Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
A VOSZ elnöke és társelnöke nyilatkozik Az Expo mint fizetőképes kereslet 1992. március 31._______________________________________________ Szaftarf ÚJSÁG Palotás János magyar országgyűlési képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke és dr. Kovács István, az Economix Részvénytársaság elnöke, a VOSZ társelnöke két neves gazdasági szakember. Vállalkozói szemel milyennek értékelik a világkiállításra való felkészülés lehetőségeit s természetsen magát az expót? - kérdeztük tőlük. Mindkettejük számára itt az expo. Mindkettejük számára adott a ,.nyerés“ lehetősége. Hogyan gondolkodnak erről önök és hogyan mások? Megsokszorozódnak-e a vállalkozók, illetve: akik most vannak talpon, azoknak lesz nagyobb esélyük, hogy megerősödjenek? Palotás János: - Általában is érvényes, valamiféle kalandvágyra van szüksége annak, aki vállalkozni akar Magyarországon. Ehhez teszem hozzá, kalandvágy csak ott jelenik meg, ahol van kaland. A világkiállítás egy esély, lehetőséget kínál. Nincsen benne az, hogy nekünk, vállalkozóknak, ha tetszik, ha nem, sikert jelent majd az expo. A világkiállítás lehetősége azonban egy csoda, amit meg kell ragadni. Természetesen szeretnék az egyike lenni, mint vállalkozó, azoknak, akik megragadják. Feltették már nekem a kérdést: igaz-e, hogy ingatlanokkal rendelkezem azokon a területeken, ahol a világkiállítás lesz? Mondtam, sajnos, nem igaz. Bár úgy lenne. Vállalkozói tevékenységem során sok mindent kipróbáltam, az ingatlanvállalkozást még nem. De őszintén drukkolok azoknak a vállalkozásoknak, amelyek ebben az üzletágban szerepelnek: nagyobb lehetőséghez juthatnak az elkövetkezendőkben. A mai vagy majdani vállalkozásoknak jut nagyobb szerep az expo során? A lehetőséget a vállalkozásoknak - mindegy milyeneknek - meg kell ragadniuk, s ez jóval többet jelent, mint közvetlen személyes érdeket. Hiszen a létre nem jött vállalkozások például nem kínálnak a munkanélkülieknek munkaalkalmakat. A megszülető vagy a tovább erősödő cégek ma már abban testesülnek meg, hogy zömükben nem egyszemélyesek, ezáltal munkahelyeket teremtenek, s a munkanélküli-járulék helyett adófizetőkké válnak. S mindez sok tízezer, esetleg több százezer embert érinthet. A vállalkozások azonban további két csoportra bonthatók. Az egyik a befektetésre, a másik a kivitelezésre „szakosodik“. Azt gondolom, az előbbiek között elsősorban a már létező cégek jelennek meg, de az induló, új vállalkozásoknak ők adnak lehetőséget, hiszen a befektetések révén megkezdett projektek megrendeléseket, munkát jelentenek a startolóknak. Ha ma száz induló vállalkozótól megkérdezem, mi a legfőbb problémájuk, akkor 98 nem a finanszírozást, hanem a belső kereslet hiányát nevezi meg válaszában. Tudnának ugyanis vállalkozni, még pénz is akadna hozzá, de nem vesz tőlük senki, mert nincs fizetőképes kereslet. Lényegében ehhez kínálja a lehetőséget a világkiállítás közvetlenül is. Dr. Kovács István: -Nagyon fontosnak tartom, hogy a gazdaság szereplőinek sikerült hatást gyakorolniuk a politikára. Meggyőződésem, hogy a világkiállítás kérdését nem lehetett politikai alapon eldönteni. Arról van szó, hogy az expo a gazdaság fejlődésének ad komoly lehetőséget, s nemcsak nekünk, vállalkozóknak, hanem az egész nemzetnek. Az már a szervezéstől függ, hogy ebből a hatalmas projektből mennyi jut a magyar magánvállalkozóknak. Szeretném, ha a VOSZ-on keresztül is sikerülne tovább lobbyzni azért, hogy a nagyszabású programban lehetőséget és elsőbbséget kapjanak, ha megfelelő szolgáltatási színvonalat kínálnak, a magyar magánvállalkozók, illetve a magyar gazdaság szereplői. Ténykérdés, ha külföldi szakmai befektetők nyerik is a nagyobb tendereket, ők sem hozzák ide külföldről a munkásokat, legfeljebb a projektmenedzsert, illetve mérnököket, technikusoxat alkalmazzák otthonról. Az ésszerűség nekik is azt diktálja, hogy itteni alvállalkozókkal dolgozzanak együtt - s ez munkaalkalom igen sok embernek. Az expo 6 hónapja után itt'marad az infrastruktúra, a megannyi