Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

1992. március 28. nyegetett, mint Németország az Anschluss óta, hanem eleve alkalmasabb barát volt, hiszen az I. világháború győzteseinek egyi­ke, franciák és angolok híján, legalább egy szövetséges a túlsó oldalról.) Minthogy Németország a döntésénél a nemzetiségi elvet elfogadta, hiszen ezen az alapon kö­vetelte <5 is a szudétanémet területeket, a döntő alapot a nemzetiségi statisztikák ad­ták. A csehek az álláspontjukat megvédeni alkalmas anyag hiányában tárgyaltak. 1919- ben elég volt bizonytalan számokat mondaniok, és az akkori döntőbirák az ő kedvük szerint döntöttek. Most viszont a magyar fél volt felkészült, és amit mon­dott, az bizonyítani is tudta, a saját és a cseh statisztika hivatalos adataival egya­ránt. A csehszlovákiai terület nemzetiségi viszonyait a legkisebb faluig menő pontosr Sággal, fél évszázad hivatalos népszámlálá­sai szerint, térképsorozatokon és statiszti­kai táblázatokban feldolgozta az Államtu­dományi Intézet. A magyar fél a német olasz külügyminiszternek és szakértőiknek kitűnően előkészített anyagot mutatott be, az adatok és források ellenőrzése bizo­nyította, hogy a dokumentáció hiteles. Bár Közép-Európa méretéhez képest csekély jelentőségű területi kérdés rendezé­séiül volt szó, a két külügyminiszter igen ala­posan felkészült, sokkal jobban, mint azok a miniszterelnökök és külügyminiszterek, akik 1919—1920-ban egész Közép-Európát feldarabolták és átrendezték. Németország­nak eleve hatalmas apparátusa dolgozott a Kárpát-medencei viszonyok nyilvántartá­sán, így Ribbentropnak nem volt nehéz tá­jékozódnia. Cianónak ilyen háttér nem állt rendelkezésére, ezért kért Teleki Pál útján az Államtudományi Intézettől dokumentá­ciót és szakértői tájékoztatást. Néhány nap teljes tárgyismeretét bizonyította. (A bécsi tárgyalás ebédszünetéből pL kapásból pa­pírra vetett Teleki Pálnak egy kis részterü­letet, azzal, hogy azt a németek nem akarják visszaadni. Teleki rögtön felismerte, hogy az Stósz és Mecenzéf környéke, ahol a kevert nemzetiségi megoszlás miatt nem lehetett tiszta határt vonni A magyar javaslatban a népszavazásra ajánlott nyolc területrész kö­zé került ez is.) A döntést november 2-án este mindkét fél megkapta: az új csehszlovák—magyar határt vastag zöld vonallal rajzolták bele egy-egy 750 000 léptékű térképbe. A vonal pontosan követte az etnikai határi, csak Pozsony mellett hagyott néhány magyar községget Szlovákiánál, hogy a Szlovák au­tonóm tartomány fővárosának mögöttes teret biztosítson. Nyitra térségében, ahol szlovák és magyar községek úgy kevered­tek, hogy magyar közösségek északon szlovák, a szlovák községek délen magyar nyelvterületbe ágyazódtak, az új határ osz­tó igazsággal kettévágta a vegyes területet. Ezt tette néhány kisebb folton a rutén— magyar nyelvhatár mentén is. Kétségtelen, hogy addig még sehol, soha nem valósítot­ták meg területrendezésnél a nemzetiségi elvet ilyen pontosan és tárgyilagosan. 1938-ban vontak meg először történelmi vagy érdekszféra-határ helyett egy népi­nemzetiségi határt. A 18 évvel megkésett elváttörés e példája számunkara ma ezért értékes, mert a magyar fél a már akkor vészterhes európai atmoszférában is fedd­­hetetlenül objektív tudományos eszközök­kel, fenyegetés nélkül kereste — Teleki Pál és intézete szellemében — a nemzeti­ségi elv szerinti rendezést. Közben Cseh­szlovákia keretében megalakult az önálló Szlovákia, és ennek vezetői vették át a bé­csi döntést. A szlovák nacionalizmus ab­ban az időben égig csapkodott. Szlovákia az „ezeréves magyar uralom” után a cseh „igát” is lerázta, Hitler védnöksége alatt sorsa