Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

6 Szabad ÚJSÁG 1992. április 18. Megtörtént a csoda Jegyzetek a vers- és prózamondók országos versenyéről Vagyunk néhányan, akik a vers, a szép szó bűvöletétől nem akarunk elsza­kadni, akik el tudunk ámulni a költő bűvészmutatványán, mikor a „gondola­ton túlit” gondolatba sűríti, s egy kép­sorral kiragad a „van”-ból a „lehetsé­gesébe. S külön öröm, hogy még min­dig vannak — a legkisebbektől a felnőt­tekig —, akik vállalkoznak arra, hogy irodalmi felfedezéseiket szép előadássá csiszolva megosszák másokkal. Termé­szetesen ehhez fórum kell, ahol ezt meg­tehetik, s egy ilyen rendezvény megszer­vezéséhez nem kevés ember áldozatos munkájára van szükség. De hál’ isten­nek, vannak ilyenek! Egy új kezdeményezés részesei vol­tunk mindannyian, akik 1992. április 9—12-e között részt vettünk a Vers- és Prózamondók Országos Versenyén Ri­maszombatban. Az elmúlt évtizedekben a körzeti, járási és kerületi szavalóverse­nyek legjobbjai közül a gyermekek a Duna Menti Tavaszon, a felnőttek a Jó­kai Napokon mérték össze tudásukat. Az évek során azonban mindkét feszti­vál olyan műfajgazdag rendezvénnyé te­rebélyesedett, hogy a találkozó időtarta­mából mindössze egy-egy nap juthatott a vers- és prózamondóknak, s a gyere­kek nem láthatták: mit tudnak a felnőt­tek; a felnőtteknek viszont le kellett mondaniuk arról, hogy lássák: miként nevelődik az utánpótlás, milyen tehetsé­geket rejteget a jövő. Ezt a gondot — amit nem lehetett volna megszüntetni, ha Dunaszerdahelyen és Komáromban van a verseny—a „gömöri fővárosban”, Rimaszombatban rendezett gyermekek és felnőttek közös versenyén sikerült megoldani. Külön köszönet illeti a Cse­­madok Országos Választmányát, a Nemzeti Népművelési Központot, a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Szín­játszók Egyesületét, a Rimaszombati Városi Hivatalt, a regionális és városi művelődési központot, a Csemadok Területi Választmányát és a többi ma­gánszemélyt, szponzort azért, hogy vál­lalták a támogató szerepét, s így életre lehetett hívni ezt a rendezvényt. Hogy a megvalósításhoz szükséges pénzt meg­szerezni, a kellő időben a kellő helyen lenni, az események gördülékenységét biztosítani mennyi időbe és energiába kerül, arról dr. Kamenár Éva, a CSE­­MASZE választott titkára tudna csak vallani, aki higanyemberként irányítot­ta, szervezte az egész rendezvényt. Ne­ki köszönhető, hogy négy napon ke­resztül a versenyző vers- és prózamon­dóké, illetve a keretműsorokat adó el­őadóművészeké lehetett a rimaszom­bati színpad. S ami a legkellemesebb meglepetés: a régió lakossága is kegye­ibe fogadta a szép szó ünnepét, s végig telt ház előtt léphettek pódiumra a szereplők. Fellépésre várva (Szabó Miklós felvételei) A vers- és prózamondók országos versenyének helyezettjei VERS I. kategória 1. Novák Zsuzsanna (Komárom) 2. Perleczky Annamária (Dunaszerdahely) 2. Rónaszéki Anikó (Szomotor) 3. Iléder Zoltán (Komárom) II. kategória 1. Gerencsér! István (Komárom) 2. Schmiedt Viktória (Kassa) 3. Kerekes Éva (Fülek) III. kategória 1. Periel Igor (Érsekújvár) 2. Rózsár László (Pozsony) 3. Óváry Ildikó (Somorja) 3. Varga Lívia (Léva) IV. kategória 1. Karaffa Anikó (Kassa) 2. Dubovszky László (Tornaija) 3. Perhács Andrea (Pozsony) V. kategória 1. Csicsákné Palcsó Erzsébet (Rozsnyó) 1. ilauiitusz Anikó (Komárom) 2. Varga Mária (Komárom) PRÓZA I. kategória 1. Baka Tímea (Dunaszerdahely) 2. Pálinkás Miriam (Dunaszerdahely) 