Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1992 áprills4-_____________________________Szabad ÚJSÁG___________________ Szlovák érdekek a nemzetközi kapcsolatokban Szlovákia és a világ A V Irta: PAVOL DEMES, a nemzetközi kapcsolatok minisztere Két komoly gond: a konverzió és a bósi erőmű • Nem elég csak a jelszó: visszatérni Európába! • Kiegyezés a cseh és magyar nemzettel • Ami utat mutat: az együttműködés Bajorországgal Abban a földrajzi térségben, amely számunkra élettérül elrendeltetett, a legkisebb nemzet vagyunk. A körülöttünk közvetlenül élő nemzetek — csehek, lengyelek, ukránok, magyarok, osztrákok — többen vannak. Nálunknál kisebb vagy megközelítőleg hasonló nagyságrendű partnereink Szlovákiától távolabb élnek, például a horvátok, szlovének, esetleg a balti nemzetek. Azonban nemcsak ez fontos a nemzeti társadalom helyének megítélésekor. Ilyen szempontból a gazdasági színvonal, a demokratikus politikai rendszer, de a nemzeti erkölcs és a nemzeti célok megvalósításának akarata is fontos szerepet játszik. A katonai erő nem jelent annyira létkérdést mint a múltban, végső soron a szomszédainkhoz való jó viszony a nemzet számára sokkal megbízhatóbb garanciákat nyújt, mint bármennyire erős hadsereg. Minden nemzeti közösség legáltalánosabb érdekei tulajdonképpen azonosak. Ez területi egységének, külső biztonságának védelme, ez a gazdasági és kulturális fejlődés. A specifikumok tehát nem a különböző nemzetek, illetve államok alapvető érdekeiben rejtőznek, hanem abban, milyen módon, milyen úton lehet azokat biztosítani. Másként szólva a legáltalánosabb nemzeti érdekek azonosságán nemcsak a cseh nemzettel, hanem másokkal is meg tudunk egyezni. Tulajdonképpen a nemzeti közösség törekvésének céljai is azonosak — a gazdasági és kulturális fejlődés jelenti ezeket. Ez az egyetlen tudja végsősoron megszilárdítani a nemzeti integritást és biztosítani a szuverenitást. A katonai eszközök semmit sem érnek, ha hanyatlik a gazdaság. A Szovjetuniónak a közelmúltban történt szétesése ezt kézzelfoghatóan illusztrálja. A konkrét helyzet Szlovákia napjainkban számos új kérdést vet föl önmagának. A legfontosabb amit teljesíteni kell, az gazdaságának mielőbbi és átgondolt transzformálása. Ez ugyanis a közös állam megalakulása óta egyetlen gazdasági térként épült. A hosszú lejáratú távlatok szempontjából azonban a legfőbb gondot az energia- és nyersanyaghiány jelenti majd, és problematikussá válnak majd termékeink értékesítésének lehetőségei a nemzetközi piacokon. A Szlovák Köztársaságnak és a Cseh Köztársaságnak hasonló problémái vannak ebből a szempontból is. Itt azonban megnyilvánulnak már bizonyos különbségek. Szlovákia például szemtől szemben áll két konkrét problémával, amelyek nagyon is jclenidejűek, azonban összefüggenek a távlatiakkal. Ez a hadiipari termelés átalakítása — más nevén konverzió — és a bősi vízlépcső építése. Természetesen a konverzió is és a vízlépcső is közös államunk problémáit jelenti, Szlovákiában azonban ezeket közvetlenebbül érezzük. A konverzió fő problémáját nem annak ténye jelenti önmagában. A fejlett országok bizonyos segítsége mellett biztosítható a civil termelés — például egyetlen tank helyett 84 traktor gyártható. A kérdést azonban ennek a termelésnek a külföldi piacokon történő értékesítése jelenti. A hadiipar önmagában gyakran koncentrálja mindazt, amiben a legjobbat Szlovákia a műszaki és szakmai potenciál szempontjából magáénak mondhat. Ezt azonban teljes egészében, lehetőleg a legfolyamatosabban és fölösleges veszteségek nélkül ki kell használni a további szociális—gazdasági fejlődés céljaira. Elhamarkodott intézkedésekkel nem szabad elherdálni azt. A politikai intézkedések akkor bölcsek, ha szélesebb értelemben megfogalmazott célokat is figyelembe vesznek foganatosításukkor. A bősi probléma többek között összefügg az energiaipar teljes koncepciójának biztosításával. Az ökológiailag és a biztonságosság szempontjából a legelfogadhatóbb forrást használja fel. Minden további forrás több ellentmondást hordoz magában. Már csak ebből a két konkrét kérdésből is világos, hogy a nemzeti érdekek és azok biztosítása komplex problémát jelent, amely csak kisebb mértékben érinti a nemzeti társadalom nemzetközi kezdeményezését. