Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
1992. március 7. 5 Szabad ÚJSÁG A baj megelőzhető Pszichológus ismerősöm mondta egyszer, hogy nem érdem és nem művészet egy egészséges, szép gyereket szeretni. A lelki nagyságra az vall, ha valaki olyan gyerekekkel hajlandó foglalkozni, akikkel a természet nem bánt minden szempontból bőkezűen. Markéta Mateasáková, a pozsonyi Pekník utcai alapiskola korrekciós osztályának pedagógusa egész pályafutása alatt ilyen hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott, s elégedettséggel tölti el, hogy az általa is tanított gyerekek többsége a speciális nevelésnek köszönhetően felnőtt korára minden gond nélkül be tud illeszkedni a társadalomba. Vele készített beszélgetésünkben a hazai korrekciós osztályok helyzetére voltunk kiváncsiak. Jól felszereli laboratóriumok állnak a diákok rendelkezésére Adamcsik Ferenc felvétele Tornyosulnak a kérdőjelek Érettségi után munkanélküliség?! • Hazai alapiskoláinkban vagy tizenöt éve működnek korrekciós osztályok. Mi a lényegük ?- Egy harminc fős osztályban mindig akad egy-két problematikus gyerek, aki magatartásával, lemaradásával zavarja, hátráltatja az egész közösséget. Annak, hogy egy gyerekkel problémák vannak, mindig megvan az oka. Az ok nagyon gyakran könnyű agyi sérülésre vezethető vissza, ennek következményeként jelentkeznek a különböző magatartásbeli zavarok, beszédhibák, a diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia (részleges olvasási, számolási és írászavar), az alacsony koncentrációs képesség stb. Ezek a gyerekek rosszul tanulnak, bukdácsolnak, magaviseletükkel Is baj van, állandó zavaró elemek az osztályban. A túlterhelt pedagógus gyakran ingerülten reagál rájuk, majd látva, hogy minden igyekezete hiábavaló, reménytelen esetnek könyveli el őket, és a gyerekek elóbb-utóbb izolálódnak. Oktatásügyünk, hogy ezen a helyzeten javítson, létrehozta az úgynevezett korrekciós osztályokat, miközben néhány dolgot nem gondolt át teljesen. Például azt, hogy ezekben az osztályokban speciálisan képzett pedagógusokra lenne szükség. • Nekem pedig egy gyermekpszichológus azt állította, hogy elegendő egy jó alapiskolai tanító is.- Ez igaz, de csakis olyan, aki speciális pedagógiát is tanult. A korrekciós osztályba kerülő gyerekek mindegyikének ugyanis valamilyen defektusa van. A speciálisan képzett pedagógusnak, aki defektológiát is tanult, meg kell állapítania, milyen zavarról van szó. Rengeteg kitűnő alapiskolai pedagógusunk van, de olyan kevés akad, aki hajlandó kizárólag ezekkel a gyerekekkel foglalkozni. Volt elég speciálisan képzett tanerőnk is, de mivel egy idő után az oktatásügyi minisztérium egy tollvonással megvonta tőlük az addig adott fizetéskiegészítést, elmentek máshova dolgozni, ahol megfelelő fizetést kaptak. Később az illetékesek rájöttek, hogy hibát követtek el, de addigra már szétszéledtek a speciális pedagógusok és olyanok kapták meg a korrekciós osztályokat, akik éppen kéznél voltak. Az utóbbiak nem tudtak megfelelő eredményeket elérni ezekkel a gyerekekkel, amit magam is tapasztaltam, amikor az egyik osztályom a következő évben egy nem speciális pedagógushoz került. Kiderült, hogy minden munkám, fáradságom kárba veszett. • Korrekciós osztályok az elemi iskola első négy évfolyamában működnek. Az előbb említett pszichológus szerint a további évfolyamokban felesleges a korrekciós osztály, mivel ha a defektusokat a negyedikig nem sikerült korrigálni, a további évfolyamokban erre már semmi esély sincs.