Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-07 / 83. szám
1992. április 7. 5 Szabad tJJSAG A vagyonjegyes privatizáció margójára Nem túlzott optimizmus? Politikai szempontból a lakosság vagyonjegyes privatizáció iránti óriási érdeklődése vitathatatlan sikert jelent. Mégis félő,hogy - bár ehhez kiötlői és megszervezői is hozzájárultak - épp elegendő lenne a vele kapcsolatos gond, ha fele annyian kapcsolódtak is volna bele, mint amennyien ezt végül megtették. Az, hogy a befektetési alapokat létrehozták és jóváhagyták, pedig még törvény sem szabályozta tevékenységüket, csupán egy kifogásolni való a sok közül. Egyelőre például a vagyonjegykönyvüket regisztráltatott polgárok hiába érdeklődnek az első hullám kezdetének, illetve befejezésének időpontja vagy majdani folyamata iránt, a válasz általában hallgatás, vagy legfeljebb kitérő. Pedig a leendő részvényesek számára nem kis jelentőséggel bírnának a részvényekkel való üzletelésre vonatkozó szabályok. Tudni szeretnék, hogy szabadon vehetik és árusíthatják-e vagy korlátozva lesz-e a velük való kereskedés? S egyáltalán: igazi értékpapírok lesznek-e ezek? A kormány az ilyen és hasonló kérdések hallatán arra a szülőre emlékeztet, aki türelmetlen gyermekei efféle kiváncsiskodása esetén azt feleli, hogy legyenek nyugodtak, majd mindent megtudnak, ha eljön az ideje. További problémát a befektetési alapok ígéretei jelentenek. Az elején nem látszott túlságosan kockázatosnak „biztos tízszeres hasznot“ ígérniük. A múlt év decemberének végén például Oldrich Kyn professzor, a bostoni egyetem tanára 40 ezer koronára becsülte a vagyonjegykönyv értékét, amit januárra már csak 20 ezer koronára redukált. Ha sokan élnek az ígért alkalommal és egy éven belül kérik majd azt a bizonyos tízezer koronát, bizony nem is lesz olyan egyszerű a befektetési alapok helyzete. Pedig nem egy közülük 20 ezret, sőt még többet is ígért. Az ilyen és hasonló hirdetéseket olvasva akaratlanul is felmerül az emberben a kérdés: nem kellene-e megvonni a felelőtlenül ígérgető befektetési alapok működési engedélyét? Hiszen saját hitelüket rontják: vagy tudatosan ígérnek valamit, amire csak rendkívül kedvező körülmények kialakulása esetén lennének képesek, vagy nem tudatosítják a reális helyzetet és abban reménykednek, hogy csak kevesen kérik majd a szóban forgó összeget. De vajon megalapozottak-e ezek a reményeik? Elméletben a befektetési alapok optimista elvárásait alá lehetne támasztani az úgynevezett életciklus hipotézissel (Life-Cycle Hypothesis), melynek megalkotója a közgazdasági Nóbel-díjas F. Modigliani. Ez a hipotézis azt feltételezi, hogy a legtöbb ember - munkaaktivitásának kezdetétől fogva - egész életében igyekszik optimális szinten fogyasztani. Teljesítőképessége tetőzése idején, amikor jövedelme meghaladja a feltételezett optimumot, takarékoskodni kezd, azaz gyarapítja vagyonát. Abban az időszakban pedig, amikor jövedelme nem éri el a kívánt szintet, meríteni kezd a megtakarított vagyonából. Optimális stratégia esetén élete végére kiegyenlítődik a jövedelme és a fogyasztása, tehát semmilyen vagyona nem marad. Ez a feltevés természetesen nem az egyetlen, de Friedman állandó jövedelemről szóló hipotézisével- amellyel sok közös vonása van- együtt nagyon közkedvelt és elfogadott. Ám ha el is fogadjuk, hogy az életciklusról szóló hipotézis teljes mértékben megfelel az USA-beli ember viselkedésének (bár ezt többen kétségbe vonják) mégsem jelenti azt, hogy megállja a helyét nálunk is. Hiszen már az értékrend is lényegesen eltérő lehet. Nálunk például sok idős ember nem éli fel a vagyonát, még nyugdíjából is félretesz, hogy gyermekeinek, unokáinak többet adhasson. Ezáltal sok fiatalnak nyílik arra módja, hogy többet fogyasszon, mint amennyi a bevételük. Az utóbbi időben a lakosság viselkedése - főleg az átlag reálbérek csökkenése miatt - változik, miáltal sokan módosítják fogyasztási szokásaikat is. Ezt azonban nem önszántukból teszik, inkább szükséges rossznak tekintik, ezért kapni fognak a kínálkozó alkalmon és igyekezni készpénzhez jutni, hogy növeljék jövedelmüket. Ezáltal majd megvehetik azokat a dolgokat, amelyekről az áremelkedések miatt korábban kénytelenek voltak lemondani. S lesznek olyanok is, akik azért fognak ragaszkodni a befektetési alapok által felkínált pénzhez, hogy felhasználhassák valamilyen vállalkozás