Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-16 / 91. szám
4 1992. április 16. n __y Csökken az ezüsttartalék! A világ ezüsttartaléka - amelyből jelenleg rekordmennyiség van raktáron - 2000-ig akár el is fogyhat, vélekedett a közelmúltban a Financial Times. Az ismert gazdasági lap állítását megerősítette az Asarco cég egyik munkatársa is, mivel 1991-ben a világ ezüstszükséglete tovább növekedett, és immár hatodik éve egyfolytában meghaladja a kínálatot. Márpedig ha ez így folytatódik, akkor bizony a felhalmozódott ezüsttartalék rövid időn belül kimerül. Tavaly a nyugati országokban 512 millió uncia ezüstöt dolgozott fel az ipar, tehát 2,4 százalékkal többet, mint 1990-ben. Az ezüstkitermelés azonban csupán 0,9 százalékkal növekedett. Ez év elején a világ ezüsttartaléka 293,5 millió uncia volt, ami kb. 30 hétre elegendő. Osztrák gazdasági kilátások A bécsi Gazdaságkutató Intézet (WIFO) legújabb tanulmánya szerint az osztrák gazdaság fejlődési üteme 1992 és ’96 között évi 3 százalékos lesz, és eléri ugyanazt a dinamizmust, mint 1986 és ’91 között. Ezzel Ausztria eredménye meghaladja a 24 OECD-ország átlagát, a 2,4 százalékot. Lengyel célkitűzések A gazdaság hanyatlásának megakadályozását tűzte ki céljául 1994-ig a lengyel kormány. Legalábbis ez derült ki gazdasági programjának fő irányelvéből, amelyet a múlt héten hagyott jóvá. A dokumentum a lengyel gazdaság alakulásának pesszimista és optimista variánsával is számol. A minap tartott sajtótájékoztatóján Marcin Gugulski, a kormány szóvivője az „optimista forgatókönyvet“ tartotta reálisnak, de a pesszimistáról is szólt, amely azzal számol, hogy 1992-ben és 1993-ban az országban tovább csökken a bruttó hazai termék, 1994-ben pedig nem fog csökkenni, de növekedni sem. Az optimista variáns már az idén számol nulla növekedéssel, s a következő évekre 2,5 százalékost feltételez. A lengyelországi munkanélküliek száma a kormány számítása szerint tavalytól ez év végéig 2,3 millióról 3,2 millióra nő, s az 1994-es évben átmenetileg 3 millióra vagy annál is kevesebbre csökken. Japán autókivitel Japán hajlandó némileg csökkenteni a közös piaci tagországokba irányuló gépkocsikivitelét. A tokiói vezetés az exportot további húszezer autóval fogná vissza, hogy elejét vegye a Közös Piac erőteljesebb mérséklést szorgalmazó követeléseinek. Bérek a volt NDK-ban Németország keleti tartományaiban tavaly mintegy 40 százalékkal nőtt az iparban dolgozók bére. Órabérük - a szociális juttatásokkal együtt - az 1991 -es év végén elérte a 23 márkát. A Deutsche Bank becslése szerint - ha ez így folytatódik - a jövő év felében akár annyit kereshetnek, mint USA-beli kollégáik. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) szerint ugyanis Németországban rohamosan növekszik a munkatermelékenység is. Tavaly már egyharmadával kevesebbet kellett dolgozniuk, hogy elérjék korábbi teljesítményüket. A béremelés azonban rontja a volt keletnémetek esélyét a konkurenciaharcban, mert teljesítményük az említettek ellenére is elmarad nyugati munkatársaikétól, s közben 30-60 százalékkal nagyobb bérköltséggel állítják elő ugyanazt a terméket. Dél-Korea továbbra is eredményes Ennek a kelet-ázsiai országnak a rohamos gazdasági fejlődése az elmúlt évben némileg ugyan visszafogottabbá vált, de a bruttó nemzeti terméket tekintve - az 1990-es évhez viszonyítva - így is 8,4 százalékos javulást könyvelhetett el. Két éve ez az érték 9,3 százalék volt. A szöuli központi bank jelentése szerint a tavalyi jó eredmények főleg az építőiparnak köszönhetőek, amely 11,3 százalékkal volt jobb, mint a korábbi évben (pedig ez csak fele a gazdasági javulás előző évi ütemének). A dél-koreai beruházások értéke 16 százalékkal nőtt, a hazai szükségletek pedig 9,2 százalékkal. A kormány az idén szeretné kb. 7 