Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

1992. április 7.

9

Szabad ÚJSÁG

Női kézilabda KEK-döntő, első mérkőzés

A kupa félig már megtelt pezsgővel

Ilyen őrült hangulat talán még nem volt magyar kézilabdapályán... A debreceni Hódos Imre Sportcsarnokban már a találkozó előtt egy órával a 2500 néző pokoli hangulatot teremtett, ami azonban a csapatok bemutatásakor történt, arra nehéz szavakat találni. A piros-fehér zászlóerdő beborította a tévékamerákkal szemközti tribünt, s a dobok ütemes dübörgésétől szinte megrepedt az ember dobhártyája.

(Az öltözők környékéről csak annyi hír szivárgott ki a találkozó előtt, hogy a női kézilabda KEK- döntő résztvevői tárgyalnak a viszszavágő helyszínéről. Korábban már eldőlt, hogy április 19-én, Szófiában lesz a finálé második összecsapása, de a vezetők változtatni szeretnének. Szabadkára tervezik a visszavágót, de ehhez még a nemzetközi szövetség hozzájárulása is kell.)

A mérkőzés előtt Komáromi Ákos edző volt a bőbeszédűbb:

— Csak a saját idegességünket kell legyőznünk — sóhajtott, vagy inkább levegő után kapkodott. — Nagyon, szoros lesz az eredmény, talán két-három góllal nyerünk.

Velimir Penjovics mester a melegítő játékosok közül kiszólva mondta:

— Az igazi finálé a második mérkőzésen lesz.

Köstner Vilmos másodedző:

— A Radnicski nagyon gyorsan járatja a labdát, megpróbálja majd kibillenteni az egyensúlyából a védelmünket.

Bocsi Tamásné, aki világklasszis teljesítménnyel járult hozzá a DVSC döntőbe jutásához a KEK előző fordulójában:

— Ragyogó a csapat hangulata, bizakodó vagyok. Nem lehet itt semmi baj...

A mérkőzés úgy indult, hogy igaza lesz Bocsinénak. A közönség fantasztikus hangulatot teremtett, s Szántó bravúros góljait Rádinné is megtoldotta eggyel. A vakítóan szőke és csodás alakú Pesics (a nagy versenyek szépségkirálynőv-álasztásain rendre győztes vagy dobogós) igyekezett megnyugtatni társait, akik eleinte nem is látszottak túl „cidrisnek”. Pedig Jovanovics kapusnak lett volna oka a nyugtalanságra, hiszen a színes lövőrepertoárral rendelkező debreceniek szinte minden helyzetből „kisámfázták” a hálóját.

(Jovanovicson a babonás szokásai sem segítettek. A találkozó előtt, majd közben is gyakran simogatta a kapufát és a felső lécet, mintha a port törölgette volna le róluk. Holott most nem a háziasszonyi képességeit kellett bemutatnia...)

Szántó és Bocsiné egymást múlták felül támadásban, miközben védekezésben Rádinné és Medgyessyné fogta össze az együttest. Pusztainé nem volt könnyű helyzetben, mert a magas szerb lányok igyekeztek átlőni az alacsonyabb magyar védők fölött, s ilyenkor neki kellett mentenie. Lajterné védekezéskor, Dörnerné támadásban lépett pályára.

(Egészen fantasztikus volt, amikor Szántó Anna, a világválogatott játékos, aki talán hamarosan visszakerülhet Laurencz László szövetségi kapitány együttesébe, sorozatban négy gólt lőtt, s beállította a félidő eredményét. Jogos felháborodást okozott, hogy időközben elromlott a csarnokban az eredményjelző órája, és a szurkolók csak találgatták, mikor szusszanhatnak egyet az első játékrész gyönyöreire.)

Mi tagadás, némi csalódást okozott a Beograd, a folytatásban elfáradt, nyúzott csapat benyomását keltette. Tartotta tetemes előnyét (16:11) a DVSC, amely azonban egyre gyakrabban elfeledkezett a

védekezési fegyelemről. Polajnar és Pesics pedig nem azért tagja az olimpiára készülő válogatottnak, hogy ezt a megingást ne vegye észre. A Loki-henger megtorpant, s éledtek a szerb remények.

(Az elmúlt negyven-negyvenöt perc megviselte a játékosok idegeit, izmait, gyakrabban szabálytalankodtak, s olykor még a szakvezetők sem tudták megőrizni nyugalmukat. Ezeket a pályán kívüli forró pillanatokat csak egy módon lehetett átvészelni: DVSC-gólokkal.)

