Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
1992. április 30. 5 * * Szabad ÚJSÁG Holland mintagazdaság Komolyabb kedvezményeket kell nyújtani Hagyományos mezőgazdaság és molekuláris módszerek Elterjedőben a „zöld szemlélet"?- Hogyan érint egy olyan erőteljesen agrárorientált országot, mint Hollandia az Európai Közösségek (EK) közös mezőgazdasági politikája és az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) uruguayi fordulójának keretében zajló tárgyalássorozat,- kérdezte a H VG munkatársa a holland mezőgazdasági minisztérium államtitkárát, a magyar származású DR. J. D. GÁBORT.- Nagy kihívást jelent-e a holland mezőgazdaságnak az egységesülő EK-agrárpolitika és agrárpiac?-Az EK agrárpolitikájáról a tagországok közül a holland mezőgazdaság függ a legkevésbé. A kormány és a termelők is tudatosan készülnek az 1993-tól létrejövő egységes piacra, és meg vagyunk győződve, hogy - amint az eddig is történt - a holland mezőgazdaság csak jól jár az integrációval. Árucikkeink többsége versenyképesebb a közösségi átlagnál és így a szabadabb verseny révén még többet nyerhetünk.-Nem tartanak-e attól, hogy a nemrég társulási szerződést kötött kelet-európai országok mezőgazdasági termékei veszélyeztetik majd egyes holland termékek pozícióit, s így sértik a holland termesztők érdekeit?-A holland kormány és személy szerint én is büszkék vagyunk arra, hogy a Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Magyarországgal kötött társulási szerződés a mi elnökségünk alatt jött létre. A holland kormány a tárgyalások során és azóta is végig erőteljesen támogatta az említett országok csatlakozását. Termé-A mezőgazdaságból származó egy főre jutó jövedelem az Európai Közösség (EK) tagországai szétesnek tartjuk, hogy ha szorgalmazzuk a rendszerváltást és a piacgazdaság kiépítését ezekben az országokban, akkor segítenünk kell nekik abban is, hogy piacokat találjanak termékeiknek. Vagyis elkerülhetetlen, hogy a Közös Piac megnyissa előttük a határait, illetve hogy a tagjai hatékonyan lépjenek fel más fórumokon (OECD, GATT) is az említett országok érdekében. A holland álláspont e kérdésben tehát az, hogy ennek a három országnak sokkal komolyabb kedvezményeket kell nyújtani, mint amilyeneket eddig, legalábbis ha tényleg ösztönözni akarjuk a piacgazdasági viszonyok kiépülését. Ez a mezőgazdasági tárca véleménye is. Ezt minden lehetséges nemzetközi fórumon hangoztatja is, hiszen - mint már említettem - mi nem félünk ezen országok agrárversenyétől, sőt azt reméljük, hogy mi is gyarapodhatunk általa. Célunk ezért, hogy az évek során fokozatosan felemeljük a most megállapított kontingenseket.-Hogyan profitálhatna a magyar mezőgazdaság a holland tapasztalatokból?- A holland tapasztalatok igen jól felhasználhatók a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar átalakítása során. Szerencsére, a kormányközi kapcsolatok kitűnően alakulnak, a kétoldalú segélyezési programban a mezőgazdaság kiemelt szerepet kapott. Eddig is minden téren készséggel adtuk át szakismereteinket. Hogy konkrét területeket is említsek, ilyen például a mezőgazdasági szövetkezeti rendszerek kiépítése vagy a mezőgazdasági szakképközött Hollandiában a legmagasabb. Ezt az eredményt a rendkívül intenzív agrártermelésnek köszönhetik, hiszen a termőterület meglehetősen kicsi, a szántók a fél magyarországnyi ország területének 25 százalékát, a rétek és legelők 35 százalékát, a kertészkedésre használt felületek pedig 3,3 százalékát teszik ki. A foglalkoztatottak száma is alacsony: a tavalyi 36 milliárd güldenes (21 milliárd dollár) eredményt a foglalkoztatottak mindössze 4,6 százaléka, 226 ezer fő állította elő. Ekkora területeken és ekkora létszámmal Hollandia mégis saját szükségleteinek három és félszeresét termeli tojásból és vajból, közel háromszorosát sertéshúsból, két