3. Janusek Ágnes (Fülek) II. kategória 1. Kiss Krisztián (Várgede) 2. Jankó Viktória (Kassa) 3. Bakos Melinda (Komárom) III. kategória 1. Köteles Katalin (Ipolyság) 2. Horváth Andrea (Nemesócsa) 3. Bauer Helga (Somolja) IV. kategória 1. Szentgáli Anikó (Párkány) 2. Czqjlik József (Kassa) 3. Ádám Andrea (Kassa) V. kategória 1. Siposné A. Anikó (Dióspatony) GYEREKZSŰRI DIJA: Varga Lívia Horváth Andrea KÖZÖNSÉGDÍJ: Dubovszky László Közlemények A Szlovák Vonósnégyes „Klasszikus szórakoztató zene” címmel 1992. április 21-én kedden 18.00 órakor hangversenyt ad a Csemadok Május 1. téri nagytermében. Vendégük Csetényi Gyula fuvolaművész Budapestről és Ivan Gajan zongoraművész. Műsoron Strauss-, Lehár-, Kálmán- és Mozart-művek szerepelnek. Mindenkit szeretettel vár a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya. *** A Csemadok Lévai Alapszervezete a hagyományos koszorúzási ünnepsé­get a nagysallói csata lévai emlékművénél a húsvéti ünnepek miatt 1992. április 24-én 17 órai kezdettel tartja a lévai temetőben. Este 19.30 órai kezdettel a Barátság Művelődési Házban nagyszabású emlékműsor kereté­ben fellép Budai Ilona, Havas Judit és Birinyi József. Mindenkit szeretettel vár a Csemadok Lévai Alapszervezete! A vers- és prózamondás öt-öt kate­góriájában 84-en jutottak el az országos versenyig, s új kezdeményezésként meg­próbálkoztak a rendezők egy VI., a saját szerzemények kategóriájának beindítá­sával is. A versmondók — a korábbi évektől eltérően — a szabadon válasz­tott vers mellett egy kötelező verset is meg kellett tanuljanak, ami ezúttal Ne­mes Nagy Ágnes valamelyik költeménye volt. Rendkívül szerencsésnek tartom ezt az ötletet, hiszen jó, ha egy előadó több művet is tart a tarsolyában — a magyarországi rangos versenyeken ez 5—6 vers — ráadásul az adott költő életművének megismeréséhez is köze­lebb kerülnek. Azonban még inkább örültem volna, ha Nemes Nagy Ágnes költészetének nemcsak a legismertebb darabjai köszöntek volna vissza unos­­untalan, hanem ha kicsit mélyebbre nyúlnak a válogatók és újszerűségre tö­rekedtek volna. A szabadon választott versek színesebb palettát mutattak, hi­szen klasszikusok, továbbá csehszlová­kiai magyar költők és a XX. századi magyar líra terméséből egyaránt válo­gattak a versenyzők. A prózamondók már kevésbé szerencsés kézzel nyúltak szöveg után (főleg az I—III. kategóriá­ban), s bizony néhány silányabb mű is a választottak közé került. Mintegy 160 produkciót hallgatott végig a 14 tagú zsűri — Bárdos Agnes, Bedő Csaba, Csanaky Eleonóra, Cselé­­nyi László, Debreczeni Tibor, Forgács Miklós, Gálán Géza, Gecse Jolán, Ko­vács Magda, Kövesdi Károly, Kulcsár Ferenc, Pásztó András, Varga Tibor, Zaiabai Zsigmond —,akik az elődöntők zártközű megbeszélései után a döntőben nyilvános pontozással minősítették a tel­jesítményeket. S még így sem születhetett mindenki megelégedettségét kiváltó eredmény, hiszen a vers- és prózamondás nem matematikai verseny, ahol a 2x2=4, mindenki szubjektív kritériumok alapján dönti el: miért éppen az adott mű és előadásmód hatott rá a leginkább. Újsze­rű kezdeményezés volt, hogy az I—III. kategóriát a Rimaszombati járás iskolái­ból válogatott 8 tagú gyermekzsűri is mi­nősítette, a középiskolások és felnőttek teljesítményét pedig a közönség díjazta a közönségdíj megszavazásával. Voltak pillanatok, amikor valóban vágni lehetett a csendet, annyira lekö­tötte egy-egy előadó a közönséget. A gyerekek közül például kiforrott előa­dóművészi