Pálffy Zsuzsáék elkezdtek kikecmeregni a hullámvölgyből, s ettől a KEK-címvédő együttes megzavarodott. Nyolcgólos debreceni előnynél kezdődött a hajrá, s a csarnok nagy órája ismét lenullázta önmagát. Lehet, hogy a közönség hangorkánját és dübörgését nem bírta a műszer.

(A biztos és nagy különbségű vezetés tudatában talán sokan észre sem vették: újra apró fegyelmezetlenségek, hibák rontották a DVSC játékát. Az egyébként káprázatosán védő Pusztainé gólt akart lőni a saját hatosáról, majd Szántó elkönnyelműsködött egy büntetőt, s a Löki védekezése sem volt már olyan fegyelmezett, mint korábban. Mindez intő jel lehet a visszavágóra.)

Nem maradt sok izgalom az utolsó percre, ez a perc jobbára birkózással s a még hátralévő másodpercek körüli vitával telt.

Aztán elszabadult a pokolönfeledten ünnepelt a közönség, s a hajdúsági lányok sem voltak boldogtalanok.

Vélemények — Szántó Anna, a

mérkőzés hőse: „Borzasztó kemény meccs volt, még most is alig kapok levegőt. Tippelni sem merek a visszavágóra, de úgy vélem, ott sokkal szorosabb lesz az eredmény”.

Bocsi Tamásné: „Elképesztően kemény csapat a Radnicski. Támadás közben is alattomosan szabálytalankodtak Pesicsék. Durva visszavágóra számítok, de Szabadkán is nyerni fogunk”.

Pusztai Tamásné: „Okosan játszottunk, de Pesicsről az elején megfeledkeztünk. A második meccsen is a gyors indításokra kell alapoznunk a taktikánkat. Nem nagy az előnyünk, de elég lesz a kupagyőzelemhez”.

Komáromi Ákos: „Pontosan ilyen csatára, óriási küzdelemre számítottam. Nyolcgőlos előnyünk után sem erővel, sem idegekkel nem bírtuk a hajrát. Ezzel együtt, valamennyi játékosommal elégedett vagyok”.

Velimir Penjovics: „Az öt gól nem komoly hátrány. A második félidőben jól játszottunk, különösen Pesiccsel és Vujicsiccsel voltam elégedett. A visszavágón megvédjük tavalyi KEK-győzelmünket.

Jegyzőkönyv

Női KEK-döntő, első mérkőzés.

DEBRECENI VSC—RADNICSKI BEOGRAD 26:21 (13:8).

Debrecen, 2500 néző. Játékvezetők: II. Thomas, J. Thomas (németek).

DVSC: Pusztainé-Pálffy 3, Bocsiné 7 (1), Medgyessyné 2, Rádinné 3, Mironyec 1, Szántó 10 (3). Csere: Bloj (kapus), Lajterné, Katkó, Dörnerné, Szunyogh. Edző: Komáromi Ákos.

Radnicski: Jovanovics-Vukovics 2, Vujicsics 1, Pesics 9 (5), Polajnar 4, Knezevics 2, Gole 1. Csere: Atanaszov 1, Delies 1. Edző: Velimir Penjovics.

Kiállítások: 14, ill. 10 perc. Hétméteresek: 4/3, ill. 6/6.

(simon)

kért folyamodó kérelmüket. így most az a látszat keletkezett, mintha az elnöki hivatalban feküdnének az elintézetlen akták, pedig nyilvánvaló, hogy egészen máshol fekszenek.

Érdekes, hogy kívülállóként teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a honosítási ügy elintézhető, Ezért nagyon meglep, hogy a tornaszövetség és a szövetségi kapitány ennyire nem bízik benne. Ez abból is kitűnik, hogy Schupkegelt, a tavalyi török nemzetközi bajnokság összetett bronzérmesét nem indítják az áprilisi magyar nemzetközi bajnokságon.

Mert — úgymond — úgy sem mehet az olimpiára. Érdekes, hiszen itthon van a verseny, még pénzbe sem kerülne az indulása. Mikor megmondták neki, hogy nem indulhat, valósággal elsírta magát tehetetlenségében. Kérte, legalább versenyen kívül indulhasson, kellenek az erőpróbák és hátha mégis...

