Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-17 / 92. szám

4 1992. április 17. Szabad ÚJSÁG A Senomaty földműves-szövetkezet kilátásai Transzformáció, vagy felszámolás? „Mind a hét faluban, melynek határát a szövetkezet műveli, egyhangúlag a közös gazdálkodás mellett foglaltak állást az emberek. A transzformáció eredményének egy tulajdonosi és részesedési szövetkezetnek kellene lennie“ - mondta a szövetke­zet elnöke, Ladislav Őtros, amikor transzformációs terveiről kérdez­tük. A csehországi szövetkezet a Rakovníki járás hét faluját fogja össze, székhelye Senomaty. Jelenleg 2300 hektáron gazdál­kodnak, s éppen a szakértők dol­goznak náluk az ingatlanok érté­kének felbecsülésén. A restitúciós igények kielégítése érdekében pedig pontos nyilvántartás készül az egyes földtulajdonosokról. He­lyi körülmények közt elég nehéz megállapítani, ki léphet fel jogos igénylőként, mivel a múltban gyakran változott a földek gazdája még a szövetkezetek közt is. Föl­det vissza eddig csupán három földműves igényelt, ezek összte­rülete nem haladja meg az ötven hektárt. A szövetkezet tagjainak létszáma 330 fő, de rajtuk kívül még 600 földtulajdonos is létezik.- Nem mindenki jelentkezett be a transzformációba, nagyjából a jogosultak felével kell számol­nunk - mondja Ladislav Őtros. - Sok földtulajdonos csak ha­szonbérbe akarja adni nekünk a földjét anélkül, hogy a transzfor­mációban részt venne. Olyan el­képzelések is vannak, hogy nem dolgoznának ugyan a szövetke­zetben, de szeretnének vele tag­sági viszonyt létesíteni. Mindezzel június közepéig tisztába kell jön­nünk, mert akkorra tervezzük a transzformációs tanács megvá­lasztását.- Ezek szerint nem egyszerű eljárni a törvény alapján.- Bár a mi elképzeléseink vilá­gosak, a transzformációt nem egyszerű végrehajtani. A törvény ugyanis számos alapkérdésre nem ad választ, különböző jogá­szok pedig különbözőképpen ma­gyarázzák, értelmezik a törvényt. A törvényalkotók minden jószán­déka ellenére fennáll a veszély, hogy a transzformációs terveze­tek megtámadhatók lehetnek, akár bírósági perek sorozata kö­vetheti azokat. Mindez lehetetlen­né tenné a törvényben megsza­bott határidők betartását a terve­zet jóváhagyását illetően és a szövetkezet létét tenné kérdé­sessé.- Milyen gazdasági helyzet­ben van jelenleg ez a szövet­kezet?- A Rakovníki járás mezőgaz­dasági üzemei tavaly 73 millió koronás veszteséggel zártak; a mi szövetkezetünk ezen belül 2,5 millió koronás nyereséggel. Nincs semmilyen üzemeltetési vagy be­ruházási hitelünk, így tulajdon­képpen atipikus szövetkezet va­gyunk, mivel nyereségünk zöme a rendkívül rentábilis 120 hektá­ros komlóültetvénynek köszönhe­tő. A viszonylag kedvező helyze­tet elősegítette az is, hogy csak olyasmibe invesztáltunk, ami fel­tétlenül szükséges volt, nem a di­vatos dolgokba. Az állattenyész­tésünk viszont ugyanúgy veszte­séges, mint bárhol másutt a köz­társaságban. A befektetéseknél bekövetkezett nagymértékű ár­emelkedés és a stagnáló, illetve csökkenő felvásárlási árak tör­vényszerűen kiütköznek az ered­ményeken. Ezért a legtöbb üzem szabadulni szeretne az állatte­nyésztéstől. Állat nélkül viszont egyetlen paraszt sem tud létezni, legfeljebb átmenetileg. Eddig tíz százalékkal csökkentettük az ál­latállományt, de további csökke­nést tervezünk.- Hogy festenek a vállalkozá­si elképzeléseik?