Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
Egy miniszteri látogatás Tiszacsernyőn Lehetne vámszaba ®___________________________________Szabad UJSAC Tiszacsernyő vasúti kisváros: a vasút hozta létre, abból él. Bár az utóbbi megállapítás már csak részben igaz, helyesebb volna múlt időben írni. A szigorodó gazdasági követelmények hatására a Csehszlovák Államvasutak is szorosabbra húzta a nadrágszíjat. Munkásokat bocsátott és bocsát el, béreket „reformál”. Ezek az intézkedések érthető módon nem találkoznak a vasutas dolgozók tetszésével. Ez a város éveken keresztül soksok millió koronát pumpált az államkasszába, hisz a keleti piacon eladott-vásárolt-cserélt termékek nagy részét ezen a fontos vasúti gócponton rakták át. Vajon mit kaptak cserébe a tiszacsernyőiek? Úgyszólván semmit. A városnak még kórháza sincs, a nehéz milliók eltűntek a feneketlen állami zsebben. Mindezek ismeretében meglehetősen nagy érdeklődéssel olvastam a plakátokat: a tiszacsernyőiek beszélgetést szerveznek Josef BakSay külkereskedelmi miniszterrel. A plakátos meghívó egy csalogató kérdést is tartalmazott: „Kíváncsi, milyen változások várhatóak városunk gazdasági, kereskedelmi, turisztikai életében? Akkor jöjjön el.” Kíváncsi természetű lévén, elmentem. Tizenegykor, a meghirdetett időpontban egy lélek nem sok, annyi sem volt a vasutasklubban (abban a bizonyosban, ahol egykor Brezsnyev is megfordult). Igaz, miniszter sem. Tizenkettőkor, ahogy mondani szokás, a helyzet változatlan. Kezdtem kételkedni, hogy jó helyen járok-e. Az itt dolgozók egybehangzó véleménye szerint igen, itt lesz a találkozó, a miniszter úr és kísérete elmentek a határra. Na jó, de hol a tömeg? Hol vannak a város érdeklődő polgárai? Aztán mégiscsak begördült a sötét miniszteri Mercedes, de érdeklődőknek továbbra se hírük, se hamvuk. Egyedül ültem a nagy teremben. Csak nem valami hivatalos, szűkkörű tanácskozás közepébe csöppentem? Némi bizonytalan téblábolás után az érkezettek helyet foglaltak (volt bőven). Félórás halk beszélgetés után már és is zavarban éreztem magam. Ennyire nem érdekli az ittélőket a saját sorsuk? BakSay úr megköszörülte a torkát. „Úgy látszik — mondta — ha nincs érdeklődés...akkor semmi értelme.” A kíséretében lévő urak egyike megkockáztatta a föltevést, talán nem volt megfelelő a propaganda. A polgármester és a jelenlévő önkormányzati tagok azonban tanúsították, hogy igenis, a hangosbeszélő egész héten hirdette a találkozót, a plakátok pedig ott voltak az egész Ungvidéken és Bodrogközben, sőt távolabb is. Egy fiatal nagymihályi vállalkozó tanúsította is ezt. Mint kiderült, a saját városában olvasta a hirdetményt, és ha már eljött ide kocsival és két órát várakozott, szeretné kihasználni az alkalmat és föltenne néhány kérdést. Először az iránt érdeklődött, kapható-e behozatali engedélyt a motor-hajtóanyagokra, vagy ez kizárólagos állami monopólium. A miniszter úr válaszában kifejtette, hogy igen, ez egyelőre valóban állami monopólium, de a gazdasági helyzet stabilizálódásával változni fog. A fiatal vállalkozót az is érdekelte, milyen feltételekkel hozhat be titánt az országba. Mint kiderült: a titán stratégiai nyersanyag, tehát licenc szükségeltetik hozzá. Időközben mégis csak összegyűltek vagy fél tucatnyian, és a polgármester bemutatta a vendégeket: az önkormányzati tagokon kívül jelen voltak a tiszacsernyői és a záhonyi állomás, valamint az ukrán oldal képviselői, a miniszteri kíséretben pedig Stryko és Kováé urak, az SZNT, illetve a Szövetségi