biztosítottnak látszott. E biztosí­tottság érzetében határtalan gyűlölettel fordult Magyarország ellen „Dél-Szlová­­kia megcsonkítása” miatt. A szlovák naci­onalisták szerint 1938-ban történt igazság­talanság, bizonyára történelmi, és nem 1920- ban nemzetiségi. Magyarország és a visszacsatolt részek ujjongtak. Senki sem hangoztatta az ezer­éves határokat, nem mutatkozott ellensé­ges érzület a szlovákokkal szemben. A tör­ténelmi érzés természetesen titkon sajnál­ta Pozsonyt, a valamikori koronázó és ősi egyetemi várost, de elégedetlenséget sem a kormány, sem a közvélemény nem nyil­vánított. Ma van Komensky Ámos János (eredeti nevén Szeges) születésének évfordulója. A hazai magyar pedagó­gustársadalom nagy ünnepe, a tanítók napja. Ünnepi hangulatú írást kellene papírra vetni, de nem megy. Igaz, nem múlik el nap, hogy az újságokból, rá­dióból, televízióból ne olvasnánk— hallanánk—látnánk Komenskyről születésének 400. évfordulója alkal­mából. De amint tapasztaljuk: még mindig kevés — nem a szó, a tett. A nagy pedagógus tanításának megvaló­sítása. A múltban minden évben e nagy tanító tiszteletére rendezték meg a nagy összejövetelt, az ún. Uherské Brod-i Napokat, az alkotó pedagógu­sok nagy találkozóját, az ún. pedagó­giai felolvasást. 1970-ben, halálának 300. évfordulóján például 684 részt­vevője volt az egész hetet betöltő ün­nepségnek, melyen 410 cseh, 253 szlo­vák, 11 magyar, 1 orosz, 8 ukrán és 1 luzsicai szerb nemzetiségű pedagó­gus, illetve iskolaügyi dolgozó volt je­len. Szlovákiából 17, Csehországból 36 mű jutott be a döntőbe. Azt már nem mutatták ki a statisztikai adatok, hány hazai magyar pedagógus írt ab­ban az évben pedagógiai felolvasást. Ezért határoztuk aztán el, hogy meg­szervezzük a csehszlovákiai magyar pedagógusok összejövetelét, az Apác­zai Csere János Napokat. Terveze­tünket közölte A Hét Fórum című melléklete, vita is kialakult róla, a do­kumentáció minderről e sorok írójá­nál található. Eredmény? A szépnek ígérkező kezdeményezést megfojtot­ták a legfelsőbb oktatásügyi szervek magyar képviselői. Most, 1992-ben, tehát 22 évvel ké­sőbb a Kommensky évforduló után, megdöbbenten olvastam azokat az el­marasztaló, illetve lehangoló cikkeket, melyek hazai magyar pedagógiánk problémáiról szólnak. Például a XXIII. Kazinczy Napokon elhangzott negatívumok! Csak illusztrálásra ra­gadok ki néhányat, az érdeklődök ol­vashatták az egészet: „...nincs olyan ember, aki tökéletesen használná anyanyelvét, ...a világ minden táján a kétnyelvű közösségben élő emberek használnak tükörfordításokat (mi is ilyenek vagyunk — Sch W. I.)..., poli­tikusainknak mindent meg kell tenni­ük, hogy a kisebbségek anyanyelvűket minden nyelvi és társadalmi szinten garantáltan használhassák...” A gon­dolatokat Lanstyák István előadásá­ból vettem. (Szabad Újság, 1992. március 19., 7. oldal) Mint megtud­tuk, az általam kiemelt mondatot Be­­rényi József (MPP) képviselő irritáló­­nak találta, (irritál = ingerel, zavar, bosszant, idegesít, nyugtalanít, bánt) Kit irritál? A magyarokat? Talán igen, egyes magyarokat, ugyanis tudtom­mal a képviselő úr magyar—történe­lem szakos tanári képesítéssel rendel­kezik. Lám, lám a politikus azonnal reagált. Negatívan! Kommensky hó­napjában, a nevelés és oktatás évében. Szigorúan vissza kell utasítani az ilyen megjegyzést. Ismét kísért a múlt. A kormánypárti képviselő úgy nyilatko­zik, mint ahogy a totalitárius rend­szerben nyilatkoztak az „illetékesek”. Ne hagyjuk magunkat, vegyünk pél­dát Kommenskytől! Más. óriási a magyar pedagógushiány A pedagógusképzést meg kellene oldani. Megoldási javaslat: legyen ma­gyar pedagógia kar Nyitrán (MDKM—EPM