Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
1992. március 2. 5 Szabad tlJSAG Kis faluk nagy gondja Ha közel az államhatár A Királyhelmec határában fekvő Nagyhegy természetvédelmi területén a Szövetségi Honvédelmi Minisztérium katonai objektumot szándékszik létesíteni. Ezzel a város önkormányzata nem ért egyet, és a hadsereg követelését ismételten visszautasította. Ennek ellenére a hadsereg nem állt el szándékától, és folytatja a katonai objektum létrehozásának előkészületeit. Az önkormányzat határozata, valamint a lakosság túlnyomó többségének véleménye alapján az alábbi közölt petíció aláírására szólítjuk fel Királyhelmec és vidéke polgárait: Mi, Királyhelmec városának és a környező bodrogközi községek polgárai felháborodva tiltakozunk a Szövetségi Honvédelmi Minisztérium azon szándéka ellen, hogy a városunk határában fekvő Nagyhegyre katonai létesítményt telepítsen. Szükebb hazánkban a történelem évszázadai során nem voltak nagy csaták, mert hadi célpontok sem voltak, minél fogva századunk két világháborújának véres eseményei is gyorsan átzúdultak területünkön. Most, a sokkal hatékonyabb fegyverek korszakában nem kívánunk célponttá válni! Tiltakozunk, hogy városunk és a Bodrogköz jellegzetességét, a környező síkságból kiemelkedő egyedülálló természeti alakulatot, annak szigorúan védett természeti kincseivel egyetemben esztelenül megsemmisítsék. Felszólítjuk a Szövetségi Honvédelmi Minisztérium illetékes szerveit, hogy tartsák tiszteletben Királyhelmec városa önkormányzatának döntését, valamint a polgárok akaratát, és bírálják felül elhamarkodott lépésüket. A demilitarizált Bodrogköz státusának tiszteletben tartásával járuljanak hozzá az oly sokat emlegetett tartós békéhez, és az országunkkal határos államokkal való jószomszédi viszony kialakításához. Együttélés Politikai Mozgalom Tőketerebesi Járási Ügyvivő Bizottsága Válaszút előtt egy tucatnyi település Kecske és/vagy káposzta Az önkormányzati választások előtt a medvesaljai falvak is felbontották az eddigi ,,kényszerházasságokat“, és saját kezükbe vették sorsuk irányítását. Mivel azonban a válást követően még számtalan közös problémájuk maradt - például a szolgáltató kisüzemek sem osztották fel maguk között - megalakították a Medvesaljai régiót, amelybe bevonták a távolabbi falukat is. A régió tanácsa tulajdonképpen a polgármesterekből áll; idei második - szűk körű - összejövetelükön ott volt szerkesztőségünk is. Tavaly még bíztak Az etnikailag egységes Medvesalját a szlovák-magyar országhatár szeli ketté. A hegyek alatti apró falvak lakóit nem csupán baráti, hanem rokoni szálak is fűzik egymáshoz. Az elmúlt két évben ígéretesen alakult itt a Tajti-Cered határátkelőhely sorsa. (Tavaly öt alkalommal nyílt lehetőség itt átlépni a határt.) A környék polgármesterei tavaly kérvényt írtak a Szövetségi Belügyminisztériumba, amelyben kérték: engedélyezze a két település között a kishatárforgalom megnyitását. A minisztérium egyik dolgozója személyesen tartott terepszemlét a helyszínen, és megállapította, hogy a fogadóállomás és a határút megépítése után nem lesz további akadálya a kérvény jóváhagyásának. A környező falvak önkormányzatai pénzzel járultak hozzá az út költségeihez, a mezőgazdasági üzemek pedig munkaerőt és járműveket ajánlottak fel. Cered önkormányzata a fogadóállomás megépítését vállalta. Eb és karója Bár az állandó határátkelőhely kérvénye már idestova egy éve az A szenet rejtő hegyek illetékesek asztalán (vagy fiókjában) fekszik, a polgármesterek erre az évre is kidolgozták az ideiglenes „határmegnyitás“ tervét, és kérvény formájában ismét elküldték azt a Szövetségi Belügyminisztérium illetékes hivatalába. A kérvényre Karel Freund, a hivatal igazgatója válaszolt. Levele - bár látszólag helyt ad a kérelemnek - valójában felér egy elutasítással. A tavaly megszabott feltételeket ez évben még jónéhány olyannal toldotta meg, amelyek már túllépik a bürokrácia legfelső határát. Ezek között a „csúcs“ talán az alábbi - nem szó szerint idézett - feltétel: A kérelmező legalább 30 nappal az ideiglenes határátkelőhely tervezett használata előtt nyújtson be kérvényt, amelyhez csatolja a Magyar Köztársaság Kormányának az átkeléssel kapcsolatos állásfoglalását. (Kérdés, mi van abban az esetben, ha a magyar fél