Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
4 1992. április 30. Szabad ÚJSÁG Josef Vavrousek a problémákról (Bösi) vízerőmű és atomenergia Josef Vavrousek szövetségi környezetvédelmi miniszter a közelmúltban nyilatkozott a bősi vízerőmű és a hazai atomerőművek jövőjéről. Véleménye szerint a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése körüli vitában érezteti hatását a magyarok és a szlovákok történelmi viszonya, illetve kölcsönös bizalmatlansága. Elmondta, hogy egy olyan rettenetes terv megvalósításáról van szó, amelyre ma senki sem adna engedélyt. Ennek ellenére elégedettségének adott hangot, amiért a magyar tél beleegyezett abba, hogy a bősi kérdésben hallgassák meg az Európai Közösség véleményét is, amely - mint azt reméli - nyugodtabbá teszi a légkört a vitázó felek között. Ezáltal ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy a két ország kormányai objektív információkat kapjanak a különböző megoldások előnyeiről, illetve hátrányairól. A miniszter úgy véli, hogy Csehszlovákiában az ezredfordulóig már nem kezdenek új atomerőmű építésébe. Hangsúlyozta, hogy a mohi és a temelíni atomerőművet csak abban az esetben Amikor a szövetségi környezetvédelmi miniszter fenti, bősi erőművel kapcsolatos nyilatkozatát olvastam - mely szerint: „rettenetes terv megvalósításáról van szó, amelyre ma senki sem adna engedélyt...“, azonnal eszembe jutott az ügyben igencsak illetékes Ján Őarnogursky és hozzáállása. Mint ismeretes, a szövetségi kormány öt bízta meg a bősi vízerőművel kapcsolatos tárgyalások vezetésével, más szóval a szlovák kormány elnöke szövetségi kormánybiztos is, aki igencsak eltérően vélekedik mint Josef Vavrousek úr. Erről legutóbb az április 22-én tett terepszemléjét követő sajtótájékoztatón tett tanúbizonyságot, amikor egyik nagyrabecsült szlovák újságíró kollégám huncutul megkérdezte a szlovák kormány elnökét. „Ön már látta a vízerőművet madártávlatból, helikopterből; most körüljárta gépkocsival, gyalog, tehát közelebbről is megismerhette ezt a „művet'... Hadd tegyek fel egy szokatlan kérdést: Tetszik Önnek a bősi vízerőmű?“ A válasz: „Igen, tetszik, mert szerintem a vizerőmű a mérnöki tudás egyik kitűnő alkotása, amely a jelenkor esztétikájához tartozik...“. Nos, mindenkinek a szive joga, hogy eldöntse, melyik építészeti alkotást tartja szépnek, melyiket rondának. Amikor azonban az elnök némi töprengés közepette kereste a vízerőmű felmagasztalására legalkalmasabb szavakat, halkan felmorajlott az újságírók hada. Először sokan azt hitték (jómagam is), hogy viccel, de hamarosan rá kellett jönnünk, komolyan gondolja amit mond. Ján Carnogurskynak a vízerőmű csodálatát kifejező kijelentése'be is került valamennyi másnapi szlovákiai napilapba. Nem csoda! Az újságírói objektivitás kívánta így. Csakhogy az említett sajtóértekezleten elhangzott más is, amiről mind a Csehszlovák Sajtóiroda, mind a legjelentősebb napilapok bölcsen hallgattak. E sorok írója ugyanis megkérdezte Ján Carnogurskytól, hogy nem zavarja-e a szlovák kormányt Hanes Androsch osztrák üzletember múltja, aki - mint ismeretes - felajánlotta, hogy annyi hitelt (akár 100 milliárd koronát is) teremt e|ő az erőmű befejezésére, amennyi csak kell. Azt, hogy a kérdésre a kormányfő egy határozott nemmel válaszolt, s hozzáfűzte, erről most nem fogunk beszélni, a Szabad Újságon kívül talán csak a Práca tudósítója írta helyezik üzembe, ha azok megfelelnek az európai standardnak. A Jaslovské Bohunice-i atomerőműről elmondta, hogy azt szeizmiológiai szempontból az ország második legrosszabb övezetébe építették, de tekintettel az energiaforrások hiányára, egyelőre néni lehet leállítani, inkább a biztonsági intézkedésekre kell fordítani a nagyobb gondot. Azzal kapcsolatosan, hogy milyen más energiaforrásra számíthat Csehszlovákia, a miniszter elmondta: például tárgyalások folynak földgáz behozataláról Norvégiából. Ugyanis a volt Szovjetunió utódállamaitól, a Független Államok Közösségétől egyelőre nem lehet biztosra venni a szállítás folyamatosságát és időtartamát. Környezetvédelmi okokból Csehszlovákia szakemberei tárgyalásokat folytatnak japán cégekkel is, amelyek egyebek közt kéntelenítő berendezést szállítanának a mélníki hőerőmű számára, de a többit is úgy kell módosítani, hogy minél kisebb mértékben szennyezzék a környezetet. (A CSTK nyomán) meg. A többi lap munkatársa a kormány elnökének bősi terepszemléjéről és sajtótájékoztatójáról