javasolta). Ellenja­vaslat: ne legyen magyar pedagógiai kar Nyitrán, de legyen Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara Epeijesen (FMK—MPP javaslat). Lám, lám is­mét a politikusok működnek. Még a szlovák szakemberek is elvetették Eperjest. Amint látom a fejleménye­ket, az az érzésem, hogy a romák ha­marabb kiharcolják, hogy roma fakul­tás legyen Nyitrán, mert a roma isko­lában roma nyelven kell majd tanítani a bogárszemű roma gyermekeket. Igazuk van. Harcolják ki, ha tudják, őket nem fogják gátolni saját parla­menti képviselőik! Más. 1991-ben még az év elején létrejött az oktatásügyi tanács. Saját pedagógiai csúcsszervünk! Neve, összetétele szép, jó. Tartalmas­nak is tűnik. Minden politikai mozga­lom, párt, társadalmi szervezet képvi­selteti benne magát. Munkájának, te­vékenységének eredménye? Nulla. Tapasztalatlan fiatalok vezetik az idő­sebb, tapasztalt szakembereket, ugyanis a Diákhálózatot bízták meg az irányításával. Kezdetben azt gon­doltam, feltör majd egy jó szervezési tehetséggel megáldott fiatal, s nekünk idősebbeknek csupán a tapasztalatot kell átadni. Elmondtuk a tapasz­talatainkat, segítenénk, de nem lehet. 1991. december 20-án szép számban összegyűltünk a Csemadok székház nagytermében. Már eltelt fél óra is, még mindig nem voltak azok, akik ösz­­szehívták az oktatási tanácsot. Rájuk kellett telefonálni, hogy mi van, mi lesz. Akkor jöttek hárman — pedagó­giai szemmel nézve pedagógiai szem­pontból zöldfülűek. Ne így oldjuk meg a hazai magyar pedagógia prob­lémáit! Más. „A CSMTT azt kezdeménye­zi, hogy mihamarabb üljenek közös asztalhoz az SZMPSZ, a Csemadok képviselői, valamint politikai pártjaink és mozgalmaink oktatásügyi szakem­berei, és egyeztessék álláspontjaikat. Nem vitatjuk el az MPP (FMK) isko­laügyi bizottságának tagjaitól a jó­szándékot és a szlovákiai magyar ok­tatásügy helyzete miatt érzett őszinte aggodalmukat, de senkivel nem kon­zultált és egyeztetett tervezetüket fél­revezetőnek tartjuk.” (Új Szó, 1992. február 21.) Egy éve működik az oktatásügyi tanács. Eredmény, mint azt már előbb le­írtam: nulla. Tíz hónapja működik ez a szakbizottság a CSMTT-ben, amelynek az a feladata, hogy egyrészt kidolgozza az önálló magyar egyetem tervezetét és szervezeti felépítését, másrészt... Kérem az olvasókat, olvas­sák el az Új Szóban az „Egyetemi ok­tatás — magyar nyelven!” címmel közzétett tájékoztatást. Ez egy kis eredmény, igaz, csak elméleti, de re­méljük, hogy gyakorlati eredménye is lesz. Más. A tudósokon, oktatásügyi szakembereken kívül besegítenek aggódó újságíróink is. Számbaveszik, elemzik a problé­mák sokaságát, rámutatnak a hiá­nyosságokra, írásaikkal felrázzák a közvéleményt, cselekvésre szeretnék ösztökélni az illetékeseket, de ez utób­bi céljuk nem akar sikerülni. Ilyen írás a „Fogjuk meg és vigyétek” Bodnár Gyula tollából (Új Szó, 1992. március 18.). Olvassák el az érdeklődők. Döbbenetes a magyar pedagógus­­képzés helyzete hazánkban. Úgy tű­nik, mintha nem is akarná senki meg­oldani ezt a problémát. Talán a más bolygóról érkező ufók hamarabb és jobban megoldanák ezt az 1918-tól napjainkig tartó örökzöld problémát, mint a hazai magyar szakemberek. Mert az ufók talán nincsenek megáld­va vagy megátkozva a széthúzás gén­jeivel. Ennyi tehetetlenség! Ennyi hozzánemértés? Ég az ember arca a szégyentől, mert azt állítottam, hogy nagyon sok tehetséges emberünk van. Igaz, azt is hozzátettem, fel kell kutat­ni őket! Más. Azon gondolkodom mit kellene tenni az alábbi idézet értelmében. „Meg­győződésünk, hogy a kisebbségi kul­túra és művelődés problémáinak, igé­nyeinek megfogalmazása nem lehet politikai pártok