Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-14 / 89. szám
1992. április 14. 5 Szabad ÚJSÁG Életszínvonal Szlovákiában - 1950 és 1990 között Merre billen a mérleg nyelve? Egy ország gazdasága hosszú távú fejlődésének megfigyelése a statisztikusok egyik legbonyolultabb, ugyanakkor legérdekesebb feladata. Az alábbi rövid elemzésben a szlovákiai életszínvonal néhány meghatározó tényezőjének alakulását ismertetjük - összehasonlítva a cseh és morva országrész fejlődésével. Az egyes mutatók megállapítása természetesen mindkét esetben azonos módon történt, ezért a 10, illetve 40 éves összegzés - ha bizonyos adatok nem ritkán „kozmetikázottak“ is voltak - a csehországi és a szlovákiai életszínvonal jellemzésére nagyjából megfelelnek. Csehszlovákia megalakulásakor - 1918-ban - Szlovákiában az életszínvonal kb. kétszer alacsonyabb volt, mint a cseh országrészben. Ugyanez elmondható a gazdaság fejlettségéről is. A közös állam létrejöttét követő három évtizedben azonban egy sor változás történt, melyeknek köszönhetően csökkentek ezek a különbségek, és 1950-ben az egy főre eső fogyasztást tekintve Szlovákia elérte a csehországi szint 75,4 százalékát. Az ország keleti és nyugati fele közötti gazdasági és szociális különbségek 1951 és 1980 között fokozatosan csökkentek - majd a 80-as években többé-kevésbé állandósultak (1980-ban: 8,6%, 1989-ben: 8.4 % és 1990-ben: 9,4 %). Az egy személyre eső átlagos fogyasztás évi növekedése 1951 és 1990 között Szlovákiában 4,6 százalék, a cseh országrészben 3.4 százalék. A 80-as években ez a tempó Szlovákiában 2,5 százalékra, Csehországban pedig 2 százalékra csökkent. Szlovákiában a gyorsabb ütemű növekedést több tényező okozta. így például a korszerű beruházások nagyobb száma, a foglalkoztatottsági arány gyorsabb javulása stb. Hasonló tendencia jellemezte a lakosság jövedelmét is, bár ez Szlovákiában mindig alacsonyabb volt. Jövedelmi mutatók Az 50-es években a lakosság reáljövedelmét tekintve Szlovákia jócskán elmaradt Csehország mögött. A kereskedelmi forgalmat tekintve azonban már kisebb volt a különbség. Mégpedig azért, mert a cseh országrészben az emberek takarékosabbak voltak. Az 1954-es évben például a cseh takarékpénztárakban az egy főre eső betétek összege háromszorosa volt a szlovákiainak. Ez a különbség a 70-es évekre az egynegyedére, a 80-as években egytizedére, s 1990-ben már 7,7 százalékra csökkent. Az átlagkereset Szlovákiában az 50-es években 12,2 százalékkal volt kisebb, mint a cseh országrészben. Ez az arány 1960- ban 3,3 százalékra, 1970-ben 1,8 százalékra, 1980-ban 1,7 százalékra, 1990-ben pedig 0,9 százalékra csökkent. Az átlag öregségi nyugdíj 1948 és 1968 között Csehországban 10 százalékkal volt magasabb mint Szlovákiában. Az 1968-as évet követően az öregségi nyugdíj nagysága kiegyenlítődött, sőt Csehországban volt időnként alacsonyabb. Anyagi javak Az életszínvonal egyik sokatmondó mutatója a lakások száma, minősége és felszereltségük színvonala. Szlovákia az ezer lakosra eső, újonnan épített lakásokat tekintve az európai országok között a 40-es évek végén és az 50-es évek elején a középmezőnybe tartozott, de a 70-es években már az élvonalba került. Csehország e tekintetben 1948 és 1970 között az utolsók között kullogott. Szlovákiában 1951 és 1990 között 291 új lakás jutott minden ezer lakosra, Csehországban pedig 222. Mindennek köszönhetően Szlovákia lakosságának 90 százaléka, Csehországénak viszont csupán kétharmada lakik új vagy viszonylag új lakásban. Szlovákiában azonban átlag még mindig több személy jut egy lakásra, mint Csehországban. Az egy lakosra eső napi energia-fogyasztás nagyjából azonos. Ez érvényes az élelmiszerszükségletre és a ruházkodásra is, csak az esetleges helyi szokások miatt tapasztalható némi eltérés. A cseh háztartások viszont valamivel kevésbé jól ellátottak tartós használati tárgyakkal. Műveltségi szint Az életszínvonalbeli különbség - a műveltséget tekintve - 1946 és 1990 között nagyon gyorsan csökkent Szlovákia és Csehország között. Az 1950-es évben például ezer lakosból Szlovákiában fele annyian rendelkeztek közép- vagy felsőfokú képzettséggel, mint Csehországban. Az 50- es és a 60-as években azonban országszerte megszaporodott a közép-, valamint a főiskolások száma, és 1955-re az imént említett arány már nagyjából ki is egyenlítődött. Sőt, később fordítottá vált, s ma a dolgozók között Szlovákiában vannak nagyobb arányban a közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők, nem pedig Csehországban. Nemtermelő ágazatok Az iskolaügyhöz hasonlóan az egészségügy, a kultúra, a tudomány és a kutatás terén is fokozatosan kiegyenlítődtek a különbségek. Ezt bizonyítja például, hogy az oktatásra fordított költségek (amelyeket az állam fedez) Szlovákiában 15,5 százalékkal magasabbak voltak, mint Csehországban. Az életszínvonalra bizonyos mértékben lehet következtetni a terciális szféra jellemző adataiból is. Nos, az ebben az ágazatban dolgozó, tehát szolgáltatásokat nyújtó ezer alkalmazottra az 50-es években Szlovákiában csaknem kétszer annyi ember jutott, mint Csehországban, Morvaországban vagy Sziléziában. A szolgáltatások színvonala tehát a keleti országrészben lényegesen rosszabb volt. Ez a különbség 1990-re 10 százalékra csökkent. Nemzeti jövedelem A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szlovákiai és a csehországi lakosság életszínvonala közötti különbségek mára általában kiegyenlítődtek, de továbbra is vannak olyan területek, amelyeket tekintve Csehország lakossága előnyösebb helyzetben van - bár már akad fordított példa is. A cseh-szlovák viszony kiéleződése azonban az utóbbi időben azt eredményezte, hogy a két fél nemzeti öntudattól duzzadó szószólói épp az életszínvonalat használják fel egymás elleni vádaskodásra. E közben többször is felmerült a kérdés, vajon ki dolgozik a másikra, ki élősködik a másikon? Az Ekonóm című gazdasági folyóirat egyik cikke például azt a kérdést feszegeti, hogy Szlovákiában az életszínvonal emelkedése mennyire a szlovák gazdaság érdeme, s a választ a két országrész által produkált nemzeti jövedelem összehasonlításával próbálja megadni. Szerinte az elmúlt 40 év alatt Szlovákiában nagyobb arányban javult az életszínvonal, mint a gazdasági teljesítmény. A cikk szerzője (Alexej Bálek) azt állítja, hogy 1950 és 1990 között Szlovákia lakossága a közös kasszából öt százalékkal többet használt fel személyi szükségleteinek kielégítésére, mint a csehországi lakosok. Mi több, Szlovákia az említett időszakban 11,8 százalékkal többet élt fel, mint amennyivel hozzájárult a nemzeti jövedelemhez. Ha a szerző valós adatokra hivatkozik, akkor az elmúlt négy évtizedben Szlovákia lakossága- amennyiben a csehországiak teljesítményét, illetve fogyasztását száz százaléknak vesszük- a nemzetgazdaságot tekintve 83,3 százalékot produkált, 90,4 százalék volt a személyi fogyasztása, 114,7 százalékos volt a felhalmozás nagysága és 109,5 százalék a beruházásoké. Ebből tehát az következik, hogy a cseh országrész jövedelmének egy részét Szlovákia élte fel. A kérdést persze nem szabad ilyen egyszerűen elintézni, hiszen ha tekintetbe vesszük, hogy mely nemzetgazdasági ágazatokat építették ki Csehországban és melyeket Szlovákiában, akkor nyilvánvaló, hogy a két országrész által létrehozott nemzeti jövedelmet és azokat az értékeket, amelyeket elvettek a közösből, nem lehet egyszerű összeadással és kivonással kiszámítani. Az igazság alighanem a két állítás között van valahol, melynek megállapítására valószínűleg kár vesztegetni az időt és az energiát. Mindkét fél számára hasznosabb lenne, ha a még fel nem tárt lehetőségek kiaknázására összpontosítanák figyelmüket, ha tudatosítanák Csehország és Szlovákia gazdasági egymásra utaltságát. B. L. r ^ Hazai gazdasági körkép Állami bank helyeit részvénytársaság Március utolsó napján megszűnt Pozsonyban az Általános Hitelbank állami pénzintézetként működni, és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Vagyonalapja 1992. április elsején átutalta vagyonát az Általános Hitelbank Rt-nek. A változást a bank vezetői az intézet egyik legjelentősebb lépésének tartják és remélik, hogy intézetük ezáltal még az eddiginél is jobb eredményekre lesz képes Az Általános Hitelbank ugyanis csupán 27 hónapja működik, és például az 1990-es és 1991-es évben 7,5 milliárd korona haszonra tett szert, miáltal rendkívüli módon meggyorsult * a fejlődése. Mindennapos pénzügyi tevékenysége mellett részt vett több jelentős gazdasági akcióban: segített a Tatra Banka Rt. megalapításában stb. Az Általános Hitelbank jövőjét, az általa nyújtott szolgáltatások minőségét és választékát nagymértékben befolyásolja majd az az automatizált információs rendszer, amelyet az ismert düsseldorfi Westdeutsche Landesbankkal közösen fog kidolgozni. A bank partnerei között azonban jelentős helyet foglalnak el a magánvállalkozók