Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

4 1992. április 28. Szabad ÚJSÁG „Zöld hullám“ decemberig Kövesdi Tibor:,.Szépen fejlődnek a vetések“- 220 hektárra emelték a fontos cukoralapanyag vetésterületét. A rimaszombati cukorgyárral már meg is kötötték a terményre az adásvételi szerződést.- Igyekszünk nagyon jó minő­ségű és magas cukortartalmú ter­mést biztosítani - „okoskodott“ az agrárszakember s akkor- a kereslet-kínálat helyzetéből kiindulva - remélhetőleg sikerül minél magasabb haszonra szert tennünk. Meg aztán a répalevél fontos zöldtakarmény. A sokáig nyújtott „zöld hullámmal“ a mező­­gazdasági üzem állatállománya, elsősorban a fejőstehenek szá­mára a tél beálltáig, egészen de­cemberig biztosítani lehet a fontos tápanyagforrást. S mindez jelen­tős megtakarítás! Ezen túlmenően is van még egy kevésbé elhanyagolható érv, szempont is: a növény művelésé­hez, s betakarításához heteken belül meglesz a felszerelés... Az agrármérnök tüzetesen szemügyre vett néhány kitépett búzaszálat.- Gabonáink jól átvészelték a telet - bizonygatta szemlélődés közben a fagyok nem tettek különösképpen kárt a veté­sekben. Némi vizsgálódás után ismét autóba ültünk. Vetéskezdet nőnapon- A kalászosok közül - folytatta az agrárszakember már az autó­ban a helyzetelemzést a vető­magkukoricát sem tudtuk teljes mértékben értékesíteni: a 340 tonnányi termésből 100 tonna ma is vevőre vár. A búza egy részét malmoknak adtuk el. Ezzel persze jelentős veszteség ért bennünket. Nézzük a tényeket: egy tonna ve­tőmag ára 3500 korona, a feldol­gozó üzemeknek eladott termés tonnájáért viszont csupán 2700 ko­ronát kaptunk... Ezerkilencszázki­lencvenben 3200 tonna búzát ad­tunk el vevőinknek, ezerkilenc­­százkilencvenegyben azonban már mindössze 980 tonnára tud­tunk vásárlókat találni. Most 50 hektáron takar­mánydúsító tavaszi bükkönyt is fog termelni az üzem. A tavasziak vetését nőnapkor, március nyolcadikán kezdhette el a gazdaság. A munkálatok azóta zökkenőmentesen folynak. Panaszkodott is eleget a főag­­ronómus. Elmondta példának okáért, hogy kevés pénz jut mű­trágyára. Gazdagnak mondhatják magukat, mégis majdnem fizetés­­képtelenné váltak az elmúlt idő­szakban. Csupán a növényter­mesztésnek közel 15 millió koro­na a kinntlevősége, az egyes me­zőgazdasági üzemektől azonban képtelenek behajtani a vetőmago­kért járó tartozásokat. A cukorrépa vetésével egyidő­­ben nekiláttak a gazdaságban a kukorica vetéséhez is. A gabo­nafélék gyomirtózása is elkezdő­dött. Az egyes parcellákon jól átgon­dolt, célirányos munka folyik! A gazdaság egyik területhatá­rához érkeztünk. A Terbegedi út­­dűlőben, mintegy 44 hektáros tábla egyik felében Mackó János traktoros lazította a talajt, a par­cella felső részén pedig megelőző gyomirtó permetet szórt a földre a munkagép, Krekács Pál óvato­san bánt a vegyszerrel:- Veszélyes és módfelett drága is a készítmény - hát minden cseppjére vigyázni kell! Nem mindennapi látványban is volt részem. A parcella közepén, kereszt irányban, gabona zöldell.