Szabad Újság, 1992. április (2. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
Vállalkozók a Zoboralján Eszpresszó és vegyesbolt [____________________________________Szabad 1IJSÁG Nyitra közvetlen szomszédságában, a Zobor lábánál elterülő falvakban többezer magyar ajkú lakos éli mindennapjait. A munkaképes lakosság egy része a közeli nagyvárosban jut kereseti lehetőséghez, míg másokat a helyi mezőgazdasági üzemek alkalmaznak. Akadnak azonban olyan vállalkozó szellemű egyének is - bár még nem nagy számban -, akik a megélhetés új formáját választják és szükebb pátriájukon belül ilyen-olyan vállalkozásba fognak, új színfoltot lopva ezzel a kisközségek életébe. Közülük mutatunk be néhányat. „Csak készpénzért vásárolunk“ Pográny „főterén", szinte ideálisnak mondható helyen, a buszmegálló, a községi hivatal és a szövetkezet irodaháza tőszomszédságában ízlésesen berendezett kis presszó várja a látogatókat. A két fiatal tulajdonos, Bús Mihály és Jaruska Eduárd tavaly decembertől üzemelteti az eszpresszót, amelynek egyszerűen a B & J nevet adták. Az indulásról és az eddigi tapasztalatokról Jaruska Eduárddal beszélgettem.- Sem nekem, sem a kollégámnak nem ez az eredeti szakmánk, én építész vagyok, ö pedig gépész, de egy ideig pincérként is dolgozott. Tulajdonképpen ö jött az ötlettel, nyissunk egy presszót. Persze előzőleg már mindketten kipróbáltunk egyet-mást, a zöldségfelvásárlástól kezdve a csokitojás árusításig. Úgyhogy szereztünk némi tapasztalatot és egy kis indulótőkét is. Pillanatnyilag úgy néz ki, egy ideig ennél maradunk, eszerint alakítottuk ki a helyiségeket. Hosszútávra építünk, ezért igyekeztünk a külső és belső munkálatokat jól, tartósan elkészíteni. Mert bizony elég elhanyagolt állapotban volt ez az épület, mielőtt kibéreltük volna.- A faluban továbbra is működik az állami vendéglátó üzem. Hogyan fogadták a konkurenciát, és egyáltalán, mi az a plusz, ami ide vonzza a megszomjazókat?-Az biztos, hogy nyitásunk óta megcsappant némileg aforgalmunk, de emiatt még nem fenyegetett meg minket senki. Nekik is hozzá kell szokniuk a konkurencia jelenlétéhez. Általánosságban elmondhatom, hogy azokat az italokat amelyekből a legtöbb fogy, vagyis a röviditalokat mi valamivel olcsóbban mérjük, mint az állami vendéglőben. Itt kell azonban megjegyezni azt is, hogy a nagyraktárak, amelyek egy-egy környéken még mindig monopolhelyzetet élveznek, igen magas áron adják az árut. Mi viszont rájuk vagyunk utalva, mert ilyen kis mennyiségért nem éri meg a gyártókhoz menni. Megemlíteném továbbá a nyitvatartási időt, ami hivatalosan reggel nyolctól este tizenegyig tart, de ha jó a hangulat, sok a vendég, akár hajnalig is nyitva vagyunk. Kezdetben nem volt itt televízió. Észrevettük, hogy főleg sportközvetítések idején kevesebben vannak, mint máskor. Ezért televíziót, videót szereltünk fel, ami szintén vonzza a falubelieket Hamarosan játékautomatákat vásárolunk, reméljük, ezek további vendégeket csalogatnak ide. Születésnapi névnapi, baráti ünnepségek rendezésére szintén lehetőséget adunk, sót ilyen esetekben teA férj fafaragás közben... rembért sem kell fizetni, csak az elfogyasztott italt számlázzuk. Ezek az ünneplések, mondanom sem kell, jóval éjfél után érnek véget. De ezt egy maszeknak vállalnia kell.- Jól megválasztották a presszó fekvését. Gondolom, ez is hozzájárul a forgalom növeléséhez.