Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
1992. március 6. 5 Szabad ÚJSÁG százalékkal csökkent a kukoricatermelés, mivel az éghajlati feltételek nem feleltek meg e terménynek. A többi szemestakarmány esetében változó volt a helyzet; az árpa átlaghozama 10 százalékkal nőtt, a zabé például 32- vel csökkent. A kukoricatermelésnek idén annak ellenére kell növekednie, hogy a kivitel csökkenésével számolnak, mert megnövekedett a hazai szükséglet. A rizstermelésben 2 százalékos növekedésre számítanak, a világpiacon azonban 17 százalékkal akarják növelni az amerikai részesedést az értékesítésben. Mérsékelt rizsár-csökkenésre számítanak, ezért árpótlék fizetésével biztosítják konkurenciaképességét a világpiacon. A szójatermelésben 6 százalékos exportorientált növekedést irányoztak elő. Mivel a szójaár csökkenése kilátásban van, a termelésnövelést az intenzitás javításával akarják elérni. A cukortermelésben 6 százalékos növekedés kívánatos a 2 százalékos Tavaszi munkákra készülve (Zolczer László illusztrációs felvétele) Mi lesz veled, földművelés? Mezőgazdaságunk minden figyelmét a transzformáció köti le. Kevés idő és erő marad a termelési és gazdasági kérdések megoldására, s ez az állapot egyáltalán nem válik hasznára sem a jelenlegi földhasználónak, sem a valódi földtulajdonosnak, sem a társadalomnak. Ebben a kritikus helyzetben is jó lenne biztosítani az üzem folyamatos menetét, minden tisztázatlan gazdasági kérdés és piaci tényező ellenére. A piacgazdálkodásra való áttérés mezőgazdaságunk transzformációja mellett megköveteli a szerkezetváltást is. A tervutasítás helyett tisztázni kell a hazai és a külföldi piaci igényeket, s meg kell teremteni a mezőgazdasági termékek konkurenciaképességét. Ez azonban azt is jelenti, hogy mezőgazdászainknak a lehető legrészletesebben kell ismerniük a piaci követelményeket és a konkurenciaképesség feltételeit. Úgy vélem, nem árt ezért egy pillantást vetnünk az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdaságára, mivel 1992- ben éppen ennek az országnak vannak legjobb kilátásai arra, hogy a világ élelmiszer-piacán a legnagyobb exportőrré váljon. Tapasztalataiból mi is meríthetünk, hogy helyes irányba induljunk mezőgazdaságunk szerkezetváltásának megkezdésekor. Amerikai becslések és előrejelzések szerint 1992-ben a növénytermesztés visszaesik, az állattenyésztés pedig fellendül. A világpiacon várhatólag emelkedni fog a gabonafélék, a tej és a vágómarha ára; a túlkínálat következtében pedig csökken majd a szója, a sertés és a gyapot ára. Az USA mezőgazdasági exportja 1992- ben elérheti a 39 milliárd dollárt, ami 4 százalékkal több, mint az 1991-es. Ez az előrejelzés a gabonafélék magasabb árán, a fokozott búza-, szója- és zöldségtermelésen alapul. A csökkenő behozatal következtében 14 százalékkal javul majd az USA mezőgazdasági külkereskedelmi mérlege 1992-ben (eléri a 17 milliárd dollárt). A mezőgazdasági termelés mérlege azt mutatja, hogy az amerikai farmerek bruttó bevétele az 1991-essel lesz összhangban. Tekintettel az energiára, az ipari műtrágyák és a növényvédőszerek árának, valamint a munkabéreknek a növekedésére, a farmerek jövedelme csak kis mértékben emelkedik. A prognosztizált 58 milliárd dolláros netto jövedelem így 52-57 milliárdra csökken. Idén az USA-ban feltehetőleg annak ellenére növekszik majd a vetésterület, hogy a szemestakarmány vetésterülete csökken, elsősorban a kukoricáé, a takarmányciroké és az árpáé. Ez a vetésterület a kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt mintegy 10 százalékkal lesz kevesebb összesen. A kormányprogram szerint termelésből kivont mezőgazdasági földterület 17 százalékot tesz majd ki. Tekintettel a kiváló átlaghozamokra az Európai Közösség országaiban és Kanadában erős konkurenciaharc várható idén a világ élelmiszerpiacán. Az Egyesült Államokban tavaly a nagyobb vetésterület ellenére hat hazai keresletnövekedés és a 30 százalékos importcsökkentés mellett. A hústermelés 1992-ben 4 százalékkal növekszik a tavalyi rekordtermeléshez viszonyítva. Jelentősen - 8 százalékkal - nő a sertéshústermelés, bár az árcsökkenés következtében lényegesen kisebb lesz a farmerek bevétele. A marhahústermelésnek 1 százalékkal kell növekednie, az áremelkedés következtében pedig