Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám

1992. március 27. 5 Szabad ÚJSÁG Virágzik a nyitrai járásbeli „Shopping City“ Nyakig a „sárban“ Egyszer volt, hol nem volt, egy Hájszke nevezetű kis faluban, annak is egyik családi házakkal szegélyezett negyedében jövedel­mező üzleti tevékenység indult virágzásnak. Azoknak, akik a „vál­lalkozás“ születésénél bábáskodtak, nem kellett attól félniök, hogy szolgáltatásaik nem találnak majd megfelelő visszhangra. Jóval több érdeklődő akadt ugyanis, mint ahányra gondolni mertek volna. Kínálatuk önmagáért beszélt. Valódi vendégszeretet Nyoma sincs komor üzlet-, ne­talán raktárhelyiségnek, nem talá­lunk külön bejáratú butikokat sem. A leleményes roma kereskedők egyenesen otthonukban kínálják portékáikat. Az ide érkező vásár­lót az sem fenyegeti, hogy a „vá­sárlóközpontba“ vezető úton el talál tévedni - az út mentén ját­szadozó vidám apróságok szíve­sen adnak útbaigazítást, sőt még olyan dolgokat is elárulnak, hol, melyik házban mi jó kapható! A hájszkei „Shopping City“ elő­ször csak a község határain belül tett szert népszerűségre, ám hála a faluból elszármazott, a környék falvaiban, városaiban élő rokonok és ismerősök seregének, egyre ismertebbé vált. Az, aki egyszer már ellátogatott ide, a későbbiek során valószínűleg több alkalom­mal rászánja magát, mert rendkí­vül olcsón juthat hozzá egyes fel­használási cikkekhez, főleg akkor, ha nagyobb tételekben vásárol. Kapható itt bútor, elektronikai be­rendezések, konyhai edények, és szeszes italok, a keresett exkluzív mosószerek sem képeznek kivé­telt.------------------------------------------------------*\ Hajukat tépnék a higiénikusok... ... gondolhatnánk, ám dr. Zu­­zana Machatovának, a Higiéniai és Járványtani Intézet nyitrai köz­pontja igazgatónőjének bevallása szerint: „Ha az árut kínálók nem érintkeznek közvetlenül a termé­kekkel, ha azt eredeti csomagolá­sában árulják, nem szennyezik a vizet, a talajt - tehát a környeze­tüket - a mi intézetünk nem szól­hat közbe.“ A község polgármesterének szavai sem fejeznek ki komolyabb aggodalmat, nem nézi rossz szemmel az üzletelőket, mert a község támogatja a magánvál­lalkozókat: ,,A községi hivatalt csupán a dolgok jogi helyzete ér­dekli. Ami a higiéniai kérdéseket illeti, ezidáig nem szólhattunk köz­be, de a Tt. 455/1991. törvénye értelmében erre a jövőben lehető­ségünk nyílik. A törvény keretein belül az effajta vállalkozói tevé­kenységet is támogatni fogjuk, amíg az nem szegi meg a törvé­nyes kereteket.“ „A mi hivatalunk a dolgok admi­nisztratív oldalát hivatott figyelem­mel kísérni, Hajszkéban tizenöt roma lakosnak adtunk ki vállalko­zói engedélyt. Az új iparengedélyi törvény alapján már jogunk van közbelépni, s szükség esetén el­kobozni az árut. Jogunk az van... Viszont nincsenek még igazolvá­nyaink, amelyek az effajta „láto­gatásokra“ felhatalmazhatnának bennünket“. Ennyi az adóhivatal részéről. Határ: a csillagos ég 1 így nem nehéz elképzelnünk, hogyan lehetséges, hogy keres­kedőink könnyedén ki tudnak csúszni a törvények, előírások bü­rokrácia szőtte, némely esetek­ben bőre szabott hálóján. Nekik ugyanis sikerült. Köny­­nyed mosollyal kínálják továbbra is