százalékra „visszafogni“ az ország gazdasági fejlődésének ütemét. Nem az orosz alumínium az oka Oroszországban az árliberalizációt követően az alumínium ára tonnánként 1,8-4 ezer rubelról 30-50 ezer rubelre emelkedett. A világpiaci valutaárfolyam szerint azonban ez alig 300-500 dollárnak felel meg, miközben a londoni tőzsdén egy tonna alumíniumért 1300 dollárt is kérnek. Az alumíniumról és árának alakulásáról irt a közelmúltban a Moszkovszkije Novosztyi és kitért a nyugati gazdasági szakemberek azon vádjára is, miszerint az utóbbi időben az orosz alumíniumexport miatt csökkent e könnyű fém világgazdasági ára. A cikk írója azonban azt állítja, hogy az árcsökkenést a fejlett ipari ország gazdasági hanyatlása okozta. A volt Szovjetunió ugyanis a múlt évben sem növelte alumíniumexportját, hiszen az 700 ezer tonna körüli volt, mint 1989-ben. (A Hospodárské noviny, a ŐSTK és az Új Magyarország nyomán) Szabad ÚJSÁG Előrejelzés 2QOO-ig Kelet-európai autóvásárlások Az 1991-es visszaesés után ebben az évben is nyomott marad Kelet-Európábán az új gépkocsik piaca - állítja a DRI/McGraw ipari tanácsadó intézet tanulmánya. A közelmúltban közzétett jelentés szerint a térségben levő országokban - Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában - a múlt évben 642 880 új gépkocsit adtak el, ami jelentősen elmarad az 1990-es 803 673 mögött. Az előrejelzések szerint ebben az évben tovább csökken az új gépkocsik forgalma, azonban a későbbiekben megélénkül a piac, s 1995-ben várhatólag 935 700, 2000-ben pedig már több mint másfél millió új gépkocsi talál gazdára Kelet-Európábán. A jelentés azt is megállapítja, hogy az utóbbi években Kelet- Európában gyorsan nőtt a használt gépkocsik iránti igény, s 1991 -ben már több mint félmillió használt autót vásároltak a térségben. A DRI/McGraw által ismertetett adatok szerint átmenetileg csökkent a Kelet-Európábán gyártott gépkocsik száma is, azonban néhány éven belül ez a tendencia megfordul, s a nyugati autógyárakkal való együttműködés fejlődése következtében 2000-ben várhatóan már több mint 1,2 millió gépkocsit állítanak elő a hat kelet-európai államban. A jelentés szerint a térség országainak kereskedelempolitikája is jelentős mértékben hat az autópiaci fejleményekre: a külkereskedelem liberalizációja következtében lendült fel a használtautó piac, s most több ország korlátozza a nem új gépkocsik importját, ami magától értetődően e járművek forgalmának visszaeséséhez vezet majd. (R.) A DRI/McGraw becslései szerint az évezred végéig a következőképpen alakul majd Kelet-Európábán az új gépkocsik forgalma: 1990 1991 1995 2000 Bulgária Csehszlovákia Jugoszlávia Magyarország Lengyelország Románia Összesen 34 816 151 587 237 639 107 093 243 872 37 666 803 673 13 000 84 891 249 206 43 544 206 872 45 739 642 880 54 000 200 500 245 500 147 000 225 500 63 200 935 700 104 000 363 000 291 900 238 000 424 500 107 500 1 528 900 Nyugat-Európában csökkentik a kén-dioxid-kibocsátást Több milliárd dolláros vállalkozás Az Európai Közösség (EK) környezetvédelmi miniszterei megállapodtak arról, hogy szigorú, új szabványokat állapítanak meg a kén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. A dízelüzemanyag és a fűtőolaj kéntartalmának mérséklése több milliárd dollárba fog kerülni, a nagykereskedelmi árak azonban alig változnak majd - vélekednek a szakértők. A döntés értelmében a dízelüzemanyag és a fűtőolaj kéntartalmát a legtöbb EK-tagországban 1994-tól kezdődően egyharmadával csökkentik, majd két évvel később további 80 százalékkal. Noha az erőművek még mindig több kén-dioxidot bocsátanak ki, mint a személygépkocsik és a teherautók, a döntés nyomán a kibocsátott korom mennyiségének 1996-ig 15-20 százalékkal kellene csökkentenie - közölte Klaus Töpfer német környezetvédelmi miniszter. A