Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
1992. április 28. 5 Szabad ÚJSÁG önállóan — másfél évtized után „Különválás? Már korábban kellett volna!“ Ők is a hosszú éveken át agyondicsőített nagygazdasági termelés áldozatai lettek. Pedig - ahogyan még mostanság is emlékeznek - milyen jól ment nekik a kényszerházasságot megelőzően! S mi lett a mamutszövetkezethez való társulás „eredménye“? Amikor beléptek, vagy négymillió koronát vittek. A válásnál pedig tizönöt millión felüli adósságot könyvelhettek el... De most már végre külön gazdálkodnak a nagykériek. Hogy hogyan, milyen feltételek közepette, milyen hangulatban, arról Labai Zoltánnal, a növénytermesztési ágazat vezetőjével beszélgettem. Öröm - házasságbontáskor A Nagykéri Mezőgazdasági Szövetkezet tavaly január elsejétől járja újfent az önálló gazdálkodás útját. Ezerkilencszázhetvenötben kényszerítették a gazdaságot arra, hogy társuljon a komjáti szövetkezettel. Persze, egyáltalán nem szívesen mentek (ők sem), mivel addig nem voltak különösebb problémáik, ^a terveket általában - és nem csupán papíron - teljesítették, az Érsekújvári járás nyereséges mezőgazdasági üzemei közé tartoztak. Csakhogy ama bizonyos ukáznak ők sem tudtak ellenállni. Úgy szólt, hogy Komját lesz a nagygazdaság központja, aköré kell összpontosítani a környékbeli- eladdig különállóan termelő- szövetkezetek tevékenykedését. Szó, ami szó, az ilynemű elképzelések valóban beváltak: a (valamikori) Komjáti Egységes Földműves-szövetkezetnek lett vagy 5700 hektár mezőgazdasági földterülete - öt község határát magába tömörítve ezáltal. S ezek közé tartozott Nagykér is.-A tavalyi „házasságbontáskor“ 1740 hektárnyi földterülettel tértünk vissza - idézi a közelmúltat a növénytermesztési főágazatvezető. - Persze, óriási ballépés volt, amikor egybementünk. De hát - sajnos - egyebet nem tehettünk. Hatalmas volt a központi nyomás. Azt azonban senki sem gondolta át alaposabban, hogy egy-egy ilyen mamutkombinát működéséhez ebben az országban végképp nincsenek megteremtve a feltételek. Egyszerűen nem volt megfelelő gazdasági alap, amelyre építeni lehetett volna. És ilyen körülmények közt kényszerítettek bennünket arra, hogy kezdjünk el közösen- mondhatni összetömörítve- termelni. Kész abszurdum! Bárcsak korábban jött volna a különválás ... Amely különválás Nagykéren egyebeken kívül azt is jelentette, hogy a növénytermesztési részleg tavaly eredményes évet zárt. És az idén is rendesen vetettek-vetnek... Sok szövetkezet esetében már ez is nagy szó mostanság...- A hagyományokhoz hűen tovább termesztünk bizonyos növénykultúrákat - így a főagronómus -, de természetesen állandóan fontolgatjuk, mit s hogyan lehetne jobban, és főképpen: kifizetődőbben. Búzánk ötszáztíz hektáron van, árpánk kétszáztízen, kukoricánk pedig háromszázötvenen. Egyébiránt a búza kilencven százalékát sütőipari hasznosításra szánjuk, az árpát pedig sörárpának termesztjük. Cukorrépát most száz hektáron termesztünk, de a közeljövő tervei között szerepel a termőterület bővítése - legalább 150 hektárra. S azt is több alkalommal felvetettük már, hogy ha a napraforgó (tavaly egyébként 110 hektárnyi) nem válik be, a jövőben minden bizonnyal borsóval helyettesítjük. Szövetkezetünk vonatkozásában egy kissé részletesebb elemzést érdemel a speciális növénytermesztés. Mégpedig kétféle viszonyításban. Egyrészt: itt van a dohány. Tavaly 36 hektáron termesztettük, és eredményes évet zártunk. Az egy hektárral kisebb szőlőültetvényünkre azonban ezúttal is alaposan ráfizettünk. Éppen ezért legközelebbi terveink között szerepel az ültetvény fokozatos likvidálása. Úgy fontolgatunk, hogy egy korszerű gyümölcsösre, mégpedig barack- és szilvatermesztésre szakosodunk az idén. Jövőre pedig- ugyanekkora területen - alma- és cseresznyefákat szeretnénk ültetni. Remélhetőleg mindezt sokkal eredményesebben termesztjük, mint a szőlőt. Hiszen az csupán a tavalyi évben mintegy egymillió korona mínuszt