ötven koronáért a halfiiét,- nyolc­vanért a konyakot, s nagyobb tétel esetén 4500 koronáért a szatelit antennákat. Ágyneműt ötszázöt­venért, de ha a vásárló alkudni kész, akkor ötszázért is adnak. A felsorolt portéka a lakás sar­kaiban halmozódik. Egymás he­­gyén-hátán található itt az élelmi­szer (igaz, becsomagolva), s ha a szeszes italokból valaki fürdőt óhajtana, nem lenne nehéz meg­valósítani. Erről árulkodnak a há­zat csaknem „élő sövényként“ kerítő üres kartonok, ládák. Két­ségtelenül friss és új áruról van szó. Erről biztosítják vásárlóikat a roma asszonyok, akik szemé­ben nedves bizalommal csillog a megjátszott őszinteség - előzé­kenyen vezetnek be minden ide érkezőt a birodalmukba.------------------------------------------------------> Hol az (i)gazság? Szlovákia csaknem valamennyi neves „kereskedője“ megfordult már ebben a kisközségben. Ele­gáns autókon, szépen öltözötten- szemmel láthatóan értik a dol­gukat. Tárgyalásaik eredménye­képpen éjszaka útnak indulnak a kamionok, teherautók, s a lakók csendes ki- és berakodásoknak lehetnek tanúi a nyitrai és vág­­sellyei lakótelepeken egyaránt. Vajon hogyan üzletelnek ilyen jutányos áron olyan hihetetlen ügyességgel, hogy egyikük sem „ragad bele a sárba“?! A „vállalkozó“ a felesége nevé­re állíttatja ki a vállalkozói enge­délyt, a kereskedelmi tevékeny­ség folytatásakor szükséges pénzt is becsülettel befizeti. Előre számít viszont arra, hogy ha sor kerül tevékenysége leleplezésére- nejét állandó terhessége, anya­sága és a több mint tíz lelket számláló családja miatt úgysem tudják majd becsukni. A nagyraktárakban hamis iratok segítségével vásárolnak árut, s bottal üthetik a nyomukat a számla térítése idején. Mind­ezek az esetek fokozottabb óva­tosságra intik a nagykereskedő­ket, állami vállallatokat. S bizony hájszkéi (vagy amint azt néhány lakostól megtudjuk, köpösdi) ke­reskedőink nem tudják számlával igazolni az áru származását: Ha kell, megveszi, ha pedig nem, majd viszi más - szól az aggá­lyoskodó vásárlóhoz a sarokban egykedvűen üldögélő „kereske­dő“. Nyugalmát ésönbizalmát bár­melyik magánvállalkozó megiri­gyelhetné. Ez itt a reklám helye 1 A háziasszonyok előszeretettel keresik fel a családi házak tisztító­­szer-nagyraktárait, hiszen ha öt -tíz, netán egy nagy kartonra való tisztítószert, cukrot, lisztet vásá­rolnak, nem kis nyereséggel szá­molhatnak el a konyhapénzből. S ha az újházasok itt jóval olcsób­ban vehetik meg frissen festett lakásuk legszebb bútordarabjait, miért is ne?! (------------------------------------------------------­Én lopok, te lopsz, ő lop... Tavaszi eső mossa a roma üz­letnegyed utcáit. A járás, sőt a ke­rület valamennyi autójelzése megtalálható a családi házak előtt. A vásárolni érkezők kiszáll­nak, s a másik pillanatban már a lábfejükig merülnek a cuppogós sárban. Kisvártatva végeznek a vásárlással, a kocsik súlya meg­roggyan a számtalan jó portéka terhe alatt. Az autó belsejébe - akarják-e, vagy sem - magukkal viszik a sár egy részét. Az a valódi hazaérkezésükig leszárad a lá­bukról, de az erkölcsi ennél sokkal nehezebben tüntethető el. Valószínűleg egyikük fejében sem fordul meg ezekben a per­cekben - nemhogy még a