Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. március 2. Se munka, se akarat Ma hány százalék? Nagykürtösön és környékén, a közép-szlovákiai régió legkisebb járásában a legutóbbi adatok szerint az illetékes hivatal dolgozói 2746 munkanélkülit tartottak számon. Ez a munkaképes lakosság 11 százaléka.- Azóta - tudtam meg a minap Povraznikné Babolcsai Jana mérnöknőtől, az intézmény gazdasági osztá-Ondrej Vajs: ,,Alig győzzük a munkát" lyának a vezetőjétől - némileg változott, és sajnos, rosszabbodott a helyzet. Az üzemek és mezőgazdasági szövetkezetek egyaránt a szakképzetlen munkásoktól igyekeznek megszabadulni leginkább. A kereset nélkül maradók száma napról napra nő. A munkanélküliek jelentős hányada a huszonöt és huszonkilenc év körüli lakosok sorából kerül ki; közülük az óév végéig hétszáznyolcvannégyen folyamodtak hozzánk munkanélküli segélyért. Őket a 30. és 39. év közötti polgárok követik a szomorú ranglistán... Akármit nem vállalnak Mint kiderült továbbá, az állástalanok között jóval több a nő, mint a férfi. A járás területén 1869 a munkanélküli lány és asszony. Sokuknak, legalább ezernek, nincs tanult szakmája, szakképzettsége. Érdekes viszont, hogy mégsem vállalnak el - legalábbis a járás székhelyén - bárminemű felkínált munkát a kárvallottak. Takarítani például alig akar valaki.- Úgy látom - összegezte tapasztalatait az anyai örömök előtt álló fiatal mérnöknő az emberek még nincsenek igazából ráutalva, rászorulva a munkanélküli segélyre. Inkább felélik megtakarított pénzüket, mintsem - ahogy többen mondják is - „könyöradományért kolduljanak“. Talán szégyellik, hogy állás nélkül maradtak, s azt hiszik, rossz álom csak az egész, s hamarosan megváltozik Jóra fordul“ ismét minden. Az óvári szövetkezet a nagykürtösi Piéta üzemmel karöltve enyhíteni szeretett volna a munka nélkül maradott nők gondján, ezért továbbképzés után állást kínál a lányok, asszonyok számára. Sajnos azonban csak alig néhányan éltek a kínálkozó alkalommal... Ki tudja, miért? Talán csak kevesen szereztek tudomást a jónak ígérkező lehetőségről. Nos, meglehet... Jóval több a munkanélküli nő, mint a férfi Dolgozzon a nyű! Kürtösön különösképpen sok fejtörést okoznak a romák. A munkaügyi hivatalban január végéig 619 cigány jelentkezett állami támogatásért. Szinte egyetlen üzem, hivatal, intézmény sem akar azonban közülük egyet is alkalmazni.- Cigány nem kell! - jelentik ki kerek-perec a legtöbb helyütt az ügyintézők -, megbízhatatlanok, s a munkájuk nem sokat ér. Akadnak a romák között is példás dolgozók, szabályt erősítő kivételek, igazságtalanság lenne róluk megfeledkezni. Be kell azonban ismernünk, vajmi kevesen vannak. A Bányász utcai bérkaszárnyák lakásait tönkretevő, valósággal kifosztó léha naplopók példának okáért nem is óhajtanak munkát vállalni. A tisztviselők a megmondhatói, hogy szinte nap mint nap randalíroznak a hivatalban is. Eldorbézolják mindenüket, aztán meg az intézménybe rohannak, munkanélküli segélyt követelnek. Nem hajlandók kivárni a határidőt, nekik azonnal kell(ene) az összeg. Mert ha nem, káromkodnak, szitkozódnak, fenyegetőznek, sőt a tettlegességtől sem riadnak vissza. Előfordult már néhányszor, hogy rendőrrel kellett eltávolítani a hőzöngőket az irodából... Az igazgató kesereg Ondrej Vajs, a járási hivatal igazgatója nem tudott jó hírekkel szolgálni.- A munkanélküliek száma - panaszolta - a múlt hónapban mintegy kétszázzal emelkedett, szabad hely viszont továbbra is alig akad. Félő, hogy hamarosan a szövetkezetek túlnyomó része is tömeges munkaerő elbocsájtásra kényszerül. A gazdaságok transzformálása számunkra mintegy 1000 újabb ügyfelet jelenthet... A járásban szinte csak „mutatóba“ akad mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozó, hát a szövekezetekből az utcára kerülőknek esélyük sincs arra, hogy esetleg ezidáig űzött tanult, vagy megtanult szakmájukban tevékenykedhessenek tovább. Ez lesújtó hír, ugyanis a Nagykürtösi járásban mindig is földműveléssel foglalkoztak a legtöbben. Ha beválik az ipolybalogi és az ipolynyéki gazdaság kezdeményezése és közös befektetési alapjuk révén sikerül a járás területén lévő mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó üzemek fő részvényesévé válnak, jó néhány új munkalehetőség nyílik majd a hoppon maradottak számára...