jelentett szövetkezetünknek. ösztönözni az embereket! Egyáltalán nem újdonság: a tavalyi különvált és azóta önállóan gazdálkodó Nagykéri Mezőgazdasági Szövetkezetben is az állattenyésztési részleg okozza a több fejtörést. Mínuszosok voltak az elmúlt évben, a különválás első évében is - minden bizonnyal nem lesznek képesek hathatós változtatásokra ebben az esztendőben sem. Különben a sertéstenyésztésre szakosodnak, átlagosan mintegy kétezer darabot tartanak. Labai Zoltán ezerkilencszázhatvanegy óta szövetkezeti tag, s a társulás évében lett növénytermesztési főágazatvezető. Szóval azért már némileg belelát a dolgokba...- A transzformációs folyamat keretén belül mindenképpen meg kell tudni találni a módot a fokozott egyéni érdekeltségre. Az embereket ösztönözni kell, hogy amit a szövetkezetben csinálnak, úgy tegyék, mintha saját maguknak csinálnák. No és természetszerűleg óriási fontosságú a magángazdálkodás hálózatának a kiépítése. Pontosabban úgy is fogalmazhatnék, hogy szükséges az arányok a mértékek egybehangolása. Mert tény, hogy a jövőben azért továbbra is kellenek majd a szövetkezetek. Igaz, más formában, mint ez ideig - az utóbbi négy évtized alatt - működtek. De ugyanúgy, szükség van a magángazdálkodókra. Ez egy pillanat erejéig sem lehet vitás! Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy bárcsak mind többen kopogtatnának nálunk - és kérnék vissza földjeiket! Ez ideig vagy hatvan hektárnyit igényeltek, általában fél-egy hektárig, a legnagyobb terület öt hektár. Ha igényt tartanak rá, bármikor segítünk az egyéni gazdálkodóknak. Spórolnunk kell, ahogyan - és ahol - csak tudunk. Mert az eladási árak stagnálnak, a bemeneti tényezők viszont nap mint nap drágábbak. Ezen helyzetből kifolyólag mi pl. korlátozzuk a műtrágyázást, elsősorban is a káliumot és a foszfátot szórjuk gyérebben, mint eddig. Persze, egyéb téren is arra törekszünk, hogy kevésbé apasszuk a közös kasszáját. Több a saját termesztésű vetőmagunk, kénytelenek vagyunk nélkülözni a nyugdíjasokat - és mindenekelőtt a saját munkaerőre támaszkodunk. Mert tessék csak alaposabban belegondolni: hektáronként 2400 korona adót fizetünk, a haszonbér nyolcszáz korona - s közben egy tonna élelmiszer-ipari hasznosítású búzáért háromezer koronát kapunk... SUSLABÉLA Háromoldalú egyezmény a bérszabályozásról A múlt hét közepén a szövetségi kormány érvénytelenítette az 1992- es év első felére vonatkozó bérregulációról szóló rendeletét, de az ez évre szóló bérszabályozás elvét továbbra is érvényben hagyta. Ezt a minap Pavel Hoffmann, a szövetségi kormány alelnöke, a Csehszlovák Gazdasági és Szociális Érdekegyeztető Tanács elnöke jelentette be egy sajtótájékoztatón. Elmondta, hogy a kormány ezzel a lépésével a szociális partnerek két alapvető kifogására reagált, akik rámutattak a vállalatokra nehezedő bizonyos regulációs hatásokra, és a bérek általános liberalizációját kérték. A kormány arra az elhatározásra jutott, hogy ebben az időszakban elsősorban az állami vállalatokban fontos a bérszabályozás, mert - a privatizációt megelőző időszakban - ezek esetében fennáll az a veszély, hogy a bérfejlódés eltorzul. A bérszabályozás a jövőben azonban nem vonatkozna a magán- és szövetkezeti, sem a 30 százalékos külföldi tökével működő vállalatokra, vagyis nem érintene mintegy 1 millió 200 ezer dolgozót. Pavel Hoffmann továbbá elmondta, hogy a bérreguláció esetében a kormány úgy véli: a haszon költségekhez viszonyított arányából kell kiindulni. A javaslat szerint a bérek növelését differenciáltan, három csoportba osztva kellene megvalósítani. Az első csoportba tartoznának a haszon nélkül, másodikba a 12 százalékos, harmadikba pedig az ettől nagyobb haszonkulccsal működő vállalatok. Ha a szociális partnerek nem is értenek egyet a bérszabályozással, mint nem rendszerezett intézkedéssel, megegyeztünk, hogy a további tárgyalások kiindulópontjául a kormányjavaslat fog szolgálni, s hogy bizonyos kérdésekről a köztársasági