csak mérsékelt termelésnövekedés várható a baromfitermelésben, mégpedig 4 százalék a brojlercsirkéknél, 2-3 százalék a pulykahús- és 1 százalék a tojástermelésben. A tejtermelés növekedési szintje az 1991-es szinten marad. Az USA mezőgazdaságának rövid áttekintése azt mutatja, a mezőgazdasági vállalkozás sikere nagymértékben a hazai és külföldi felvevőpiac, valamint a várható árak részletes ismeretétől függ, mivel csak ennek alapján lehet a vállalkozási stratégiát kialakítani és minden évben pontosítani. Magától értetődő, hogy ez a tevékenység nem csupán a mezőgazdászok gondja. Pótolhatatlan szerepet játszik benne az állam is - nálunk azonban sajnos, még nem alakultak ki e téren a szükséges speciális intézmények vagy szervezetek. S még egy érdekessége van az amerikai mezőgazdaság áttekintésének: bár a világon mindenütt élelmiszer-túltermelésről beszélnek, az amerikai farmerek nem „terveznek“ visszafejlesztést, holott termékeik nagy része exportra kerül. MiCHAL Santa Komor OECD-elemzés A Nyugat hibás keleti segélypolitikája Az OECD, az ipari országok Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezete szerint a Nyugat önző segély- és kereskedelmi politikája megnehezíti Kelet-Európa számára a kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenetet. A szervezet párizsi titkárságának komor hangulatú jelentése szerint Kelet-Európa nagy haladást tett azokon a területeken, ahol viszonylag könnyű végrehajtani a változásokat, de nehezebben tudja megvalósítani azokat az intézményes módosításokat, amelyek a piac helyes működéséhez szükségesek. A Nyugatnak át kell alakítania segélyprogramjait, és meg kellene szüntetnie a kelet-európai mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, acéláruk és textíliák importjának korlátozását. Az utóbbival tehetnék az OECD tagállamai a legtöbbet az átmenet megkönynyítése érdekében - mondja a jelentés. A piac felvirágzásához számos olyan gazdasági és társadalmi változásra van szükség, amelyhez idő kell, és sok esetben ellenkezést kelt. Mindezeket a problémákat különösen megnehezíti a nemzetiségi és nemzeti ellentétek sokasága. Az ősszel írt, de csak nemrég közzétett jelenség szerint a nemzetiségi ellentétek - talán Magyarország kivételével - a térség minden államában veszélyeztetik a politikai stabilitást. Az emberi jogokat elnyomó antidemokratikus kormányok visszatérésének lehetőségét nem lehet kizárni, különösen akkor, ha a gazdasági viszonyok hosszú ideig kedvezőtlenek maradnak. A Nyugat a kockázat nagyságát felismerve igyekezett nagyszabású segélynyújtással támogatni a radikális reformokat. Ám a segély káros hatása, hogy megzavarja a volt kommunista kereskedelmet. Mivel a kétoldalú pénzügyi segélyeket gyakran az adományozó országból történő bevásárláshoz hitelek és hitelgaranciák formájában nyújtják, a Nyugat minden bizonnyal hozzájárult a régió tagjai között bonyolódó kereskedelem összeomlásához. Ha a segélyeket feltétel nélkül nyújtanák, ezzel megszüntetnék a regionális kereskedelemre nehezedő nyomás egyik forrását, és egyúttal növelnék a segély értékét, mert lehetővé válna, hogy a segélyezettek a leghatékonyabban költsék el a pénzt. Miközben a belföldi kereslet csökken, az exportképesség már nő különösen Magyarországon és Lengyelországban, és ez az irányzat erősödni fog, amikor a szabadpiaci reformok nagyobb hatékonyságra vezetnek. Ezért a Nyugatnak önzetlenebbnek kellene lennie, és fel kellene emelnie a protekcionista sorompókat. A volt kommunista országok csak korlátozottan élvezhetik a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növekedését, ha nem változik meg az OECD- térségben a mezőgazdasági politika, kezdve az uruguayi forduló sikerével. Ha a GATT keretében nem csökkentik a támogatásokat, akkor a kelet-európai exportkapacitás növelése még mélyebbre nyomja a mezőgazdasági árakat. Ez élezné a kereskedelmi háborút, korlátozná a kelet-európai mezőgazdaság jövedelmét, valamint ösztönözné a kivándorlást. A hosszú stagnálás évente 1,3-2,6 millió embert indíthatna arra Kelet-Európábán és a volt Szovjetunióban, hogy emigráljon. Az uruguayi forduló sikere, a mezőgazdasági politika mélyreható reformjával együtt hosszú távon az OECD-tagországok legfontosabb hozzájárulása lehetne az új népvándorlás