későb­biek során -, hogy cinkosai lettek azoknak, akik széles mosollyal kí­nálják portékájukat a kereskede­lem számukra teremtett fekete­piacán. Sz. I. Rákbetegeknek és családtagjainak A gyógyító képzelet Kétéves késéssel bár, de végre hozzánk is eljutott ez a könyv, melynek ajánlói, töb­bek közt dr. Selye János, No­­bel-díjas tudós, a stressz-el­­mélet megalapozója és Jósé Silva, a népszerű agykontroll­­rendszer kidolgozója. Ezt a 216 oldalas kézikönyvet az alcímek és az ajánlások sze­rint elsősorban a rákbetegek és családtagjaik számára ad­ták ki, de miután az utóbbi hetekben többször is elolvas­tam - egészségesen, és csu­pán érdeklődésből -, azok számára is ajánlani me­rem, akik egészségesek, aki­ket csak saját életük minősé­gének javítása érdekel. Felhívom figyelmüket „Az egészség ösvényei“ című, második részre (a 74. oldaltól a 154. oldalig). Tanulmányo­zása nyomán szert tehetnek feszültségmegoldást eredmé­nyező, relaxációs gyakorlatra, a pozitív mentális kép kialakí­tására. És megtanulhatják azokat a pszichológiai mód­szereket is, amelyek alkalma­zásával megerősíthetik önma­gukban a célkitűzéseket, meg­alkothatják saját, feltétlenül si­kert eredményező cselekvés­tervüket. Az egészségeseknek is szükségük van és lehet a „Belső Vezető“ képzelet al­kotta megjelenítésére, hiszen napirenden, szinte óránként kerülünk nehéz, problémás helyzetbe, amikor kell a segít­ség. Ugyanakkor régen bizo­nyított tény, mind a freudi, mind a jungi lélektani iskola szerint, hogy tudatos énünk a tudattalan énünkkel állandó­an kommunikál az érzések, az álmok és intuíciók által. Belső énünk rejtett erőit hát miért ne mozgósítanánk napi küzdel­meink során, ha erre is megta­nít bennünket ez a kézikönyv, illetve szerzői, a Simonton há­zaspár?! Róluk, elsősorban a rákbe­teg olvasókra és hozzátarto­zóikra gondolva, meg kell írni, hogy a férj orvos, onkológus, a feleség pedig pszichológus, mindketten a texasi Rákta­nácsadó és Kutató Központ­ban dolgoznak. Kézikönyvük megírására az késztette őket, hogy másfél évtizedes tapasz­talatuk alapján kidolgozott, sa­játos, gyógyítási technikájukat alkalmazva az utóbbi négy év­ben 159 orvosilag gyógyítha­tatlannak minősített beteget kezeltek, de ma már 22,2 szá­zalékuknál jele sincs a beteg­ségnek, 19,1 százalékuknál visszafejlődőben van a daga­nat, 27,1 százalékuknál a be­tegség nem rosszabbodik. Könyvükben meglepő, ese­tenként kegyetlenül őszinte tárgyilagossággal fogalmaz­zák meg tanácsaikat, útmuta­tásukat, mindenkit figyelmez­tetve, ha csak olvasnak az aján­lott eljárásokról, de nem gya­korolják azokat, az ugyanolyan hatástalan, mintha egy pirulát őrizgetnének, ahelyett, hogy bevennék a gyógyszert. Útmu­tatásukat válaszadással kez­dik, a betegek legelső kérdé­sére: Miért pont én? És annak a családterápiának a leírásá­val fejezik be, mely cáfolni tö­rekszik a társadalom helytele­nül értelmezett programját: a rák egyenlő a halállal. A magyarországi Egész­ségforrás Alapítvány támoga­tásával kiadott könyv ára ná­lunk 65 korona. Megrendelhe­tő a Természetgyógyászok Szövetségénél, a következő címen: ZLL, Cajovna pod Li­­pou, 831 404 Bratislava, Mali­­novského 45/b (hajdú)

Next

/
Thumbnails
Contents