- Ezt az elméleti szakember mondja, aki sohasem dolgozott problémás gyerekekkel. Ő bizonyára nem osztja a véleményemet, de sokéves tapasztalataim azt mutatják, hogy minden gyerek tehetséges valamilyen területen, még a problémás is. Csakhogy az ö tehetsége nem tűnhet ki a nagy létszámú osztályban, ott csak a problémás volta mutatkozik meg, de az annál inkább. Egy kis közösségben viszont, ahol a speciális pedagógus fokozottan odafigyel rá, türelemmel, megértéssel, szeretettel közeledik hozzá, s nem azt érezteti vele, hogy ö egy tehertétel, kölönc, zavaró tényező, a gyerek kinyílik és megmutatkoznak eddig rejtett képességei. Itt van például Matyika, hallhatta az előbb, milyen szépen olvasott. Kiskorában súlyos fejműtéten esett át, térbeli tájékozódási zavarai vannak, diszlexiás, diszgráfiás, motorikusán retardált, egyszóval nagyon problematikus gyerek. Ha a jövő évben rendes osztályba kerülne, lemaradna, bukdácsolna és végül a kisegítő iskolában kötne ki, holott nem oda való, mert itt igenis képes megtanulni azt, amit a vele azonos korú más gyerekek. De ha nem foglalkoznak vele intenzíven és rendszeresen - márpedig a nagy létszámú osztályban erre nincs idő -, javíthatatlanul leromlik. Épp ezért vallom, hogy igenis óriási szükség van a korrekciós osztályokra, ráadásul nemcsak negyedikig, hanem egészen nyolcadikig. Ezért harcolok, ezért kilincselek, számos cikket írtam erről a kérdésről, de mindeddig hiába, sehogysem lehet továbbmozdulni, marad a négy osztály. • Mivel magyarázható az illetékeseknek ez a meg nem értése?-Talán azzal, hogy nincsenek tisztában a korrekciós osztályok lényegével. Igaz, hogy már maga az elnevezés is megtévesztő, megfelelőbb lenne a speciális osztály elnevezés. Itt nem is korrigálásról van szó, inkább arról, hogy ezek a gyerekek más bánásmódot és más oktatási stílust igényelnek. Például jóval több ismétlésre van szükségük és a tempó is lényegesen lassúbb. Ha a pedagógus alkalmazkodik a gyerekek lassúbb felfogásához, ugyanazokat az eredményeket éri el, mint a rendes osztályban a közepes tanulóknál. Mert a követelmények, a tantervek itt is ugyanazok, mint a rendes osztályokban. Már csak ezért sem mondható szerencsésnek a korrekciós osztály elnevezés. Mi itt simán II. C vagyunk, a II. A és B párhuzamos osztálya. A kívülállóknak nem kell tudniuk, hogy ez az osztály valamiben különbözik a többitől, és maguknak az idejáró gyerekeknek sem szabadna úgy érezni, hogy ők egy másfajta osztályba járnak; ne alakuljon ki bennük a diszkrimináció érzése, az, hogy ók mások, mint a többiek. • Mennyi a maximális létszám?-Tizenkettő, de volt már nem egyszer 16 gyerekem is. Ebbe az osztályba öt nagyothalló gyerek is jár. Ez az én kezdeményezésemre történt, már tizenharmadik éve annak, hogy a magatartásbeli és tanulási zavarokkal küszködő gyerekek mellé ideveszek halláskárosultakat is. Tudtommal csak én csinálom ezt és mindeddig jól megy velük a munka. Egyik nagyothalló volt diákom ma már főiskolás, többen gimnáziumba járnak, az egyik kislány rehabilitációs nővérnek tanul. Mindez annak köszönhető, hogy jó startjuk volt. Az előbb hallhatta, milyen szépen olvasnak ezek a gyerekek. Nem jelbeszéddel kommunikálnak, azt csak később, tizennégy éves korukban sajátítják el. Meg kell tanulniuk beszélni, hogy a környezetükkel képesek legyenek megértetni magukat. Számukra is jobb lenne, ha nyolcadikig speciális osztályban tanulhatnának. • Azt hiszem, itt azért könynyebb esetek vannak.