Gyűlés képviselői, valamint a külkereskedelmi minisztérium szóvivője, Havrila úr. A polgármester sajnálkozását fejezte ki, hogy ilyen kevesen jöttek el, és megkockáztatta a föltevést: ennek egyik oka, hogy az embereknek elegük van az üres, meg nem valósított ígéretekből. Hisz voltak már itt kormányzatok, pártvezérek, politikusok... A lakosság érdektelensége súlyos tünet: közönyt jelez, közömbösséget saját sorsunk iránt. A miniszter úr azért szólt néhány szót. Kijelentette, hogy meg kell változnia az emberek kezdeményezőkészségének. A régióknak meg kell tanulniuk fenntartani saját magukat, mindamellett biztosítani kell, hogy a megtermelt anyagi javak is itt maradjanak. Hisz ez a terület hosszú éveken keresztül óriási anyagi javakat termelt az országnak, de alig került ide valami vissza. Kiemelte a magánvállalkozások lehetőségét ebben a gazdasági háromszögben, vagyis Ukrajna, Szlovákia és Magyarország között. Beszélt arról a tervről, amely a kamionszállítást he-Echó így írtok ti, avagy Szeresd felebarátodat. (Gondolatfoszlány a választási kampány előszele kapcsán) Az első mondat nagyon fontos. Az első mondatban benne kell lennie az írás szellemének, azután már csak elég fokozni a jelzőket, hogy a szerző elérhesse a kívánt hatást. Persze nem árt, ha talál egy frappáns címet is, amely a legújabb divatot követve legjobb, ha bibliai eredetű. Mostanság nagyon sokan követik ezt a modellt, baj csak akkor van, ha , az illetők elgaloppírozzák magukat, átesnek a ló másik oldalára. Az ilyen „sikeres” szerzők közé sorakozott fel a Szabad Újság március 21-i számában Mihály Molnár László „... de szabadíts meg minket a gonosztól” című MPP-elIenes cikkében, s félő, hogy nem akaratán kívül. Félreértés ne essék, én nem Mihályi Molnár cikkére kívánok válaszolni, sokkal inkább a jelenség érdekel, mely figyelmeztető momentum, bár az említett írás is több szempontból figyelmet érdemel. Szóval nem akarok én Mihály Molnár úrral a sajtó útján társalogni, nem kívánom védelmembe venni a felsorolt „vádlottakat”, mert gondolom, ezt ők sem teszik meg. Ugyanis úgy hiszem, ha valaki csak egy kicsit is ad magára, akkor nem hajol le, hogy felvegye a képviselő úr által széthajigált kesztyűket, s ugyanígy nem vállalkozik arra sem, hogy vitába szálljon a minősíthetetlen modorban megfogalmazott támadások (uram bocsá’: rágalmazások) kapcsán, amelyek sajnálatos helyenként még a kocsmai szintet sem érik el. Megdöbbenten és szomorkásán tettem le a lapot, bár tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de attól tartok, a következő két hónapban megszaporodnak a hasonló írások hazai nemzetiségi sajtónkban. Közelegnek ugyanis a választások, megint felütik fejüket a két éve tapasztalt megnyilvánulások, a személyeskedő hangnem, kolerikus politikus-(ön)jelöltjeink érvekként és végkövetkeztetésekként felsorakoztatott, egyéni és kollektív görcsökből táplálkozó gyanúinak, valamint hipotéziseinek egész sora lepi majd el a hírcsatornákat, s ez csak rossz vért szülhet. Azonban titkon remélem, hogy ez mégsem így lesz. Mert nagy baj, ha egyesek úgy érzik, hogy ilyen húrok megpendítésével babérokra törhetnek, ha azt úgy gondolják, hogy az újság olyan, mint a vurstli, ahol kedvükre lövöldözhetnek a kiválasztott célpontokra, s hogy a „néphez” közelállóknak tartsák őket, habkönnyű hasonlatok és mesteri metaforák helyett moslékos vödrökkel és a kanászterminológia egyéb ékes szavaival példálózhatnak. Hiszen ez már épp annak az „egyszerű embernek” is szemet