- Becslésem szerint ez húsz-harminc százalékos többletet jelent. Van, aki már csak kíváncsiságból is leszáll a hazafelé tartó buszról, hiszen itt áll meg szinte előttünk, beugrik egy fél órára, azután a következővel folytatja útját. Délelőttönként főleg nyugdíjas vendégeink vannak, akik szívesen elüldögélnek itt néhány órácskát, de a munkanélküli fiatalok közül is sokan megállnak egy-egy pohárkára.- További tervek?- Nyárra elkészül az új tekepálya és kinti kiszolgálást is tervezünk. Természetesen van talonban egy-két ötlet, amelyet - ha ez a tevékenység mégsem bizonyulna gyümölcsözőnek - előhúzhatnánk, és lehet, hogy teljesen más dologba kezdenénk. De ezt mindig az adott helyzet határozza meg. Egyelőre ez megy, ezt csináljuk, de minden lehetőségre fel kell készülni.- Van valami alapelv, amelyhez mint kereskedők szigorúan tartják magukat?-Talán az egyik legfontosabb szabály az, hogy nem szabad egyszerre sokat akarni, tudatosítani kell, hogy ebből nem lehet egyik napról a másikra meggazdagodni. Pillanatnyilag még kevesebb jut mindenre, mint azelőtt. Mióta belefogtunk, szinte egy fillért sem adtunk haza, minden befolyt pénzt a vállalkozás további fellendítésébe fektetjük. Nagyon fontos az is, hogy szinten tartsuk az árakat. A nyitás óta szinte semminek nem változtattuk az árát. Ez biztonságérzetet kelt A két tulajdonos: Mihály és Eduárd a vendégek körében. A következő, szintén nagyon fontos alapelv, hogy mindig csak készpénzért vásárolunk. Ha ma esetleg nem jut valamire, hitelbe nem veszünk, megvásároljuk a jövő héten, amikor befolyik valami pénz. Mert ha előbb-utóbb befutnak a kifizetetlen számlák, kapkodhat az ember, adósságot adósságra halmozhat Az pedig nem vezet semmi jóra. „Pihenni? - Talán majd egyszer...“ Paulisz Boldizsár és felesége, Terézia élelmiszer-, valamint textilboltot nyitott Alsóbodokon. A fiatal, háromgyermekes házaspárnak azonban nem ez az első vállalkozása. Még 1989 novembere előtt - nem kevés utánjárással - fafaragói iparengedélyt szereztek, s óvodák részére készítettek és készítenek ma is különböző állatfigurákat, vonatokat, hintákat. A bolt megnyitásának gondolatát, majd az elképzelés megvalósítását több tényező ösztönözte. Tudták, Terézia asszony, aki egyébként elárusítónő, a három kisgyerek mellett nemigen ingázhat naponta, meg hát a munkanélküliség réme is egyre inkább fenyeget mindenkit. Ezen. kívül a község Jednota-boltjában elég silány volt az árukínálat, hiszen hiányzott a konkurencia. Egy gombolyag . . . és a feleség a pult mögött. cérnáért, esetleg alsónemüért, harisnyáért pedig a városba kellett utazniuk a falubelieknek. Felújították tehát a házuk udvarában álló öreg szülői házat és december elejétől üzemeltetik a két boltot. A hivatalos nyitvatartási idő az élelmiszerbolt esetében reggel 6-tól 10 óráig, majd délután 3-tól 7-ig, illetve szombaton 6-tól 11-ig, de ha valaki más időpontban kopogtat az ajtón, azt is szívesen kiszolgálják. „Az első pár hónap tapasztalatai biztatóak" - állítják mindketten. - „Több újdonságot is bevezettünk, ami miatt szívesen betérnek hozzánk az emberek. Aki például 300 korona 1992. április 13. feletti értékben vásárol, sorsjegyet kap. Havonta 10 szelvényt sorsolunk ki, és a nyertesek 100 korona értékű ajándékcsomagot kapnak. Itt van továbbá a sonkaszeletelő, ami a másik boltból hiányzik. Hétvégére süteményeket