- Vannak olyanok is, például neurotikus gyerekek. A rendes osztályban a lemaradás miatti stressz hatására neurózisuk fokozódna, míg a nyugodt, szeretetteljes légkörben csökken. Ezeknek a gyerekeknek nyugalomra van szükségük, fontos számukra a biztonságot adó állandóság és épp ez nem adatik meg nekik. Folyton vándorolni kényszerülnek, egyik iskolából a másikba költöztetik a korrekciós osztályokat. Itt például csak az első és a második osztály van, a harmadik a Nejedly utcai iskolában van. Ezek a gyerekek ugyanis nyugtalanabbak, mozgékonyabbak az átlagnál több baj van velük, fokozott odafigyelést, éberebb felügyeletet igényelnek. Ez itt nekem az osztályban nem baj, de a szünetekben, a folyosón vagy az udvaron idegesítik a többi pedagógust, panaszkodnak rájuk. így aztán az iskolák nehezen viselik el ezeket az osztályokat, még egyetkettőt csak-csak, de többet már nem. A következő osztályokat már más. iskolába utalják át, s ott is két év múlva szeretnének túladni rajtuk, hisz, úgymond, már eleget voltak náluk, átvállalhatná őket egy másik iskola. A gyerekeknek pedig nem tesz jót a környezetcsere, a sok változás. A tanügyi igazgatóság megérti a helyzetünket, de hatalmi szóval nem erőszakolhatja rá a korrekciós osztályokat a vonakodó iskolákra. Ezért tavaly az oktatásügyi minisztériumban elmondtam, hogy szeretnék magániskolát létesíteni a problémás gyerekek számára, ahol fiatal, kezdő, lelkes pedagógusokkal dolgozhatnék együtt. A normális gyerekek oktatásához az állam havi 900-1000 koronával járul hozzá, de ezekre a gyerekekre csupán 400 koronát ad, a többit a szülőknek kellene fizetniük. Ha most ezt az 500 koronás különbözetet megfizetné a szülő, többet már nem kérhetünk tőle, s ez persze aligha fedezné a pedagógusok fizetését, a terembérleti díjat, fűtést, világítást... Ilyen feltételek mellett lehetetlen létrehozni a magániskolát. • De hisz egy ilyen iskola jelentősen tehermentesítené az államot, ezt nem értik meg az illetékesek?- Én már rengeteg cikkben elmagyaráztam a speciális iskola szükségességét, mindenütt megdicsértek, ez volt az egész. Pedig mondok valamit: a börtönökben végzett felmérések bizonyítják, hogy a delikvensek 90 százalékát olyanok alkotják, akikkel már az alapiskolában is bajok voltak: beszéd- és magatartászavarok, más hasonló defektusok. De ha ezeket a problémás gyerekeket idejében kiszűrjük és kiemelten foglalkozunk velük, a baj megelőzhető. Mert az ember társas lény, s ha valamilyen okból kirekeszti a közösség, félreállítja a környezete, keresni fog olyanokat, akik befogadják. És nem biztos, hogy az a legjobb társaság lesz. VOJTEK KATALIN A múltban egy-egy vegyiüzem szomszédságában lévő kisváros sűrűn lakott, gyors fejlődésnek induló központtá változott. A jelenlegi tapasztalatok viszont kicsit más fényben láttatják ezt az iparágazatot Vágsellye a vegyipari óriások egyikéről, a Duslo állami vállalatról vált ismertté. Sok végzős nyolcadikost vonzott az általa létrehozott szakmunkásképző, amely lehetővé tette a szakérettségi