ugyanezt kéri a mi kormányunktól?) Továbbá megjegyzi, hogy az anyagi kiadásokat teljes egészében - beleértve tehát pl. a vámőrök fizetését is - a kérelmezőknek kell viselnie. De még ilyen feltételek mellett is egy évben legfeljebb egy alkalommal adja beleegyezését. Ehhez talán csak annyit lehetne hozzáfűzni, hogy a Freund úr által vezetett hivatal, úgy látszik, a határtalan Európát bizonyára csak nyugati irányban képzeli el, de arra aztán - ahogy mondani szokás - ajtó-ablak tárva. Tajti, a „kis As“ Mellesleg szerintem a teljes anyagi kiadások átruházása nem tisztességes, hiszen Tajtin - mint pár éve a nyugati határszéleinken - lépten-nyomon egyenruhásokba botlik az ember. Az államilag (jól) fizetett vámőrök, határcsendőrök mellett a nemrégiben odatelepített kiskatonák is naponta járőröznek. Állítólag csempészekre, határsértőkre „vadásznak“... Lehet, nem vitatom, mindamellett azonban azt hiszem, nem csökkenne túlságosan az éberség, ha egy évben egyszer - azon a bizonyos napon - a határsorompónál teljesítenének szolgálatot. Kincs, ami van Tizenvalahány évvel ezelőtt a Ceredhez tartozó Róna bányában leállították a barnaszéntermelést, mivel a fejtők elérték az államhatár vonalát.- Gyermekkoromban - mondja Bozó József, Vecseklő polgármestere - még üzemelt a bánya. A szénmosóból a falunkon keresztül folyt el a víz, amelyben persze nem kevés szén is maradt. Elegendő volt kosarat meríteni a patakba, és perceken belül megtelt. Az év elején értesített bennünket Cered polgármestere, hogy külszíni szénbányát nyitnak, és az ott található szénmennyiséget - nem sok - két év alatt kitermelik. De mivel a szén utókezeléséhez szükséges gépek már úgyis megvannak, és a Róna-bánya tárnái a mai napig nyitottak, azokon keresztül megkezdhetnénk a hazánk területén - pontosabban a vecseklői kataszterben - található barnaszén kitermelését is. A szénréteg vastagsága állítólag néhol még a negyven métert is eléri. A szenet természetesen a mi polgáraink bányászhatnák ki, a kitermelt mennyiséget hozzánk szállítanánk, az esetleges ott maradt mennyiségért pedig megfizetnének. A polgármester ezzel kapcsolatban tárgyalást kíván kezdeményezni a mi szerveinkkel, mi a kérését továbbítottuk felettes szervünköz, a Rimaszombati Körzeti Hivatalhoz, ahonnan azonban a mai napig még nem kaptunk választ. A témával kapcsolatosan felkerestük Beta Tibor mérnököt, a Rimaszombati Körzeti Hivatal elöljáróját, aki többek között a következőket mondta:- Januárban valóban jártak nálam a polgármesterek, és tanácsot kértek tőlem. Haas úrral, a járási hivatal vezetőjével beszéltem is ez ügyben; sajnos, azt kell mondanom, hogy mi sem körzeti, sem járási szinten nem vagyunk illetékesek tárgyalásokat folytatni. Ez a téma már az SZK Gazdasági Minisztériumának* a hatáskörébe tartozik. FARKAS OTTÓ (A szerző felvételei) Vajon mi lesz a 6300 hektáros és többek között négy volt szövetkezet területét hasznosító Rozsnyói Állami Gazdaság sorsa? Megmarad mamutgazdaságnak, vagy viszszaállitják a Status quót, esetleg „falvakra“ darabolódva próbálnak szerencsét az esetleges utódgazdaságok? A kérdés szerfölött időszerű, mégsincs rá egyértelmű és megnyugtató válasz, pedig 450 dolgozót és tucatnyi település jövőjét érinti. Szakai Tibor agrármérnököt, az ág igazgatóját a legújabb és a várható fejleményekről kérdezem.- Gazdaságunk a múltban évente 50-53 millió korona állami támogatásban részesült. Tavaly 29 millióra csökkent a dotációk összege, idén mindössze 18 millióval számolhatunk. Igaz, veszteséggel zártuk az 1991 -es esztendőt, de azt is figyelembe kell venni, hogy 12 millió korona kintlévőséggel (rejtett tartalék?) rendelkezünk. A gabonatermést sem sikerült a tervezett 300 koronás egységáron értékesíteni, mindössze 210-230 koronát kaptunk mázsájáért. • A jogelődöknek számító szövetkezetek, illetve a (volt) földtulajdonosok részéröl milyen (vissza)igénylések és szándék-kinyilatkoztatások érkeztek már be az állami gazdaság központjába?