Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
8 1992. április 18. Szabad ÚJSÁG Látogatóban az almágyi és a feledi alapiskolában Uj barátokat keresve JÍUuzUu, W/iii (LrUrM/) (a/JÍo-j /ruxZűT/C L. Ipa' t ou TYUszszjtáis ÁI $■ <no/ - ősi; ff’WzJ-it /Ljr ~ y cil/ /yJU JfaJjL, in* irtJSiA&J' Qj TTU^L Xa/va/t^c^yu ? '{/Áyy/ cr&tnAvCoCC SUr£&i^ru a/Z/ aÍaa^ÍaiÁxsK/ ^ Otv /ync^O /vthcb (Jb&'yi/ OUJÚydMU-er^ cLcréyrí otwMslúvtri, a/Zs tW) 'IL, 'jrícr^V/ Jboryy /urQ/^n sU&rU. . Áfa, JLojy/ H a/rruLc^zy qj oj /mtwitJ/simcMco oJL ' ~''/(m, cU, /yuiyyjTv <LcrLty* !-p+oa/z* srrCfar ■ 2Vyjv^As c/laÍ CL/ _ J&n/ A/xtAXAi^Áy C YUr/mey -^sU^yUrz/CcJi/ fa ^í^A/uurnAAjuC, S^jáCvní., SMIjj/ AÁ«vurtS^-uA\h) M^juA/, x/3 0/í ÖŐŐVA^p/ydrtí- AmAzLu/tJUj -AfV/ Á/> erÜZt^jU, • GtxMXlS^rrvü/rVer I Ji(^i/ásryuL, o-/z/dsrnC/rvuJA Azayjtsrv -*A Qy yuí/^z^lz-iAc/A^L\14.UCu^ixy Ou .sv\ZSTuA/ntL AA JtroUcxLÁsnAüh sLu/t/Asrritsé ■&/> AjstA,A> MuASkAo^C AZAAAtM/Z'Ai. ■ %k/VÍnÁtMjJU Ou/Jt^ IS) Kié a gyerek? A piacgazdálkodásba beilleszkedni próbálkozó magánvállalkozó szülőké, a nyugdíjkiegészítésképpen egy kis „mellékest" vállaló nagyszülőé, vagy az iskoláé, amely... amely megpróbálja a folyosón található faliújságokról - csakúgy, mint önmagáról - legombostűzni a vörös nyakkendös, mára torokfojtogatóvá vált ideológiát, s bizonygatni: „felnőttünk önmagunkhoz“. Ezekben az iskolákban a példásan működő pionirszervezetek és őrsök történelme romokban hever, s a néhány töretlenül fejlődő szakkör működését kivéve a gyerek mást nem várhat. Kihez forduljon hát?- Hozzám - néz fel az óriási levélhalomból Cserkészmanó, majd bővebb magyarázatot is ad -, engem ugyanis éppen a gyerekek keltettek életre. Barátra volt szükségük, akivel elbeszélgethetnek, akitől jó levelet kapni. De ha meghívnak egy szülinapi bulira vagy hétvégi kirándulásra, én mindenütt jelen vagyok. Nem folytathattuk tovább a beszélgetést, mert a manó tüstént hozzálátott a levelek megválaszolásához. Meghívást kaptunk viszont egy barátkereső útra, amelyen Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Zalaba Zsuzsa, a Cserkész újság szerkesztője és dr. Balázs Ferenc, a Campana Aurea Alapítvány kuratóriumának elnöke is velünk tartott. „A cserkész testben és lélekben tiszta“ Első megállónk az almágyi alapiskola. A 286 tanulót számláló nyolcéves alapiskola felső tagozata a környéken található kisiskolák gyermekeit gyűjti egybe felső tagozatos párhuzamos osztályaiban. Miien István Béla, az alapiskola igazgatója is részt vesz a gyerekek és a Cserkészmanó találkozóján. Arca nem sokat árul el, bár a gyerekek lelkesedése láttán végül ö is elmosolyodik. Hodossy Gyula arról beszélget a nebulókkal, hogy nem elég, ha ók cserkészekké szeretnének válni, hiszen a cserkészet felülről irányított közösség, mert az őrsöket középiskoláskorú diákok, a csapatokat pedig felnőtt csapatparancsnokok vezetik. Az ó viselkedésük példamutató kell hogy legyen a kisebbek szemében. Elsősorban ezért az ö meggyőződésükre, rábeszélésükre van szükség.