- A komlóültetvényt további húsz-harminc hektárral szeret­nénk növelni, ehhez azonban csak a tulajdonjogi kérdések tisz­tázását követően láthatunk hozzá, mivel a komlótelepítéshez kell majd a földtulajdonosok bele­egyezése is. A legráfizetésesebb nálunk a tejtermelés. A rentabili­tást úgy javíthatjuk, ha Rakovník­­ban létesítünk egy kis tejcsarno­kot. Még idén szeretnénk négy­­százalékos zsírtartalmú tejjel el­látni a régió lakosságát, elfogad­ható, literenkénti nyolckoronás áron. A második szakaszban az­után tejtermékek előállításával is foglalkoznánk. Hogy konkurencia­képesek legyünk, termékeinknek árban is versenyképesnek kell lenniük. Ezzel szorosan össze­függ a munkateljesítmény és a munkaszervezés. A tavalyi év­vel szemben, amikor 180 állandó dolgozónk volt, idén már csak 140-en vannak, s még további létszámcsökkentést tervezünk. Vissza akarunk térni a korábbi mezőgazdasági gyakorlathoz, hogy idénymunkásokat vegyünk fel például aratáskor, amikor ren­geteg a munka.- Bízik ön a mezőgazdasági vállalatok átalakításának sike­rében?- A transzformáció nehéz lesz, óriási törést jelent majd a mező­­gazdaságban. Lényeges lesz azonban a siker szempontjából az állam agrárpolitikája, főleg az ár­politika. Mert transzformálhatunk, az igaz, de ha minden terméket veszteségesen leszünk csak ké­pesek előállítani, a mezőgazda­­sági üzemek zöme csődbe megy. Abban az esetben pedig a transz­­formáció egyenlő lesz a mező­­gazdasági termelés felszámolá­sával. PAVEL BROUM A cukor világtermelésének alapvető szerkezeti változásai a cukorárakban nem idéztek elő különösebb mozgást, és a piac­elemzők szerint a cukorkereske­delem jelenlegi arányaiban egye­lőre nem várható lényeges eltoló­dás. A cukortőzsdék mostani álló­vizét is csak egy pillanatra pezsdí­­tette fel Japán 300 ezer tonna kubai cukorra vonatkozó megren­delése. Igaz, vannak kérdőjelek, így Kuba gazdasági és politikai helyzete egyre ingatagabb és a kubai szállítások csökkenését részben pótolni hivatott thaiföldi export mértékét és összetételét sem lehet pontosan előrejelezni. Egy azonban biztosnak látszik: az árak felfelé lendülését várhatóan még sokáig gátolja a világon összességében jelentkező cukor­­felesleg. A teljes cukorimportot 27 millió tonnára becsülik, amely 3 száza­lékos csökkenés az előző évhez képest. Az előrejelzést az USA cukortermelésének várható javu­lására, illetve a Dél-Amerika és Kelet-Európa cukorimportjának csökkenésére alapozzák. (Ez utóbbit nemcsak a fizetőképes ke­reslet beszűkülése eredményez­heti. Csehszlovákiában például tavaly mintegy 50 ezer tonna cu­korfelesleget termeltek, és most a behozatali vámok erőteljes fel­emelését tervezik.) A termelés ugyanakkor várhatóan a fogyasz­tás visszaesésénél kisebb mér­tékben, mintegy 0,3 százalékkal fog csak csökkenni. A fölös cukor­készletek így 1991/92-ben dur­ván egymillió tonnával nőnek, és elérik a 35,3 millió tonnát. Kuba és a volt európai szocia­lista országok, így mindenekelőtt FÁK-országok kapcsolatainak gyengülése hosszabb távon mindazonáltal erős befolyást gya­korolhat a világ cukorkereskedel­mére, tekintettel eme államoknak a cukortermelésben, illetve a -fo­gyasztásban jelentkező jelentős súlyára. A kelet-európai régió leg­nagyobb felvevőpiacát adó FÁK- országok közül csak Ukrajna és Moldava önellátó cukorból. így importigényük továbbra is fenn­marad (még ha ez idő szerint nincs is meg a fizetőképes keres­let rá), amelyet más forrásokból kell majd kielégíteni. Ez élénkítő­­leg hathat a piacqkra és az árak­ra. Kuba ugyanakkor ismét az USA fő cukorellátójává válhat, amennyiben ott is rendszerváltás lenne. Kuba termelését egyelőre az időjáráson kívül az eszközhi­ány (műtrágya, üzemanyag) is visszafogja. A cukorkereskedelem hosszú távú változását illetően a másik nagy felvevőpiac, az USA üzlet­­politikája is fontos szerepet játsz­hat. így a világimport növekedé­séhez vezethet, ha a GATT-ter­­veknek megfelelően fokozatosan leépítik a cukortermelés állami tá­mogatását. Hasonlóképpen sok függ az Egyesült Államok és a Nemzetközi Cukorszervezet (ISO) közötti viszony