Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-31 / 77. szám
4 1992. március 31. Szabad ÚJSÁG A SMtanliJSAG kérdez Válaszol: Jaroslav Zbirka, a Szlovák Köztársaság fejlesztési és építőipari miniszterhelyettese Nincs többé központi irányítás Néhány évvel ezelőtt, a letűnt totalitárius rendszerben, az építőipar egyike volt azon kevés nemzetgazdasági ágazatnak, amelyekről viszonylag nyíltan meg lehetett írni, mondani az igazat. Mi tagadás, volt is épp elég kifogásolni való az építők munkájában, amit a lakások és egyáltalán a beruházások iránti - megalomániával tarkított - keresletből fakadó gondok hatványoztak. Az állandó kapacitás- és munkaerőhiány, az akadozó anyagellátás, a határidő-eltolódások, valamint a rossz minőség természetesen a befejezetlen építkezések tengernyi sokaságát eredményezték, miáltal a bűvös kör bezárult, s az építőipar csakis a problémás ágazatok közé tartozhatott. Amióta azonban kezdetét vette nálunk is a gazdasági reform, s a falvak, városok vezetőinek munkája nem az évente elkészült lakások száma szerint mérettetik meg, szinte alig hallunk az építőkről. Vajon miért? S tulajdonképpen mi történik az építőipar háza táján? Erről és a megváltozott hazai lakáspolitikáról nyilatkozott lapunkban az ágazat egyik vezető személyisége. • Miniszterhelyettes úr! Mindannyiunk számára ismeretes, hogy Csehszlovákia és a többi volt szocialista ország a lehető legrövidebb időn belül szeretné utolérni Európa fejlett államait, s hogy ehhez nem csupán politikai, társadalmi, hanem gazdasági változások is szükségeltetnek. Miként tükröződik mindez Szlováki építőiparában?-Tudatában vagyunk annak, hogy a jelenlegi időszak a gazdaság számára átmeneti, de az építőipar minden körülmények között, tehát most is, a beruházási eszközöknek, a pénznek a függvénye elsősorban. Már pedig ez idő tájt a beruházások állami támogatásának befagyasztása miatt a vállalatok nemigen kezdenek nagyobb beruházásokba A magánvállalkozók pedig tőkéjük gyarapodására várnak. Véleményem szerint egy-két év szükséges ahhoz, hogy az építőipar munkája iránt újra megfelelő kereslet legyen. Addig azonban fel kell készülnie ágazatunknak a jobb minőségű munkára, a gyorsabb munkatempóra és a nagyobb munkafegyelemre, mert ezek nélkül a jövőben már valóban nem lehet érvényesülni. • Tehát ma nincs elegendő munkája az építőiparnak?- Munka lenne, de a beruházások fedezésére kevés a pénz. Hasonló a helyzet az építőipar elkerülhetetlen innoválása esetében is, ám az építőipari cégek még így is képesek lesznek megbirkózni - méghozzá a megszokottnál jóval rövidebb idő alatt - a rájuk háruló feladatokkal. • Egyre több nagy építőipari vállalat oszlik fel, alakul át több kisebb, s ezáltal rugalmasabb céggé. Lehet, hogy az egész szlovákiai építőipar túlméretezett volt, és a jövőben nem is lesz szükség sok építő munkájára?- Ezt nem hiszem. Az építőipar a korábbi években sem volt túlméretezett. Állandó nehézségeinek az oka az akkori kemény körülményekben és abban keresendők, hogy a - főleg magasépítő - vállalatok között sok volt az olyan, amely túlságosan specializálódott, kevés munkatevékenységre szorítkozott. Ilyesmit a jövőben még a kisebb építőipari cégek sem engedhetnek meg maguknak. Egyébként az egykori 68 nagy vállalatból mára mintegy 380 lett, tehát a mi ágazatunkban már megtörtént a demonopolizáció, és körülbelül 150 cégünk várja felkészülve a privatizáció első hullámát • Mindinkább természetesebbé válik, hogy a szállító és a kivitelező cégek csak azután tesznek eleget a megrendelésnek, miután meggyőződtek partnereik fizetőképességéről. Márpedig ha - mint mondotta - nincs elegendő pénz a beruházásokra, mégiscsak sok építő veszíthette el a közelmúltban az állását...