- Ez itt a legnagyobb baj! A falu ugyanis magából termeli ki a közönyt. Almágyon a lakók nagy része mezőgazdasággal foglalkozik, de most egyre többen válnak magánvállalkozóvá. Nem sok idő jut így a családra, a gyerekekre. Hol találunk majd olyan felnőttet, aki feláldozná szabadidejét, hogy a gyerekekkel foglalkozzon? - tudjuk, meg az iskolaigazgató borújának okát, majd azt is elárulja, hogy a végzős tanulók elkerülnek a faluból, s többségük csupán a hét végét tölti itthon. Megszűnik eddigi kapcsolata a faluval... Nehéz lesz őket erre rábeszélni. Az almágyi gyerekek lelkesedése mindvégig óriási, s amikor Zsuzsa szétosztja közöttük a Cserkész legkisebb számát, még a vendégekről is megfeledkeznek. - írni fogunk neked, Cserkészmanó, mi is a barátaid leszünk! - búcsúznak a látogatás végén. Gondolni kell a beteg gyerekekre is-A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség célja nem az, hogy elfoglalja, szórakoztassa a gyerekeket, az egész társadalom gondolkodását próbáljuk meg a velük való foglalkozás során megváltoztatni. Szeretnénk, ha egyéniségüknek, viselkedésüknek köszönhetően meg tudnák őrizni a szép és a jó értékét. S legyen az a gyerek református, katolikus vagy zsidó, ha el tudja fogadni a szabályzatunkat, s a szerint is él, akkor a cserkészek nagy családjába tartozik ö is, mint a többiek - jutnak az eszünkbe Hodossy Gyula szavai, amelyekkel az almágyi gyerekekhez szólt. Cserkészmanóval pedig Rimaszombat felé robogva arról beszélgetünk, hogy ő nemcsak a vidám és fürge gyerekekkel szeret hancúrozni (hiszen ö nem is mindig vidám manó). Sokszor elszomorodik, amikor az eszébe jut, hogy nagyon sok a beteg gyerek, s rajtuk szintén segíteni szeretne. E célból jött létre a Campana Aurea Alapítvány. Az alapítvány kuratóriumának elnökétől, dr. Balázs Ferenctöl megtudjuk, hogy Olga Havlovát kérték fel a védnökségre. Az alapítvány küldetése a közvetítő szerepe: nagyon fontos, hogy a segítséget nyújtó kéz találkozzon a rászorulóéval.- Viszont Teleki Pál is azt állította, „csak gazdag társadalom tud erős szociális munkát végezni" - amivel mélységesen egyetértek. Ha az emberek nem ismerik fel jó szándékunkat, s nem támogatnak bennünket, akkor a Cserkészmanó sem tud mosolyt varázsolni a beteg gyerekek arcára - teszi hozzá Ferenc. Az alapítvány első ajándéka a rimaszombati kórház gyerekosztályára vándorolt. A német levegőszúró berendezést dr. Vladimír Sőrék főorvos vette át. A kórház az értékes berendezést pályázat útján nyerte el. Ezen a környéken ugyanis nem a levegő szennyezettsége okozza az asztmás és allergiás megbetegedéseket, hanem a körzet előnytelen természeti fekvése. A völgykatlanba ugyanis beszorul a pára, a köd, s rátelepszik a tüdőre is. Amint azt dr. Anna Puhlovától megtudtuk, a rimaszombati kórház kardiológiai rendelője remélhetőleg a közeljövőben új helyre költözik. Jobb és egészségesebb körülmények között talán a jelenleginél is többet tudnak majd segíteni a tavasz és ősz folyamán ugyancsak megszaporodó asztmatikus rohamoktól szenvedő kis betegeken. Úton a feledi iskolába... ... Cserkészmanóval a január 11 -én Somorján megrendezett cserkészbuliról beszélgetünk. - Biztosan mindenkibe beleköltöztem egy kicsit azon a nagy napon. Csábiban néztem meg a sok szép műsort, Dani szemével a sok autót csodáltam meg, Katival, Zolival, Andóval jókat vetélkedtem és kacagtam, a többiekkel meg tapsoltam, tortát majszoltam, táncoltam és mókáztam. A hiányzó pajtásaim is eszembe jutottak, olyankor pedig őszintén elszomorodtam. Úgy van az, hogy ha a manónak 1000 barátja van, akkor hiába jön el az a 999, ha az az 1 hiányzik onnan... - szontyolodik el Cserkészmanó, persze csak mig meg nem érkezünk a feledi gyerekek közé.