beindításához. Ez a pénz tehát a piacon a keresletet fogja erősíteni. Teljes hatása azonban összegének függvénye lesz, amit nehéz lenne előre felmérni. Az mindenesetre nagy véletlen volna, ha megfelelne a külföldi számításoknak. Még a közvéleménykutatás eredményeit sem lehet biztos előrejelzésként kezelni, mert a vagyonjegyes privatizáció iránti érdeklődés felmérésére röviddel a regisztráció megkezdése előtt kerül sor, amikor még más volt a helyzet, mint amilyet végül is elkönyvelhettünk. A kereslet expanzióját speciális, úgynevezett tőkéből származó jövedelem után fizetendő adó (capital gain tax) bevezetésével lehetne megakadályozni, amint azt az USA példája szerint Kyn professzor ajánlja. Ilyen adóval azonban az új adórendszer- amelyet még a választások előtt kell megtárgyalnia a parlamentnek - nem számol. Ráadásul az USA-ban is egyre többen - így Bush elnök is - hadakoznak ezen adófajta megszüntetéséért. Félő, hogy az ilyen adó bevezetése nálunk olyan bonyodalmakat okozna, hogy végül emiatt nem fogadná el a parlament az új adórendszert. Nem marad tehát más hátra, mint valamilyen „ad hoc“ adót bevezetni, amelyet a vagyonjegyes privatizációból származó részvényekért kapott készpénz után kellene fizetni. Az ilyen adót elméletileg meg lehetne magyarázni, főleg ha csak átmenetileg, egy meghatározott ideig kellene fizetni - évről évre kevesebbet. Az újdonsült részvényesek körében azonban aligha aratna sikert még egy ilyen adószabály is. Ráadásul az is kétséges, hogy ilyesmit bárki megengedhetne magának 8 millió szavazóval szemben. Épp ezért valószínű, hogy a vagyonjegyes privatizációval kapcsolatban már-már egészségtelen optimizmus uralkodott el országszerte. A Szövetségi Pénzügyminisztérium és a szövetségi kormány az államtalanítás eme módjának további folyamatával kapcsolatos információkat meghagyja magának, és azt reméli, hogy a választások idején a polgárok minderről megfeledkeznek. A cseh kormány abban bízik, hogy a vagyonjegyes privatizációt nem szükséges külön szervezni a Cseh Köztársaságban és külön a Szlovák Köztársaságban, ami csak azt jelentheti, hogy hiszi: a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság nem válik szét belátható időn belül. A befektetési alapok pedig abban bíznak, hogy nagyobb nehézségek nélkül is eleget tudnak tenni még az olykor kockázatos kötelezettségeiknek is. Felelős közéleti személyiségek - az eddigi gyakorlattal szemben - abban reménykednek, hogy Csehszlovákiában szükség esetén egyik napról a másikra lehet olyan törvényt hozni, amely rendet teremt ebben a nem várt méreteket öltött folyamatban. A korona stabilitásának őrei bizonyára örülnek annak, hogy- a becslések szerint - mintegy 25 milliárd korona plusz vásárlóerő kerül a piacra. Igaz, ez az összeg kevesebb, mint a -atizálásra besorolt 260 milliáro Korona vagyonérték, de még mindig több, mint amit az ország gazdasága egyébként megengedhetne magának A legrosszabb esetben is van még egy megoldás: megtiltani a „vagyonjegyes“ részvények készpénzért való árusítását. Ez azonban nem jelentene egyebet, mint annak beismerését, hogy az,.akció“ meglehetősen sikertelenül végződött. Mindezek ellenére van remény arra, hogy ez az egész „nagy játék“ jól végződik. Sovány vigasz? A sakkozó - akinek kitűnő terve van, de megvalósítása közben csak egy lépés variációira keresi a válaszlépést - szintén csak abban reménykedhet, hogy a végén sikerül elérnie a célját. Kérem? A vagyonjegyes privatizáció esetében ez túlságosan nagy kockázat? Még van időnk tenni ellene. (ek-bl) A CSA újít Ahhoz, hogy a csehszlovák légiforgalom megállja a helyét a nemzetközi konkurenciaharcban, feltétlenül korszerűsíteni kell. Ennek érdekében a CSA az elkövetkező két évben lízing útján 12 modern nyugati repülőgépet szerez be. Ezek üzemeltetése a kiselejtezett szovjet gépekéhez viszonyítva jelentős anyagi megtakarítást is fog jelenteni, amelyből részben fedezni lehet a korszerűsítéssel járó költségeket. Az új gépek között majd két Boeing 747-es is szerepel - megvételükről már aláírták a szerződést. Ahhoz azonban, hogy a túlterhelt nyugat-európai járatok mellett a csehszlovák légitársaság gépeit is igénybe vegye az utazóközönség, jelentősen javítani kell a hazai repülőterek műszaki felszereltségét és az ott nyújtott szolgáltatások színvonalát. Szakembereink ezt elősegítendő írtak alá nemrég szerződést