Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28 / 75. szám
Szabad ÚJSÁG 1992. március 28. A Dunaszerdahelyi Járási Építővállalatnál bizakodnak Csiba Zoltán, mögötte Karácsony József— egy kis eszmecsere Ő és legközvetlenebb munkatársai szentül hisznek abban, hogy ez reális cél. Fontos az ösztönzés is! Az igazgatói irodában Beke Dezsővel is váltunk néhány szót. A vállalat szakszervezetének elnökétől megtudjuk, egyelőre szerényebb anyagi háttérrel rendelkezik szervezetük, de azért úgy igyekeznek, hogy a vállalat alkalmazottjai megkapják mindazt, amit érdekképviseletüktől joggal elvárhatnak. Csak hát egyelőre a létkérdés többet foglalkoztatja az embereket. El is indulunk egy kis körútra, hogy megismerjük a munkások véleményét is. ők vajon hogyan látják jövőjüket? Elégedettek-e az utóbbi egy-másfél év történéseivel a vállalat életében? Először Karácsony József, a lakatos-bádogos részleg vezetőjének irodájába nyitunk be, aki épp Jakus József csoportvezetővel beszéli meg a napi teenndőket. A két szakember vitathatatlannak tartja, hogy érezhető javulás állt be, ami lemérhető a fizetési szalagon is. De ezért — mint mondják — van itt még jócskán tennivaló. Főleg a munkaszervezést kellene tökéletesíteni, a tervrajzok egyeztetésére is nagyobb gondot kellene fordítani, és szorosabb együttműködést várnának el a vezetőségtől is. Véleményükkel egyetértenek a többiek is. Ezután a dunaszerdahelyi rendelőintézet felé vesszük az irányt, ahol a vállalat két új, 150 ágyas épületszárnyat épít a régi mellé. Gajer István építésvezető és Bölcskei Károly mester épp a tervezővel tanácskozik, majd az egyik épületbe kísérnek, hogy szót váltsunk az ott dolgozó festőkkel és lakatosokkal. Az építésvezetőtől közben megtudjuk, hogy az elbocsátások óta nagymértékben javult a munkafegyelem, hiszen elsősorban azokat bocsátották el, akik rendetlenek, megbízhatatlanok voltak, és ez intő példa. A béremeléseknek köszönhetően pedig megnövekedett a munkások munkakedve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el lennének ragadtatva a keresetükkel. Az egyik folyosón összejön néhány festő is, akik elmondják, hogy a korábbihoz viszonyítva most'sokkal nagyobb a keresetük, de a mai árak gyors emelkedése mellett újra szaporodnak megélhetési gondjaik. Ügy érzik, az építőipari szakmákban dolgozók még ma is alulfizetettek, de azért reménykednek abban, hogy mihamarabb rendeződik ez a kérdés is. BARANYAI LAJOS Fekete Béla és Bokros László (Zolczer László felvételei) Váltás közben Aki figyelemmel kíséri a hazai építőipar alakulását, tudja, hogy ezt az iparágat a gazdasági reform kezdetét követő jelenlegi átmeneti időszakban leginkább a káosz jellemzi. A nagy állami vállalatok megszűntek, és általában több kisebbé alakultak. Eközben sok építő hátat fordít(ott) szakmájának, és más iparágban próbált szerencsét, de vannak olyanok is, akik kisebb magánvállalatokban vagy éppen magánvállalkozókként, egyedül igyekeznek boldogulni. Jócskán akad köztük azonban peches is, aki munkanélkülivé válik. S akkor még nem szóltunk arról, hogy a megmaradt vagy az újjáalakult kis cégek milyen megváltozott, egyre keményebb gazdasági körülmények között kénytelenek működni — ha talpon akarnak maradni. Ahol nem tudnak a kialakulófélben levő piacgazdaság feltételeihez alkalmazkodni, ott bizony aligha remélhetnek fényes jövőt. Tulajdonképpen hasonló helyzetben vannak a többi iparág