Nem hagyták jóvá. Miképpen rejtély az is, hogy tudott ez a 22 éves fiú egy év kihagyás után, a maltereosláda mellől besétálva a Fradi tornnacsarnokába másfél év alatt ilyen eredményeket elérni. Pedig úgy kellett rábeszélni, hogy térjen vissza a tornához. Ő magában

Magyar nemzetközi tornászbajnokság

Ónodi továbbra is

megközelíthetetlen

Vasárnap délelőtt a magyar nemzetközi tomászbajnokság szerenkénti döntőit rendezték meg a Budapesti Sportcsarnokban. Ónodi Henrietta az összetettben aratott győzelme után — százszázalékos teljesítményt nyújtva — mind a négy szert megnyerte. A férfiaknál Supola öt szeren jutott döntőbe, amelyből négyben nyerni is tudott. Korláton meglepetésre a fiatal Péter—holtversenyben — első lett, míg az egyetlen vendégsikert a brit Thomas aratta ugrásban.

Néztük ezt a versenyt és közben gondolkodtunk: itt van nekünk ez a nemzetközi mércével mérve is szupersztár Ónodi Henrietta, aki az érdeklődés középpontjában tartja a tornasportot, ahhoz azonban mégis kevés, hogy egy-kétszáz nézőnél több válassza vasárnapi programjául a versenyt. Bár erről aztán tényleg nem ő tehet. Valahogy ilyen ma a világunk. S félő, hogy akkor sem jöttek volna többen, ha fellépnek az elmúlt két évtized csillagai, Magyar Zoltán, Guczoghy György és Borkai Zsolt. Más kérdés, hogy utóbbi oda is állt a kápás ló mellé, hogy kipróbálja világbajnoki gyakorlatát a közönség előtt is. Borkai, a szöuli olimpia bajnoka, akit akkor is élmény látni, ha történetesen hibázik. S mivel a párizsi vb után tényleg nem tornászik többé, azért ez a mostani fellépése egyszeri és megismételhetetlen is volt.

Néztük ezt a versenyt és közben mérlegeltünk: lesz-e ezen a napon valaki, aki meg tudja közelíteni Ónodit, vagy a békéscsabai ifjú hölgy továbbra is egyeduralkodó lesz? Nos, az utóbbi változat „jött be”. Henrietta mind a négy szeren győzött. Úgy, hogy kétszer egy nagyon jó Popát előzött meg, egyszer pedig saját csapattársa, Molnár Andrea volt a legnagyobb ellenfele.

A siker mindig kellemes érzésén túl megédesítette a szájízét, hogy élete egyik legeredetibb különdíját kapta: az Ez a Divat magazin főszerkesztőnőjétől egy

már lezárta pályafutását. Aztán mégis belefogott, s akkor már nem érte be kisebb céllal, mint Barcelona. Iszonyatos szorgalommal küzdötte fel magát a legjobbak közé, mert szeme előtt ott lebegett a nagy cél. S most ezt a célt elfüggönyözik előle, hogy ne lássa, vagy elérhetetlennek higgye. Kinek állhat ez érdekében?

A nyilvánvaló ellentmondást, hogy Schupkegelnek helye van és még sincs helye az utazó csapatban, kétféleképpen lehet feloldani. Vagy úgy, hogy elintézik az állampolgárságát — és akkor helye van, vagy úgy, hogy elveszik tőle a célt, nem indítják a versenyeken, akkor az elveszett bizalom, az elveszett cél után ő is feladja, s a hátralévő válogatottban úgy fog tornászni, hogy a teljesítménye alapján sem lesz helye a csapatban...

A tornászoknak most nincs Magyar Zolija, aki 1976-ban is, 1980- ban is menetrendszerűen szállította az aranyérmet, s nincs Borkai Zsolt sem... Csak egy jó csapat van, amelyik jó esetben a hat között lehet. Persze, ez optimista jóslat, lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Akkor pedig legyintsünk, mint Schupkegelnél. Akkor meg minek?

Sz. L.

fekete,Bitteres estélyi ruhát vehetettát.

Néztük ezt a versenyt, és megnyugvással vettük tudomásul: jelenlegi legjobb férfi versenyzőnk, Supola Zoltán szombati két hibája csak kisiklás volt. Vasárnap már ismét ugyanolyan hibátlanul és kiegyensúlyozottan tornászott, mint ahogy szokott. Mondta, hogy bizonyos pillanatokban még jól is jön egy esetleges hiba, hiszen figyelmezteti őt, hogy mit és hogyan kell jobban csinálnia. Azt is mondta, hogy egy kicsit nyomasztotta őt az a tény, hogy ő volt az első számú esélyes. Már-már görcsösen akart nyerni.

A görcsösség minden jele nélkül versenyzett viszont Péter Zsolt, aki eddig nem állt a legkiegyensúlyozottabb tornász hírében. Ezen a két napon azonban talán sikerült egyet feljebb lépnie az érettség létráján: az összetettben, s most a korláton is jól tornászott.