szúr, akire az ilyen tollnok hivatkozik. És még egy keserű megjegyzés: ha értelmiségünk csak ebbéli képességét tudja prezentálni, ha úgy véli, hogy a voksokért vívott harcban csak mások besározása hozhatja meg a kívánt sikert az ismert százalékarány formájában, ha úgy tartja, hogy diplomája, íráskészsége és a szólásszabadság erre jogosítja fel, akkor nagyon sajnálatraméltó a csehszlovákiai magyarság helyzete. A kisember más problémákkal (is) él. Őt jobban érdekli a kenyér, mint a cirkusz. És ha figyelemmel kíséri is a hatalmi harcokat, tiszta játékot és nem gátlástalan politizálást szeretne látni. Ellenkező esetben június elején még az urnák közelébe sem megy. Ezt a kockázatot minden politikai szubjektumnak vállalnia kell, aki megpróbál olajat önteni az újraélesztgetett tűzre. A célját ugyan lehet, hogy eléri, és megszabadul a gonosztól, de biztos vagyok benne, hogy ettől még nem jön el az ő országa. A. Szabó László A szerkesztő megjegyzése: A. Szabó László úrnak — mivel a nevén kívül semmi egyebet nem árul el magáról — megelőlegezzük, hogy létező személy, nem „álruhás érintett”. S ezúttal hozzuk tudomására, levelét „nem újságírói függetlenségünk bizonyításaként” közijük, mivel azt már régen bizonyítottuk. Közöltük M. M. L. írása után Zoller Mihályét, Együd Lászlóét, Fuksz Sándorét, Schniererné Wurster Ilonáét is. Amennyiben Ön, uram, rendszeresen olvasná lapunkat, ezt is tudná. Félő azonban, hogy valaki olyan szándékkal adta az ön kezébe M. M. L. írását, hogy a szája íze szerint beszéljen... Ezért a többi visszhang-írásra elfelejtette felhívni az Ön tisztelt figyelmét. N. Gy. R. 1992. április 7. d övezet lyettesítené konténeres vasúti szállítással. Ebben az esetben ez a város nemcsak csehszlovákiai, hanem európai méretű gócpont is lehetne. De, mint mondta, még egy miniszter sem foghatja meg a esernyői polgárok kezét. Mint kiderült, a miniszter korántsem üres tarsollyal érkezett. A közlekedési minisztérium tervei között szerepel egy új határátkelőhely kiépítése, egy vámszabad övezet kialakítása, egy új szupermarket építése, amely lényegesen olcsóbb élelmiszert árulhatna. Arra a kérdésre, hogy mikor nyílhatna meg az új határátkelő, a miniszter kifejtette: mindenekelőtt alapos hidrogeológiai felméréseket kell végezni (a vidéken gyakori a futóhomok), de ez év nyarára meg lehetne oldani. A többi már az ukrán féltől is függ, hisz egy új határátkelőhely, ill. közös vámépület (vagyis nem úgy, mint régen) építéséhez nemzetközi egyezményeken keresztül vezet az út. Ez azonban az év végéig szintén nyélbeüthető. Ami pedig a vámszabad övezetet illeti, a minisztérium egy héten belül engedélyt adhat egy Vámszabad Övezet Kft. működésére. Ehhez természetesen az kell, hogy egy ilyen társulás létrejöjjön... BakSay úr fölhívta a figyelmet egy új centralizáció veszélyeire. A mindenható prágai központ helyett egy még mindenhatóbb pozsonyi van kialakulóban, épp azon pártok tevékenységének eredményeképp, amelyek leginkább kitartanak az önállóság mellett. Ez a vidék periféria lesz, míg az emberek olyan jelöltekre adják szavazatukat, akik szemrebbenés nélkül ígérnek akár 100 000 biztos munkahelyet is. is Volt nyugati vállalkozó is a jelenlévők között. Egyértelműen kijelentette, hogy amíg fennáll annak a veszélye, hogy baloldali erők kerülnek hatalomra, addig egyetlen komoly nyugati vállalkozó sem fekteti be itt a tőkéjét. Stryko úr, az SZNT képviselője szerint nagy segítséget jelentene az új közigazgatási területek, „megyék” kialakítása. Ezek