alakulásától is. Az USA ugyanis jelenleg kilé­pését fontolgatja a londoni szék­helyű szervezetből, amiért a leg­utóbbi tanácskozáson a tagok úgy döntöttek, az ISO-nak szükség esetére módot adnak árstabilizá­ciós lépésekre. (Az 1987-ben életbe lépett és ez év végén lejáró Nemzetközi Cukoregyezményben nincs szó intervenciós intézkedé­sekről.) Az USA egyszerű, költ­ségkímélő elemzőcsoporttá sze­retné lefokozni az ISO-t, amely jelenleg információs központként és vitafórumként működik. A jövő évtől érvényes új cukor­egyezmény kétévenként automa­tikusan meghosszabbodik, ha­csak a tagok nem kívánnak ársta­bilizációs intézkedésekről tárgyal­ni. Az egyezményt az amerikaiak elutasítják, bár abból végül kima­radtak a gazdasági tartalékokra vonatkozó - és az USA által kifo­gásolt - kitételek. Az USA terve­zett kilépése az ISO-ból elég sú­lyosan érintené a szervezetet, hi­szen 1 millió fontos éves költség­­vetésének közel 10 százalékát az USA fedezi. Az anyagi problémá­kat tetézi, hogy jövőre Oroszor­szág már csak saját maga után fizet tagsági díjat. Igaz, remény van arra, hogy Ukrajna és Fehér­oroszország mint két nagy cukor­termelő csatlakozik az ISO-hoz és legalább részben pótolja a kieső részt. (VG) A tábla, amely azt hir­deti, hogy hátul az udvarban maszek szabó rendezkedett be, kicsi, s bizony ha az arra járó nem szemlélődik alaposan, szinte észre sem veszi azt. De tulaj­donképpen nagy szükség nincs is rá, mert mind a nagycété­­nyiek, mind pedig a környékbe­liek jól tudják már, hogy Jócsik Zsuzsanna igenis állandóan ren­delkezésükre áll. Reggel nyolc­tól este hatig várja az „ügyfele­ket“, s ha úgy adódik, mondjuk ha esküvőre, vagy éppen teme­tésre kell ruhát, kosztümöt, ka­bátot elkészíteni, ő egész éjsza­ka a műhelyében dolgozik. Egyedül... „Igen, gyakran úgy is szoktam nevezni, hogy egyszemélyes or­esztergapad mellett, szakember módjára bánik a fúrógéppel, nem ijed meg a villanyáramtól, s ha valami elromlik a lakásban, általában ő javítja meg. Volt az­tán vezetőnő Verebélyen, a szö­vőüzemben, s legutolsó mun­kahelyeként a nyitrai Pletát könyvelheti el. Egészségi okok­ból ezerkilencszáznyolcvanhat­­ban kényszerült megszakítani munkaviszonyát. A tüdeje kí­nozta - s kínozza most is. Akko­riban három és fél hónapot töl­tött el kórházban, komoly műté­ten esett át. Teljesen, sajnos, nem tudták őt rendbehozni, s bizony mostanság is gyakorta vannak problémái a tüdejével. Éppen ezért figyelemreméltó az, amit csinál. Azt vallja, kénytelen sorsába beletörődni, A ,,szigorú“ főnökasszony „Ez egyszerűen a mániám!“ szág. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. Terveim, azok voltak. No meg persze vannak is. Az induláskor úgy tűnt, minden az elképzeléseim szerint zajlik majd. Még abban az időben, amikor a maszekoskodást fontolgattam, úgy döntöttem, hogy négy munka­társnőt veszek fel, pontosabban: négy személyt alkalmazok szabó­műhelyemben. Két varrónőt, egy kötőnőt és egy kivarrót. Mindez meg is történt, négy fiatal, kitanult lánnyal kötöttem szerződést. Most már persze tudom, de hát a csata után minden hadvezér okos: hibát követtem el, hogy olyan lányokba vetettem a hitemet, akik - azonkí­vül, hogy kitanultak - semmiféle gyakorlattal nem rendelkeztek. Legalábbis hárman közülük nem. A negyedikük ugyan próbálkozott már a szakmában, azonban elég­gé ügyetlen volt. De őszintén megvallva, az még nem is lett volna olyan nagy baj, hogy ta­pasztalatlanok voltak alkalmazot­­taim. Sokkal inkább dühített a munkához való viszonyuk. Ami­kor megkötöttük a szerződést, nyomatékosítottám, hogy szigo­rúan megkövetelem tőlük a mun­kafegyelmet. Egyrészt a pontos, precíz munkát, másrészt pedig azt, hogy a műhelyben eltöltött időt minél hatékonyabban