Néztük ezt a versenyt, és közben óhatatlanul is a szívünkbe zártuk a két külföldit. Niel Thomas és Oliver Walther volt ugyanis az, aki változatossá tette a férfiak viadalát, aki átrendezte olykor a papírforma sorrendjét. (Más kérdés, hogy a talajspecialista Thomas aztán Supolától szépen ki is kapott ezen a szeren...)

Néztük ezt a versenyt, s közben egyfolytában előbbre szaladt velünk az idő: bár április eleje van és itt ülünk a BS-ben, valahogy minden arról szól, hogy lesz egy Eb, s persze lesz egy olimpia...

Gyakorlatok pontokban

Szerenkénti döntők — nólc, ugrás: 1. Ónodi Henrietta 9,85, 2. Molnár (magyarok) 9,812,3. Hrisztakieva (bolgár) 9,737... 5. Krőmarová (csehszlovák) 9,370. Felemáskorlát: 1. Ónodi 9,925, 2. Popa 9,85, 3. Mindricel (románok)

9.775.. . 6. Janteková (csehszlovák)

9.00. Gerenda: 1. Ónodi 9,925, 2. Popa 9,80, 3. Hornbeek (amerikai) 9,65. Talaj: 1. Ónodi 9,95,2. Hornbeek 9,85,3. Molnár 9,80.

Férfiak, talaj: 1. Supola Zoltán (magyar) 9,50, 2. Thomas (brit) és Ortega (spanyol) 9,35-9,35. Lólengés: 1. Supola 9,45,2. Pellard (francia) 9,40,3. Luini (olasz) 9,20. Gyűrű: 1. Supola 9,70, 2. Walther (német) 9,65, 3. Smetana (csehszlovák) 9,55. Ugrás: 1. Thomas 9,537,

2. Supola 9,487, 3. Pánczél (magyar) 9,425... 6. Modlitba (csehszlovák) 9,175. Korlát: 1. Péter Zsolt és Walther 9,525-9,525, 3. Luini és Taciulct (román) 9,35-9,35. Nyújtó: 1. Supola 9,75, 2. Mravecz (magyar) és Modlitba 9,50-9,50.

(boda)

A totóban a lét a tét

A totó egyet jelent a tippclésscl. Férfi, nő, gyerek egyaránt igyekszik eltalálni a labdarúgócsapatok mérkőzéseinek végeredményét. Nem jelentéktelen állami bevételt hoz e szerencsejáték. Az elképzelések szerint a nyereség egy része visszaáramlik majd a sportba, s ez már jó előre vitákat válthat ki az osztozkodni akarók között. Ha abból indulunk ki, hogy a mai totó kizárólag a labdarúgáshoz kapcsolódik, akkor nem lenne vitás, melyik sportágnak legyen kialkudva az összeg. Ám az egyértelműnek tűnő helyzetet bonyolítja, hogy mivel az állam ki akar vonulni a sport finanszírozásából, más sportágak sem szeretnének lemondani erről a jelentős, biztos forrásról. Tárgyalni lehet és kell az elosztás arányairól. A magyar sport egészének az érdekeit kell szem előtt tartaniuk a tárgyalófeleknek. A nagy- közönség tiszta, becsületes tárgyalást vár... K. K.

Először a furcsa, ritka névre figyeltem fel. Aztán arra, hogy tavaly az ismeretlenségből előbújva az országos tornászbajnokságon egyéni összetettben bronzérmes lett. Nemrég a Budapest Bajnokságon szinte mindent megnyert: összetett bajnok lett és a szereken további öt érmet szerzett. Szóval az Erdélyből jött fiú ott van a legjobbak között, biztos tagja az olimpiára készülő tornászcsapatnak.

Legalábbis ami az eredményeit illeti. A sajtó elismerően írt Schupkegel Károly teljesítményéről, majd sajnálkozva jegyezte meg, félő, mégsem lesz ott az olimpián, mert a honosítása még nics elintézve. Különösen meglepett a sportújság beletörődő hangja, hogy adminisztrációs nehézségek miatt milyen könnyen leír egy olimpikont.

Amikor a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőit fogadta Göncz Árpád, teljes támogatásáról biztosította az olimpiai csapatot, s látszott, őszinte szívvel szurkol a sikeres szereplésért.

A sportvezetők is megígérték, hogy közbenjárnak a köztársasági elnöknél, hogy Schupkegel, a súlyemelő Czanka Attila és a többiek honosítási ügye elintéződjék. Tavaly augusztusban ugyanis a fiúk beadták magyar állampolgárságúul függöny legördült?

A Schupkegel-rejtély