rendelünk és knédli is kapható nálunk. Talán az sem mindegy, hogy előző nap megrendelhetik az emberek a másnapi kenyeret, tejet, péksüteményeket, és ha csak délután van idejük eljönni érte, akkor is biztosan megkapják. A sorsjegyes akcióval hozzászoktatjuk a vásárlókat ahhoz, hogy reggel csak a legszükségesebbeket vegyék meg - ezáltal gyorsan ki tudunk mindenkit szolgálni -, és a nagyobb bevásárlásokat halasszák délutánra. Az árakat igyekszünk olyan szinten tartani, hogy elsősorban az alapélelmiszerek,a kenyér, a tej, a vaj, a cukor, a liszt esetében - ha csak pár fillérrel is - olcsóbbak legyünk az állami boltnál. A textilbolt árukínálatát úgy állítottuk össze, hogy az árban és választékban megfeleljen a falusi emberek mindennapos szükségleteinek. Nem rendeltünk extra dolgokat, de olcsó papucs, ing, meleg zokni mindig kapható. Sőt, a nagymamák apró játékokat is vehetnek itt kisunokáiknak. Mindezért nem kell több kilométert utazniuk, fél napokat elvesztegetniük a városban. (A szerző felvételei) Természetesen a fafaragást is tovább folytatjuk, rengeteg megrendelés érkezik különböző óvodáktól, hiszen a természetes alapanyagból készült játékok iránt egyre nagyobb a kereslet. Munka tehát van bőven, és ha 25 órából állna egy nap, akkor sem unatkoznánk.“-És a pihenés?- tettem fel a kérdést, miután a házaspár elbeszélésében erről egy szó sem esett. Tulajdonképpen nem is nagyon lepődtem meg a válaszon: „Ja kérem, talán majd egyszer!“ V. KRASZNICA MELITTA Nem krimi, nem dráma, valóság Linda A helybeliek egyszerűen csak Lindának nevezik. Amikor jómagam ezt a nevet hallom közszájon forogni - de hát bizonyára sokan vannak vele így -, a közkedvelt magyar krimisorozat hősnőjére gondolok. Nagygurabon persze teljesen mást idéz a név. A gyömölcs- és zöldségárust juttatja eszébe a község polgárainak. Igaz, a zöldséges ugyan nem Linda, hanem Pikáli Tivadar -, de hát ugye a boltnak mindjárt az induláskor nevet kellett adni. Őszintén megvallva, mielőtt szóba elegyedtem volna vele, nem voltak (vagyis már akkor sem!) különösebb illúzióim eddigi bevételeiről, forgalmáról... Csak nemrégiben vágott bele a maszekoskodásba, fiatal, neki is sokba kerül a benzin, ö sem dönthet csak úgy kénye-kedve szerint rabbatról, neki is fizetnie kell a helypénzt, s amikor majd a villanyórákat ellenőrzik, őt sem részesítik semmiféle előnyben... Szóval egyáltalán nem úgy nyitottam rá a bolt ajtaját Pikáli Tivadarra, hogy most aztán egy fantasztikusan jövedelmező „szakma“ alkalmazottjával találom magamat szemben... No, de arra azért még csak gondolni sem mertem, hogy így áll - ahogyan jelenleg - a fiatal magánvállalkozó szénája. Mert hogy nem jól, annyi bizonyos... Nem hiszem! Tavaly november elsején nyitottam- így Pikáli Tivadar. - Persze, az előzmények felidézése sem lehet mellékes ilyen vonatkozásban. Jómagam kitanultam az elárusítószakmát, egészen pontosan az élelmiszer-árusítást. Ugyanitt, Nagygurabon három éven át az állami zöldség- és gyümölcsboltban voltam elárusító. Miután változott a társadalmi és gazdasági helyzet, úgy határoztam, én is megpróbálkozom a magánkereskedéssel. S hogy némileg eleget tegyek a követelményeknek is, pluszként elvégeztem egy háromhónapos tanfolyamot- és üzletvezetői képesítést szereztem. Ugyancsak az „előjátékhoz“ tartozik az egykori állami bolt árverezésével kapcsolatos hercehurca. Háromszori nekifutásból állt a dolog. Háromszáznegyvenötezerig mentünk fel mi, de valaki mindezt megtoldotta még ötezerrel. Szóval mi (is) tulajdonképpen vesztesként kerültünk ki a játékból. És innentől igencsak érdekesen kezdett alakulni a folyamat. Mert aki megnyerte a csatát, nem sokkal később visszalépett - és visszaadta az üzletet. így lett az én tulajdonom... „Rámegy a félhavi keresetünk“ A szót most az anyós veszi át.