megszerzését. Hol másutt kaphatott volna helyet a vegyipari szakközépiskola, mint éppen ebben a városban? A Vágsellyei Vegyipari Szakközépiskola diákjai és pedagógusai állandó ingázásra kényszerültek. Az iskola ugyanis két épületből állt. Az egyik a város központjában, a másik ennél jóval távolabb, a város peremén helyezkedett el. A központi épületben a két alsó évfolyam kapott helyet, s a gyerekek sokszor a másik épületbe voltak kénytelenek átsietni az egyes órákra, ahol a harmadikos, negyedikes tanulók kaptak tantermeket. A nebulók még csak-csak elfogadták ezt a megoldást, hiszen öt-tíz percet is sikerült egy kis késéssel lefaragniuk az egyes órákból, s ez jó diákcsínynek mutatkozott. Sokkal nehezebben viselték ezt az áldatlan állapotot a pedagógusok, akik felváltva tanítottak mindkét épületben, s az ide-oda futkosástól kimerültek és ingerültek voltak a nap végén. Szerencsére minderről már múlt időben adhatunk számot. Az Állami Hitelbank vágsellyei kirendeltsége számára helyiséget kellett biztosítani, csakúgy mint a takarékpénztárnak, s az épület nélkül maradt autóiskolának is. A városi önkormányzat és a vegyi vállalat felajánlotta segítségét. így történt, hogy a város peremén található épületet két hónap leforgása alatt teljesen újjávarázsolták. A megoldás: szakosítás Kezdetben nem sokan hittek abban, hogy ez sikerülni fog, hiszen csupán nyolc hét állt a rendelkezésünkre a nyári szünidő alatt - árulja el Süss József mérnök iskolaigazgató-helyettes, miközben büszkén mutatja meg az iskolaépületet, majd így folytatja: - Azelőtt két iskolában volt összesen tizenhat osztályunk, ma egy fedél alatt tizenhét osztályt, két nyelvtermet és négy laboratóriumi szaktantermet mondhatunk a magunkénak Az sem mellékes, hogy ennek a megoldásnak köszönhetően minden gyerek számára elérhetővé vált az ebédlő és a tornaterem is. Nagy örömünkre szolgált, hogy egy tantestületi szobában háromnál több pedagógust nem kellett elhelyeznünk, s még klubhelyiségre, tanácsteremre is „futotta“. Mi mindenképpen nyertünk ezzel a megoldással. A régi-új épület részét képezi a kollégium, amely a legolcsóbbak egyikének számít, hiszen a diákok egy hónapra negyvenhét koronát fizetnek, s a koszt napi tíz korona negyven fillért tesz ki. Természetesen nem csupán az anyagi vonatkozású dolgokra, s az iskola ellátottságára voltunk kíváncsiak. Elsőként a negyedikesekhez kopogtattunk. Baráti csevegésünk a diákcsínyeket, kirándulásokat, kollégiumi élményeket idézte fel. Amikor az érettségire, elhelyezkedésre tereljük a szót, a lányok és fiúk arca megkomolyodik - nem könnyű őket válaszadásra bírni Tehetetlenül, kissé értetlenül szemlélik a „kinti“ változásokat, kockázatosnak tartják a magánvállalkozást, s csak kevesen szeretnének közülük magáncégeknél dolgozni Az érettségizők többsége az egészségügy valamely ágazatában szeretne elhelyezkedni, s helyben, illetve Pozsonyban látják a jövőt, útjuk a munkakeresés során majd ide vezet. Valamivel vidámabb hangulat fogad bennünket az első és második C osztályokban. A „gólyák" friss élményeikről számolnak be, mig a másodikosok elárulják jókedvük okát is. Azonkívül, hogy szívesen bekapcsolódnak az iskola tánc- és sportrendezvényeibe, megnyugtatóig hat rájuk az, hogy ók már saját bőrükön érezhetik a szakosítást. Süss Józsefet a továbbiakban erről