Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

Egy miniszteri látogatás Tiszacsernyőn Lehetne vámszaba ®___________________________________Szabad UJSAC Tiszacsernyő vasúti kisváros: a vasút hozta létre, abból él. Bár az utóbbi megállapítás már csak részben igaz, helyesebb volna múlt időben írni. A szigorodó gazdasági követelmények hatására a Csehszlovák Államvasutak is szorosabbra húzta a nadrágszí­jat. Munkásokat bocsátott és bocsát el, béreket „reformál”. Ezek az intézkedések érthető módon nem találkoznak a vasutas dol­gozók tetszésével. Ez a város éveken keresztül sok­sok millió koronát pumpált az ál­lamkasszába, hisz a keleti piacon el­­adott-vásárolt-cserélt termékek nagy részét ezen a fontos vasúti góc­ponton rakták át. Vajon mit kaptak cserébe a tisza­­csernyőiek? Úgyszólván semmit. A városnak még kórháza sincs, a nehéz milliók eltűntek a feneketlen állami zseb­ben. Mindezek ismeretében meglehe­tősen nagy érdeklődéssel olvastam a plakátokat: a tiszacsernyőiek beszél­getést szerveznek Josef BakSay kül­kereskedelmi miniszterrel. A plaká­­tos meghívó egy csalogató kérdést is tartalmazott: „Kíváncsi, milyen vál­tozások várhatóak városunk gazda­sági, kereskedelmi, turisztikai életé­ben? Akkor jöjjön el.” Kíváncsi természetű lévén, el­mentem. Tizenegykor, a meghir­detett időpontban egy lélek nem sok, annyi sem volt a vasutasklub­ban (abban a bizonyosban, ahol egykor Brezsnyev is megfordult). Igaz, miniszter sem. Tizenkettő­kor, ahogy mondani szokás, a hely­zet változatlan. Kezdtem kételked­ni, hogy jó helyen járok-e. Az itt dolgozók egybehangzó véleménye szerint igen, itt lesz a találkozó, a miniszter úr és kísérete elmentek a határra. Na jó, de hol a tömeg? Hol van­nak a város érdeklődő polgárai? Aztán mégiscsak begördült a sö­tét miniszteri Mercedes, de érdeklő­dőknek továbbra se hírük, se ham­vuk. Egyedül ültem a nagy terem­ben. Csak nem valami hivatalos, szűkkörű tanácskozás közepébe csöppentem? Némi bizonytalan téblábolás után az érkezettek helyet foglaltak (volt bőven). Félórás halk beszélge­tés után már és is zavarban éreztem magam. Ennyire nem érdekli az itt­­élőket a saját sorsuk? BakSay úr megköszörülte a tor­kát. „Úgy látszik — mondta — ha nincs érdeklődés...akkor semmi ér­telme.” A kíséretében lévő urak egyike megkockáztatta a föltevést, talán nem volt megfelelő a propa­ganda. A polgármester és a jelenlé­vő önkormányzati tagok azonban tanúsították, hogy igenis, a hangos­beszélő egész héten hirdette a talál­kozót, a plakátok pedig ott voltak az egész Ungvidéken és Bodrogköz­ben, sőt távolabb is. Egy fiatal nagymihályi vállalkozó tanúsította is ezt. Mint kiderült, a saját városában olvasta a hirdet­ményt, és ha már eljött ide kocsival és két órát várakozott, szeretné ki­használni az alkalmat és föltenne néhány kérdést. Először az iránt ér­deklődött, kapható-e behozatali en­gedélyt a motor-hajtóanyagokra, vagy ez kizárólagos állami monopó­lium. A miniszter úr válaszában ki­fejtette, hogy igen, ez egyelőre való­ban állami monopólium, de a gazda­sági helyzet stabilizálódásával vál­tozni fog. A fiatal vállalkozót az is érdekel­te, milyen feltételekkel hozhat be titánt az országba. Mint kiderült: a titán stratégiai nyersanyag, tehát li­­cenc szükségeltetik hozzá. Időközben mégis csak összegyűl­tek vagy fél tucatnyian, és a polgár­­mester bemutatta a vendégeket: az önkormányzati tagokon kívül jelen voltak a tiszacsernyői és a záhonyi állomás, valamint az ukrán oldal képviselői, a miniszteri kíséretben pedig Stryko és Kováé urak, az SZNT, illetve