vállalatai is, de talán az építőipariaknak egy fokkal nehezebb a dolga, hiszen nincs még egy olyan nemzetgazdasági ágazat, amely annyi másiktól függne, mint ez. Ráadásul a pénzszűkében levő beruházók mostanság nem kényesztetik el megrendeléseikkel az építőket. Néhány építőipari vállalatban ennek ellenére nincs ok az aggodalomra. Mint az szerkesztőségünk tudomására jutott, közéjük tartozik a Dunaszerdahelyi Járási Építővállalat is, ahol — bár távolról sem elégedett mindenki — a legtöbben bíznak tűk. A vállalat dolgozói legtöbben megértették, hogy érdekükben cselekedtünk, de bizony még névtelen fenyegető levelet is kaptam. Végül nem repítették a levegőbe az irodaépületünket — a tízegynéhány rendőr feleslegesen vesztegette itt az idejét, robbanószert nem találtak—, nekem sem esett bántódásom, csak éppen a gépkocsim karcolták végig csavarhúzóvaL. Megrökönyödve hallgatjuk a kollégámmal az igazgatót, de ő már láthatóan túltette magát a dolgon. — Csökkentettük a víz-, gáz-, villanyenergia- és üzemanyag-fogyasztást. Megvizsgáltuk mely épületeink és helyiségeink kihasználatlanok, és bérbe adtuk valamennyit. A takarékosságra irányuló intézkedéseket nagyon komolyan vettük, és megszegőiket szankcionáltuk A vállalat vezeméghozzá keményen. Az energiaköltségek ugyanis a fentiek ellenére megduplázódtak. S bár a vállalat hiteleinek összege nem növekedett, a kamatok összege is kétszeres lett. Még a létszámcsökkentés is kiadással járt, hiszen 1 millió 200 ezer koronát fizettek ki végkielégítésként a távozóknak. A kérdésre, hogy akkor mégis miképpen sikerült tavaly 10 milliós haszonra szert tenniük, az igazgató elmosolyodik. — Hát, azért elsősorban meg kellett dolgoznunk A vezetőség feladata az volt, hogy ügyesen szerezzen megrendeléseket, és úgy szervezze meg a munkát, hogy ne legyen fennakadás, a fizikai dolgozók meg igyekeztek jól dolgozni. Főleg olyan beruházásokhoz próbáltunk hozzájutni, amelyekre pályázatot írtak ki. SzakemVörös Károly mérnök a vállalat igazgatója a jövőben. Márpedig manapság egy viszonylag nagy vállalat esetében ez nem kevés. A hír hallatán természetesen a helyszínre sietünk, hogy megismerjük a siker „receptjét” és a csallóköziek példáját közreadva esetleg segítsünk vagy legalább ötletet adjunk másoknak is. Kell egy lelkes vezetőség — Az az igazság — fogad bennünket irodájában Vörös Károly mérnök, a vállalat igazgatója —, hogy az utóbbi egy-két évben nagyobb sebességű fokozatba váltottunk Vállalatunk korábban is elég jó eredményeket ért el, de a politikai és , társadalmi változások szele megcsapta a mi közösségünket is, és az 1990-es évben elkerülhetetlenné vált nálunk is a legfelsőbb vezetés leváltása. Persze, most már ez így nem igaz, mert például én itt ezelőtt igazgatóhelyettes voltam, tehát végül is csak széket cseréltem. Nem magyarázkodásképpen mondom, de ugyancsak elmenőben voltam, amikor több munkatársam unszolására beneveztem a pályázatra, megnyertem, és végül én lettem az igazgató. Nem volt sok idő a gondolkodásra. Ahhoz, hogy életképes maradjon a vállalat, gyors és radikális intézkedéseket kellett megvalósítanunk.. S hogy mi mindent, azt már Vörös Károly Tóbl Ferenc mérnök, a vállalat közgazdásza és kereskedelmi igazgatóhelyettese, valamint Beke Dezső szakszervezeti elnök társaságában sorolja. A „recept” látszólag egyszerű, de mivel nálunk még szokatlan, természetesen ebben a vállalatban is felkavarta a