttek volna többen, ha fellépnek az elmúlt két évtized csillagai, Magyar Zoltán, Guczoghy György és Bor­kai Zsolt. Más kérdés, hogy utóbbi oda is állt a kápás ló mellé, hogy kipróbálja világbajnoki gyakorlatát a közönség előtt is. Borkai, a szöuli olimpia bajnoka, akit akkor is él­mény látni, ha történetesen hibázik. S mivel a párizsi vb után tényleg nem tornászik többé, azért ez a mostani fellépése egyszeri és megis­mételhetetlen is volt. Néztük ezt a versenyt és közben mérlegeltünk: lesz-e ezen a napon valaki, aki meg tudja közelíteni Ónodit, vagy a békéscsabai ifjú hölgy továbbra is egyeduralkodó lesz? Nos, az utóbbi változat „jött be”. Henrietta mind a négy szeren győzött. Úgy, hogy kétszer egy na­gyon jó Popát előzött meg, egyszer pedig saját csapattársa, Molnár Andrea volt a legnagyobb ellenfele. A siker mindig kellemes érzé­sén túl megédesítette a szájízét, hogy élete egyik legeredetibb különdíját kapta: az Ez a Divat magazin főszerkesztőnőjétől egy már lezárta pályafutását. Aztán mégis belefogott, s akkor már nem érte be kisebb céllal, mint Barcelo­na. Iszonyatos szorgalommal küz­dötte fel magát a legjobbak közé, mert szeme előtt ott lebegett a nagy cél. S most ezt a célt elfüggönyözik előle, hogy ne lássa, vagy elérhetet­lennek higgye. Kinek állhat ez érde­kében? A nyilvánvaló ellentmondást, hogy Schupkegelnek helye van és még sincs helye az utazó csapatban, kétféleképpen lehet feloldani. Vagy úgy, hogy elintézik az állampolgár­ságát — és akkor helye van, vagy úgy, hogy elveszik tőle a célt, nem indítják a versenyeken, akkor az el­veszett bizalom, az elveszett cél után ő is feladja, s a hátralévő válo­gatottban úgy fog tornászni, hogy a teljesítménye alapján sem lesz helye a csapatban... A tornászoknak most nincs Ma­gyar Zolija, aki 1976-ban is, 1980- ban is menetrendszerűen szállí­totta az aranyérmet, s nincs Bor­kai Zsolt sem... Csak egy jó csapat van, amelyik jó esetben a hat kö­zött lehet. Persze, ez optimista jóslat, lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Akkor pedig legyintsünk, mint Schupkegelnél. Akkor meg minek? Sz. L. fekete,Bitteres estélyi ruhát vehe­­tettát. Néztük ezt a versenyt, és meg­nyugvással vettük tudomásul: jelen­legi legjobb férfi versenyzőnk, Su­pola Zoltán szombati két hibája csak kisiklás volt. Vasárnap már is­mét ugyanolyan hibátlanul és ki­egyensúlyozottan tornászott, mint ahogy szokott. Mondta, hogy bizo­nyos pillanatokban még jól is jön egy esetleges hiba, hiszen figyel­mezteti őt, hogy mit és hogyan kell jobban csinálnia. Azt is mondta, hogy egy kicsit nyomasztotta őt az a tény, hogy ő volt az első számú esélyes. Már-már görcsösen akart nyerni. A görcsösség minden jele nélkül versenyzett viszont Péter Zsolt, aki eddig nem állt a legkiegyensúlyo­zottabb tornász hírében. Ezen a két napon azonban talán sikerült egyet feljebb lépnie az érettség létráján: az összetettben, s most a korláton is jól tornászott. Néztük ezt a versenyt, és közben óhatatlanul is a szívünkbe zártuk a két külföldit. Niel Thomas és Oliver Walther volt ugyanis az, aki válto­zatossá tette a férfiak viadalát, aki átrendezte olykor a papírforma sor­rendjét. (Más kérdés, hogy a talaj­­specialista Thomas aztán Supolától szépen ki is kapott ezen a szeren...) Néztük ezt a versenyt, s közben egyfolytában előbbre szaladt velünk az idő: bár április eleje van és itt ülünk a BS-ben, valahogy minden arról szól, hogy lesz egy Eb, s persze lesz egy olimpia... Gyakorlatok pontokban Szerenkénti döntők — nólc, ug­rás: 1. Ónodi Henrietta 9,85, 2. Molnár (magyarok) 9,812,3. Hrisz­­takieva (bolgár) 9,737... 