- Remélem ezután, hogy szigorúbbá váltak a támogatás odaítélésének a feltételei - szögezte le továbbá az igazgató -, a segélycsalók is horogra akadnak... Átképzési lehetőségekkel igyekszünk enyhíteni a helyzeten, ám a legtöbb, hosszabb, vagy rövidebb időtartamú pályamódosítást segítő tanfolyam be sem indulhat a gyér érdeklődés miatt. Minden polgármester - a járási munkaügyi hivatal terhére, kontójára - alkalmazhatna közhasznú munkára: falucsinosításra például, néhány munkanélkülit. De az alkalommal a mai napig mindössze két, vagy három községi hivatalvezető élt. Kinek fáj hát? A fiatalok közül legtöbb a műszaki iskolát végzett munkanélküli. Számukra a nagykürtösi és a losonci munkaügyi hivatal Losoncon tanfolyamot szervezett. A továbbképzésre a Kürtösi járásból csupán 17 személy jár. Az üzemek fizikai munkára 14 férfit tudnának alkalmazni, ám nincs jelentkező. A munkanélküliek 40-50 százaléka azonban nem mutat érdeklődést a rekvalifikálás iránt. A járási és egyetlen - ugyanott működő - körzeti hivatal 20 dolgozója alig győzi a munkát. Egy munkaerő havonta mintegy félezer ügyféllel foglalkozik. Mindannyiuk két, három feladatkört is betölt.- Szerettünk volna Ipolynyéken körzeti hivatalt nyitni - újságolta Orrdrej Vajs hely is lenne, ámde az érvényes jogszabályok értelmében - állítólag - erre nincs lehetőség. A lakosság lélekszáma ugyanis nem indokolja ezt. Érdekes, a svidníkni járásban lehet körzeti intézményt létesíteni, pedig ott kevesebb a lakos, mint nálunk... Az igazgató úgy érzi, szélmalmok ellen hadakozik. A Nagykürtösi járásban az elmúlt hónapokban kereken 40 százalékkal csökkent a termelés! Ondrej Vajs munkatársai közül kilencet a munkanélküliek népes táborából toborzott hivatala számára. Egyikük az ipolynagyfalui Gyenes Lívia.- Két hónapig munka nélkül voltam -, magyarázta -, a rimaszombati kereskedelmi középiskolában végeztem. Érettségi után nem kaptam a környéken állást. Eddig - hat hónapra - csupán szerződéses munkaviszonyban voltam, de ha igaz, március elsejétől főállásban dolgozom majd. Örülök a munkahelyemnek, pedig naponta három órát utazom. Nekem ideális lenne, ha Nyéken is nyílhatna körzeti munkaügyi hivatal. Remélem hamarosan a fizetésem is jobb lesz, mint eddig volt! Magyarul is beszélünk Bizonyos kézműves hiányszakmákra egyszerűen lehetetlen átképezni az embereket. A járásban nincs nyeregkészítő, vagy szíjjártó, de kevés a patkolókovács is. Pedig rövid időn belül szükség lehet rájuk... A múlt évben a hivatal közel 5 millió koronával segítette a vállalkozókat, akik az induláskor szakmai tanácsadásra is számíthatnak. A hivatalban az ügyfél választ(hat)ja meg az ügyintézés, a társalgás nyelvét. Bizony, így is van ez rendjén! ZOLCZER LÁSZLÓ Ez az év nagyon nehéz és döntő fontosságú lesz a reform-hármas országaiban, ahol már kezd működésbe lendülni az új gazdasági gépezet - nyilatkozta Wouter Van Ginneken, aki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nemsokára megjelenő éves jelentését is készítette az ENSZ égisze alatt. - A nehézséget az okozza, hogy a reformok kedvező hatásait a lakosság még nem érzékeli, és nem is érzékelheti, mivel számára a reformok mindeddig csak a megélhetési költségek növekedésével és a munkanélküliséggel összefüggően jelentettek valamit. Felmerül a kérdés, kibírják-e az emberek, ami rájuk vár, vagy átadják magukat a szociális álbiztonság nosztalgiájának, melyet a múlt rendszer jelentett számukra és kételkedni kezdenek a most megkezdett út helyességében.---------------------------------------------------------> Mit tehetünk nosztalgia ellen?