háromoldalú tárgyalásokon kell dönteni. Az egész rendszert úgy készítjük elő, hogy június elsejétől működhessen - mondotta végezetül a szövetségi kormány alelnöke. Szlovákia pénzintézeteinek infrastruktúrája Szlovákiában tavaly április 17-én olyan részvénytársaságok kezdték meg működésüket vagy kaptak licencet a Csehszlovák Állami Banktól, mint például a Tatra Bank, a Szlovák Mezőgazdasági Bank, a Postabank, a Népbank, az Ipari Bank, a Szlovák Hitelbank stb., és további ilyen pénzintézetek megalapítása esedékes. A Szlovák Köztársaság pénzintézeteinek infrastruktúrájára vonatkozó kormányprogram célja ugyanis a bankhálózat további kiszélesítése és munkájának minőségi javítása. Ennek megvalósításához keresnek egy elismert külföldi céget, amely majd részt vész a program optimalizálásában és konkretizálásában. Mindenekelőtt potenciális külföldi partnereket kell keresni, amelyek segítenek bankjaik tökeerösítésében és a többi pénzintézet infrastruktúrájának kialakításában. A terv megvalósításának költségeit a nyugati országok kormányai fogják fedezni a PHARE nem beruházásos segítségnyújtási program keretében vagy a Nemzetközi Valutaalapból. Több hazai bank esetében meghatározó fordulat a részvénytársasággá való átalakulás. A másodlagos nyersanyag nem hulladék! Az összes hulladéknak csupán alig egytizedét szükséges feltétlenül elégetni, a többit környezetvédelmi okokból fel kellene használni különböző nyersanyagok pótlására. A papírból például préselt brikettet, tehát fűtőanyagot, különböző műanyagokat, újabb csomagolóanyagokat lehet gyártani, miáltal csökken a hagyományos vegyipari technológiák alkalmazása esetén levegőbe kerülő szennyezőanyagok mennyisége. Minderről a napokban tájékoztatta az újságírókat a privigyei Haulik Peter Company cég tulajdonosa. Ugyanis Privigyének volt meg leginkább minden feltétele arra, hogy mintaszerű, tiszta várossá legyen, amely nem ismeri majd a másodlagos nyersanyagokkal kapcsolatos problémákat. Az erre a célra megfelelő telket azonban 1966 óta hiába próbálja megszerezni P. Haulik, s így a város hulladékát egy elhagyott bányagödörbe gyűjtik. Ezáltal milliárdok mennek veszendőbe - állítja -, mert olyan anyagokat is elföldelnek, amelyek újra hasznosíthatók lennének. Szerinte a kérdés megoldását nem az óriási szemétégetők építése jelenti, mert azok csak a hulladék hasznosítását szolgáló berendezések egész sora után következhetnek. A legfontosabb az lenne, hogy a hulladékot kezdje végre osztályozva összegyűjteni mind a lakosság, mint az ipar. Ennek megszervezését és felügyeletét valamilyen szervezetre kellene bízni - természetesen kellő anyagi ellenszolgáltatásért, mert a jó minőségű másodlagos nyersanyagok nem akármilyen értéket képviselnek. Ezt csak saját kárunkon fogjuk, de rövidesen tapasztalni. Az elfecsérelt értékekért aggódó vállalkozónak bizony általában minden állítása igaz. Sajnos, ha változtatni akar a hulladékkal szemben tanúsított nemtörődöm hozzáállásunkon, akkor nagyon nehéz dolga lesz, mert nem kisebb akadályt kell leküzdenie, mint az emberi közönyt, a nemtörődömséget, s bizonyára a bürokráciát. Terítéken az atomvédelem Mindenekelőtt a radioaktív sugárzás mérésére szolgáló monitorrendszer kiépítéséről tárgyalt a múlt hét végén a szövetségi kormány atomvédelmi koordinációs bizottsága Prágában. A szakemberek megállapították, hogy a csehszlovák monitorrendszer a közelmúltban Pétervár mellett történt atomerőmű-szerencsétlenséget is idejében jelezte. A bizottság tárgyalt továbbá a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű esetleges katasztrófája esetén a lakosság védelmével megbízott szervek, szervezetek jövendőbeli közös gyakorlatáról is. A bizottságnak, amelyet Josef Vavrousek miniszter, a Szövetségi Környezetvédelmi Bizottság elnöke vezet, feladata valamennyi atomvédelmi szerv és szervezet munkájának koordinálása az atomszerencsétlenség megelőzése, esetleg következményeinek minimalizálása. (A ŐSTK nyomán)