teljesítményt nyújtott Periel Igor Pilinszky János A madár és a leány című versével, s ugyanígy feszültségte­remtő előadásban, pontos értelmezés­ben hallhattuk Rózsár Lászlótól József Attila A Dunánál című versét. Megdöb­bentően átélt, szép teljesítményt nyúj­tott Varga Lívia Kányády Sándor Panto­mimiával. A IV. kategóriából versvá­lasztásával és előadásmódjával egyaránt KarafTa Anikó emelkedett ki. Tőle Rá­kos Sándor Leszbia című versét hallhat­tuk. Az V. kategóriában két első helye­zett lett. Ilauiitusz Anikó Sziláéi Do­mokos Boszorkányok című versét mond­ta szuggesztíven, valóban művészi szin­ten, míg Csicsákné Palcsó Erzsébettől Karinthy Frigyes „így Irtok «'"-jéből intel­lektuális, kitűnő stílusban megoldott Babits Bihály-paródiát hallhattunk. Szívem szerint a többi versenyző elő­adásáról is véleményt mondanék, de ilyen rövid írás keretében ez lehetetlen. AIV.—V. kategória legjobb tíz verseny­zőjének teljesítményéről 1992 nyarán egyébként Magyarországon is véle­ményt mondanak, ők ugyanis eljutottak a Nemzetközi Bihari Vers- és Próza­mondó Versenyre Berettyóújfaluba. El kell még mondjam, hogy megszüle­tett a rendezvény ideiglenes kiadványa is, ' a Rikkancs Zsélyi Katalin szerkesztésé­ben, melybe mindenki megírhatta véle­ményét. Más kérdés, hogy írásra nem na­gyon volt idő, hiszen szinte egész nap folya­matosan követték egymást a műsorok. Ez évben a zsűri tagjai nemcsak a ver­senyzőket minősítették, hanem az ő előa­dói teljesítményüket is értékelhették a versenyzők és a nézők. Gálán Géza szín­művész, Gecse Jolán előadóművész, a ma­gyarországi vendégek közül Debre-czeni Tibor és Bedő Csaba előadóművészek önálló műsorokkal is felléptek, bemutat­ván, ők hogy képzelik el a versmondást — s tegyük hozzá, a siker nem maradt el. A súlyos mondanivalójú versek után különösen üde színfolt volt a Három kalap együttes elő kazettabemutatója, a megzenésített gyermekversek játékos előadása. A hazaiak is bizonyították: tő­lük sem állnak távol a versek, s a rima­­szombati Sorsvirág együttes előadásá­ban megzenésített saját verseket hallha­tott a közönség. A döntő izgalmait az Ifjú Szivek régi korok zenéjét játszó Ga­udium együttese próbálta enyhíteni, a Megoldódott a zsérei iskola ügye! A szülők akarata... A szülő akarata, az Isten akarata! — szoktuk idézni, kissé átformálva az is­mert latin mondást, mely ezúttal érvényt nyert Zsérén is. A hosszan tartó vita után, a szülők tántoríthatatlan magatar­tásának köszönhetően, a nyitrai iskola­szék vezetése visszakozott, s úgy döntött, hogy Zsérén visszaállítják a magyar iskola igazgatását. A nyugalomba vonult Faze­kas Erzsébet igazgatónő utódja magyar nemzetiségű lesz és a két iskola — a szlovák és a magyar — továbbra is külön­­külön működik majd, önállóan. Az eseményekről két alkalommal is hírt adtunk olvasóinknak. A szülői szö­vetség legutolsó gyűlésén — melyet 1992. április 7-én tartottak —, az iskola­széket az elnök, dr. Ján Strieüka és Han­zen tanfelügyelő képviselték. Az iskola­szék igazgatója megpróbálta bizonygat­ni a részéről történt „egyedüli helyes és igazságos eljárást”, ' amit a szülők képte­lenségnek minősítet­tek és határozottan visszautasítottak. Föl­­► desi László szülő okos érveléssel felhívta a je­lenlevők figyelmét az anyanyelv fontosságá­ra. A magyar pedagó­gusok szövetségét Dolník Erzsébet kép­viselte és nyomatékkai figyelmeztetett a tör­vényesség betartására, amely a zsérei iskola esetében nem történt meg. A törvényesség