program költséges lesz: mintegy 3-4 milliárd dollárt fog felemészteni az európai finomítók megfelelő átalakítása - vélekedett, Joachim Brandt, a Mobil Europe EK-ügyekkel foglalkozó tanácsadója. Minthogy az EK területén hatalmas mennyiségű dízel- és fűtőolajat használnak fel, a fogyasztók a kiskereskedelmi árak kevesebb mint 2 százalékos változását fogják csak tapasztalni. Az EK-tagországok már 1987- ben irányvonalat szabtak meg a kén-dioxid-kibocsátás mérséklésére: akkor öt ország önként 0,3-ról 0,2 százalékra mérsékelte a dízelüzemanyag és a fűtőolaj súlyarányos kéntartalmát. Az új szabályok értelmében a másik hét tagországnak 1994 októberéig kell elérni a 0,2 százalékos súlyarányt. Akkor az elképzelések szerint 1996-ig valamennyi tagország 0,05 százalékra mérsékli a kéntartalmat; az Egyesült Államok ugyanezt a szintet a remények szerint már a jövő évben eléri. A környezetvédelmi miniszterek megállapodtak arról is, hogy gyorsítják az ózonpajzsot károsító termékek kiküszöbölését. Az ózonfaló klórfluorkarbonokat (CFC) és az azok felhasználásával készülő termékeket 1995-ig fokozatosan megszüntetik. Az eredeti elképzelések szerint ennél másfél évvel hosszabb határidőt szabtak maguknak. Az EK-országok, mint ismeretes, energiaadó bevezetését is tervezik, amelynek következtében a felhasználásra kerülő kőolaj barrelenkénti ára 2000-ig 10 dollárral emelkedne. (-9) Svájc és a közös piaci tagság Igen vagy nem...? Svájc profitálhatna az EK-tagságból, bár egyedül is boldogulhat. Az Európai Közösségbe való belépés szószólóinak legfontosabb érve a gazdasági szükségszerűség. Heinz Hauser Sankt Gallen-i közgazdászprofesszor a svájci kormány megbízásából elkészítette az integrációval kapcsolatos svájci magatartás lehetséges forgatókönyveit, és arra a következtetésre jutott, hogy a közösségbe való belépés mindössze 0,4-0,6 százalékkal növelné az ország bruttó nemzeti termékét. Hauser tanulmánya szerint a „különút“ nem lenne gazdasági katasztrófa Svájc számára, hiszen a belső liberalizációval is elérhető lenne ugyanekkora gazdasági növekedés. Forgatókönyvének kritikusai azonban szemére vetik, hogy alábecsülte az önállóság árát. Például figyelmen kívül hagyta azt a várható életszínvonal-csökkenést, mely Svájcnak az EK részéről történő diszkriminációjából következik, és nem számolt a versenyképesség elveszítésével sem. Miközben a közgazdászok forgatókönyvekről vitatkoznak, addig a menedzserek a maguk módján mérlegelnek. Az Asea Brown Boveri (ABB) badeni ügyvezető elnöke „elkerülhetetlennek“ tartja az EK-ba való belépést: Svájcnak mint vezető szerepet játszó „ökohigh-tech“ országnak nem lehet távolmaradnia az európai belső piactól. Az „ipari holding“ bizottságban képviselt vállalatok is közös állásfoglalásra törekednek a mielőbbi belépés érdekében. Svájc legnagyobb exportágazata, a gépipar számára nincs más út, mint az integráció. S az állami légiközlekedési vállalat, a Swissair is már régen a belépés mellett döntött. Az ellenzők elsősorban az építőipar, a kisiparosok és a parasztság köreiből kerülnek ki. Ezek a szektorok túl sokat veszítenének az európai integrációval, hiszen eddig számtalan kartellmegállapodás, védővám, szubvenció és más korlátozás védte meg őket az igazi versenytől. Egyre erősödik Svájcban az a meggyőződés, hogy a verseny szélesedése esélyt jelentene az ország gazdasága számára. A nemzetközi versennyel szembeni védekezés ugyan részben stagnációhoz és izolációhoz vezetett. „A svájciak kissé elvesztették újítókedvüket“, mondta a Harvard Business School professzora. Ez lett a következménye a hosszú ideje tartó és rendkívül magas jólétnek. Az amerikai közgazdász véleményét osztja a svájci gépipari egyesülés elnöke is: „Ne áltassuk magunkat: végül is egyedül a durva verseny hajt előre bennünket.“ V. G.