feladata. A politikai párt csak arra vállalkozhat, hogy a fen­ti területek szabad fejlődésének felté­teleit biztosítja.” (MPP-nyilatkozat, Új Sző, 1992. március 24.) Politikai pártok — így többes számban, tehát a mozgalmak nincsenek feltüntetve. A második mondatban a párt egyes számban, tehát csak egy pártról van szó. Kérdésem: ki fogja megfogal­mazni a mi égető problémáinkat és még égetőbb és sürgős igényeinket? A szomszéd? A szomszédnak is van­nak problémái és igényei, azokat ki fogja megfogalmazni? Az ufók? Nagyon kérem az egekben járó nyilatkozó politikusokat: szánjanak le a földre, a mi szülőföldünkre. Az igényeket, a problémákat közösen fogalmazzuk meg, de egyben a megoldás mikéntjét is vessük papírra és ne cetlire. Te­gyünk le már végre valamit a mi nem­zeti kisebbségünk pedagógiai asztalá­ra! Ne feledjük el soha: a tett halála az okoskodás. Nem beszéltem, illetve írtam má­sik nagy égető problémánkról, a ha­zai magyar szakmunkásképzésről. Igaz, erről a témáról már korábban kifejtettem nézetemet. Örvendetes tény, hogy az MDKM 5. közgyűlé­sén Komáromban felszólalhatott Szolga István, az ógyallai szakmun­kásképző igazgatója. A pedagógus­­képzés után a legnagyobb probléma ugyanis a magyar szakmunkáskép­zés áldatlan állapota. Petőfi Sándor a múlt században így írt: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit!” Ne feledjük: a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség az emberiség egy része. A tér nagy, a tennivaló sok. Komensky évében az anyanyelvi ne­velés meghirdetője gondolatainak szellemében fogjunk hozzá problé­máink megoldásához és teljes ösz­­szefogással. Csak így érhetjük el, hogy rólunk és velünk együtt dönt­hessenek az illetékesek. Schniererné dr. Wurster Ilona, az MKDM iskolaügyi és ifjúsági szakbizottságának tagja (---------------------------------------------------------------------------------\ A NAGYMAGYARI MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZET BÉRBE ADJA HŰTŐHÁZÁT 2 x 200 tonna kapacitással. Bővebb tájékoztatást Tóth mérnöktől a 0708/924 95-ös vagy Vass mérnöktől a 0708/922 24-es telefonszámon kaphatnak. /szúrsz Bizalmi index Lehangoló A Szlovák Statisztikai Hivatal Közvélemény-kutató Intézete által március elején végzett felmérés eredményei szerint a szlovákiai lakosság inkább bizal­matlanul nézi az állami végrehajtó és törvényhozó szervek munkáját. Ami Václav Havel köztársasági elnököt illeti, a megkérdezetteknek csak a 45 százaléka van bizalommal iránta. A polgárok 28 százaléka inkább bizalmatlanul, mint bizalommal viseltetik, 28 százaléka pedig egyáltalán nem bízik az államfőben. Az előző felmérés eredményeivel összehasonlítva csökkent a szlovák kor­mány és a szövetségi kabinet népszerűsége. Az előbbiben csak 28, az utóbbiban pedig 25 százalék bízik. A Szlovák Nemzeti Tanács bizalmi „indexe” is alacsony, csupán a 24 százalékot éri el. A legrosszabb helyzetben a Szövetségi Gyűlés van, amelyben a megkérdezetteknek csak a 22 százaléka bízik. Ha T-174/1 vagy T-174/2 Weimar típusú rakodógépe van, forduljort hozzánk bizalommal. Végzünk: — generál- és közepes javításokat garanciával, speciális műhelyünkben — karbantartást a megrendelőnél, — minden összetevő generál- és közepes javítását, a motrot és a markolót is beleértve Végzünk továbbá: — technológiai szereléseket — vízvezeték- és központi fűtés-szerelést — szellőzőberendezések gyártását és szerelését Elvégezzük továbbá DH 112 és DH 133 típusú kotrógépek generáljavítását. AGROMONT, á.v. 930 34 Holice na Ostrove Telefon: 0709/935 181 Fax: 0709/935 283 Gondolatok időszerű kérdésekről A nevelés és oktatás éve

Next

/
Thumbnails
Contents