Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1992. március 7. Beszélgetés a helyzetről, a tudatról és sok másról Remény és félelem, érdek és Ez év január végén kerekasztal-beszélgetésre került sor az Irodalmi Szemle szerkesztőségében. Néhányan megpróbálták oldani a közélet túlpolitizálódásának eredményeként kialakult merev „frontokat”, körüljárni az érdekek, értékek, a hatalom és kisebbség kérdését — érdemi vitára törekedve. Az Irodalmi Szemle szerkesztőségével egyetértésben előzetesként részleteket közlünk a beszélgetés szövegéből, melyet teljes egészében az Irodalmi Szemle 1992. áprilisi számában olvashatnak. A beszélgetés résztvevői: Grendel Lajos író, az Irodalmi Szemle főszerkesztője; Gyurcsík Iván jogász; Gyurgyík László szociológus, Turczel Lajos nyugalmazott egyetemi tanár, irodalomtörténész. lenére most is akadnak olyanok, akik a Fábry által mondott semmiből indulást primitív pozitivista filozófiával, okoskodással ironizálják. Ezekben az emberekben nincs költői érzék, bár vannak köztük költők is. Hát nem semmi volt az a helyzet, amikor megfogyatkozottan, megcsonkítottan hosszú ideig nem tudtunk értékeket termelni. Az 1918 után kisöprött 130 ezer embernek legalább a negyede fogyasztója volt a szellemi kultúrának, az irodalomnak, a művészeteknek, s nemcsak könyvet, hanem olykor képet is tudott vásárolni. A szerencsétlen demográfiai struktúraváltozás következtében ez az adottság kiesett. Gyurcsík I. — Azt hiszem, nagyon fontos momentum egyrészt megnevezni az értékeket, másrészt a társadalom összetétele nagy mértékben meghatározza azt, hogy milyen értelmiség nő ki, s milyen eszmeáramlatok válnak meghatározóvá, dominánssá, melyek jelennek meg a kisebbségi társadalomban. S ha történelmi távlatból vizsgáljuk a sál és az értelmiséget nem likvidálták, éppen ellenkezőleg, szinte az értelmiség került a hatalomba, nos, ez az értelmiség olyan reflexekkel vágott neki az új helyzetnek, amely a korábbi a két érvágásnak a szerencsétlen következményeit még mindig magán viseli. Az értelmiség a 89- es fordulat után a pragmatikus politizálás felé fordult és én ezt nem tudom másnak minősíteni mint az értelmiség „árulásának”. Egy szerep rossz értelmezéséről van itt szó. Azzal én teljes mértékben egyetértek, hogy a 89-es fordulatban a szlovákiai magyar értelmiségnek szerepet kellett vállalnia, sőt ez véleményem szerint kötelessége is volt, de ugyanolyan kötelessége lett volna a 89-es fordulat győzelme után a politikaiból a szellemi élet felé visszafordulnia. Sajnos, ma sok színvonalas, művelt magyar értelmiségi a napi politika gyakorlásában vesztegeti el a tehetségét. Elúszott, elcsúszott a politizálás, a politikai pártcsatározások, pártharcok irányába, s én ezt nagyon szerencsétlen helyzetnek tartom. lük újraépítkezzünk. De hol az a szakembergárda, hol vannak azok a közgazdászok, jogászok, politológusok, akik szakmailag képzettek, erkölcsileg tiszták, mernek és akarnak is politikai szerepet vállalni? Tanulságos lenne megvizsgálni társadalmunk struktúráját, látni, hogy mennyire beteg társadalomban élünk, s ez hogyan artikulált. Ez összefüggésben van az értékek zavarával és az érdekek artikulálásával. Grendel L. — Jó, akkor tényleg vizsgáljuk meg, hogy ezeknek a torzulásoknak mi az oka, és ezek a torzulások hogyan javíthatók ki... Gyurcsík I. —... és melyek azok az értékek, amelyeket át kell ezekből menteni és újrafogalmazni. * Értelmiségi dilemma Grendel L. — Abban én is egyetértek veled, hogy itt valóban nincs egy képzett, a hatalmat gyakorolni tudó, a politikai játékszabályokat ismerő réteg, hanem szlovákiai magyar értelmiségiek A párbeszéd hiánya Grendel L. — Javaslom, beszélgessünk a szlovákiai magyarság értéktudatáról, s ennek összefüggéseiről a szlovákiai magyar politikai helyzetről. Továbbá pedig arról a politikai helyzetről is, amelyben ma élünk és amely meghatározza azt, hogy a magyarságtudatunkhoz és az értékeinkhez hogyan viszonyulunk, hogyan kellene viszonyulnunk. Máris átadnám a szót Gyurcsík Ivánnak, akitől ennek a kerekasztal-beszélgetésnek az ötlete származik, s aki ennek a beszélgetésnek a koncepcióvázlatát kidolgozta. Gyurcsík I. — 1989 novembere után a politikai pluralizálődás, ami kétségtelenül pozitív momentum, a szlovákiai magyarság közéletében számos hiányosságot is eredményezett. Nem alakult ki az érdekeket és értékeket tisztázó párbeszéd, szinte