is, akiknek 7 milliárd korona hitelt nyújtott, és akiktől 5,7 milliárd koronát kapott megőrzésre. E hitelbanknak csak a múlt évtől vannak külföldi pénzügyi kapcsolatai, de ennek köszönhetően már 22 milliárd korona forgalmat bonyolított le. Az Általános Hitelbank Rt. vagyonát 2 039 054 ezer korona értékű részvényre osztják, melynek 52 százalékát a vagyonjegyes privatizáció keretében értékesítik, 3 százalékát kárpótlási célokra fordítják, a fennmaradó 45 százaléka pedig a privatizáció befejezését követően is az SZK és a CSK nemzeti vagyonalapjának tulajdonában marad. A Fulbright- bizottság pozsonyi irodája Néhány napja Pozsonyban az Amerikai Egyesült Államok konzulátusán irodát nyitott a Fulbright-bizottság, amely egyebek közt minden évben lehetővé teszi, hogy a kiemelkedő tehetséggel megáldott külföldi tudósok, szakemberek vagy művészek össztöndíjat kapjanak valamilyen USA-beli tanulmányútra. A. J. William Fulbright-bizottság továbbá gondoskodik arról is, hogy - esetünkben- amerikai tudósok, szakemberek jöjjönek 2, esetleg 9 hónapra Szlovákiába, és átadják tudásukat a főiskolák, egyetemek tanárainak, diákjainak, illetve egyéb tudományos intézmények munkatársainak. Az iroda vezetője Adriena Richter, aki szerint az új kihelyezett munkahely feladata gyors és megbízható információkkal is szolgálni a Fulbright-bizottság akadémiai programjáról. A szóban forgó bizottság ez ideig a világ mintegy 240 ezer szakemberének folyósított ösztöndíjat, köztük nem egy Nóbeldíjasnak, mint például Milton Friedmannak és Hans Bethenek. A hazaiak közül ebben a kitüntetésben részesült többek között Pavol Demes, Szlovákia külkapcsolataiért felelős minisztere, aki az alabamai egyetemen tanulhatott. A Fulbright-bizottságnak a pozsonyi irodája Csehszlovákiában a prágait követően immár a második. Milovice helyett Ruzyné? ötvenöt éves a ruzynéi repülőtér. Néhány napja, amikor ebből az alkalomból tartottak sajtótájékoztatót a cseh repülőterek igazgatóságának vezetői, senki sem vette volna rossz néven, ha elsősorban a múltat taglalják. E helyett azonban a jövőről beszéltek. Elmondták ugyanis, hogy a régi röptér korszerűsítése előnyösebb volna, mint az új építése Milovicében - ahogy azt az utóbbi időben tervezik az illetékes szervek. A régi prágai légikikötő alapos, 1995-ig tartó rekonstrukciója lehetővé tenné, hogy szolgáltatásait akár ötmillió utas vegye igénybe évente. Bár a ruzynéi repülőtér műszaki paramétereit tekintve 16-20 millió utast is fogadhatna. Sőt, még az évi 30 millió utasszám sem elképzelhetetlen. Ez év harmadik negyedében Ruzynében - ha minden jól megy - befejezik a munkálatok harmadik szakaszát is, amely kb. 400 millió koronába fog kerülni. A repülőtér ennek köszönhetően már 2,3 millió hazai és fél millió külföldi utast fogadhat évente. Amennyiben ez év áprilisában a cseh kormány jóváhagyja a különböző új beruházások - fogadócsarnok és a hozzá tartozó üzletek, utak, parkolóhelyek stb. -- építésére, azaz a munkálatok negyedik szakaszára vonatkozó terveket, akkor a repülőtér egy fokkal közelebb kerül az évi 5 millió utas kapacitáshoz Az sem mellékes tény, hogy a létesítmény - üzembe helyezése esetén- mintegy 16 ezer ember számára kínál majd munkalehetőséget. Veszélytelenebb pirotechnikai játékokj?) Prágában a minap a fővárosi bűnügyi rendőrség és a Pyros iparegyesület tartott sajtótájékoztatót. A rendőrség munkatársai arról számoltak be, hogy a házilag gyártott petárdák és egyéb robbanószerek 1988-ban és 1989-ben 59 embert sebesítettek meg, négyet pedig halálosan. Ez az arány 1990-ben és 1991-ben - az úgynevezett szórakoztató pirotechnikai készítmények gyártásának és árusításának legálissá tételét követően - lényegesen javult: a sebesültek száma 13, és három ember halt meg. Elgondolkodtató, hogy mennyire szeretünk a tűzzel játszani! A Pyros - a szórakoztató pirotechnika legnagyobb hazai gyártója- Csehszlovákiában az e fajta áru 10-30 százalékát forgalmazza. A múlt évben összesen 40 millió korona értékű petárdát, rakétát stb. adott el. Nem véletlenül fordult tehát újabb 10, pirotechnikát gyártani óhajtó vállalkozó a Cseh Köztársaság Ipari Minisztériumához működési engedélyért. A kérvényezőket még az sem riasztja el az elhatározásuktól, hogy a szigorú biztonsági előírások (akár egy töltényeket gyártó hadiüzemben) miatt jóval nagyobb beruházási költségekkel kell számolniuk, mint egy átlagos vállalkozás esetében. (ŐSTK nyomán)
