Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. április 4. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság közgyűléséről Volt miről beszámolni Rimaszombatban, a Gömöri Múzeumban tartotta ezévi közgyűlését a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság. A vendégeket, dr. Újváiy Zoltán egyetemi tanszékvezető tanárt, dr. Barna Gábort, a Magyar Néprajzi Társaság titkárát és Takács Andrási, a Szlovákiai Folklórszövetség elnökét B. Kovács István köszöntötte, majd röviden vázolta a Gömöri Múzeum történetét és tevékenységét. Liszka József, a CSMNT elnöke értékelte a társaság múlt évi munkáját. Beszámolt a társaság gazdagnak mondható publikációs tevékenységéről, rendszeresen megjelenő kiadványukról, a Hírharangpól, amely a tagok informálását szolgálja egész Dél-Szlovákiában. Értékelte azokat a rendezvényeket, amelyeket a CSMNT a múlt évben valósított meg. Sikeres volt a szepsi néprajzi továbbképző tanfolyam, amelynek elsősorban pedagógiai céljai voltak, a fiatalok néprajzi érdeklődésének irányítása, de a résztvevők tárgyi gyűjtést is végeztek. Sikeres volt a komáromi interetnikus konferencia, a tallósi gycrcklábor, amelyet a legfiatalabbak, a jövő néprajzosai számára szerveztek. Ugyanezt a célt szolgálja az Utánpótlás c. kiadvány is, amely a néprajz iránt érdeklődő csemeték számypróbálgató írásainak ad teret. Egyre szaporodnak a társaság kiadványai: megjelent a Népismereti Könyvtár első darabja, a „ Vály völgye”, sikerrel folyik a „Néprajz mindenkinek" rádiós sorozat a pozsonyi rádió magyar adásának keretén belül, ez egyébként képes hetilapunkban, a Hétben is rendszeresen megjelenik. A tudományos és publicisztikai tevékenységen kívül áttekintést nyújtott a társaság külföldi kapcsolatairól a Magyar Néprajzi Társasággal, az erdélyi Kriza Lajos Néprajzi Társasággal, a jugoszláviai Kiss Lajos Néprajzi Egyesülettel. A gazdasági beszámolóból kiderült, hogy a CSMNT nem tartozik a vastag pénzű szervezetekhez. A tagdíjakból, támogatásokból, részvételi díjakból befolyt A Fúga művészete összeg fedezi ugyan a kiadásokat, de ezen felül nem marad túl sok a kasszában. A vitában Szanyi Mária pedagógusaink hiányosságairól beszélt, akiket nem képeztek ki arra, hogy saját szűkebb régiójuk hagyományaival foglalkozzanak, mi több, a pedagógusok nagy része, sajnos, nem is mutat érdeklődést a néprajzi kutatások, a népművészet iránt — pedig ez nekik úgyszólván kötelességük lenne. Bizony, a csekély számú, néprajzzal csak munka után, kedvtelésből, kötelességtudatból foglalkozó ember gyakran túlterhelt. A vitában szó esett a népzenei gyűjtés problémáiról is: a népzenei gyűjtésnek nincs gazdája, korlátozottak a publikációs lehetőségek, nincs meg a kellő összehangolás az ezzel foglalkozó különféle szervezetek között. Sajnos, mint annyi más dolog, a népzenei gyűjtés nem kis mértékben pénzkérdés... Bár ezen az áldatlan helyzeten talán segít majd a komáromi Duna Menti Múzeum nemzetiségi részlege, amely remélhetőleg rövid időn belül megkezdi működését. Takács András a Csehszlovákiai Magyarok Folklórszövetségének munkáját ismertette. Ez a társulás meglehetősen nagy létszámú, mintegy 1300 regisztrált tagja van. Csáky Károly a Csemadok és a néprajz megváltozott kapcsolatáról szólt. Kulturális szövetségünk megszűnt a csehszlovákiai magyar népi kultúra egyedüli letéteményese lenni, munkája egy részét az egyre szaporodó más kulturális és érdekvédelmi intézmények vették át. A CSMNT ’92-es munkatervét Liszka József ismertette. Harmadízben kerül