rögtön politikai felhangot kapott bármilyen kezdeményezés, s az ilyen megosztottság akadályozta alapvető kérdésekben a nézetek egyeztetését. Több mint két év telt el a változások óta, s ez a túlpolitizálódás megakadályozta azt, hogy érdemleges párbeszéd alakuljon ki, hogy az értelmiség megfogalmazza azokat az értekeket, melyeket át kell menteni, meghatározza szerepét az értékek tudatosíttatásában, megőrzésében. Itt beszélhetünk eszmerendszeri értékekről, nemcsak politikai értelemben vett értékekről. Véleményük szerint a csehszlovákiai magyarság szempontjából mely értékek megőrzését tartják fontosnak? Az állam, a társadalom, a kisebbség és a polgár szempontjából milyen értékeket tartanak meghatározóaknak? A múlt értékei Turczel L. — A szellemi értékek közül csak azokra szorítkozom, amelyeket, a csehszlovákiai magyarság 1918-tól napjainkig alakított ki. Ezek egy része ma már problematikussá vált. Problematikussá vált elsősorban az utolsó 40 év, amiről itt nem kell különösen, részletezően beszélni, hisz e téma nagyon el van koptatva. A ránk erőszakolt és a velünk szemben alkalmazott dogmatikus hagyománypolitika okozta aztán azt, hogy a két háború közötti értékek is eltorzultak. Ezzel a kérdéssel én Fábry és az irodalomtörténetírásunk viszonylatában foglalkoztam. A dogmatikus irodalompolitika Fábryt A vádlott megszólal -ért és sok-sok eretnekségéért gyűlölte, de mégis irodalomtörténeti meghatározó embert csinált belőle. Miért? Mert megfeleltek neki azok a rappista, szélsőségesen baloldali kritikák, amelyeket Fábry a polgári köztársaság időszakában írt. Én még az ő életében kimondtam megállapítva, hogy esztétika-ellenes kritikái nem alkalmasak arra, hogy az irodalomtörténetünket segítsék. Ezeknek irodalmi értékük nincs. Persze ennek ellenére azt is vallom, hogy Fábryban, életművében olyan kiemelkedő értékek vannak — a kisebbségvédő publicisztikája és az antifasiszta publicisztikája — melyeket nem lehet lesöpörni az asztalról. Vallom azt is, hogy 1919-től 1989-ig nyúló szellemi életünk egész viszonylatában generális átértékelésre van szükség. A Kontextusban jelent meg az az írásom, melyben a tudományos élet viszonylatában foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel, rámutatva arra, hogy tudományos módszerek nagyrészt hiányoztak. Megindokoltam azt is, hogy miért. Mert innen 1918 után 130 ezer magyar lakost kisöpörtek, s azok között sok egyetemet végzett ember: újságszerkesztő, akadémiai, főiskolai tanár volt. Szellemi életünkben légüres tér keletkezett és 20 év alatt nem tudott kitermelődni néhány olyan felkészült tudós, mint mondjuk Sas Andor, akit azért említek, mert a harmincas évek fiatal tudománykritikusai többször írták, hogy rajta kívül nincs olyan kutatónk, aki megfelelő módszerrel dolgozna. Gyurcsík I. — Az értelmiség eltávolítása — amire részben az első, de csaknem teljes egészében a második világháború után került sor, menynyiben kötődik az értékvesztéshez, az értékrendben keletkezett zavarokhoz? Mennyiben jelentett ez a csehszlovákiai magyarság számára kollektív „emlékezetkiesést” történelmi szempontból és az értékek folytonossága szempontjából is. Az első köztársaság magyarsága által tisztelt értékekből, az érvágást követően mennyi maradt meg mára? A folytonosság megszakítása Turczel L. — Ilyen értékeknek a hordozója általában az értelmiség, és azt, hogy azok az értékek tovább nőjenek vagy átértékelésre kerüljenek, megakadályozta egyrészt az, hogy nem lehetett ilyen értékszempontú múltvizsgálatot tartani, mert a dogmatikus hagyománypolitika szigorúan megszabta, hogy mennyit kell az elismerésből a szocialistáknak kapniuk, s mennyit lehet a polgári maradéknak adni. A legfőbb akadály pedig az volt, hogy 1945 után a lakosságcsere folyamatában szinte az egész humán értelmiségünket eltávolították, nem maradt itt egy apostolnyi csoportra való alkotó ember sem. Ez volt a legfőbb akadály. Magyarországon az oda került sarlósok és prohászkások közül a múltvizsgálatot többen meg tudták volna csinálni (Dobossy László, Kovács Endre, Sinkó Ferenc stb.), de ezt a Rákosi-rendszer a baráti ország belső problémáiba való beavatkozásnak tekintette. Ez volt a fő oka annak, hogy az értékek süllyedtek és a múltunk süllyedt. A két háború közötti sportélettel kapcsolatos mostani kutatásaim során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a meglepően gazdag és sokoldalú sportéletünk Atlantiszként el van süllyedve. Korábbi egyéb kutatásaim során is sokszor olyan régésznek éreztem magam, aki a törmelékek és talmi értékek alól felszínre hozza az igazi értékeket. Szellemi életünkben sokszor használták a tabula rasa szót. Hát két ilyen nagy tabula rasa volt kisebbségi életünkben, de ennek elkérdést, nem érdektelén összevetni az első köztársaságban a magyar kisebbség körében domináns, jelenlévő értékeket (a kereszt(y)ény, konzervatív, a polgári, liberális, a baloldali) s az akkori társadalom összetételét a több mint fél évszázaddal később fellelhető értékekkel a megtizedelések, a tudat leépítése, bomlasztása után. Mit mentettünk át ezekből az értékekből, mi az, amit át kell vinnünk a túloldalra. Grendel L. — A tanár úr egyik megjegyzésére akarok reagálni, ezt akarom továbbvinni, bár lehet hogy az, amit mondani fogok, provokatív és goromba lesz. A tanár úrnak arra a mondatára utalnék vissza, amelyben azt mondta, hogy a csehszlovákiai magyarságot, de ezen belül elsősorban az értelmiséget kétszer is lefejezték ebben a században, először az 1918-as államfordulat után, másodszor az 1945-ös fordulat után. Egy lassan, de magabiztosan polgárosuló Magyarországnak az északi és viszonylag polgárosít, persze a budapesti polgárosultsággal nem mérhető részét metszették le 1918-ban. Ennek maradékát metszették le aztán 1945-ben. Egyetértek Turczel tanár úrral, hogy a szellemi élet valóban a semmiből indult 45 után, éppen emiatt a két érvágás miatt. De! Azt hiszem, hogy ennek a két érvágásnak a komolyságát a mai napig nem dolgoztuk fel magunkban. Ezt azért tartom bajnak és nagyon veszélyesnek, mert a 89-es fordulat után, a harmadik fordulat után — amely kivételesen nem járt érvágásBeteg társadalom — torzult értékek Gyurcsík I. — Két pontban szeretnék reagálni az elmondottakra. Egyetértek azzal, hogy a mai napig nem értékeltük, nem dolgoztuk fel kellőképpen ezeknek a „lefejezéseknek” a történetét, nem került be a köztudatba, az értelmiségünk zöme nem ismeri azt, hogy a századfordulótól a mai napig ezen a területen élő magyarság milyen értékeket hozott létre, milyen veszteségek érték, a folytonosság hol szakadt meg. E tények ismerete nem az öncélú történelmi búvárkodás miatt fontos, hanem az egészséges tudat kialakítása, az előttünk álló választások helyessége érdekében. S felvetődik a kérdés, természetesen az egész ország társadalmi állapotának függvényében, mennyire egészséges ez a kisebbségi társadalom? Itt válik érdekessé az előbb felvetett kérdés: van-e módja a politikai szerepet vállaló kisebbségi értelmiséginek a szellem felé fordulnia a jelenlegi helyzetben, s átadnia a helyét? Kinek? Itt van a probléma. Nem tudjuk milyen helyzetben vagyunk, nem ismerjük pontosan társadal-munk struktúráját. Tudjuk, hogy sokkal roszszabb az értelmiségi arányunk az országos átlagnál. Egyetértek azzal, hogy a legjobb koponyáknak a szellem felé kell fordulniuk, hogy értékeket alkossanak, hogy belővannak, akik jobb híján belekerültek ebbe a helyzetbe. S nem biztos, hogy ez a mi kisebbségünk számára a legszerencsésebb állapot ma. Fontosabbnak tartom azt, hogy a kisebbségi értelmiség, a magyar kisebbség szellemi értékeinek a teremtője legyen és ne parlamenti és pártcsatározásokban vesztegesse el a többre hivatottságát, azt ami benne van és amivel szellemi értéket teremthet e közösség jövője számára. Magyar nemzet nem létezne több évszázados magyar irodalmi múlt, magyar színházkultrúra, magyar képzőművészeti kultúra stb. nélkül. E nélkül mi nem magyar nemzet lennénk, hanem egy magyarul beszélő etnikai csoport, mert nemzetté a kultúra tesz bennünket, véleményem szerint. Ezt a szempontot tehát, hogy nemcsak megmaradnunk kell, hanem ahhoz, hogy megmaradjunk ahhoz nekünk szellemi értékeket is kell teremtenünk, ezt a szempontot elhanyagoljuk vagy nem vesszük eléggé komolyan. Nem vesszük olyan komolyan, amilyen komolyan kellene vennünk a jövőnk szempontjából. Gyurgyík L. — 89 végén és a 90- es év elején az értelmiségnek teljes mértékben be kellett kapcsolódnia a rendszerváltás folyamatába. Úgy tűnik, hogy értelmiségünk jelentős része márcsak alacsony részaránya miatt is kénytelen részt venni a politikai életben, másrészt Grendel Lajos értelmiségünk állandó szellemi értékeink iránti elkötelezettségét hiányolja. Ez tulajdonképpen a kisebbségi társadalmunkban