létesítmény: eszközeként annak, hogy tovább növekedjen a gazdaság. A lényeg most már az, hogy mielőbb elinduljanak a munkálatok, fölrázva vele a nemzetet. (MN) Miért csekély a kelet-európai brit jelenlét? Elszalasztott lehetőségek... A londoni székhelyű Kelet-Európai Kereskedelmi Tanács (EETC) elnöke, Norman Wooding éles kritikával illette a brit vállalatokat a volt szocialista országok piacán kifejtett lanyha aktivitásukért - írja a Financial Times. Figyelmeztette az érintett cégeket, hogy sürgősen változtassanak magatartásukon, ha el akarják kerülni a piaci részesedésük további folyamatos csökkenését. Wooding szerint a „lehetőségek óriásiak“, a brit vezetők azonban egyszerűen nem vesznek tudomást róluk. Az említett kereskedelemfejlesztési szervezet elnöke többféle okkal magyarázza az érdektelenséget. Elsőként arra utal, hogy rendkívül hiányos az exporthitel-garanciákkal való ellátottság. A londoni kereskedelmi minisztérium erre szakosodott, ECGD nevű szervezete jelenleg csak Magyarország és Csehszlovákia viszonylatában vállal kezességet a szállítók által nyújtott hitelekre, a Független Államok Közössége esetében ugyanezt a Nemzetközi Valutaalap által is elismert reformok bevezetésével tette függővé. Brit kereskedők azt is sérelmezik, hogy az ECGD által kért prémiumok gyakorta 50 százalékkal nagyobbak, mint amit a többi nyugat-európai ország hasonló intézménye felszámit. Mindez jelentősen rontja a versenyképességet, amit gyakorta tetéz a brit kereskedelmi banki szféra rendkívül konzervatív hitelezési gyakorlata. Ennek hatására számos cég kényszerül arra, hogy kikerülje az otthoni pénzügyi intézményeket, és Frankfurtban vagy Bécsben keressen finanszirozó partnereket. Néhány elszánt brit exportőr szerint az ottani bankok sokkal megértőbbek. A kelet-európai kereskedelem ápolásával foglalkozó londoni szervezet vezetője szerint a német cégek számára óriási előnyt jelent, hogy széles körű, évszázadokra visszanyúló ismeretekkel rendelkeznek a kontinens keleti felében, és eleve hosszabb távú jelenlétre rendezkednek be. Wooding elmarasztalja a brit cégeket, amiért nem ismerték fel, hogy a térségben csak hosszabb távra szóló kötelezettségvállalással és szívós munkával lehet eredményeket elérni. Ausztria Májustól ötnapos munkahét Májustól az osztrák idegenforgalom 150 ezer dolgozója is öt napot dolgozik hetente. Josef Hesoun szociális miniszter és Wolfgang Schüssel gazdasági miniszter bejelentése az ötnapos munkahét bevezetését célzó, több mint négy éve tartó tárgyalássorozat végére tesz pontot. Az új munkarend bevezetése az idegenforgalmi csúcsidényben alkalmazható rugalmas foglalkoztatási modellt feltételez. Ezzel jobban lehet majd kezelni a munkaerőpiac szezonális ingadozásait. Az új rendszer értelmében minden év január 31-én pontosan kimutatják: hányán dolgoznak az idegenforgalomban. Ennek alapján határozzák meg az alkalmazható külföldiek számát; az arány 1:3-hoz a belföldiek javára. Januárban például az idegenforgalomban dolgozók száma 139 400 fő volt. A csúcsidényben alkalmazható külföldiek részaránya a szakszervezet szerint így 40 ezer fő körül várható. A külföldi munkavállalók részarányának múlt év decemberében törvényerőre emelt kvótaszabályozása (8 százalék +2 százalék rugalmas tartalék) továbbra is érvényben marad. Az új foglalkoztatási modell elegendő játékteret biztosít ahhoz, hogy a munkaerőpiac helyi igényeire gyorsan lehessen reagálni, hiszen a munkaközvetítő hivataloknak a jövőben jogukban áll munkavállalási engedélyeket kiadni külföldiek számára. Az idegenforgalom ötnapos munkahetét a kollektív szerződés rögzíti. Az átállás azonban nem megy egyik napról a másikra, hiszen az idegenforgalmi hivatalok 83 százalékában csupán három fő dolgozik. Az átállás új munkaerők felvételét teszi szükségessé: 2000-ig körülbelül 30 ezer embert kell felvenni. A külföldiek munkavállalásának feltételeit a tervek szerint megszigorítják. Elsősorban a szakképzettséget, az életkort és a nyelvismeretet veszik figyelembe, s ott kell külföldieket felvenni, ahol