- Nem válhat minden gyerekből cserkész, csak abból, aki hirdeti a jót, s nem fél azt hirdetni, tehát példamutatóan cselekszik. Mert a rossz is lehet példamutatás. Sokat olvashatunk a rosszról. A rosszat látjuk, látványosan ott van közöttünk, amikor szidjuk, káromoljuk, néha verjük is egymást. Mindnyájan vagyunk rosszak is, de kellenek olyan közösségek, amelyek éppen azt vállalják fel, hogy ők a jót hirdetik. A támadások, gúnyolódások ellenére, függetlenül attól, hogy a barátunk, vagy akár a szüléink hogyan viselkednek, nekünk minden napunk szép lesz, ha valamilyen jótettet viszünk véghez, amellyel másoknak is örömet szerezhetünk. A mi munkánk- U WX6 <wi -így játék lesz és öröm - ül le mosolyogva a gyerekek közé Gyula. Érdeklődő szemek tapadnak rá minden oldalról, amikor arról mesél, hogy a gyerekek a természeten keresztül próbálják megismerni az őket körülvevő világot, s mindazt, amit évközben az őrsi órákon tanultak, azt a nyári táborozáskor felhasználják. A cserkésztábor abban különbözik a pionírtáboroktól, hogy maguknak alakítják ki a természetben azokat a feltételeket, amelyek között élni tudnak, felépítik a konyhát, a sátraikat, az otthonukat - azután belakják. Ott laknak kint a bogarakkal, madarakkal, növényekkel. Mindehhez viszont tudniuk kell azt is, milyen növények használhatók fűszereknek, vagy melyek az ehető gyümölcsök, és hogy hogyan kell tábortüzet készíteni. Amikor vége a táborozásnak, a cserkészek a természetet eredeti szépségében hagyják el, hogy másnak is örömet és megnyugvást szerezhessen. A gyerekek Gyulától azt is megtudhatják, hogy a cserkészet egy óriási család, s a Szlovákiában élő magyar cserkészek is a világban működő nagy közösség részévé szeretnének válni. -mímn wKoetj-így majd a világ bármelyik részén otthon tudnak lenni, utazhatnak, mert a cserkész a világ minden kis cserkészét a testvérének tekinti. (A manó érzi, itt is új barátokra talált.) „Manóinterjú“ • Cserkészmanó, azt már megtudtuk, hogy a gyerekek, na és Kis Péter rajzceruzája keltették életre „manósságodat“, de mesélhetnél egy kicsit többet arról a lapról, amelyet a cserkész gyerekek és felnőttek egyaránt olvasnak.- Visszavezetlek benneteket az 1950-es évekbe, mert akkoriban Losoncon az országos terjesztésű „A mi lapunk“ cserkészlap és a komáromi Tábortűz működött. Tekintettel arra, hogy az utóbbit nagyon sokan szerették és olvasták, a háború után a kommunista rendszer első nagyjai saját céljaiknak megfelelően átalakították, s továbbra is eljuttatták a gyerekekhez az iskolákba. Én a Cserkész újságban lakom Dunaszerdahelyen, és nagyon sok barátom van az egész országban. Akik olvassák a lapot, megismerkedtek már Szimattal, aki járja a természetet és mindig nagyon fontos dolgokról számol be a gyerekeknek. Ezen kívül kis olvasóink tanulhatnak egy kis népművelést, művészetet, rejtvényeket fejthetnek. • Említetted, hogy leveleket kapsz. Miről írnak neked a gyerekek a leggyakrabban?- Sok gyereknek nincsen igazi barátja és velem osztják meg otthoni gondjaikat, nemegyszer tanácsot kérnek tőlem. De vannak, akik az újságról írnak, vagy meghívnak magukhoz. Én mesékkel, versekkel válaszolok, s a szép rajzokat kis virággal, falevéllel hálálom meg. • Kik azok a barátok, akikről a gyerekeknek is mesélni szoktál?