5. Krőma­­rová (csehszlovák) 9,370. Felemás­­korlát: 1. Ónodi 9,925, 2. Popa 9,85, 3. Mindricel (románok) 9.775.. . 6. Janteková (csehszlovák) 9.00. Gerenda: 1. Ónodi 9,925, 2. Popa 9,80, 3. Hornbeek (amerikai) 9,65. Talaj: 1. Ónodi 9,95,2. Horn­beek 9,85,3. Molnár 9,80. Férfiak, talaj: 1. Supola Zoltán (magyar) 9,50, 2. Thomas (brit) és Ortega (spanyol) 9,35-9,35. Lólen­gés: 1. Supola 9,45,2. Pellard (fran­cia) 9,40,3. Luini (olasz) 9,20. Gyű­rű: 1. Supola 9,70, 2. Walther (né­met) 9,65, 3. Smetana (csehszlo­vák) 9,55. Ugrás: 1. Thomas 9,537, 2. Supola 9,487, 3. Pánczél (ma­gyar) 9,425... 6. Modlitba (csehszlo­vák) 9,175. Korlát: 1. Péter Zsolt és Walther 9,525-9,525, 3. Luini és Taciulct (román) 9,35-9,35. Nyúj­tó: 1. Supola 9,75, 2. Mravecz (ma­gyar) és Modlitba 9,50-9,50. (boda) A totóban a lét a tét A totó egyet jelent a tippclésscl. Férfi, nő, gyerek egyaránt igyekszik eltalálni a labdarúgócsapatok mér­kőzéseinek végeredményét. Nem jelentéktelen állami bevételt hoz e szerencsejáték. Az elképzelések szerint a nyereség egy része vissza­áramlik majd a sportba, s ez már jó előre vitákat válthat ki az osztozkodni akarók között. Ha abból indulunk ki, hogy a mai totó kizárólag a labdarú­gáshoz kapcsolódik, akkor nem lenne vitás, melyik sportágnak legyen kial­kudva az összeg. Ám az egyértelmű­nek tűnő helyzetet bonyolítja, hogy mivel az állam ki akar vonulni a sport finanszírozásából, más sportágak sem szeretnének lemondani erről a jelen­tős, biztos forrásról. Tárgyalni lehet és kell az elosztás arányairól. A magyar sport egészének az érdekeit kell szem előtt tartaniuk a tárgyalófeleknek. A nagy- közönség tiszta, becsületes tár­gyalást vár... K. K. Először a furcsa, ritka névre fi­gyeltem fel. Aztán arra, hogy tavaly az ismeretlenségből előbújva az or­szágos tornászbajnokságon egyéni összetettben bronzérmes lett. Nemrég a Budapest Bajnokságon szinte mindent megnyert: összetett bajnok lett és a szereken további öt érmet szerzett. Szóval az Erdélyből jött fiú ott van a legjobbak között, biztos tagja az olimpiára készülő tornászcsapatnak. Legalábbis ami az eredményeit illeti. A sajtó elismerően írt Schup­­kegel Károly teljesítményéről, majd sajnálkozva jegyezte meg, félő, mégsem lesz ott az olimpián, mert a honosítása még nics elintézve. Kü­lönösen meglepett a sportújság be­letörődő hangja, hogy adminisztrá­ciós nehézségek miatt milyen könnyen leír egy olimpikont. Amikor a Magyar Olimpiai Bi­zottság vezetőit fogadta Göncz Ár­pád, teljes támogatásáról biztosí­totta az olimpiai csapatot, s látszott, őszinte szívvel szurkol a sikeres sze­replésért. A sportvezetők is megígérték, hogy közbenjárnak a köztársasági elnöknél, hogy Schupkegel, a súly­emelő Czanka Attila és a többiek honosítási ügye elintéződjék. Ta­valy augusztusban ugyanis a fiúk beadták magyar állampolgárságú­ul függöny legördült? A Schupkegel-rejtély

Next

/
Thumbnails
Contents