- Ez a fabódé 33 ezer koronánkba került. Férjemmel együtt összesen már csaknem ötven éve dolgozunk a szövetkezetben. Nem tagadom, ez idáig viszonylag jól kerestünk. Voltak hónapok, hogy kettőnknek összejött a tízezer korona. De tetszik tudni, az állatgondozó nem ismer szombatot, vasár- meg ünnepnapot. Szóval lett egy kis pénz. Csakhogy van ám öt gyerek! Jelenleg nyolcán lakunk egy háromszobás lakásban. De hát kit támogassunk, ha nem a gyerekeinket?! Ez a zöldségbolt bizony rengeteg pénzünket felemésztette már. Haszon? Dehogy! Amint már az elején a vejem is említette: senki sem hiszi el, hogy mostanáig mennyire ráfizetésesek vagyunk. Egyszerűen nem tudunk zöld ágra vergődni! Nem is beszélve az időről, az idegekről! Mert ha a vöm legalább két és fél ezer koronát hazahozna tisztán az üzletből, azt mondanám, na... De hol! Tulajdonképpen a férjem keresetéből képes árut vásárolni, s bizony amint látja, így is eléggé szegényesek a tartalékaink. Szinte csak az van, ami egy-két napon belül elkel. Mert többet egyszerűen nem vagyunk képesek befektetni. Nincs miből! Tessék belegondolni például abba, hogy a helyért havonta kifizetünk a Jednotának 1620 koronát. Vagy mondjuk a következő tényező. Be kellett vezettetnünk a villanyáramot. Új villanyoszlopot állítattunk fel, huzalok kellettek, s ez 6200 koronánkat emésztett fel. Nem beszélve már a havi biztosításról, a benzinről, a romlott áruról... Mert ugye valamikor leírták. De most? Nem is titkolom: a közelmúltban több alkalommal szinte teljesen lerobbantam idegileg, s megvallom, ez a helyzet teljesen kilátástalan ... „Az egyedüli zöldségesek vagyunk“ Pikáli Tivadar azért nem adja fel.- Tényleg nehéz előre megmondani, mit is hoz a holnap. Egy biztos: erre az üzletre szüksége van a községnek, mert több ilyen nincs. Igaz, néha befut egy-egy kocsi mondjuk naranccsal vagy banánnal, esetleg némi zöldséggel. De ez a jelenség nem állandó. Bosszantó azonban, hogy azoknak nem szükséges semmiféle engedély, sőt gyakran még helypénzt sem kérnek tőlük a község illetékesei. Bennünket meg kifacsarnak, ahogyan csak tudnak. És egyre jobban terjed a hír: költözködnünk kell! Amikor még rendesen meg sem melegedtünk! Igaz, lehet, hogy csak néhány méterrel odább, de akkor is.- A község lakossága - úgy vélem- ez ideig elégedett szolgáltatásainkkal. Mindennap fél hétkor nyitunk, hétfőn, csütörtökön és szombaton délig, kedden, szerdán és pénteken pedig este hatig állunk vásárlóink rendelkezésére. No de itt természetszerűleg- legalábbis maszek vonatkozásban- nem lehet olyannyira megszabni a nyitvatartási időt. Mert nemegyszer előfordult már, hogy még este hétkor, fél nyolckor is árusítottunk, vagy szombaton itt voltunk még délután négy órakor is. S amikor rövidnaposok vagyunk, akkor sem pihenünk délután. Hajtjuk az árut, kapcsolatokat alakítunk ki: Modorban, Szencen, Pozsonyban, Galántán, Diószegen, Szeredben... Mert másképpen ez nem megy... SUSLA BÉLA