kedélyeket. A vezetőségnek legelőször ugyanis — hogy mihamarabb csökkentse a vállalat önköltségét, tömeges elbocsátásokat kellett eszközölnie. — Nagyon kellemetlen és hálátlan feladat, de mivel tudtuk hogy bizony néhány munkakör felesleges, többek munkája meg nem ér egy fabatkát sem — emlékszik vissza az igazgató —> egy felméréssel kezdtük a rendcsinálást. Kiértékeltük, hogy ki mennyire fontos a vállalat számára, és jó néhány embertől kénytelenek voltunk búcsút venni. Háromnegyed évig tartott, amíg a munkaerőállományt 1050-ről 720-ra csökkentet-Tóbl Ferenc mérnök kereskedelmi igazgatóhelyettes (baloldalt) és Beke Dezső szakszervezeti elnök tősége persze ezáltal nem növelte népszerűségét az alkalmazottak körében, de a kemény megszorítások rövid időn belül meghozták a várva várt javulást. —Az említett takarékossági intézkedések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a fizikai munkát végző alkalmazottaink esetében a múlt év végén 28 százalékos bérfejlesztést könyvelhettünk el — veszi át a szót Tóbl Ferenc. — Ev végén á tervezett 5 százalékos nyereségrészesedés helyett 10 százalékosat kapott mindenki és még 32 százalék valorizációt is. A múlt évi átlagkeresetük az első negyedévben 2876 korona, az utolsó negyedévben már 4051 korona volt. A legjobbak havi bruttó keresete azonban eléri a 6000 koronát is. A-mesterek és az építésvezetők is jócskán megnövelhetik alapbérüket. Csak rajtuk múlik. Negyedévenként 26 százalék prémiumot is kaphatnak, ha maradéktalanul elvégzik a rájuk bízottfeladatot. A leleményesség sem árt A bérek hirtelen emelkedését azonban természetesen nemcsak a munkaerő-csökkentéssel, illetve a takarékossági intézkedésekkel érte el a vállalat. Vitathatatlanul sok plusz pénzt jelentett, hogy az előző évi 710 köbméter földgáz helyett 610 köbmétert, a 910 ezer kilowatt villanyenergia helyett 900 ezer kilowattot használtak fel, gázoljaból meg a fogyasztást 685 ezer literről 580 ezer literre csökkentették. Csakhogy közben dolgozni is kellett, bergárdánknak köszönhetően általában van esélyünk elnyerni egy-egy beruházás kivitelezési jogát. A múlt évben ily módon jutottunk több megrendeléshez, például a 16 millió koronás alistáli és a 7 millió 200 ezer koronás dióspatonyi szennyvízcsatorna-hálózat építéséhez vagy a dunaszerdahelyi kórház gyermekosztályának 8 millió 200 ezer koronás rekonstrukciójához Ez utóbbi munkával fél év alatt birkóztak meg, jó próbatétel volt, hogy megtudják, helytállnak-e külföldön. Mert oda is eljutottak. Tízen a németországi Solinger városban levő papírgyár víztisztító állomásának rekonstrukcióját végezték el, a beruházó nagy megelégedésére. A vállalat iránt érdeklődött, és vegyes vállalat létrehozását szorgalmazta a közelmúltban a MISHEK Bau AG cég, amely további partnernek bevett volna egy győri vállalatot is, de a szlovákiai politikai helyzet bizonytalansága miatt egyelőre óvatossá vált a jövendőbeli osztrák társ. A vegyes vállalat létrehozása tehát nem a dunaszerdahelyi cég hibája miatt késik. A vállalatot egyébként az első privatizációs hullámba sorolták, az „államtalanításra” vonatkozó tervét már jóváhagyták. Az már eldöntött tény, hogy részvénytársasággá válik, a kérdés csupán az: marad-e majd a jelenlegi vezetőség. Vörös Károly — mint mondotta — most nem ezen töri a fejét, legfőbb feladatának azt tekinti, hogy a járási építővállalat a környék legjobb építőipari cége legyen.