- Az valóban igaz, hogy rohamosan csökkent állami vállalatainkban a dolgozók száma. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy valamennyien munkanélkülivé váltak. Sőt, biztos, hogy legtöbbjük építőipari magánvállalatokban, egyéb iparágban helyezkedett el, vagy magánvállalkozóvá lett. Egyszóval: nem tudok megbízható adatokkal szolgálni, de ez ideig nem kaptunk olyan jelzéseket, hogy a mi reszortunk különösebben szaporította volna a munkanélküliek számát. • Ha a minisztériumnak nincs áttekintése arról, hogy hová tűnnek a reszort egykori alkalmazottai, nem veszíti-e hasonlóan szem elöl az építőipari kapacitásokat is?- De igen. Legalábbis az eddigi értelmezés szerint kétségtelenül. Csakhogy változnak a körülmények is. Már ma sem, s a jövőben méginkább nem szükséges, hogy egy központi szerv, például minisztérium szervezze valamely nemzetgazdasági ágazat munkáját. Nincs többé központi irányítási A piacgazdaság elvei érvényesülnek ezentúl. • Ez örvendetes tény, de azért bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi lesz az egyes ágazati minisztériumok szerepe?- A mi esetünkben valamennyi vállalat privatizálását követően a minisztérium feladata a szabványosítás koordinálása, az építőipart érintő törvények megalkotásában való részvétel stb. lesz. Hangsúlyozom: minisztériumunk nem az építőipar központi irányítója, hanem mondjuk információs központja, segítője lesz. • A gazdasági változások befolyásolják az állam lakáspolitikáját is. A kormány a múit év júniusában hagyta jóvá „A Szlovák Köztársaság lakáspolitikája reformjának alapelveit“. Ez a dokumentum pontosítja azokat a feltételeket, amelyek között olyan minőségi változásokat kell eszközölni Szlovákia lakáskomplexumát illetően, A községek és a városok tulajdonában levő lakások azok, amelyek korábban államiak, az egykori nemzeti bizottságok vagy lakásszervezeteik gondozásában voltak. Az állami tulajdonban levő lakások természetesen továbbra is azok, amelyekkel a gazdasági szférában működő állami vállalatok, illetve államilag támogatott szervezetek rendelkeznek. A szövetkezeti lakások továbbra is a lakásszövetkezetek és úgynevezett népi lakásszövetkezetek tulajdonát képezik. Ez utóbbiak magántulajdonba való kerülését a 42/1992-es számú Tt. törvény teszi lehetővé. S a magántulajdonban. általában családi házban levő lakások jogi viszonyát aligha szükséges magyarázni. • A kormány tehát még intenzíven foglalkozik a lakáspolitika további alakításával, de beszélhetünk-e majd a jövőben állami lakáspolitikáról, ha a lakásalap kezelése az önkormányzatok hatáskörébe kerül, a lakásépítés pedig teljes egészében a kereslet és a kínálat függvényévé válik?- Erre vonatkozólag az év végére készül el egy programtervezet. amely majd egyértelművé teszi, hogy az állam milyen formában és milyen mértékben avatkozik a lakáspolitikába. • On szerint melyik tulajdonviszony a legelőnyösebb a lakók és az állam számára egyaránt?-Természetesen az lenne a legjobb, ha magántulajdonba hogy a fejlett országokban jól bevált piaci elveken működő rendszerré váljék. Miben változik tehát legfőképpen Szlovákiában a lakáspolitika?- Bevezetőül néhány adat: a legutóbbi népszámlálás előzetes eredményei alapján 1 millió 616 ezer lakás szolgált Szlovákiában állandó lakhelyül. Az utóbbi tíz évben 202 ezerrel szaporodott a lakások száma, miáltal mindegyikre 3,26 személy, ezer lakóra pedig 306 lakás jut. Minőségi változást jelent, hogy a lakások átlagterülete 48 négyzetméterre, tehát a lakások egy személyre eső átlagterülete 14,8 négyzetméterre nőtt, és a lakások 62 százaléka legalább 3 lakóhelyiséggel rendelkezik. Ezenkívül ma már a tulajdonjog szerint 331 ezer (20,5 százalék) lakás a községek, városok tulajdonában van, 105 ezer (6,4 százalék) állami, 368 ezer (22,8 