és félszeresét sajtból, kétszeresét baromfi-, marha- és borjúhúsból, valamint zöldségfélékből. Az intenzív termelésnek azonban árnyoldalai is vannak. A rendkívüli állatsürüség (33 millió tojótyúk, 41 millió brojlercsirke, 14 millió sertés, 5 millió húsmarha, 2 millió tejelő tehén, 2 millió juh) miatt például hatalmas mennyiségű felesleges trágya halmozódott fel. A talaj és a vizek állagának további romlását úgy próbálják J. 0. Gabor államtitkár zés teljes átalakítása, a gazdaszövetségek szervezése, sőt legújabban a szarvasmarhák törzskönyvezése. Számos termelési program is fut, segítjük például szarvasmarha-mintatelepek létrehozatalát. Most folynak a tárgyalások arról is, miként tudna két-három holland bank bekapcsolódni a hollandiai cégek magyarországi mezőgazdasági jellegű befektetéseinek finanszírozásába. De, ha esetleg Budapesten kérik, még arra is képesek vagyunk, hogy tanácsokat adjunk a minisztérium újraszervezéséhez.- És mit ajánlana átvételre a holland gyakorlatból?- A holland mezőgazdaság „titkai“ közül a legfontosabbnak és az átvételre leginkább ajánlatosnak azt tartom, hogy közvetlenül összekapcsoltuk az oktató munkát, a kutatást és a termelést. Vagyis amit ma tudományos téren elérnek, azt holnap már be is viszik egy próbagazdaságba, holnapután pedig már látjuk az eredményét, és be is kapcsolhatjuk a termelésbe. Ehhez persze nélkülözhetetlen a magas szintű szakoktatás is, és ennek a filozófiának az évtizedeken keresztül tartó következetes képviselete. megakadályozni, hogy hatóságilag korlátozzák a kijuttatható szerves trágya mennyiségét. Tervbe vették központi „trágyabank“ létrehozását is, amely országosan tartaná nyilván a keletkezett trágya mennyiségét, és könnyebbé tenné a kevésbé telített területek feltérképezését. A növénytermesztésben a műtrágya túlzott felhasználása okoz gondot. Kétségtelen azonban, hogy amint Hollandia élen jár az intenzív mezőgazdasági technológiák kifejlesztése és alkalmazása terén, éppen úgy úttörő a biogazdálkodásban is. A világ legnagyobb növényvédószer-felhasználójának számító országban a mezőgazdasági és a környezetvédelmi minisztérium többéves, több milliárd güldenes programot dolgozott ki a szerek használatának visszafejlesztésére. A tervek azzal számolnak, hogy az ezredfordulóra elérik a „zéró pozíciót“, vagyis csupán annyi idegen anyagot juttatnak a földbe, amennyit a természet fel tud dolgozni, számos, különösen veszélyesnek minősített terméket pedig teljesen betiltanak. Az alternatív módon megművelt földek területe egyébként már ma is 40 ezer hektár, s a vásárlók egyre inkább előnyben részesítik az organikus módszerekkel előállított termékeket, melyek közül a legnépszerűbb az organikus tejből készített joghurt vagy például a „kertben tartott“ tyúkok tojása. Nyugat-Európában egyre nőnek a gabona-, á vaj-, a húshegyek és tengernyi a tejfelesleg. Mindez óriási problémát jelent. Növekednek az adók, hogy folytatódhasson a mezőgazdasági túltermelés, az adófizetők pedig azt követelik, hogy az állam járuljon hozzá a külföldi, áron aluli eladáshoz. Kereskedelmi háború veszélye fenyeget, miközben a vidéki lakosság egyáltalán nem él nagy lábon, a vidék pedig fokozatosan elnéptelenedik. Ha valaki azt gondolja, hogy ezt a helyzetet a mezőgazdasági politika csődje idézte elő, nagyon téved. Épp ellenkezőleg, annak kétségtelen sikeréből ered. Az Európai Közösség harminc éven keresztül céltudatosan arra ösztönözte a földműveseket, hogy egyre többet és többet termeljenek. A szubvenciós politika a nagytermelők hasznát növeli, míg a kistermelők nyomorognak. A vizek foszfátokkal szenynyezettek, romlik az élelmiszerek minősége, fokozódik a környezetszenynyezés. Brüsszelben állandóan azt hangoztatják: ne hagyjuk cserben a mezőgazdaságot. Jacquez Delors a „vidék reneszánszát" emlegeti. Úgy