inkább csak azt emelte ki, hogy milyen felelősséggel és mennyi adóssággal tartozik a magyar fél Csehszlovákiának stb. Az Androsch úrral kapcsolatos kérdésemet azért tettem fel, mert úgy gondoltam, hogy pénzügyi szerződést kötni - méghozzá nem is akármilyen beruházásról - egy olyan üzletemberrel, akit 1981-ben Kreisky kancellár zavaros adóügyek miatt leváltott pénzügyminiszteri posztjáról, majd 1988- ban „adófeledékenység" miatt az ismert Creditanstalt Bank éléről is menesztettek, sőt, a bíróság 2 millió schilling pénzbüntetésre' kötelezett, nem éppen dicső dolog egy ország számára... Feleletet végül is Július Binder, a főberuházó Vízgazdálkodási Épitővállalat igazgatója adott, aki szerint Androsch úr egy kiváló pénzügyi szakember, amilyenből elkelne még jónéhány Szlovákiában. A választ tudomásul vettem, őszintén szólva nem is számítottam másra. Arra azonban még kevésbé, hogy a sajtótájékoztatót követően Binder úr Viliam Oberhäuser szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter társaságában hozzámlép és felelősségre von, mondván, mi jogon kérdőjelezem meg Androsch úr becsületét. Tán csalónak tartom? - szegezték nekem a kérdést. Azóta elgondolkodtam a dolgon. Mármint azon, hogy Androsch úr valóban makulátlan-e, és Binder úrék velem szemben tanúsított magatartásán is. Mégsem tudok egyebet „felhozni mentségemre", mint azt, amit nekik is válaszoltam: Én nem neveztem csalónak senkit. Androsch zavaros adóügyeit tudtommal az illetékes bíróság minősítette. Ha azok nem voltak pénzügyi machinációk, - mint azt Oberhajser úr állította -, akkor ezúton kérek bocsánatot a kormány által nagyra becsült pénzügyi szakembertől, szlovákiai partnereitől pedig azért, amiért úgymond rossz fényben próbáltam feltüntetni közös üzletüket a hazai újságírók előtt. Ez esetben viszont nem értem Kreisky kancellárt, a Creditanstalt Bank igazgatóságát és az osztrák bíróságot. Vagy talán az említett információkat a szenzációéhes újságírók találták ki? Aligha! BARANYAI LAJOS A környezeti hatások mértékének megítélése nemcsak a létrehozott műtől, hanem attól is függ, hogy milyen nagyságú környezeti értékeket veszélyeztet. A bősi vízlépcső üzembe helyezése számos jelentős értéket érintene. Egy részüket külön vizsgálatok nélkül is jól ismerjük: a történelmi, tájképi értékeket, a sok ember otthonát jelentő szülőföldet. Más részüket, mint például a folyó öntisztuló képességét, a genetikai értékeket, az ivóvízbázisok jelentőségét vagy a régészeti leletek fontosságát csak részletes szakmai-tudományos állapotfelmérés alapján ítélhetjük meg. A megítélés azonban az értékek tulajdonosainak joga. Ezt tette a Magyar Országgyűlés 1991. április 16-án, amikor határozatban rögzítette a helyreállítás szempontjainak sorrendjét: a) a térség ökológiai-természeti értékeinek megóvása, mindenekelőtt az ivóvízkészletek megőrzése, b) árvíz elleni védekezés, c) a térség természeti viszonyaihoz illeszkedő hajózás kialakítása. A BNV által érintett Duna-szakaszok térségében találhatók mind Magyarország, mind Szlovákia legjelentősebb ivóvízbázisai. Itt a Duna általában a saját kavicsos hordalékában kialakult mederben folyik. Ahol a folyó által létrehozott kavicsos összlet kedvező vastagságú, lehetőség van - a parton elhelyezett kutak segítségével - a Duna-víz kitermelésére. A kutak - a mederfelszínen lejátszódó természetes szűrőtisztító folyamatok révén - kezelésre nem vagy alig szoruló ivóvizet szolgáltatnak. Ez az ún. partiszűrésű rendszer nagyhozamú és koncentrált víztermelést jelent. Magyarország ivóvíztermelésének csaknem 45 százaléka A természeti táj hosszú önfejlődés eredménye. A Szigetköz és a Csallóköz Duna-közeli területein még máig is jelentős értékek maradtak fenn. A természeteshez közelálló élőlénytársulások fajai egymással bonyolultan szabályozott kölcsönhatásban, környezetükkel egyensúlyban tartják fenn magukat. Az ember ennek részeként esztétikai és anyagi haszonban részesül. Rablógazdálkodással a rövid távú előnyért a jövő generációi fizetnek. a BNV által érintett térség partiszűrésű vizeiből származik. Többek között így látják el ivó- és ipari vízzel Budapestet (több mint száz éve), és Pozsony vízellátásának alapjául is hasonló rendszer szolgál. A szűrési folyamat nagy része a meder felső, néhány centiméteres rétegében zajlik. Kulcsfontosságú tehát azon feltételek biztosítása, amelyek ezt a természetes (biológiailag aktív), fizikai-kémiai szűrést biztosító réteget