a Szövetségi Gyűlés képviselői, valamint a külkereske­delmi minisztérium szóvivője, Hav­­rila úr. A polgármester sajnálkozá­sát fejezte ki, hogy ilyen kevesen jöttek el, és megkockáztatta a fölte­vést: ennek egyik oka, hogy az em­bereknek elegük van az üres, meg nem valósított ígéretekből. Hisz vol­tak már itt kormányzatok, pártvezé­rek, politikusok... A lakosság érdektelensége súlyos tünet: közönyt jelez, közömbösséget saját sorsunk iránt. A miniszter úr azért szólt néhány szót. Kijelentette, hogy meg kell vál­toznia az emberek kezdeményező­készségének. A régióknak meg kell tanulniuk fenntartani saját magu­kat, mindamellett biztosítani kell, hogy a megtermelt anyagi javak is itt maradjanak. Hisz ez a terület hosszú éveken keresztül óriási anya­gi javakat termelt az országnak, de alig került ide valami vissza. Kiemel­te a magánvállalkozások lehetőségét ebben a gazdasági háromszögben, vagyis Ukrajna, Szlovákia és Ma­gyarország között. Beszélt arról a tervről, amely a kamionszállítást he-Echó így írtok ti, avagy Szeresd felebarátodat. (Gondolatfoszlány a választási kampány előszele kapcsán) Az első mondat nagyon fontos. Az első mondatban benne kell len­nie az írás szellemének, azután már csak elég fokozni a jelzőket, hogy a szerző elérhesse a kívánt hatást. Persze nem árt, ha talál egy frap­páns címet is, amely a legújabb diva­tot követve legjobb, ha bibliai erede­tű. Mostanság nagyon sokan követik ezt a modellt, baj csak akkor van, ha , az illetők elgaloppírozzák magukat, átesnek a ló másik oldalára. Az ilyen „sikeres” szerzők közé sorakozott fel a Szabad Újság már­cius 21-i számában Mihály Molnár László „... de szabadíts meg minket a gonosztól” című MPP-elIenes cik­kében, s félő, hogy nem akaratán kívül. Félreértés ne essék, én nem Mi­hályi Molnár cikkére kívánok vála­szolni, sokkal inkább a jelenség ér­dekel, mely figyelmeztető momen­tum, bár az említett írás is több szempontból figyelmet érdemel. Szóval nem akarok én Mihály Molnár úrral a sajtó útján társalog­ni, nem kívánom védelmembe venni a felsorolt „vádlottakat”, mert gon­dolom, ezt ők sem teszik meg. Ugyanis úgy hiszem, ha valaki csak egy kicsit is ad magára, akkor nem hajol le, hogy felvegye a képviselő úr által széthajigált kesztyűket, s ugyanígy nem vállalkozik arra sem, hogy vitába szálljon a minősíthetet­len modorban megfogalmazott tá­madások (uram bocsá’: rágalmazá­sok) kapcsán, amelyek sajnálatos helyenként még a kocsmai szintet sem érik el. Megdöbbenten és szomorkásán tettem le a lapot, bár tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de at­tól tartok, a következő két hónap­ban megszaporodnak a hasonló írá­sok hazai nemzetiségi sajtónkban. Közelegnek ugyanis a választások, megint felütik fejüket a két éve ta­pasztalt megnyilvánulások, a szemé­lyeskedő hangnem, kolerikus politi­­kus-(ön)jelöltjeink érvekként és végkövetkeztetésekként felsorakoz­tatott, egyéni és kollektív görcsökből táplálkozó gyanúinak, valamint hi­potéziseinek egész sora lepi majd el a hírcsatornákat, s ez csak rossz vért szülhet. Azonban titkon remélem, hogy ez mégsem így lesz. Mert nagy baj, ha egyesek úgy érzik, hogy ilyen húrok megpendítésével babérokra törhetnek, ha azt úgy gondolják, hogy az újság olyan, mint a vurstli, ahol kedvükre lövöldözhetnek a ki­választott célpontokra, s hogy a „néphez” közelállóknak tartsák őket, habkönnyű hasonlatok és mesteri metaforák helyett moslékos vödrökkel és a kanászterminológia egyéb ékes szavaival példálózhat­nak. Hiszen ez már épp annak az „egyszerű embernek” is szemet