sor a néprajzi továbbképző tanfolyamra Szepsiben, lesz néprajzi gyerektábor is, amelynek újdonsága, hogy a szervezők családi táborozást szeretnének megvalósítani, vagyis a szülők és a gyerekek közösen vennének részt a foglalkozásokon. Egyhetes honfi kutatótábor is lesz, ezenkívül a szervezet társrendezőként egy sereg más Egy leporolt Bach-mű Komáromban A VII. Komáromi Lehár Fesztivál egyik jelentős eseménye lesz a Kolozsvári Szimfonikus Zenekar bemutatkozása. A jóhírű romániai együttes 1992. április 4-én (szombaton) 18.00 órai kezdettel ad koncertet a komáromi református templomban. Ezúttal a halhatatlan zeneköltő, J. S. Bach: A FÚGA MŰVÉSZETE című művét — ősbemutatóként — tűzte műsorára. Bach ez utolsó nagy és jelentős alkotását a világhírű karmester, Erich Bergel vezényli, s ő is hangszerelte. Ez a Bach-mű a szakemberek — zeneesztéták és kritikusok — szerint „(...) az összes Bach-mű között a csúcspont, ugyanakkor az egész európai zenekultúra központja”. Bergel szerint e zenemű megszólaltatására legalkalmasabb a szimfonikus zenekar. így vall erről a karmester: „Egy zenekart hangszerelni nemcsak úgy lehet, ahogy Richard Strauss vagy Strawinsky tették, hanem például oktávduplázásokkal és különböző hangszerek különböző hangszíneinek összekeverésével is lehet hatásosan az orgona hangzásához közelíteni. Ehhez hasonló gondolatokkal indultam, amikor A Fúga művészetét kezdtem hangszerelni.” Nos, egy biztos, nem lehetett könnyű dolga Bergelnek, hiszen ezt a művet „az utókor majdnem 200 éven keresztül mellőzte”. A művel kapcsolatban pedig Bach igen sok nyitott kérdést hagyott maga után. Például: a nyomtatott kiadás előmunkálatait nem fejezte be, nem írt hozzá utasításokat, s valószínű, hogy A Fúga művészete címet sem ő adta a műnek, hanem a kiadók. Fontos tudni még a műről, hogy „Bach a több évi munka folyamán az eredeti felépítés koncepcióját megváltoztatta, a fúgák sorrendjét megcserélte, és kibővítette az egész művet egy pár fúgával”. Viszont arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy „Bach az egész művet élő organizmusnak gondolta, ahol a 18 fúga logikus esemény rendezésében működik közre. Barna Gábor a szakmai utánpótlás gondjait feszegette, és informálta a jelenlévőket a Magyarországon megvalósítandó rendezvényekről. A magyar néprajzkutatók második tanácskozása ezúttal Vácott lesz, az immár hagyományos néprajzi szemináriumnak pedig, amely sorrendben a harmadik, ez éven Nagykőrös ad otthont. Újszerű kezdeményezés a Szegeden szeptemberben sorra kerülő „Szent emberek” vallási-néprajzi konferencia. Adélutániórákban Újváry Zoltán professzor tartott előadást, aki maga is gömöri származású, gimnáziumi tanulmányait itt, Rimaszombatban kezdte. Röviden ismertette Gömör történetét, kialakulásától a második világháború utánig, mikora 151 gömöri faluból mindössze 21 maradt Magyarországon, mikor a „Gömör” név feledésbe merült, pontosabban igyekeztek elfeledtetni velünk. Voltak hosszú évek, mikor a Gömör szóról sokaknak csak az ismert sörmárka j ütött az eszébe... Elmondott néhány, ma már vidámnak ható epizódot azokból az időkből, mikor az anyaországi néprajzosokat meglehetőísen görbe szemmel méregették a határ innenső oldalán, sőt ki is tiltották őket. Befejezésül a professzor úr vázolta a Gömörről szóló monográfia létrehozására tett erőfeszítéseket, befejezésül pedig sok sikert kívánt a CSMNT munkájához. TÓTH FERENC Tiszteletadás A somotjai Csalló zenekar és a Csali gyermekzenekar tagjai tavaly ilyenkor úgy érezték: megállt a világ. Nincs értelme folytatni, hiszen nem lesz kivel folytatni a zenélést, fiatal tanítójuk és vezetőjük, Ürge Mária tragikus halála reménytelenné tette számukra a jövőt. Ürge Mária azonban jó pedagógus volt, emberi nagysága az elmúlt egy évben még inkább bebizonyosodott épp azáltal, hogy tanítványai — immár nélküle — képesek voltak a tőle kapott alapokra építve tovább zenélni. A néptánccsoport és a zenekar az elmúlt évtizedekben olyan mély gyökeret eresztett Somorján, hogy immár továbblépésre is mernek gondolni. Az együttes vezetői és tagjai a tiszteletadás okán, de fórumteremtés céljával rendezik meg 1992. április ll-én az Ürge Mária Táncházzenekari Fesztiváll a somoijai Városi Művelődési Központ színháztermében. Köztudott, hogy a néptánccsoportok megalakulásával egyidőben zenei kíséret céljából, szükségszerűségből alakultak meg a zenekarok. Az idők folyamán azonban e táncházzenekarokká fejlődött csoportok kinőtték puszta zenei kíséretet adó szerepüket, eljutottak a zenélés olyan fokára, hogy bennük is kialakult az önálló megmérettetés igénye. De hol? A Tavaszi szél vizet áraszt... versenyünk profiljában ugyan ez a műfaj is beleillik, viszont elvenné a teret az éneklőcsoportoktól, szólóénekesektől, citerazenckaroktól stb. Indokolt hát egy olyan fórum kialakítása, ahol önálló zenekari összeállításokkal léphetnének színpadra a résztvevők, lehetőséget kapva egymás szakmai színvonalának megismerésére és a továbblépésre. Ezt a Könyvespolcra Habán művészeti emlékek törvények szerint fejlődik egymásból”. Most, amikor kíváncsian váijuk a kolozsvári szimfonikusok bemutatkozását, valljuk meg őszintén, hogy itt, Dél-Szlovákiában, magáról a karmesterről — Erich Bergelről — nem sokat tudunk. Még a jó híre sem eléízte meg őt, így csupán a Magyar TV egyik múlt évi portréműsorára hagyatkozhatunk, amelyben a világhírű karmester elmondta, hogy egy romániai szász családból származik. Igen sok megpróbáltatáson ment keresztül — büntetőtáborban raboskodott — sa talponmaradásban és a túlélésben a zene és a zenébe vetett hite segítette. Ezután Amerikába került, majd Bécsben is élt. Hogy végül miért is telepedett le Budapesten? Erre a következőt válaszolta a neves művész: „Azért, hogy közelebb legyek a hazámhoz, s ezen túl a magyar főváros nagyon szép.” Ehhez azt hiszem nem kell különösebb kommentár. Végezetül adjuk át a szót magának Bergelnek, aki Bach poiifonikus stílusáról a következőket írja egyik elméleti munkájában:/! mi évszázadunk a polifóniát mint „gyógyító zenét” fedezte fel, és ebben az értelemben Bachot kell számítani az emberiség egyik legnagyobb jótevőjének. Nem föltétien szükséges az O zenéjét „érteni”, mert a művészetet nem érteni kell, hanem befogadni. (...) Tekintettel mindarra a mesterségre, tudományra, technikára, ami zenéjében benne van, mindezzel együtt a legmélyebb emberi érzéseket fejezi ki (...). A hallgató megszólítva és gazdagabbnak érzi magát, és belülről pozitívan válaszol, mert a természet törvényeit érzi, és a morális erőt amely Bach zenéjén keresztül hozzá szól Nem állítom, hogy Bergelnek mindenben igaza van, de az az érzésem, hogy A Fúga művészete körüli vitát a komáromi koncert jelentősen csendesebbé teszi majd: a komolyzene barátainak nem kis örömére. VÖRÖS PÉTER Talán sosem volt annyi régiségkereskedő nálunk, mint mostanában. Pozsonyban például a régiségeket áruló üzletek száma már a két tucatot is meghaladja. És ezekben a boltokban nemcsak a kínálat bőséges, hanem a kereslet is nagy. A régiségek