- A reformtervcsomagokat, melyeket Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország a Nemzetközi Valutaalaptól és a Világbanktól kapott, és amelyeket ma a kormányok igyekeznek végrehajtani, kénytelenek lesznek módosítani. Ezt azonban mindegyik országnak saját magának kell megtennie. Nem dönthet helyettük valaki mondjuk Washingtonban, mivel ezen országok belső viszonyait és sajátosságait igazán alaposan csak ezen országok ismerik, senki más. - így vélekedik W. Van Ginneken, miközben elismeri, hogy a nyugati szakvélemények is eljátszották a maguk szerepét a reformban, jelenleg fontosabbnak tartja, hogy ,,a közép-európaiak szedjék össze az eszüket, adjanak tanácsot egymásnak, hisz végeredményben egy csónakban eveznek“. Arról van szó, hogy hasznosítsák a gyakorta nagyon drágán megfizetett tapasztalataikat a legégetőbb kérdések megoldása során az idei esztendőben. Mert 1992-ben olyan kérdésekre is választ kell adniuk, hogyan lépjenek fel az infláció és a munkanélküliség ellen; miből finanszírozzák a nyugdíjakat és a munkanélküli segélyeket, ha az államkasszából erre már nem futja; mi legyen a szociális támogatásokkal.- Eljött az ideje - vélekedik W. Van Ginneken -, hogy ezek az országok aszerint „rögtönözzenek“, amilyen mértékben növekednek a szociális feszültségek. A munkanélküliség törvényszerűen növekszik majd, miközben a jövedelmek vásárlóereje egyre csökken. A kihívás azonban nem az jelenti, hogyan kerüljük el a fájdalmas lépéseket, melyek nyomán az új rend megszületik, hanem az, miképpen tudják majd a terheket úgy szétosztani a társadalmi rétegek között, hogy az egyenlő mértékben érintsen mindenkit és emberileg még mindenki számára elviselhető legyen. Konkrét tényekre lefordítva ez azt jelenti: forrást kell teremteni a minimális jövedelemre a munkanélkülieknek, a nyugdíjasoknak és a többgyermekes családoknak, vagyis a szociálisan legkiszolgáltatottabb és legsérülékenyebb csoportoknak.- Ennek azonban olyan jövedelemnek kell lennie - teszi hozzá W. Van Ginneken amilyet a gazdaság még megengedhet magának. Senki nem élhet az állam lehetőségeinek szintjénél magasabban. A minimum tehát valóban nagyon alacsony szintet jelent majd. Összességében mégis óriásiak lesznek ezek a kiadások, s fedezésükhöz olyan embereknek kell majd hozzájárulniuk, akik dolgoznak. Korábban létezett például a nemzeti nyugdíjbiztosítás, melyet az állam finanszírozott, ma ezt fel kell váltania az egyéni nyugdíjbiztosítási rendszernek, amely hozzájárulásos alapon történik. Csakhogy nyugdíjjárulékot az képes fizetni, aki dolgozik. Ez így ugyan szép, bár nem biztos, hogy az olcsó munkaerőnek tartott közép-európai munkavállalók osztatlan lelkesedésével találkozik a nézet. A kormányok igyekeznek A reformországok kormányai óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy szilárddá tegyék a szociális védőhálót. Arra a kérdésre azonban, hogy ez a háló kibírja-e a terhelést, a felmérést végző és analízist készítő W. Van Ginneken azt válaszolta: - Igen, amennyiben az állampolgárok is azt akarják, hogy kibírja. A biztonságérzet és a válságérzet ugyanis nagy mértékben a gondolkodás állapotának tükörképe. Az a pillanat, amikor az emberek elkezdik azt gondolni, hogy a gazdasági hanyatlás megszűnt és most már emelkedőben vannak, sokkal fontosabb lesz minden gazdasági mutatónál.. Lélektanilag az a tudat is segíthet, hogy országuk az egységes Európa szerves része lesz. S itt most nem az a fontos, hogy konkrétan mikor kerül sor a csatlakozásra, hanem annak a tudatosítása, hogy ez bekövetkezhet. Mivel azonban a fejlődés a világ egyetlen térségében sem zajlik izoláltan, a többi országtól elkülönülve, W. Van Ginneken arra is kitért, milyen gazdasági és szociális erők mozgatják napjainkban a világot. Elmondta többek közt, hogy a fő hajtóerő a demokratizálódás. A demokratizálódás azonban nemcsak a politikában, hanem a munkahelyeken is fontos. Ehhez azonban jobb szociális törvénykezésre lesz szükség mindenütt, és általában jobb viszonyra munkáltató és munkavállaló között. A nyugat pedig azzal segítheti leginkább Közép-Európa három reformországát, ha lehetővé teszi nekik, hogy termékeiket értékesítsék a nyugati piacokon, mert ha van piac, hamarabb fellendíthető a termelés, s ha jól működnek a vállalkozások, megáll a gazdaság hanyatlása. Addig azonban még hosszú utat kell megtennünk, sok „fájdalmat“ kell elviselnünk, kissé a jobb jövő reményében is...-ts-A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet jelentést készít A reform szociális következményei