- Az egykori tulajdonos ragasz­kodott saját földjéhez - tudtam meg Július Őierny telepagronó­­mustól a gazda a másfél hektár területre árpát vetett. Ez sok gon­dot okoz nekünk. Érdekel, miként tud a régi-új tulajdonos bejutni a betakarító eszközökkel a földjére? Hidat épít az út menti árokra, vagy a gazda­ság földjein keresztül fognak a jár­művek közlekedni? S mit szólnak majd mindehhez a mezőgazdasági üzem vezetői? ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) Minden percet ki kell használni A gazdaság vezetői az ágazat­ban eluralkodott helyzet miatt szánták rá magukat a lépésre. A többéves tapasztalatuk igazol­ta: többe került a leves, mint a hús! A Szlovákia északi járásai­ból érkező betakarító munkagé­pek „utaztatása“ és a jármüveket kiszolgáló személyzet ellátása most már túlontúl sokba kerülne az üzemnek. A zab vetésterülete is több hek­tárral csökkent. Helyette nagyho­zamú tavasziárpa-fajták vetését határozták el Szlovákgyarmaton. Elsősorban a Galan, Jubilant va­lamint a Slado fajták vetését szor­galmazzák. A termést - vélekedett az ag­rármérnök a minőségtől füg­gően, vetőmagként vagy sör­alapanyagként szeretnénk értéke­síteni. Most már kizárólag rajtunk, a szakmai felkészültségünkön, rá­termettségünkön, no meg a szor­Jobbra, balra: igazodj! A főmérnök beletúrt a száraz talajba. Ujjaival kikotort néhány zsenge növényt.- Gondosan előkészített ágyba került a mag, hát egyenletesen ki is keltek a szemek - állapította meg elégedetten kártevők sem mutatkoznak, hát egyelőre nincs okom az aggodalomra. Néhány kilométerrel arrébb, Kiscsalomija közelében, a Falu­­megett-dülőben, szépen zöldellő- Drága a vegyszer - mondja Krekács Pál -, kár minden cseppjéért! keménybúza-táblát ringat az enyhe szellő. Szemle közben jutott idő a nö­vénytermesztés, az ágazat helyzetének az értékelésére, fel­­térképezésére is. íme a „gyors­­fénykép“: A magtermesztő gazdaság ta­valy 3120 hektár szántóföldön gazdálkodott. Az idén sem történt túl nagy változás, nem sokkal lett kevesebb a művelhető terület: a földtulajdonosok ez idáig mind­össze 64 hektárt igényeltek vissza maguknak. Továbbra is a gabonaféléké, mesztő szövetkezetek például már jó ideje náluk szerzik be vetőmaggabona-szükségletüket, Reklamáció alig akad... Luxus a vendégkombájn Száz hektáron árpa is a földbe került ősszel.- A gabonafélék szakaszos be­­érése folyamatos aratást biztosít - magyarázta kísérőm -, ez pedig azt jelenti, hogy önerőből, saját gépeinkkel is be tudjuk takarítani a termést, nem lesz szükségünk vendégkombájn(os)okra. Tavaly a Szlovákgyarmati Ve­tőmagtermesztő Állami Gazda­ság földjein 870 tonna gabona termett. A készletekből 200 tonna vetésre előkészített mag ma is raktáron van. A tengeri vetésterülete 100 hektárral, az előző évi mennyiség felére csökkent. Szlovákia-szerte kicsi a kereslet a vetőmagkukori­ca iránt. Helyette is csakúgy, mint a kifagyott őszi repce helyére, napraforgó kerül a talajba. Az ok kézenfekvő: az olajnövény feldol­gozását a leszenyei tisztítóállo­más maradéktalanul biztosítja. A múlt esztendőben 150 hektá­ron termett cukorrépa. A termény felvásárlási ára alacsony volt, ezért most jónéhány gazdaság elállt a növényféle termesztésétől. A szlovákgyarmati üzem szakem­berei viszont - talán éppen ezért