között igen ritkán egy-egy habán — vagy habánnak vélt — készítmény is felbukkan. A minap ezért is olvastam kíváncsian Katona Imre: Habán művészeti emlékek Magyarországon című, a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent kötetét. Érdekelt, hogy hol keletkeztek, és miért olyan keresettek és értékesek a habán művészet termékei!? Katona Imre az ismert néprajztudós a kérdésre szakszerűen és részletesen válaszol. Megismertet a habáH kerámia-, üveg- és könyvművészet, a késesek és a más jellegű munkát végző habán iparosok Magyarországon kifejtett tevékenységével. Egyben történelmi hátteret is rajzol arról, hogy e Svájcból a XV. század végén és a XVI. század elején elüldözött „újkeresztényeknek“ nevezett anabaptista felekezet tagjai hogyan jutottak az akkori Magyarországra és ott mely településeken honosodtak meg, készítették világhírűvé vált munkáikat. Az új keresztények, a ha bán menekültek kezdetben Nyitra, Trencsén és Pozsony megyékben bukkantak fel, de „a szakadatlan üldözés következeiében elhagyták településeiket”. A habánok által lakott települések közül főleg Szobotiston, Nagylevárdon, Modoron, Dejtén, Jókőn, Trencsénben és Sárospatakon virágzott — esetenként még a XVII. században is — a habán művészet. A ha bán művészet szépségének és okainak felfedésével nemcsak a múltban foglalkoztak sokan, hanem sokan foglalkoznak napjainkban is. Katona Imre szerint a habán „kerámia szépsége nemcsak az előállítás sajátosságában — magában a fajansztechnikában — rejlik, hanem inkább a formák és díszítések változatosságában, a motívumok hangulatot teremtőerejében, a formák egyszerre új és tradicionális kialakításában, általában azokban a Itatásokban, melyet a nézőre — nemcsak a korabelire, hanem a maira is — gyakorolnak”. Történetírás — korszakváltásban Napjainkban a szaktudományok közül talán a történelemtudományra hárul a legnagyobb feladat. Az egykor „öröknek“ hitt, vélt igazságokat kell megvizsgálnia és újra értékelnie. Glatz Ferenc: Történetírás — korszakváltásban című tanulmánygyűjteménye egyike azoknak a történészi vállalkozásoknak, amelyek megpróbálják a történelmet a megváltozott viszonyoknak megfelelően (tárgyilagosan) szemlélni, értékelni és írni. A történettudomány elméleti kérdései és a marxi lörténelanfelfogás,A tortáién ábrázolás és a forráskritika új útjai, a Histográfia és átértékelés, valamint az Újragondolás közben című fejezetekre oszló kötet napjaink időszerű történelmi és társadalmi kérdéseire irányítja az olvasó figyelmét. Egyben „műhelygondokra,’ is utal, éreztetve, hogy egykor miként kellett a történésznek tényt felismerve döntött úgy a Csemadok Somotjai Alapszervezete, a Csalló Népművészeti Együttes és a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége több társrendezővel közösen, hogy ez évben Ürge Máriára emlékezve helyi jelleggel megrendezi a táncházzenekarok fesztiválját, de azzal a szándékkal, hogy kétéves periódusban, pontosan meghatározott koncepcióval országos szintű rendezvénnyé fejlesztik azt. A cél nem kevesebb, mint népzenei örökségünk alkotó módon való közkinccsé tétele. A fesztivál — melynek pontos műsorát lapunk szerdai számában közöljük —ven-TÁNCHÁZZENEKAR1 C/3 IH 3 SOMORJA 1992 dége lesz a hazai csoportokon kívül a budapesti Méta és Hegedős együttes is. Ez utóbbi Szvorák Katalin népdalénekessel közösen Jelend magát Jézus címmel egyházi tematikájú különműsort is ad a somorjai római katolikus templomban. A műsor célja, hogy a keresztény és más vallású emberekkel megismertesse