szúr, akire az ilyen tollnok hivatko­zik. És még egy keserű megjegyzés: ha értelmiségünk csak ebbéli képes­ségét tudja prezentálni, ha úgy véli, hogy a voksokért vívott harcban csak mások besározása hozhatja meg a kívánt sikert az ismert száza­lékarány formájában, ha úgy tartja, hogy diplomája, íráskészsége és a szólásszabadság erre jogosítja fel, akkor nagyon sajnálatraméltó a csehszlovákiai magyarság helyzete. A kisember más problémákkal (is) él. Őt jobban érdekli a kenyér, mint a cirkusz. És ha figyelemmel kíséri is a hatalmi harcokat, tiszta játékot és nem gátlástalan politizá­lást szeretne látni. Ellenkező eset­ben június elején még az urnák kö­zelébe sem megy. Ezt a kockázatot minden politikai szubjektumnak vállalnia kell, aki megpróbál olajat önteni az újraélesztgetett tűzre. A célját ugyan lehet, hogy eléri, és megszabadul a gonosztól, de biztos vagyok benne, hogy ettől még nem jön el az ő országa. A. Szabó László A szerkesztő megjegyzése: A. Szabó László úrnak — mivel a ne­vén kívül semmi egyebet nem árul el magáról — megelőlegezzük, hogy létező személy, nem „álruhás érintett”. S ezúttal hozzuk tudo­mására, levelét „nem újságírói függetlenségünk bizonyításaként” közijük, mivel azt már régen bizo­nyítottuk. Közöltük M. M. L. írása után Zoller Mihályét, Együd Lász­lóét, Fuksz Sándorét, Schniererné Wurster Ilonáét is. Amennyiben Ön, uram, rendszeresen olvasná lapunkat, ezt is tudná. Félő azon­ban, hogy valaki olyan szándékkal adta az ön kezébe M. M. L. írását, hogy a szája íze szerint beszéljen... Ezért a többi visszhang-írásra elfe­lejtette felhívni az Ön tisztelt figyel­mét. N. Gy. R. 1992. április 7. d övezet lyettesítené konténeres vasúti szállí­tással. Ebben az esetben ez a város nemcsak csehszlovákiai, hanem eu­rópai méretű gócpont is lehetne. De, mint mondta, még egy miniszter sem foghatja meg a esernyői polgá­rok kezét. Mint kiderült, a miniszter koránt­sem üres tarsollyal érkezett. A köz­lekedési minisztérium tervei között szerepel egy új határátkelőhely ki­építése, egy vámszabad övezet kiala­kítása, egy új szupermarket építése, amely lényegesen olcsóbb élelmi­szert árulhatna. Arra a kérdésre, hogy mikor nyílhatna meg az új ha­tárátkelő, a miniszter kifejtette: mindenekelőtt alapos hidrogeoló­giai felméréseket kell végezni (a vi­déken gyakori a futóhomok), de ez év nyarára meg lehetne oldani. A többi már az ukrán féltől is függ, hisz egy új határátkelőhely, ill. közös vámépület (vagyis nem úgy, mint régen) építéséhez nemzetközi egyezményeken keresztül vezet az út. Ez azonban az év végéig szintén nyélbeüthető. Ami pedig a vámsza­bad övezetet illeti, a minisztérium egy héten belül engedélyt adhat egy Vámszabad Övezet Kft. működésé­re. Ehhez természetesen az kell, hogy egy ilyen társulás létrejöjjön... BakSay úr fölhívta a figyelmet egy új centralizáció veszélyeire. A mindenható prágai központ he­lyett egy még mindenhatóbb po­zsonyi van kialakulóban, épp azon pártok tevékenységének eredmé­nyeképp, amelyek leginkább kitar­tanak az önállóság mellett. Ez a vidék periféria lesz, míg az embe­rek olyan jelöltekre adják szava­zatukat, akik szemrebbenés nélkül ígérnek akár 100 000 biztos mun­kahelyet is. is Volt nyugati vállalkozó is a jelen­lévők között. Egyértelműen kijelen­tette, hogy amíg fennáll annak a ve­szélye, hogy baloldali erők kerülnek hatalomra, addig egyetlen komoly nyugati vállalkozó sem fekteti be itt a tőkéjét. Stryko úr, az SZNT képviselője szerint nagy segítséget jelentene az új közigazgatási területek, „me­gyék” kialakítása. Ezek élén olyan