- A „gazdajelölt“ emberek s az önkormányzatok még mindig a kivárás állapotában „időznek". A 6300-ból mindössze 30 (harminc) hektárt igényeltek vissza. A tulajdonviszonyt rendezőknek bérleti díjat fizetünk. Ez az állapot (mármint a jogi státus meghatározatlansága) már nem tartható fenn sokáig. A májusban beinduló nagyprivatizációig minden gazdasági részlegen és minden faluban meg kell vitatni a „jövendőt“. Mi azt szeretnénk, ha falugyűléseken - velünk egyetemben - kerülnének megvitatásra a termőföldek megművelésére és hasznosítására kidolgozott alternatív programok. Ám, elsőként a földtulajdonnal rendelkező polgároknak kell önmagukkal és egymással tisztázni, hogy tulajdonképpen mihez akarnak kezdeni a földdel... Önálló gazdasági üzemként kívánnak tevékenykedni az állami gazdaság kebelén belül? Visszaállítják a szövetkezeti formát, vagy másféle gazdasági társulást hoznak létre és kiválnak az ág-ból? Nos, ezekre a kérdésekre csak ők adhatják meg a végleges választ. Ismétlem, heteken belül dűlőre kell vinni a dolgot. Egyértelmű, világos döntéshozatalokat várunk. • Amennyiben az érintettek a jelenleg érvényben lévő társulási, termelési forma további fennmaradása mellett törnek lándzsát - vagyis a föld gazdái nem alakítanak különálló gazdaságokat és a falun belüli összefogással sem óhajtanak szerencsét próbálni -, akkor Önök, a mostani vezetőség megbízásából milyen elképzeléseket tartalmazó gazdasági programtervezettel rukkolnak elő?- Mielőtt erre a kérdésére válaszolnák, a helyzet alaposabb ismerete érdekében hadd mondjam el, hogy az ág korszerű létesítményeinek (terményraktár, javítóműhely, termény- és takarmányszárító-tisztító gépsorok stb.) javarészét a Rozsnyóhoz közeli területeken építették fel, így aligha lehetne igazságosan megejteni az esetleges vagyonelosztást...- A múltban a saját termelésből biztosítható tömegtakarmány mennyiségéhez képest, aránytalanul nagy létszámú szarvasmarhaállományt erőltettek ránk. A környező mezőgazdasági üzemekkel kooperációban fenntartott 1600 férőhelyes berzétei borjúnevelde az üzletfeleink részéről történt cserbenhagyás következtében tavaly 7 millió korona veszteséget „produkált". Ezért ezt az istállót most sertésfarmmá alakítjuk át. Lényegesen - 210, illetve 4 ezer darabra - növeljük az anyakocák és a hízósertések számát. Tulajdonképpen minden részleg önmaga gondoskodik majd a tehén- és a sertésállomány utánpótlásáról. A juhászaiban (Barkán, Hárskúton) áttértünk a hosszúszálú gyapjút növesztő, hústipusú fajták tenyésztésére. Nyugati partnereinktől az idén 30 tonna pecsenyebárányra érkezett megrendelés. A nagy kiterjedésű legelők maximális és jövedelmező kihasználását biztosítandó, beindítjuk a kecsketenyésztést. Ebben az esztendőben 300-400 nősténykecskét vásárolunk Magyarországról és Franciaországból, amelyeket a kiskovácsvágási telepünkön helyezünk el. A kecske-, a juh- és a tehéntejet egy belga cég által szeptemberig felépítendő, napi 8-10 ezer liter kapacitású tejüzemünkben kívánjuk feldolgozni.- A növénytermesztést illetően, a gabona állandósult vetésterületén nem változtatunk. Ellenben több takarmányborsót és évelő takarmánynövényt szándékozunk termeszteni a silókukorica rovására. A mákot, és a burgonyát továbbra sem hagyjuk ki a vetésforgóból. A krumplitermés egy bizonyos részét majdan akár félkészárunak is feldolgozhatnánk. Az eddig 35 hektáros zöldségkertészetet (Hárskúton) további 21 hektárral bővítjük. A csetnei részlegen klimatizált zöldségtárolóval rendelkezünk. Tíz hektáron (Hárskúton és Lucskán) gyógynövények termeszlésével is megpróbálkozunk. Augusztusban üzembe helyezzük a malmot, és megkezdjük a takarmánykeverö-üzem építését. • A felvázolt elképzelések megvalósítása esetén, rövid- és hosszútávon milyen mértékű jövedelmezőségre van esély?- Számításaink szerint, a jelenlegi, bélés külföldi partnereinkkel folytatott üzleti kapcsolatainkat is figyelembe véve, két—három éven belül akár a teljes dotációelvonás ellenére biztosíthatnánk az állami gazdaság életképességét, illetve talpon maradását. Azonban hangsúlyozottan kijelentem: a legjobb szervezési módszerek, a legkorszerűbb technológia alkalmazása és a legelőnyösebb áruértékesítési feltételek mellett is kudarcra van ítélve a tervünk, amennyiben a tulajdonjogaikat nem rendező egykori „földbirtokosok“ öntörvénykezéssel, a közösség) vagyon(ának) meg-meg dézsmálásával óhajtanának „folytonos“ kárpótláshoz jutni. Hiszen nem lehet oly módon jóllakatni a kecskét, hogy közben a káposzta is megmarad. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Tárgyalnak a polgármesterek.