kevesebb a pályázó, mint az állás. Világgazdasági mozaik Átalakított Lipcsei Vásár A kommunista rendszer alatt olyan fontos szerepet betöltő Lipcsei Vásár ismét megnyitja kapuit, de ezúttal más formában. Az átalakítás célja az, hogy visszacsábítsák a korábbi kiállítókat. A tavalyi rendezvényen csak 50 ország 2800 kiállítója vett részt, szemben a még az elmúlt rendszerben megrendezett utolsó kiállítás 70 országával és 9000 résztvevőjével. A Lipcsei Vásár iránti érdeklődés jelentősen csökkent a német újraegyesítés után, amely véget vetett a vásár kelet-nyugati kereskedelemben betöltött 826 éves kulcsszerepének. Ebben az évben a rendezvény több konkrét szakterületre (ipar, környezetvédelem, szállítmányozás) koncentrált vásárból fog állni, amelyek elsősorban a krónikus keményvaluta-hiányban szenvedő Kelet-Európa kiállítóinak és látogatóinak az érdeklődését válthatják ki. Az idei, immár megújult kiállításon 23 ország 1500 vállalata fog részt venni. A veszteséges Lipcsei Vásár Társaság irodát nyit Szentpétervárott, Budapesten és a balti államokban, hogy ismertségét növelje. Lengyel áram Bulgáriának A súlyos energiagondokkal küzdő Bulgária 6,5 millió ECU-t (több mint 8 millió dollárt) fizet Lengyelországnak napi 300 megawatt áram szállításáért. Ivan Puskarov bolgár kereskedelmi és ipari miniszter elmondta, hogy ezt a villamosenergia-importot Bulgária az Európai Közösségtől kapott 10 millió ECU-s pénzügyi segélyből fizeti. Bulgária Albániából és Törökországból is kíván áramot importálni. Román határátlépési adatok Román jelentések szerint 1991-ben több mint 27 millió külföldi és belföldi személy lépte át Románia államhatárát, ami elmarad az előző évben regisztrált közel 33 millió főtől. Tavaly 6716 külföldi állampolgár beutazását akadályozták meg a román hatóságok. Közülük 12-en nem kívánatos személyek voltak, 43- an büntetőeljárás alatt álltak, 1140-en hamis útlevéllel vagy vízummal próbáltak az országba jutni, 4653-an nem tudták felmutatni az ott tartózkodásukhoz szükséges pénzt, 796-an megsértették a vámszabályokat, 72-en pedig egyéb okokból nem léphették át az államhatárt. Saját állampolgáraik közül 3607-et fordítottak vissza a román határról. Németország keleti részének fejlesztése A bonni kormány tavaly 76 milliárd márkát fordított a keleti országrész fejlesztésére, s 1994-ig hasonló összegeket költenek erre a célra a szövetségi alapokból. Az igen magas állami hiteligények ellenére sem kívánják tovább emelni az adókat. Az emelés helyett elsősorban költségvetési megtakarításokból teremtik elő a keleti szövetségi tartományok újjáépítésének költségeit. Ukrajnai hadiipar Ukrajnában legalább 300 ezer embert érint a hadiipar átszervezése és a gazdaság szerkezetének átalakítása - jelentette ki Viktor Antov ukrán hadiipari miniszter. A munkahelyek megtartása érdekéban a polgári célú termelésre átálló gyárak 20-50 százalékos adókönnyítést kapnak, sőt esetlegesen állami támogatást is, ha akadoznak a megrendelések. A több mint 700 katonai gyár 30 százaléka egyelőre továbbra is az állam tulajdonában marad, s legalább 50 százalékukat bérbe adják privatizációjukig. Pártüdülőket a piacra! A német szövetségi kormány közlése szerint az idegenforgalom komoly fellendülést mutatott az új szövetségi tartományokban. Az utazási irodák, szállodák, éttermek jelentős hányadát privatizálták, új idegenforgalmi szervezetek jöttek létre - számolt be Klaus Beckmann parlamenti államtitkár. Megítélése szerint a kínálat növeléséhez a lehető leggyorsabban a piacra kellene kerülniük az egykori NDK üzemi, szakszervezeti és pártüdülőinek. Külföldi tőke Lengyelországban A külföldi magántőke befektetései 2 milliárd dollárra rúgnak Lengyelországban, ám a jelenleg érvényben levő szigorú adóelőírások egyelőre hátráltatják a további erőteljes növekedést - hangzott el egy varsói lengyel-amerikai kamarai tanácskozáson. A nagy költségvetési hiány nem teszi lehetővé az adócsökkentést, s csak a súlyos munkanélküliségi gondokkal küzdő körzetekben megvalósítandó befektetések élveznek elsőbbséget.