Pénz, pénz, pénz... Kincs, ami nincs! A Terbegeci út-dűlőt magángazda földje szeli ketté Végre Nógrádba, Hontba is belopakodott a tavasz. Az Ipoly vidékén fennséges virágdíszbe öl­töztek az országutak mentén so­rakozó cseresznyefák. Jaj, szegény megcsonkított fa­torzók! Hóolvadás után az idén is újfent levelet hajtottak, szirmot bontottak... A cseresznyefa, akár a szívós, nyakas palóc földműve­lő, nem adja meg magát egyköny­­nyen! A hét derekán Szlovákgyar­maton és környékén jártam. Kel­lemes volt az idő.- Úgy látszik, végre valahára tényleg tavaszodik - nyugtázta örömmel Kövesdi Tibor, a Mag­termesztő Állami Gazdaság (egyebek mellett) főagronómusa -, tegnap, meg tegnapelőtt már nem fagyott éjszaka... A főágazatvezető határszemlé­re invitált. Vele tartottam. Először Haraszti határában, a Háromsarok-dülőnél, egy bor­sótábla mellett szálltunk ki az üze­mi kocsiból. A fiatalember megro­pogtatta csontjait, szippantott egy mélyet a virágillatú levegőből, majd a közeli, szirompalástba bur­­kolódzott fán szorgoskodó méhe­­ken állapodott meg a tekintete.- Mi sem ülünk tétlenül - bökött áliával a szorgos kis jószágok felé -, benépesül a határ, ám nekünk nem kétszer, de százszor, ezer­szer meg kell fontolnunk minden lépésünket. Munkagépeink egyet­len métert sem tehetnek meg fö­löslegesen, céltalanul. Szerda délelőtt volt, április hu­szonkettedikét jelezte a naptár. Bőrünket cirógatta a langymeleg napsugár... ezen belül pedig az őszi búzáé a főszerep. Igaz, ebben az évben már - épp a szóban forgó kultúr­növény „rovására“ - 200 hektá­ron kemény, úgynevezett durum­­búzát is vetett a gazdaság. A kalászosok zömét elsősorban vetőmagnak termeszti a mező­­gazdasági üzem. A gazdaság a termést január elsejétől már ma­ga értékesíti.- A közvetítő vállalat dolgozói legtöbbször nem is látták az árut - szögezte le Kövesdi Tibor -, mégis alaposan megsápoltak bennünket. Egy mázsa gabona árából - valamiféle közvetítési jogdíj címén - 80 koronát lecsip­pentettek maguknak. Ezt nem nézhettük tovább tétlenül! Elha­tároztuk hát, hogy a jövőben ter­ményeinkkel magunk kereske­dünk, s önmagunkat fogjuk me­nedzselni. A gazdaság joggal büszke az eredményeire. Hosszú éveken át becsületes, kemény munkával szereztek hírnevet maguknak, ügyfeleik méltán elégedettek az üzem leszenyei tisztítóállomásá­ról kikerülő kiváló minőségű ter­ményekkel. A poprádi növényter­galmunkon múlik, milyen eredmé­nyesek leszünk. Az 1200 hektár gabona java részét, 800 hektárt az őszi búza alkotja. A vetőmagok iránt - a gazdasá­gi helyzet diktálta nagyon is érthe­tő okok következtében - a mező­­gazdasági üzemek részéről ala­posan lecsökkent az igény, a ke­reslet. Szlovákgyarmaton azon­ban remélik, mindez csak átme-1 neti állapot, s hamarosan megvál­tozik a helyzet. A legtöbb szövet­kezet képtelen kiváló minőségű, ám - a termelési költségek hirte­len növekedése miatt ugrássze­rűen emelkedett - drága vetőmag megvásárlására, ezért gazdasá­gon belül igyekeznek a szaporí­tóanyagot előállítani, bebiztosíta­ni. Ez pedig bizonyos idő eltelté­vel óhatatlanul, törvényszerűen fajtaminöség-romlást fog eredmé­nyezni ...

Next

/
Thumbnails
Contents