emberek állnának, akik koordinál­nák az egész terület elöljáróinak működését. Hisz, mondjuk, egy kis falu polgármesterének nem sok esé­lye van arra, hogy tartós kapcsolatot tartson fenn a kormánnyal vagy a minisztériumokkal. Minél messzebb él Pozsonytól, annál ritkábban en­gedheti meg magának, hogy a hiva­talokban kilincseljen, ennek megfe­lelően az ő falujába vékonyabban csurran a pénz is. Az új közigazgatá­si terület elöljárója azonban éppen ilyesmit vállalhatna, hogy „ülhetne” a kormány nyakára. A képviselő úr fölhozott egy pél­dát annak érzékeltetésére, hogy ho­gyan viselkedik Pozsony ezzel a vi­dékkel, egyáltalán a „keleti végek­kel” szemben: a kassai repülőtér re­konstrukciójára a szlovák kormány egy lyukas garast sem adott, arra hivatkozva, hogy ez a reptér szövet­ségi hatáskörbe tartozik. Az ugyan­csak elavult pozsonyi reptér re­konstrukciójával viszont személye­sen Belcák minisztert, a gazdasági tárca vezetőjét bízta meg. Úgy lát­szik, csak Pozsony tartozik Szlováki­ához, Kassa már nem... A találkozó ezzel véget is ért. A végül háromtucatnyi összegyűlt szétszéledt, a miniszter és kísérete elindult a következő találkozóra. Tóth Ferenc A Csallóközi Múzeumban Húsvéti gyermekfesztivál A karácsonyi akció sikerén felbuzdulva a dunaszerdahelyi Csal­lóközi Múzeum újabb, ezúttal húsvéti gyermekfesztivált rendez a napokban. Miről van szó tulajdonképpen? — kérdeztük dr. Mag Gyula igazgatót: — Tavaly karácsonykor először rendeztünk valami hasonlót, és olyan sikere volt, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Pár nap alatt legalább másfél ezer gyermek for­dult meg nálunk. Ez adta az ötletet, hogy húsvét előtt megismételjük az akciót. — Mi a céljuk a fesztivál megren­dezésével? — Negyven év alatt sikerült a gyermekek fejéből teljesen kimosni a karácsonyi, húsvéti és egyéb ünne­pek jelentőségét. A mai gyerekek valójában nem is tudják, hogy mivel függenek össze ezek az ünnepek. Nem ismerik a szép népi szokáso­kat, az ünnepekkel kapcsolatos tár­gyakat. Úgy véltük, jó, ha feleleve­nítjük azokat. Jó szolgálatot teszünk ezzel a hagyományőrzésnek, hagyo­mányápolásnak, nem beszélve arról, hogy kellemes perceket szerzünk gyermekeknek és szülőknek egya­ránt. — Milyen meglepetések várják a múzeumba látogató gyermekeket? — A múzeum új pavilonjában már megnyílt és április 22-éig tart nyitva az a népművészeti vásár, amelyen az érdeklődők a húsvéttal kapcsolatos nép- és iparművészeti tárgyakat — húsvéti tojásokat, agyagból és csuhából készült tojás­tartókat, vesszökosarakat, csen­gettyűket, mézeskalácsfigurákat ün­nepi motívumokkal díszített hímzé­seket, csipkéket és egyéb dísz- és használati tárgyakat vásárolhatnak, illetve cserélhetnek. Április tizediké­től tizenhatodikéig a bonszaj-kiállí­­tást tekinthetik meg. Ezen az érdek­lődők a japán hagyományokon ala­puló díszfácskákon kívül megvásá­rolhatják a szakirodalmat, s videófil­meket is láthatnak. Az akció védnö­ke a nyitrai bonszaj-klub. Április ti­­zenharmadikától tizenötödikéig a kisiskolások részére ún. húsvéti ját­szóházat rendezünk, ahol a gyer­mekek megtekinthetik és elsajátít­hatják a különböző húsvéti kellékek készítési módját, például a tojásfes­tés technikáit, a korbácsfonást, a pa­pírból készített tojástartók hajtoga­tását. Felhívjuk a gyermekek, illetve a szülők figyelmét arra, hogy a ját­szóházba hozzanak magukkal főtt tojást. A helyszínen néhány hetes élő húsvéti nyulakat is lehet majd vásárolni. Reméljük, hogy rendez­vényeink elnyerik az érdeklődők tet­szését. (palágyi)

Next

/
Thumbnails
Contents