irányítótechnika megvételéről a francia Thompson céggel. A legjelentősebb beruházást majd a prágai repülőtér befejezése jelenti, melynek köszönhetően megtízszereződhet a légiforgalom intenzitása. A CSA egyébként a privatizációt követően sem kerül magánkézbe, hiszen részvényeinek 69 százalékával továbbra is az állam fog rendelkezni, 29 százalékát valószinúleg azok a városok kapják, amelyek érintettek a légiforgalom lebonyolításában, 3 százaléka a restitúcióra szolgál és csak 4,százaléka kerül külföldi kézbe, tehát a légitársaság a csehszlovák fél ellenőrzése alatt működhet továbbra is. Segély Vietnamnak Csehszlovákia az idén 400 millió korona (hozzávetőleg 14 millió dollár) humanitárius jellegű segélyt ad Vietnamnak új munkahelyek teremtésére. Prága így akarja ellensúlyozni azt, hogy a jövőben nem tudja vállalni mintegy 20 ezer vietnami vendégmunkás további foglalkoztatását. Prágai tájékoztatás szerint az elmúlt két évben 20 ezer vietnami hagyta el Csehszlovákiát szerződésük lejárta előtt, 7 ezren viszont még itt tartózkodnak, s különleges szakmai kiképzésben részesülnek. Japán modell Csehszlovákiában? Pozsonyban az elmúlt napokban arról tartottak szemináriumot, hogy milyen feladatokat kell a piacgazdaság feltételei között megoldania a hazai gazdaságpolitikának, s hogy miként lehetne alkalmazni Csehszlovákiában a japán gazdasági modellt. A japán szakemberek a volt szocialista országok gazdaságának, adórendszerének, külkereskedelmének, iparának és bankrendszerének tanulmányozását követően megállapították, hogy hazai tapasztalataikat hasznosítani lehetne nálunk is. Nihon professzor - a Tsuneaki Satu Egyetem tanára - szerint Csehszlovákiában egyelőre az a probléma, hogy a gazdasági reform a tulajdonviszonyok formális megváltoztatására szűkült, s ezáltal nem teremtődtek meg az igazi változáshoz szükséges feltételek. Mint hangsúlyozta, a gazdasági reform végrehajtásához ugyanis nem elegendő privatizálni, sok rátermett menedzserre és több, a konkurenciát megteremtő cégre is szükség lenne. A szemináriumon résztvevő japán szakemberek közül többen is úgy vélekedtek, hogy Csehszlovákia gazdasága tíz éven belül nyereségessé válhat. (Japánban ehhez 20 év szükségeltetett.) Automarket ’92 - Zsolnán Elsősorban a magánvállalkozók, de a nagyvállalatok számára is ajánlott gépkocsikat kínálnak majd megtekintésre és megvételre egyaránt Zsolnán az Automarket ’92 elnevezéssel május 12-én nyíló gépkocsi, -alkatrész és motorkerékpár kiállításon. A rendezvény bizonyára nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen a hazai gyártók - mint pl. az Avia, a Liaz, a Karosa és a TAZ - mellett a Mercedes, a DAF és a Renault is bemutatja termékeit, s nálunk első ízben vesz részt ilyen kiállításon a japán Suzuki cég is. Az Automarket ’92 a Technika Házában május 12-ig várja az érdeklődőket. Korszerűsödik a hazai óragyártás Szlovákiában első ízben, állami vállalatként pedig utoljára mutatkozott be néhány nappal ezelőtt a csehszlovák Chronotechna Sternberk, Európa egyik legnagyobb, mechanikus órákat gyártó cégje, amely a közeljövőben részvénytársasággá alakul. Ez a vállalat 1990-ben még nagy veszteséggel zárta az évet, de tavaly már 23 millió korona nyereséget könyvelhetett el, pedig korábban a termelési programjában tekintélyes helyet foglalt el az úgynevezett speciális, azaz haditechnika gyártása, akárcsak a Tesla Roznov vagy a Tesla Orava esetében. A jó management és az Európa fejlett piacaira való orientálódás eredményezték, hogy a vállalat ilyen gyorsan talpra tudott állni, s évenként már 1,2 millió mechanikus ébresztőórát exportálhat a fejlett nyugati országokba. A cég vezetőinek az a célja, hogy a Prim márka egyre több külföldi szak- és üzletember elismerését elnyerje. A Chronotechna már az idei brünni tavaszi vásáron is új órakollekciót kíván bemutatni. Prágában aktív az Actim A francia Actim műszaki ipari és gazdasági kooperációs ügynökség Prágában megnyitotta a francia-csehszlovák információs és beruházástámogató központot, hogy közvetítsen az egymás iránt érdeklődő francia és cseh, illetve szlovák vállalatok között. Elő akarja segíteni francia részvételű csehszlovákiai vegyes vállalatok alapítását. Kis- és középvállalatokat is támogat. Kapcsolatközvetítésen kívül rendszeresen tájékoztatni akar a legújabb francia technológiákról is. (A ÓSTK és a Világgazdaság nyomán)