élén olyan emberek állnának, akik koordinálnák az egész terület elöljáróinak működését. Hisz, mondjuk, egy kis falu polgármesterének nem sok esélye van arra, hogy tartós kapcsolatot tartson fenn a kormánnyal vagy a minisztériumokkal. Minél messzebb él Pozsonytól, annál ritkábban engedheti meg magának, hogy a hivatalokban kilincseljen, ennek megfelelően az ő falujába vékonyabban csurran a pénz is. Az új közigazgatási terület elöljárója azonban éppen ilyesmit vállalhatna, hogy „ülhetne” a kormány nyakára. A képviselő úr fölhozott egy példát annak érzékeltetésére, hogy hogyan viselkedik Pozsony ezzel a vidékkel, egyáltalán a „keleti végekkel” szemben: a kassai repülőtér rekonstrukciójára a szlovák kormány egy lyukas garast sem adott, arra hivatkozva, hogy ez a reptér szövetségi hatáskörbe tartozik. Az ugyancsak elavult pozsonyi reptér rekonstrukciójával viszont személyesen Belcák minisztert, a gazdasági tárca vezetőjét bízta meg. Úgy látszik, csak Pozsony tartozik Szlovákiához, Kassa már nem... A találkozó ezzel véget is ért. A végül háromtucatnyi összegyűlt szétszéledt, a miniszter és kísérete elindult a következő találkozóra. Tóth Ferenc A Csallóközi Múzeumban Húsvéti gyermekfesztivál A karácsonyi akció sikerén felbuzdulva a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum újabb, ezúttal húsvéti gyermekfesztivált rendez a napokban. Miről van szó tulajdonképpen? — kérdeztük dr. Mag Gyula igazgatót: — Tavaly karácsonykor először rendeztünk valami hasonlót, és olyan sikere volt, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Pár nap alatt legalább másfél ezer gyermek fordult meg nálunk. Ez adta az ötletet, hogy húsvét előtt megismételjük az akciót. — Mi a céljuk a fesztivál megrendezésével? — Negyven év alatt sikerült a gyermekek fejéből teljesen kimosni a karácsonyi, húsvéti és egyéb ünnepek jelentőségét. A mai gyerekek valójában nem is tudják, hogy mivel függenek össze ezek az ünnepek. Nem ismerik a szép népi szokásokat, az ünnepekkel kapcsolatos tárgyakat. Úgy véltük, jó, ha felelevenítjük azokat. Jó szolgálatot teszünk ezzel a hagyományőrzésnek, hagyományápolásnak, nem beszélve arról, hogy kellemes perceket szerzünk gyermekeknek és szülőknek egyaránt. — Milyen meglepetések várják a múzeumba látogató gyermekeket? — A múzeum új pavilonjában már megnyílt és április 22-éig tart nyitva az a népművészeti vásár, amelyen az érdeklődők a húsvéttal kapcsolatos nép- és iparművészeti tárgyakat — húsvéti tojásokat, agyagból és csuhából készült tojástartókat, vesszökosarakat, csengettyűket, mézeskalácsfigurákat ünnepi motívumokkal díszített hímzéseket, csipkéket és egyéb dísz- és használati tárgyakat vásárolhatnak, illetve cserélhetnek. Április tizedikétől tizenhatodikéig a bonszaj-kiállítást tekinthetik meg. Ezen az érdeklődők a japán hagyományokon alapuló díszfácskákon kívül megvásárolhatják a szakirodalmat, s videófilmeket is láthatnak. Az akció védnöke a nyitrai bonszaj-klub. Április tizenharmadikától tizenötödikéig a kisiskolások részére ún. húsvéti játszóházat rendezünk, ahol a gyermekek megtekinthetik és elsajátíthatják a különböző húsvéti kellékek készítési módját, például a tojásfestés technikáit, a korbácsfonást, a papírból készített tojástartók hajtogatását. Felhívjuk a gyermekek, illetve a szülők figyelmét arra, hogy a játszóházba hozzanak magukkal főtt tojást. A helyszínen néhány hetes élő húsvéti nyulakat is lehet majd vásárolni. Reméljük, hogy rendezvényeink elnyerik az érdeklődők tetszését. (palágyi)