tűnik, az EK új egyenletet állít fel: fejlett, versenyképes mezőgazdaság, amely hozzájárul a természet védelméhez és a minőségibb élethez = a vidék fellendülésével. Az irányvonal megváltoztatása azonban nem megy egyik napról a másikra, jelentős szemléletváltást igényel - elsősorban a földművesek részéről. Ők ugyanis még mindig a hektárhozamok és a napi súlygyarapodás növelését tartják elsődleges szempontnak és egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy földjeik egy részét parlagon hagyják. Másrészt viszont a farmereket ezért az ökológiai funkciójukért meg kellene fizetni. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a polgárok, akik egészséges, szép vidéki környezetben szeretnének üdülni, magasabb árat fizetnének az élelmiszerekért. A gond viszont ott van, hogy a mezőgazdaság részesedése az árkülönbözetből szinte elenyésző. Abban a láncban, amely a műtrágyakészitö üzemektől a szupermarketekig terjed, a földműves a leggyengébb és a legrosszabbul fizetett láncszem. További lehetőség, hogy az állam az adók segítségével új játékszabályokat szabjon meg, ami lehetővé tenné, hogy a földműveseknek megfizessék a környezetvédelem érdekében tett erőfeszítéseiket. A politikusok azonban mindeddig nem mertek ilyen programmal választóik elé állni. Az emberek ugyanis még nem értenék meg, hogy a túltermelés megfékezése mindannyiuk érdeke. Jean-Pierre Bariban, francia tudós más, látszólag egyszerűbb megoldást javasol: az adókat hárítsák a műtrágya-gyártókra - akik természetesen tiltakoznak. De nem csak ők. Tiltakoznak a földművesek is, akiket elsősorban a terméshozam érdekel Mindez sajnálatos, de a helyzet ismeretében teljesen érthető. Hiszen Brüsszel a szép ígéreteken és a jövő mezőgazdasága hasznosságának hangoztatásán kívül még semmilyen konkrét lépést nem tett. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a minőségre a mennyiséggel szemben. De mindenekelőtt igazi lehetőséget kellene adni a termelőknek, bővíteni a szolgáltatásokat, fellendíteni a turizmust és előtérbe helyezni az ökológiát. Michel Leblanc, a közgazdasági és mezőgazdasági asszociáció elnöke a jövőt a hagyományos mezőgazdaság és a molekuláris módszerek fúziójában látja. Szerinte a „molecultivateurs“ tej, cukorrépa és kukorica formájában olcsó proteineket, kalóriát, lipideket és glicideket biztosíthat a vegyipar és a gyógyszerészet részére. Azt állítja, hogy a talaj kimeríthetetlen forrást jelent az efféle genetikai műveletek számára. Mivel a „molecultivateurs“ rendkívül hatékony lesz, lehetőség nyílik arra, hogy az alacsonyabb hozamú vidékeken fennmaradjon a hagyományos mezőgazdaság. Ez igen csábító gondolat, de egyben veszélyes is lehet, amennyiben túlzott reményeket ébreszt a földművesek körében. A francia mezőgazdasági szervezet képviselői a „zöld szén" elmélet fellendítésén fáradoznak. A vitorlások árbocában, az autókarosszériában vagy a legmodernebb elektronikában ugyanis egyvalami közös: részben mezőgazdasági alapanyagokból készülnek A lenolaj igen keresett a kenőanyagokat, mosószereket, festékanyagokat gyártók körében. A búzából, rozsból és burgonyából nyert glükóz nélkülözhetetlen a papírgyártás és a vegyipar számára. Újabban a tej szakaszos lepárlását tervezik, amely több mint kétezer féle anyagot tartalmaz. A növénytermesztők bizakodnak az etanolban is, amelyet rozsból, kukoricából vagy takarmányrépából állítanak elő. Az EK azonban nem támogatja a „zöld petróleum" gyártását, mivel jóval drágább a kőolajnál. A mezőgazdasági nyersanyagok felhasználására tett laboratóriumi kísérletek valószínűleg az ezredforduló táján hozzák meg gyümölcsüket és új távlatokat nyitnak a „zöld szemlélet“ elterjedése terén. (hn) A mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya (1990-es adatok %-ban) Vissza a természethez Hódít az intenzív technológia is