mérsékléséhez. Mezőgazdasági gépek Osztrák gyártók kelet-európai dömpingtől tartanak Az osztrák mezőgazdaságigépipar növekvő aggodalommal nézi a kelet-európai kereskedelem liberalizálódását. A gép- és acélipari szakmai szövetség máris a gazdasági minisztérium intézkedését sürgeti a Kelet-Európából jövő árudömping megakadályozására. Ha erre Ausztriának az EK-ba való belépéséig nem kerül sor, akkor az osztrák gyártók szerint nem lesz más megoldás, mint az üzemek bezárása vagy Kelet-Európába való telepítése. Azzal is érvelnek, hogy más országokban is vannak importkorlátozó technikai intézkedések. így például Csehszlovákiában minden egyes mezőgazdaságigép-típus behozatalához külön engedély kell, aminek elmulasztása szankciókkal jár. Franciaországban is miniszteri engedélyhez kötik bizonyos géptípusok gyártását, illetve importját. Az elmúlt év első kilenc hónapjában mindazonáltal az osztrák mezőgazdaságigép-gyártóknak még nem volt különösebb okuk panaszra, hiszen termelésük értékben 4,3 százalékkal, tehát az ágazati ütemet meghaladóan nőtt. Az osztrák gép- és acélipar jövője azonban valóban aggodalomra adhat okot. Az export értéke ugyanis múlt év októberéig 10 százalékkal csökkent és csak a megélénkült belföldi keresletnek volt köszönhető az, hogy a termelés végül mégis 3,4 százalékkal nőtt. A termelékenység is 2 százalékkal elmaradt az előző évi szinttől. Borkereskedelem Igazmondó címkét követelnek a fogyasztók A bor- és pezsgőtörvény megreformálását, valamint a jelölési előírások szigorítását követelte minap a bonni fogyasztói szövetségek munkaközössége. Szerintük ugyanis a jelenlegi német bortörvény sokszor nemcsak megengedi, hanem egyenesen előírja a szűkszavú, megtévesztő feliratozást. Követelésüket az EK 1975. és 1981. évi fogyasztóvédelmi határozataira, valamint a luxemburgi Európa Törvényszék joggyakorlatára alapozzák. Kívánságaik szerint az alkoholtartalom már most is kötelező feltüntetése mellett a kereskedőnek nyilatkoznia kellene még az erjedés után a borban visszamaradt cukormennyiségrői, az adalékanyagokról, valamint a savakról, mindenekelőtt a „fejfájást okozó“ kénes savakról. A fogyasztók emellett azt is kifogásolják, hogy a borokba sokszor anélkül kevernek édes mustot, hogy arra felhívnák a figyelmet. Ugyancsak lehetőség van a különböző borok és pezsgők vegyítésére is. A német jog csak azt írja elő, hogy a címkén feltüntetett szőlőfajtától, borvidéktől és évjárattól legfeljebb 15 százalékban lehet eltérni. így előfordulhat, hogy egy rizlingpezsgőként forgalmazott habzóbor alapanyagát 15 százalékban ismeretlen olcsó borok alkotják, anélkül, hogy erről a vevőnek tudomása lenne. Nem egyértelmű továbbá a „száraz“ megjelölés tartalma és gyakran hiányzik a pezsgőkről a gyártási módszerre való utalás. Nem árt tudni, hogy a német márkázott pezsgők 90 százaléka nagy tankokban készül. Élvezeti cikkek A román dohány visszanyeri régi tekintélyét Románia tavalyi cigarettakeresletének becslések szerint közel harmadát, 10 ezer tonnát, importból kellett kielégíteni, mintegy 150 millió dollár értékben - írja a Tineretul Liber román napilap. Az ország múlt évi cigarettatermelése 27 ezer tonna volt. A román Tobacca Public Corporation szakértői 200 millió dollárra teszik rossz hatásfokkal működő vállalatuk 6 üzemének felújítási költségeit. A korszerűsítéstől minőségjavulást és a gyár kibocsátásának - exportlehetőséggel kecsegtető - megkétszereződését várják. A lap szerint a kormány ugyan nem tudja anyagilag támogatni a programot, mert költségvetésében más területek kaptak elsőbbséget, de az érintett cég részvénykibocsátás révén „önerőből is“ szert tudna tenni hozzávetőlegesen 10 milliárd lejre. Belföldi nyersanyagutánpótlása esetleges kiesésekor még importálnia is érdemes lenne, mivel 1 tonna külföldi dohánylevélhez körülbelül 3 ezer dollárért jutna hozzá, ugyanennyi cigaretta behozatala viszont 15 ezer dollárba kerül. A Tineretui Liber értesülése szerint Románia néhány éve még 20 ezer hektáros dohányvetésterülete mára 9,31 ezer hektárra zsugorodott, igaz, a tavaly 2000 kilogrammhoz közelítő hektáronkénti termésátlaga a korábbi évekhez képest kétszeres hozamot jelent. Az ország dohányzási szokásainak további alakulását a gazdasági feltételek határozzák meg - állapítja meg a lap.