megkerülése, az ér- Zsérei iskolások vényben lévő előírások megsértése Zsé­rén példátlanul bebizonyosodott. De ne szaporítsuk a szót, végülis a zsérei községi választmány javaslatára az önálló magyar iskola élére — a sokat vitatott, az iskolaszék részéről alkalmat­lannak találtatott — Balkó Szidóniát je­lölték ki. Szeretném, ha történetem — mint a mesékben — itt véget érne és Zsérén helyreállna a nyugalom és a béke. Ám úgy érzem, hogy Zsérén ez a „mérkő­zés” még nem ért véget, mert vannak, akik nem tudnak felejteni és a jog visz­­szaállítását vereségnek tekintik. Nagyon oda kell figyelnünk a továb­biakban itt és az ország minden pontján, hogy ilyen dolgok ne történhessenek meg. MOTESIKY ÁRPÁD ( Fotó: Motesiky) vasárnap délelőtti gálaműsorban való fellépésével pedig a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekkara fejez­te ki szimpátiáját a rendezvény iránt. A négy nap minden műsora a késő esti órákba nyúlt, de az esti műsorokon az I.-II.-III. kategória versenyzői nem vettek részt, számukra ugyanis szállás­helyükön, a meleghegyi üdülőközpont­ban biztosítottak szórakozást. Zsélyi Katalin drámapedagógiai foglalkozás­sal, Konkoly Cecília és Kissné Klein Melinda gyöngyfűzéssel és húsvéti dísz­ek készítésével biztosítottak tartalmas Gecse Jolán, a „Hát így élünk” avagy Az idő hallgatása közben című műsor előadója esti elfoglaltságot, Tóbis Ferenc pedig táncházat szervezett számukra. így csak sajnálni tudom, hogy akadtak szülők és pedagógusok, akik elvették a döntőbe be nem jutott gyermekektől a közös já­ték, az együttlét örömét és a rendezvény befejezése előtt hazautaztak. Mert mindent egybevetve: megtör­tént a csoda. Gömörország szívében sok hasonló gondolkodású gyermek és felnőtt rájöhetett, hogy a vers, az iro­dalmi mű összekötő kapocs lehet, s hogy színpadra állni nemcsak szemé­lyiségfejlesztő feladat, hanem színvo­nalas teljesítményre is kötelez. S ami ugyanilyen fontos: Rimaszombat elfo­gadta a rendezvényt, bizonyítja ezt a sok meg nem nevezett helyi szervező önfeláldozó munkája, a művelődési ház igazgatójának, dr. Stefan Báláinak és a műszaki személyzetnek a szolgá­latkészsége és nem utolsósorban a lá­togatottság. CSANAKY ELEONÓRA A füleki Zsákszínház Vendég­szereplése A Csemadok Losonci Választmá­nyának szervezésében tavaly ha­zánkban lépett fel nagy sikerrel a sepsiszentgyörgyi színjátszók társu­lata. Látogatásukat viszonozva, má­jus elején a füleki Zsákszínház mu­tatkozik be Schwajda György A szent család című darabjával a Szé­kelyföldön. A fülekiek elszállásolását és fellépéseik megszervezését (több helyen lépnek fel Kovászna megyé­ben) a sepsiszentgyörgyiek vállalták. Az amatőr társulatot elkíséri a Cse­madok Losonci Választmányának il­letve a füleki szervezet vezetőségé­nek küldöttsége, valamint a Szlovák Rádió Magyar Adásának szerkesz­tője, Agócs Valéria is. Amint azt Mázik István, a Zsák­színház vezetője megjegyezte: nem csupán egyszeri bemutatkozásról van szó, a két társulat között szeret­nék állandósítani a kapcsolatot. Ott­létük alatt várhatóan születik egy olyan megállapodás, amelynek ér­telmében a társulatok évenként fog­nak találkozni és jövőre valószínűleg újra a sepsiszentgyörgyi színjátszók látogatnak majd el hazánkba. A fülekiek útjuk során megállnak Nagyváradon, Kolozsvárott, Tor­dán, Ludason, Marosvásárhelyen valamint Segesváron, ahol az egyko­ri csata színhelyén megkoszorúzzák Petőfi Sándor szobrát. (-«-)

Next

/
Thumbnails
Contents