- Hát természetesen Micimackó és a Kis Herceg. Azért lettek a barátaim, mert nekem is van egy saját kis bolygóm. Ide kirándulunk a gyerekekkel. • Jó, akkor áruld el még azt, mit üzennél búcsúzóul minden kis és nagy barátodnak?- Talán Roger testvér szavai fejezhetnék ki a legkifejezőbben azt, amit most mondanom kellene: „A gyerekkor képei adják a keretét későbbi sorsunknak - az újabb és újabb események ebbe szövődnek bele - a boldog gyermekkor az egész életet boldoggá teszi. Csak belső törékenységünkre építhetünk. Ugyanis mindannyian cserépedények vagyunk, melyekbe Isten evangéliumi kincset rejtett.“ SZÁZ ILDIKÓ Megélhetéshez kevés Tavaszváró kosárfonó Ha valaki a maszek szót meghallja, asszociációi közé odakeveredik azonnal a „milliomos“, „visszaélő“, „korrumpáló“, „harácsoló“. Különösen a nagyvárosi maszekokhoz fűznek gyakran ilyen jelzőket. Mi tagadás, sokszor, kirívó esetekben indokoltan. Közben azonban megfeledkezünk arról, hány kis mester akad ebben az országban, aki két kezével, esetleg szakmája utolsó mohikánjaként, testét-lelkét beleadja az ósi mesterség továbbéltetésébe. Április közepén áprilisi az időjárás az észak-gömöri Krasznahorkaváralján. Éjszaka még fagyok hőköltetik a naptár szerint már beköszöntő tavaszt. Napközben pedig hózáporok sepernek át a vidéken, hogy órákra újra fehér mezbe öltöztessék a télúnta természetet. A hírneves település peremén álló szerény porta udvarán egy fázósan didergő cigány fiatalember tavaszt váró tekintettel kémleli az eget. Indulna már az erdőre, a kosárfonáshoz fáért, de az időjárás nem kedvez a szándék kivitelezésének. Napok, hetek óta esik az eső, hull a hó, és a kitartó hideg késlelteti a tavaszi zsongást, pedig a „rügyfakadó“ fiatal tölgyfa a legjobb alapanyaga az általa készített kosárféleségeknek. Mondom, az udvaron álldogál a 23 éves munkanélküli Darvas István, dologra készen, hiszen oly nagy szüksége volna a tisztességes munkával megszerezhető jövedelemre. Odabenn három, kiskorú éhes gyerek (a legfiatalabb hathónapos) várja a számukra megelégedést jelentő elemózsiát. A felesége 8 esztendeje rokkant, de nem kap szociális segélyt, így egyedül a családfőnek juttatott „könyöradományból“ tengődnek ...- Korábban szobafestőként kerestem a kenyeremet. A kosárfonást pedig az apámtól tanultam el. Azt úgy kell csinálni, hogy a vállamon behordott fiatal növésű tölgyfákat másfélméteres darabokra vágom, beáztatom a vízbe, majd felrakom a szabadkéménybe „párolódni“. Utána négy felé hasítom, és vékony lemezeket hántok belőle. Ebből az alapanyagból naponta akár tíz - szecskás, zöldséges, fás vagy grulyás - kosarat is megkötök. Mihelyt elkészülök a munkával, a kosarakat egy botra fűzve a hátamra veszem, és a közeli településeken kínálom megvételre. Darabját, a méretétől függően 50 és 100 korona közötti áron vesztegetem. Az emberek bizalommal vásárolnak tőlem, mert jó munkát adok ki a kezemből. Szívesen végzem ezt az ősi mesterséget, annál is inkább, mert a gyermekeim szájába kenyeret és tejet kell adnom... Csak jönne már a várva várt tavasz, hogy a lurkókkal együtt beleszédülnénk a búfelejtö lombsusogásba... (korcsmáros) (A szerző felvétele)