hasz­nálják ki. Szóval azt, hogy ne csak üldögéljenek nyolc és fél órán ke­resztül, kávézzanak, cigarettázza­nak, hanem mind több - és kiváló minőségű - munkát végezzenek el. No és ha szükséges - termé­szetesen pluszpénzért, prémiu­mért -, a munkaidő leteltét köve­tően is a műhelyben maradjanak, s dolgozzanak. Mert ugye ez ilyen szakma. Egy alkalommal valóban sürgős munkánk akadt. Az egyik dolgozóm mindezt egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul ven­ni, mondván, neki estére mozije­gye van. Hiába próbáltam őt rábe­szélni, segítsen. Végül azt mond­tam, rendben, mehetsz, de hol­naptól nem kell hozzám jönni. Másnap át is vette a felmondóle­velet. Akkor jómagam egész éj­szaka dolgoztam, s a megrendelt ruhát el is készítettem. Mert az embereket nem lehet becsapni, megtéveszteni. Máskor fütyülnek a fejemre.“ Jócsik Zsuzsanna, a továb­biakban bevallja: szó, ami szó, szigorú. Szereti a rendet, felet­tébb pedáns. Őt így nevelték már gyerekkorában is. Azt is hozzáfűzi, hogy nem ódzkodik az önkritikától sem, s bizony sokszor még éjszaka is azon töri a fejét, mit csinálhatott vol­na jobban, precízebben. Erede­tileg is szabónak tanult ki. Most harminchét éves. A sors azon­ban úgy hozta, hogy kénytelen volt mást is dolgozni. Mert jó néhány órát „lehúzott“ például nincs értelme állandóan a be­tegségre gondolni, azon törni a fejét. Mert azzal tényleg nem old meg semmit. És neki bőven akad megoldanivalója. Családi élete nem úgy alakult, ahogyan azt egykoron eltervezte. Jelen­leg harmadik férjével él, két nagy lánya van. S amit tesz, elsősorban értük teszi. Ezért vállal mind több munkát, ezért kattog a varrógép a műhelyben gyakran éjszaka is... „Szerencsére, azt egyáltalán nem mondhatom, hogy kevés a munkám. Mindig jön valaki a környékről. Mert nem csupán innen, a községből keresnek fel. Ellátogatnak hozzám Nyitracsehi­­ből, Kiscétényből, Szőllősről, va­lamint Nemespanyról is. Igaz, a cétényiek egy kicsit drágának tartanak. De hogy csak egy-két dolgot hozzak fel szemléltetés­képpen: például egy női zakót- béléssel, amelyhez én szolgál­tatom az anyagot, továbbá a tö­mést meg a gombokat is- 650-700 koronáért varrók meg. Vagy mondjuk egy férfinadrágot százötvenért. De - és nem di­csekvésképpen állítom - azt meg lehet nézni. Én nem vagyok épí­tész, hogy esetleg épületeket hagyhatnék hátra magam után. Éppen ezért igyekszem, hogy az általam megvarrott nadrágok, ru­hák, zakók, kabátok jelezzék, a közeljövőben is munkám minő­ségét. Úgy vélem, a legnagyobb baj talán az, hogy az emberek ez ideig még nem tudták megemész­teni, nem csupán a tej, a hús, a vaj, a kenyér, a sör meg a ciga­retta lehet drágább, mint néhány évvel ezelőtt volt, hanem a varrás is. Azt hiszem, elég, ha mindeh­hez csupán annyit fűzök hozzá, hogy havonta 570 korona vil­lanypénzt fizetek, vagy mondjuk •azt, hogy immár harmadik éve csinálom így önállóan - és még mindig eléggé komoly mínuszban vagyok! De minden bizonnyal rö­vid időn belül ezeket a tényeket is felfogják az emberek. Ha itt-ott drágállják is a munkámat, s kifeje­zésre juttatják, egy biztos: a var­rást nem tudják megutáltatni ve­lem! Ez egyszerűen a mániám, ami nélkül nem tudnék létezni.“ Ami a saját öltözködését ille­ti, azt vallja, hogy konzervatív. Az abszolút kényelmet szere­ti, a laza, könnyű ruházatot. S szinte hihetetlennek tűnik: négy év után nemrég varrt ma­gának egy szoknyát. Egyébként semmit. Ha pedig nem varr, ke­véske szabadidejében szívesen vesz könyvet a kezébe. Mosta­nában mindenekelőtt, ahogyan ő mondja, a „szentes témájúa­­kat“ részesíti előnyben. Hogy legalább azokból merítsen sze­­retetet, megértést. SUSLA BÉLA Cukorpiac Az élénkülés várat maaára

Next

/
Thumbnails
Contents