kérdeztük:-Gyerekeinkből általános vegyészeket szeretnénk nevelni, a harmadik, vagy esetleg csak a negyedik osztályokban az egyes tantárgyak összevonásával rá szeretnénk térni a szakosításra. Itt figyelembe kell majd vennünk az egyes osztályok közti különbséget is, hiszen a magyar tannyelvű osztályokban a szlovák nyelvet is idegen nyelvnek tekintjük, s ügyelnünk kell az óraszámra. Pedagógusaink a jövő tanévtől kezdve tíz specializációt javasoltak, amelyből az idén ősszel öt megnyílik - megjegyzem, elsőként a mi iskolánkban. A továbbiakban megtudtuk, hogy ezt a döntést a pedagógusok egyes vállalatokban tett látogatása előzte meg. Ezek során meggyőződtek arról, hogy a gyógyszeriparban tizen, a kozmetikai iparcikkeket gyártó üzemben tizenketten máris felvételt nyernének. Várják a felvételizőket Az egykori gyógyszerészek büszkén viselték mesterségük címerét, s nem kevesebb megbecsülés jutott ki azoknak, akik saját készítésű vegyszereikkel ki tudták tisztítani a ruhafélét, újjávarázsolva a régit. Ha tehát az általános vegyészet mellett a tanulók egyéb szakmai ismeretek birtokába jutnak, s ezt elhelyezkedésük során majd lesz alkalmuk érvényesíteni, mindenképpen jól járnak - vélekedik az iskola pedagógusainak többsége. Azok, akik szeptemberben majd itt szeretnék folytatni tanulmányaikat, azon szerencsések közé tartoznak majd, akiket valószínűleg érinteni fog a szakosítás. Tudnunk kell, hogy nem minden évben nyílnak majd egyforma összetételben és mennyiségben az egyes szakok, mindezt a szakemberek iránti kereslet határozza majd meg... Az iskola anyagi-műszaki berendezése lehetővé teszi, hogy ezek a tervek valóra váljanak, feltéve, ha az oktatást jól képzett, magabiztos szakemberekre bízzák! Minden egyes évfolyamban magyar osztály is nyílik. Amint azt a diákoktól megtudtuk, a fizikát, matematikát, történelmet is az anyanyelvükön tanulják, csupán a szaktantárgyakat sajátítják el szlovák nyelven (a gépészet iránt kevesen érdeklődnek, ugyanis nem hiszik, hogy az ezeken az órákon elsajátított ismereteket szakmájukban használni tudják majd...). Mint minden iskolában, itt is nagy hangsúlyt kapnak az idegen nyelvek - a tanulók két csoportban német és angol nyelvet tanulhatnak. * * * Csengetnek Az osztályokból szinte egyszerre rajzanak ki a diákok, magukkal sodorva a pedagógusokat. A tavaszt nem lehet kizárni az épületből. Végigsurran a padok közt, jókedvet hoz a tantestületbe Az elmúlt évek kellemetlenségeit valami új bizakodás homályosítja el. A nemrég lezajlott költözés reményekkel kecsegtet, s a pedagógusok valamivel nagyobb önbizalommal látnak munkához Süss József nem titkolta el előttünk, hogy az utolsó években egyre kevesebb diák jelentkezett az iskolába, hiszen később csak nehezen, s nem mindig a végzettségükhöz mérten tudtak elhelyezkedni. A tanulók jövőbeni elhelyezkedését, érvényesülését kívánja szolgálni az új oktatási módszer. Várják ide a magyar diákokat a környékbeli valamint távoli alapiskolákból. Az alapvető tudnivalók elsajátítását követően számukra is lehetővé teszik, hogy érdeklődésük szerint szakot válasszanak. Ma még nem tudni, mennyi jelentkező ragadja meg a lehetőséget. Ha viszont számuk a több éves átlagnál jóval magasabb lesz, akkor mind a pedagógusoknak, mind a diákoknak „nyert ügyük van" . . nem beszélve magáról a vegyiparról. SZÁZ ILDIKÓ