a népi ihletésű egyházi és népénekeket, ezúttal arról az időszakról, amikor „jelenti magát Jézus”, tehát karácsonyról, húsvétról és pünkösd napjáról. (csanaky—czingel) írnia. „... lektori és kritikusi szempont volt az — hivatkozik a Századok egyik kibővített szerkesztőbizottsági ülésének 1953 decemberében tartott vitájára —, hogy a könyvben, illetve a kéziratban benne legyen minden számba jöhető citátum, hogy a munka egyszer se legyen ellentétben a klasszikusoknak, pártunk vezetőinek, a szovjet történészeknek eddigi megállapításaival, akkor sem, ha a tények nyilvánvalóan az eddig használt formulák korrekcióját követelik.” S a szerző nemcsak diagnosztizál, hanem a gyógymódot is keresi. Az egyik 1980-ban született tanulmányában például így ír „Ma, amikor világszerte az etnikai identitástudat újrafogalmazását látjuk, s a nemzeti ellentétek világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek, a törtóiész szakember előtt is úgy tűnhet: a marxizmus tanítása az osztály- és a nemzeti ellentétek viszonyában nem érvátyes, vagyis a nemzeti-etnikai tátyezők a tortáidéin tanúsága szerint döntőbbek lennének, mint a szociálisak. Az elméleti végiggondolás elmarad, s helyette divatos vagy a marxista tanítások túlhaladásáról beszélni, vagy valamiféle marxista hungarológia törtáieti megalapozásnak eszméjá hirdetni ” Glatz Ferenc egyértelműen arra az álláspontra jutott már 1980-ban, hogy »...bennünket sajátos nemzetiségi elhelyezkedésünk a Kárpát-medence népei között az eddigi „tudományosság“ elméleti végiggondolására és tisztázására késztet.« A Történetírás — korszakváltásban című kötet írásai a történelmet tárgyilagosan szemlélő, önmagával újra és újra szembesülő, s a meghaladott eredményeket kiigazító, egyben megújulásra következetesen törekvő történész, világosan és közérthetően, szépen és őszintén megírt vallomásai. A kötetet a budapesti Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. PONGRÁC TAMÁS Pályázat A Magyar ltjúság Érdekeit Védő Szövetség a magyar történelem, régészet és a történelmi segédtudományok iránt érdeklődő tanuló és dolgozó fiatalok számára „Nemzeti gyökereink, hagyományaink és mondáink...” címmel pályázatot hirdet az alábbi témakörökben: 1. Általános történelem Árpád-házi királyaink és a magyar nemzetségek történelmi emlékeiről és forrásairól 2. Régészet Várak, városok, templomok és temetők régészeti maradványairól 3. Néprajz, nyelvészet Szülőföldünk népi hagyományai, mondái és nyelvészeti emlékei... Általános elv: foglald össze rövid dolgozatban (5—10 old., akár több kategóriában is!) a fenti témákat, illetőleg szülőfölded, szülővárosod, lakóhelyed vagy a számodra legkedvesebb tájegység régi történetét, a régészeti leletekkel, történelmi adatokkal, mondákkal, népi hagyományokkal. A géppel írt dolgozathoz mellékelhetsz fényképet, rajzot, vázlatot, térképet, fénymásolatot. A pályázatok elbírását a MIÉSZ és a Magyar Nemzeti Történelmi Társaság által létrehozott bizottság végzi el. Beküldési határidő: 1992. május 15. I. díj 500,- korona III. díj 300,- korona II. díj 400,- korona IV—V. díj értékes tárgyi jutalom (Az 1—2. kategóriában induló, eredményes pályázók a Magyar Történeti Társaság különdíját is elnyerhetik.) Á kiemelkedő pályázatok a MIÉSZ régésztáboraiban— pl. a Dráva menti Babócsán vagy a Rimaszombati ásatásakon stb. — vehetnek részt. A pályázatokat a MIÉSZ címére kérjük beküldeni: MIÉSZ, Prazská 11,811 04 Bratislava Bővebb tájékoztatást a (07) 695-674-es telefonon kaphatnak az érdeklődők.