százalék) szövetkezeti, 812 ezer (50,3 százalék) pedig magántulajdon. kerülne minél több lakás, azaz, ha privatizálnánk a lakásalap nagy részét. Azért nem mondom, hogy minden lakást, mert senki sem kényszeríthető az általa bérelt és lakott lakás megvételére. Az állami szervek legfeljebb felvilágosítást adhatnak ez ügyben, például ismertethetik a lakókkal, hogy milyen feltételek mellett kerülhet tulajdonukba szövetkezeti lakásuk, amelyekben ez ideig használati joguk alapján laknak. Ez azonban hosszú folyamat, mert az emberek - megfelelő jogi és pénzügyi szabályok hiányában - nehezen tudják eldönteni, hogy melyik tulajdonviszony előnyösebb számukra. • A lakásalap privatizálása iránti érdeklődés mértékéről tehát korai lenne még beszélni. Mostanában azonban a lakással nem rendelkezőkről is ritkán esik szó. Tudják-e politikusaink, hogy hányán várnak lakásra Szlovákiában?- Meggyőződésem, hogy nem, mert nem is tudhatják. Ezen a téren ugyanis jelenleg káosz van. Nincs ilyen központi jegyzék, legfeljebb lakásszövetkezetenként lehetne felmérést készíteni, de az is pontatlan lenne, tudniillik mind több az olyan fizetésképtelen lakásszövetkezeti tag, aki visszavonja lakásigénylését... • Mindebből az következik, hogy központilag már ma sem kíséri figyelemmel senki a lakásalap alakulását?- Úgy, ahogy mondja. A lakásigénylések és a meglevő lakások számontartása - a lakásszövetkezetekkel és az ingatlankezelő vállalatokkal való együttműködést feltételezve - a községek és a városok önkormányzatainak feladatává válik. Persze, mindenekelőtt a községi és a városi lakások tulajdonviszonyát kell rendezni. • Az, hogy az építők továbbra is panelházakat fognak építeni, vagy más technológiát alkalmaznak a lakásépítésben, ugyancsak a kereslet és kínálat függvényévé válik? Más szóval: ha a leendő lakók téglaházat és különböző térelosztású lakást szeretnének, akkor az építők ezentúl olyat építenek nekik?- Az építkezések - tehát a lakóépületek technológiáját is - a jövőben-természetesen a beruházók szabják meg. Ha tehát a beruházók maguk a lakók lesznek, akkor természetesen az ö elvárásaiknak tesznek majd eleget az építők. • Mindez túl szépen hangzik, de lakásra leginkább továbbra is a nincstelen fiatal házasoknak lesz szükségük. Ki fedezi majd az ö lakásépítési költségeiket?- Készülőben van egy speciális, úgynevezett építkezési spórolásról és egy lakásról szóló törvény, amelyek bizonyára erre a kérdésre is találnak megoldást. • Visszatérve a szövetkezeti lakások privatizálásához: a legutóbbi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a szövetkezeti lakások magántulajdonba vételét lehetővé tevő transzformációs törvényben sok a fehér folt. Melyek ezek?- Az egyik leglényegesebb például a kamat kérdése, azaz hogy mennyi kamatot kell fizetnie annak, aki nem veszi meg az általa lakott lakást. Az sem világos, hogy a polifunkciós házakban mi legyen a nem lakócélt szolgáló helyiségekkel... ■ Pedig a július 28-ai határidő - ameddig be lehet nyújtani a szövetkezeti lakások magántulajdonba való igénylését-vészesen közeleg. Nem kellett volna későbbre, mondjuk a jogszabályok és a pénzügyi kérdések tisztázása utánra kitűzni az említett határidőt?- Nem hiszem, hogy ez bárkinek is gondot okozhat. Azt ugyanis minden lakásszövetkezeti tag ki tudja számítani - vagy ha nem, akkor megtudhatja a szövetkezetben -, hogy kb. mennyit kellene fizetnie a lakásért, tehát eldöntheti: megvásárolja-e vagy sem. S ha az igénylését benyújtja a megszabott határidőre, később még mindig meggondolhatja magát, hiszen a lakásszövetkezetnek három hónapon belül kell előkészítenie a szerződéskínálatot, amelyet a szövetkezeti tag csak abban az esetben ír alá, ha egyetért a feltételekkel. Köszönöm a beszélgetést. BARANYAI LAJOS