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor éppen a nemzetközi kezdeményezés nagyon fontos és sürgető. A nemzetközi-politikai tevékenység tehát komplex feladat és Szlovákia láthatóságát lehetővé tenni vagy „képét” kialakítani csak részét képezi e nagy feladatnak. Ha Szlovákia helyét latolgatjuk, a nemzetközi kapcsolatokban a hidegháborút követő időszakra gondolva, szemmel láthatóan nem elégedhetünk meg a jelszóval: Visszatérni Európába! Történelmileg és földrajzilag konkrét viszonyok között létezünk, természetesen hogy ezek európai viszonyok, azonban ezek egyes koordinátáit „címre szólóbban” nevezik. Csehek és magyarok Szlovákia előtt elsősorban két fontos feladat áll: nevezzük ezt a cseh és magyar nemzettel történő kiegyezésnek. Történelmileg és földrajzilag számunkra a legközelebbiek. A szlovákoknak voltak és vannak olyan érzései (ezek indokoltságáról csak vitatkozzanak a történészek, de tény, hogy ezt a politikában is számításba kell venni), hogy a múltban inkább csak a politika OBJEKTUMAI voltak mindkét nemzet szempontjából, mintsem egyenrangú partnerei azoknak. Nincs annak legkisebb oka sem, hogy ezt a két kiegyezést időben egymástól elkülönítsük, mégha a mindkét partner felé történő megközelítése, természetesen, más és más lesz, merthogy különböző alaphelyzetből kell kiindulni. A közös cseh—szlovák államiság ebben a tekintetben előnyt kellene hogy jelentsen, nem pedig az ilyen kiegyezést hátráltató momentumot. Szlovákia déli részeinek magyarlakta vidékein az országrész összlakosságának mintegy egytizedét kitevő magyar ajkú lakosság olyan kihívást jelent Szlovákia számára, amellyel az — más vélemények szerint —: méltósággal igyekszik megbirkózni. A magyar nemzeti kisebbség jogai nálunk meghaladják az európai átlagot. A szlovákok esetében azonban tovább él a gyanú, hogy Csehországban időnként Szlovákia ellen előhúzzák a „magyar kártyát”. A cseh politikusok néhány kijelentése, amelyek lehet hogy eleve jószándékúak, mégis éltetik ezt a gyanúk Szlovákia szamára ebben az irányban egyetlen kiút mutatkozik — kezdeményező, öntudatos politikát kell folytatni a számunkra közeli mindkét nemzettel szemben. A „hármak” kibontakozó együttműködése a szlovák politikai tudatban még a megfelelő mértékben nem értékelődött fel. Lengyel barátaink például tudatosítják és a gyakorlati politikában ezt tudtunkra is adják, hogy a „hármas” ugyan három állam csoportosulása, azonban négy nemzetet érint. A jelenlegi időszak lehetővé teszi, hogy a szlovák—magyar kapcsolatokban sok mindent megmagyarázzunk és megjavítsunk. A bősi probléma, amely időnként szlovák—magyar „síkra” degradálódik, ismét sziklatorlasszá vált. A jelenlegi időszak azonban lehetővé teszi nyíltan szólni közös történelmünk bonyolult fejezeteiről is, akárcsak az együttműködés távlatairól, amelyek nagyon szerteágazóak. Éppen Magyarországnak a vízlépcsőhöz való realista viszonyulása jelenthetne történelmileg pozitív beavatkozást a szlovák—magyar viszonyba. Ki tudja, vajon Magyarországon latolgatják-e ezt a kérdést ebből a szempontból is. Különböző erővonalak Annak ellenére, hogy a fő hegygerincek és a völgyvonulatok — s ezzel együtt a fő kommunikációs vonalak (utak, folyók, vasutak) — nyugat-kelet irányba haladnak, Szlovákiában érzékelni lehet Európa észak—déli koordinátáit is. Ez természetes, egyike vagyunk a Duna-menti népeknek akárcsak a Kárpát-medence népeinek. Ez nemcsak — egyébként megfontoltan — húz bennünket a fejlett Nyugat felé, ahonnan szívesen átvennénk a gazdasági és kulturális impulzusokat, de egyidejűleg szilárdan kötődünk Európa keleti és déli feléhez. Ez a kapcsolat Szlovákia egyik legtermészetesebb érdeke, és erre törekedni is fog, annak ellenére, hogy Európában jelenleg még a gazdaságilag