eredeti állapotában megőrzik. A Csallóköz-Szigetköz többszáz méter vastagságú kavics hordalékkúpjában tárolt víz menynyiségét és minőségét szintén a Duna-meder szűrési tulajdonságai határozzák meg. A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos eddigi beavatkozások még nem érintették ezt a folyamatosan utánpótlódó készletet. így Magyarországon körülbelül 40 km, Szlovákiában pedig több mint 70 km hosszúságban van még későbbi vízhasznosításra alkalmas mederszakasz, részletes vízminőségi és hidrogeokémiai felvételek tanúsága szerint. Ez a lehetőség a magyar oldalon - a főváros jelenlegi átlagos vízfelhasználásával egyezően - nagyjából 1 millió m3/nap, Szlovákiában pedig több mint 2 millió m3/nap ivóvízminöségű víz tartós termelését biztosíthatja majd. A potenciális vízbázisok értékét forintban-koronában megadni még a becslések szintjén is nehéz. Ennek ellenére mindkét ország szakértői végeztek összehasonlító számításokat. Végkövetkeztetésük azonos: ezeknek a vízbázisoknak az elvesztése esetén a helyettesítő beruházások költségigénye meghaladja a vízlépcsőrendszer beruházási költségeit. A vízlépcső működésének hatására alapvető változások követ-A természetes vegetáció alkalmazkodóképes. A változásokat azonban csak bizonyos határon belül képes elviselni. Gyors, drasztikus megváltozásra pusztulás, degradáció a válasz. A mesterséges, művi környezet, a mezőgazdasági, .erdőgazdasági táj jóval egyszerűbb rendszer, könnyebben kezelhető, de fenntartásához energiabefektetés kell. Magára hagyva gyorsan tönkremegy. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőkeznének be a dunakiliti tározó területén. A legjelentősebb problémát a kiülepedő szennyezett iszap okozná, anaerob dinamikájával, a vas és a mangán mobilizációjával, bizonyos toxikus szerves anyagok és a genotoxikus baktérium-metabolitok infiltrációjával. Az iszap egyúttal állandó vírusfertőzési forrást jelentene. Ráadásul a visszafordíthatatlan káros hatások kezdetben nehezen észlelhetők. Az ausztriai Ottensheim-wilheringi erőmű hatása a környező talajvizekre az üzembe helyezést követően öthat év elteltével jelentkezett. A duzzasztás előtti állapothoz képest megváltozott hőmérsékleti viszonyok és a tizedére csökkent oxigénkoncentráció miatt előálló anaerob törvények következtében csak nagyon költséges eljárásokkal és új kutak fúrásával sikerült Linz ivóvízellátási problémáit megoldani. Az Altenwörthnél 1976 óta működő vízerőmű hasonló káros hatásait mind a mai napig nem sikerült elhárítani. A szigetközi sajátos hidrogeológiai helyzet miatt a talajvízbe jutó káros anyagok idővel - néhány évtized alatt - a teljes felszín alatti vízkincset elszennyezik. Ráadásul a felhalmozódott iszap tervezett időnkénti kotrásai nemcsak a felszíni víz minőségére lesznek káros hatással, hanem a szűrőréteg tönkretételét is eredményezik. A dunakiliti duzzasztómű alatti öreg Duna-meder mentén a talajvízszint-süllyedés ellensúlyozására ún. vízpótló rendszert terveztek. Ma már azonban tudjuk, hogy ez a rendszer nem töltheti be feladatát; üzemeltetése - a tápláló nyers víz minőségétől és a feliszapolódott hullámtéri ágrendszer állapotától függően - szintén a vízkészlet elszennyeződését okozná. A meder szervesanyag-lebontó és szűrő funkciójának megőrzéséhez a Duna jelenlegi dinamikájának fenntartása szükséges. Enélkül nem biztosítható egyidejűleg a kedvező oxigénellátottság, a Duna-víz öntisztuló képessége és a szűrőként működő mederfelület rendszeres megújulása. A magyar kutatók felszín alatti vizekkel összefüggésben tett megállapításai megegyeznek a szlovák szakértők 1990. februári zárójelentésében rögzítettekkel, és hasonló következtetésekre jutott a szlovák kormány által 1990 őszén vélemény adására felkért kanadai Hydroquebec cég. Budapest, 1992. április Tóth György hidrogeológus Magyar Állami Földtani Intézet rendszer bármiféle megvalósítása, duzzasztás, vízelterelés, a víz mennyiségi és minőségi változásával gyors degradálódáshoz vezet. Még az alkalmazkodóbb mezőgazdaságot is kedvezőtlenül érinti. Alternatívaként a természeti táj védelmével és rekonstrukciójával ez a terület Közép-Európa egyik nevezetes értékévé válna. Budapest, 1992. április Vida Gábor biológus ELTE Genetikai Tanszék c Kommentár ízlések és pofonok ">i A dunai vízlépcső - építkezés hatása a felszín alatti vízkészletekre Biológiai érlékek védelme a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatásterületén
