Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. március 7. A strasbourgi bíróság ítéletei Az emberi és a szabadságjogok védelmében Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése tavaly tavasszal a Strasbourgban működő Emberi Jogok Európai Bíróságának magyar tagjává választotta dr. Baka Andrást, az Államigazgatási Főiskola főigazgatóját. Ő az első magyar, s egyben kelet-középeurópai jogász a testületben. A bíróság feladatáról s ítélkezési gyakorlatáról kérdeztük. — Nagy megtiszteltetés számomra a meghívás, hiszen ez a bíróság— az emberi jogok európai egyezményének betartásán, őrködve - rendkívül magas szakmai fórum. Az egyezményben részes tagállamokra nézve kötelező érvényű és megfellebezhetetlen döntéseket hoz, amelyek szerepet játszhatnak az egyes országok jogrendszerének és jogalkalmazásának alakulásában, az emberi és a szabadságjogok egységes értelmezésében. Ez talán a legfontosabb hatása a bíróság döntéseinek. Mintegy harminc éve működik a testület, s míg eleinte évenként csak egy-két ügyben járt el, az utóbbi időben megsokszorozódott ezek száma. Ez a bíróság súlyának, szerepének a megnövekedését, s az európai jogszemlélet fejlődését mutatja. — Kik fordulhatnak a bírósághoz és hogyan? — A testület az Európa Tanács jogi mechanizmusának utolsó láncszeme. A kérelmeket nem közvetlenül kezeli. Ezeket egyének, nem kormányzati szervek vagy egyének bizonyos csoportjai nyújthatják be az Európa Tanács főtitkárához címezve, illetőleg kérelemmel fordulhat a főtitkárhoz bármelyik tagállam is. A főtitkár a kérelmeket az Európai Emberi Jogi Bizottság elé terjeszteti azzal a feltétellel, hogy kimerítették már az összes hazai jogorvoslati lehetőségeket, ha a kérelem a legutolsó, jogerős döntéstől számított hat hónapon belül érkezik be. A bizottság megvizsgálja, hogy a kérelem megfelel-e ezeknek és más feltételeknek, s ha igen, akkor feltárja a tényeket, meghallgatja a feleket, majd megkísérli egyezkedéssel, békés úton elintézi a panaszt. Ha az sikerül, az ügy lezárul. Ha sikertelen az egyezkedés, akkor jelentést készít a bizottság, amelyben megállapítja az egyezmény adott rendelkezésének megsértését, majd a véleményét eljuttatja az Európai Tanács Miniszteri Bizottságához. Itt döntenek arról, hogy valóban történt-e jogsértés, s ha igen, akkor milyen intézkedést kell tenni és mikor a jogsérelem kiküszöbölésére. Ám az emberi jogi bizottság úgy is dönthet — illetőleg megteheti ezt az érintett állam is, hogy az ügyet az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé terjeszti. Ha erre kerül sor, a bíróság a kérdés alapos megvizsgálása után a felekre nézve kötelező érvényű döntést hoz. Ennek végrehajtását a miniszteri bizottság ellenőrzi. Mintegy másfélezer ügy kerül az Emberi Jogi Bizottság elé, ám ennek csak egy kis, de rohamosan növekvő részét továbbítja a bírósághoz. — Milyen ügyekben ítélkeznek? — Az Európai Emberi Jogi Konvenció rendelkezéseit sérti például, hogyha valakit kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vetnek alá Kimondja az egyezmény a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, rendelkezik például arról, hogy ki, mikor és milyen feltételekkel rendelhet el őrizetben tartást, s milyen jogai vannak az őrizetben tartott személynek. Egyebek közt mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírósághoz forduljon, s hogy az igazságos, méltányos és pártalan legyen, valamint, hogy ésszerű időn belül döntsön. Az emberi jogok széles skálájába tartozik még például a magánélet, a családi élet, általában a „magánszféra” tisztelete, a szólás-, a média-, a gondolat-, a lelkiismeret- és a vállasszabadság a gyülekezési, az egyesülési, a szakszervezet-alakítási, a tulajdonhoz való jog, és a szabad választásokon való részvétel joga is. — Ezen belül milyen ügyekkel fordulnak a legtöbbször a bírósághoz? — A bíróság több mint háromszáz ügyben ítélkezett eddig, a legtöbbször a személyi szabadság és a biztonság problémaköreivel fordultak hozzá. Ezen belül is elsősorban a törvényes őrizetbe vétel, a bírósághoz fordulás és az ésszerű időn belüli, igazságos és méltányos ítélkezéshez való jog megértésevei kapcsolatos ügyekben ítélkezett. — Milyen összetételű a testület? — A bíróságban az Európa Tanács minden tagállamának van független bírája, aki egyéni szakértelme és szakképzettsége alapján vesz részt az ítélkezésben. Fő szabály, hogy kilenc tagú tanácsban dönt a testület, amelynek mindig tagja a bíróság elnöke, valamint annak az országnak a bírája, amely ellen a panaszt emelték, a többi tagot pedig kisorsolják. Teljes ülést tart a bíróság akkor, ha a korábbi joggyakorlatának a megváltoztatása szükségessé válik, s ha fontos, elvi jelentőiségű kérdésről van szó, a tanács „lemondhat” a plenáris ülés javára. Ekkor az összes bíró részt vesz az ítélkezésben. — Hogyan ítélkeznek, s ennek mi a következménye? — A bíróság meghallgatja a panaszos és az adott állam képviselőjét, figyelembe veszi az emberi jogi bizottság véleményét, s mindez Strasbourgban történik, nagy publicitás mellett. Igen gyakori a sajtó és a médiák jelenléte is. Majd zárt tárgyalások után, nyilvánosan hirdetnek ítéletet Ennek kettős következménye van. Egyrészt, ha a bíróság kimondja, hogy megsértették a konvenciót, akkor kártérítést is megítélhet, s így helyrehozza a jogsérelmet. Az ítélet másik következménye az lehet, hogy a döntés szerepet játszhat a belső, nemzeti joggyakorlat fejlesztésében. Azzal, hogy a bíróság kimondja, hogy az adott állam eljáró szervei megsértették a konvenciót az európai normáknak meg nem felelő jog, illetve joggyakorlat következtében. Nyilvánvaló, hogy a hibás jogon vagy joggyakorlaton változtatni kell. Ez azért nagy jelentőségű, mert ezáltal a nemzeti jogok bizonyos „egységesülés” irányban változnak, így valósítva meg azt, hogy — bár más hagyományok alapján s különböző jogi eszközökkel és intézményekkel, de—egyre inkább az egységes európai jogi gondolkodás szolgálatában is állnak — Ön milyen ügyekben intézkedett már? — A múlt év második felétől veszek részt az ítélkezésben, de nemzeti bíró még nem lehetek, mert hazánk még nem ratifikálta az európai emberi jogi egyezményt. így még magyar ügy nem szerepelhetett a bíróság előtt. Elsősorban olyan ügyekben vettem részt, amelyekben a plenáris ülés járt el, de a közeljövőben már mintegy tizenöt esetben a bírói tanács tagjaként ítélkezem. — Véleménye szerint a ratifikálás után mikor kerülhet magyar ügy a bíróság elé? — Úgy tudom, hogy a közeljövőben — de bizonyosan még ebben az évben — hazánk is ratifikálja az egyezményt. Az első magyar ügy — a jelenlegi ügymenet alapján—a ratifikációtól számított mintegy két éven belül jelentkezhet a bíróság előtt. Egyébként máris érkeznek a testülethez és hozzám is különféle panaszok, ám ezekkel nem lehet érdemben foglalkozni az egyzmény aláírása előtt Új Magyarország Közlemény Értesítünk minden érdeklődőt, hogy Mierka Ottó mérnök 1992. március 5-étől április 15-éig minden kedden és csütörtökön 9.30-tól 12.00 óráig az Együttélés Politika Mozgalom lévai járási irodájában (Vojenská 2., első emelet) szakmai és jogi tanácsadást tart azok számára, akik földjüket igénylik vissza. Várunk mindenkit, akinek segítségre, tanácsra van szüksége. az EPM járási választmánya Léva Beszélgetés Bégány Attilával, a magyar kormány főtanácsosával „Kölcsönösen beleszólunk egymás belügyeibe” Ha kisebbségi jogainkról esik szó, egyre több szlovák politikai párt képviselője igyekszik a hazai nemzetiségi politikai viszonyokat kapcsolatba hozni a Magyarországon élő szlovákok jogaival és az emberi jogok fölé helyezni a reciprocitás elvét. Igen, sajnos, olyan időszakot élünk, amikor — ezt is a saját bőrünkön tapasztaljuk — a két ország közötti vitás kérdésekből időnként néhány hazai politikai erő igyekszik nemzetiségi ügyet kovácsolni. Az tagadhatatlan, hogy az anyaország közelsége kölcsönöz egyfajta erőt, ami nagy előny a szórványmagyarsággal szemben, de sok probléma épp ebből fakad. Mit tehet a kisebbségért az anyaország, kérdeztük Bégány Attilát, a magyar kormány főtanácsosát. — Ilyen feszült politikai viszonyok között hogyan tud Magyarország nekünk segítséget nyújtani abban, hogy demokratikusabb körülmények között éljünk és úgy, hogy ezzel ne sértse meg a,Jószomszédi” kapcsolatokat? — Most, miután a kétpólusú nagyhatalmi világrend összeomlott és Jugoszlávia, illetve a volt Szovjetunió egyes területein etnikai zavargások keletkeztek, ezek egyre inkább ráirányították az Európa Tanács figyelmét a kisebbségi kérdésre. Azáltal viszont, hogy Európa megosztottsága megszűnt, a nemzetközi kisebbségi jogban megfogalmazottak egyre inkább érvényesíthető. Az Európai Közösségbe való belépésnek is egyik alapfeltétele, hogy milyen kisebbségi politikát folytat az ország. Másrészt, mivel az államközi kapcsolatok során szintén hasonló elvek kezdenek kialakulni, kormányunknak joga lesz beleszólni például a Szlovákiában élő magyarok érdekében az ország belügyeibe. Természetesen ennek a fordítottja is érvényes, Szlovákiának is jogában áll majd beleszólni az itteni szlovákság sorsát érintő kérdésekbe. Ennek megvalósításához, azt hiszem, a „visegrádi hármak” között is megvan a politikai klíma, ők úgy próbálják egymásra építeni a kölcsönös kapcsolatteremtés lépcsőfokait, mint tették azt korábban az Európai Közösség államai. Igaz, ezt most kissé nehezíti a Csehszlovákiában jelenleg zajló átalakulási folyamat, viszont megfigyelhető, hogy a Szlovákiában működő pártok egyre több kontaktus igyekeznek teremteni európai partnerekkel. Véleményem szerint politikailag öt éven belül megoldódik a nemzetiségi kérdés önöknél. — Mennyiben hátráltathatja a megoldást a két kormány Bős— Nagymaros vitája? — Látnivaló, hogy a szlovák kormány Bős—Nagymaros ügyét szakítópróbának tekinti, amelyben ha veszítene, úgy érezné, nemzeti büszkeségén esett csorba. A feszültségek, azt hiszem, még növekedni fognak, de ez beleillik a jelenlegi szlovák önállósulási törekvésekbe. Amikor egy állam önállósulni akar, mindig másokkal szemben kell megfogalmaznia magát. Bár ez érthető számunkra, Magyarország nem akarja, hogy a Csallóköz, illetve a Szigetköz — tehát mindkét oldalon magyar lakosság — fizesse meg ennek az árát. Ami a „visegrádi hármakat” illeti, a viszony azon múlik — mégha „visegrádi négyek” lesznek is —, hogy mennyire sikerül a szlovák politikai erőket meggyőzni arról, hogy mi ugyan nem támogatjuk az erőmű befejezését, de ez nem jelenti, hogy mi a szlovák önállóságot akarnánk kétségbe vonni. — A magyar kormány már elfogadta a kisebbségi törvénytervezetet, ami márciusban vagy áprilisban kerül a parlament elé. Hogyan viszonyulnak ehhez a tervezethez a Magyarországon élő kisebbségek képviselői, ismerik-e egyáltalán annak a tartalmát? — Természetesen ismerik, hiszen a Magyar Kisebbségi Hivatal és a magyar kormányhivatal közösen dolgozta ki. Szerintem éppen ez a legnagyob garancia arra, hogy olyan törvény születik, amely közmegelégedést kelt. De mint bizonyára ön is tudja, Magyarországon a kisebbségek szórványban élnek, nem összefüggő területen, mint például Szlovákiában. A törvény, azt hiszem, még így is elfogadható lesz az egyes etnikumok számára. Ezzel kapcsolatosan talán hivatkozhatnék az Európa Parlament Emberjogi Bizottsága vezetőjének a véleményére, aki Európában — jó értelemben véve — példanélkülinek nevezte a tervezetet. Mi tulajdonképpen nem példának szántuk, de nincs kizárva, hogy ilyen hatása is lesz a környező országokra nézve. Bár hozzá kell tennem, hogy mi ennek megvalósításában sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mint Szlovákia, mert mint már említettem, nálunk a szlovákság nem összefüggő területen él és így nem tudunk egy teljes társadalmi struktúrát kialakítani. A feltételeket mi biztosítjuk a nemzetiségek számára, Szlovákiát pedig kérni fogjuk, segítsen nekik, segítsen nekünk abban, hogy a szlovák nemzetiségű településekre tudjunk szlovák papokat, pedagógusokat stb. kihelyezni, mert önerőből, sajnos, ezt nem tudjuk megoldani. — Kormányfőtanácsos úr, végezetül hallhatnánk valami konkrétumot is a kisebbségi törvénytervezetről? — Nagy vonalakban annyit, hogy ez külön jogokat biztosít az önkormányzatokon belül is a kisebbségeknek, lehetővé teszi országos szerveződésüket, nagyban megkönnyíti, hogy bejussanak képviselőik a parlamentbe. Az önrendelkezési elv alapján lehetővé teszi a kulturális autonómiát, a tömbben élőknek pedig a területi autonómiát is. Köszönöm a beszélgetést. FARKAS OTTÓ