fejlett és elmaradott megoszlás az uralkodó. Azok az új államok, amelyek a korábbi Szovjetunió területén alakultak, számunkra többet kell hogy jelentsenek termékeink lehetséges felvevőpiacánál vagy nyersanyagforrásnál. Ami Ukrajnát illeti, a határmenti együttműködés konkrét tervezeteit akarjuk megvalósítani és továbbfejleszteni, akárcsak Lengyelországgal, Magyarországgal és Ausztriával. Szlovákiában eközben nincs számottevő politikai erő, amely keleti határainkat kétségbe vonná. Nyugati irány Szlovákia természetes és előnyös érdekei fűződnek a Nyugathoz történő kötődésnek és ennek biztonsági okai is vannak. Az Európai Megállapodás aláírása tulajdonképpen történelmi áttörést jelent, és Szlovákia azok rendelkezéseit nem kevésbé lelkiismeretesen teljesíti, mint ahogy a Cseh Köztársaság. A kétoldalú együttműködés legjobb lehetőségei természetesen a közeli Németországgal és Ausztriával kínálkoznak. Szlovákia együttműködése a szabad államként létező Bajorországgal már folyamatban van, és számunkra modellként szolgálhat a további formációk bekapcsolásához. Szlovákia iránt érdeklődnek az olasz politikai és vállalkozói körök, megfigyelhetjük Franciaország kezdeményezéseit is. Felelőtlenség lenne részünkről, ha ezekre a jelzésekre nem reagálnánk. Szlovákia együttműködése az Amerikai Egyesült Államokkal az egyik nagyonis természetes érdekünk. Nemcsak azért, mert az USA meghatározó világhatalom, és jelenléte Európában távlati szempontok alapján is pozitívumnak tekinthető. Csaknem kétmillió egykori honfitársunk él az USA-ban, s azok az együttműködés természetes hátországát jelenthetik. Észak-Amerikában élő honfitársaink természetes hátországát alakíthatják ki gazdasági együttműködésünknek. Igaz ugyan, hogy az amerikai szlovákok nagy száma ellenére amerikai politikai körökben a szlovákok nem tudnak kiépíteni olyan erős „lobbyt”, mint például a lengyelek vagy a magyarok. Az is kérdéses, vajon az amerikai szlovákok egy része nem támaszt majd akadályokat ez elé, ha az USA-ban világosan értésre adnánk, hogy Szlovákia semmilyen körülmények között sem akar a közép-európai politika destruktív elemévé válni. Az amerikai szlovákok idősebb generációinak fel kellene adniuk az önálló szlovák államiság rövid időszakának sérthetetlenségét propagáló nézeteiket Abban az országban, amely olyannyira allergikus a totalitarista rezsimek minden fajtájával szemben, a fent jelzett álláspont a szlovák nemzet jelenlegi érdekeit egyáltalán nem segíti. Mi és a világ Szlovákiának a nemzetközi kapcsolatokban legáltalánosabb érdeke a közép-európai térség biztonságának szavatolása. Világos, hogy ebben az esetben fontos szerep jut a nyugat-európai politikai struktúra, valamint az USA befolyásának. Szlovákiában, amely az egykori Szovjetunió közvetlen szomszédja, alighanem nehezen érvényesül az olyan naiv nézet, hogy elszakadhatunk a Kelettől, vagy valamilyen módon Nyugatra menekülünk és elhatároljuk magunkat a keleti fejlődés problémáitól. Túlságosan nem kell tartanunk a nagyfokú német befolyástól, akárcsak az eltúlozott keleti befolyás „rémétől”. Szlovákiában lényegében kedvező a helyzet a közép-európai együttműködéshez, nézzük azt bármilyen irányban. A jelenlegi Európában a szlovák érdekeket meg lehet valósítani közös államiságban a Cseh Köztársasággal is, igaz új, megállapodott és kölcsönösen előnyös alapokon, de az önálló szlovák állam formájában is. Mindkét változatnak megvannak a saját specifikumai és zátonyai is. Igaz, a közös államiság folytatása esetében a megoldások sokkal előreláthatóbbak. Minden esetben szem előtt kell tartanunk, hogy Szlovákia a virágzó gazdaság és a szilárd demokrácia országa legyen. Ha a szlovák érdekeket latolgatjuk és azok megvalósításának problémáit, akkor végső soron meg kell állapítanunk, hogy a válaszok túlnyomó többségét nálunk, idehaza kell keresnünk. Az összetartásért, a vitalitásért, a nemzetközi versenyképességért folyó harcot vagy győzelemre visszük, vagy elveszítjük, de itt Szlovákiában és sehol máshol.
