Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

1992. március 26. 5 Szabad ÚJSÁG A föld szeretetét örökölte Szerelem mindhalálig? Hol a tavalyi hó! Az Ipoly mentén, legalábbis Ipolyságon és környékén, jósze­rével nincs jelentős, sok embert foglalkoztatni képes gyár, vagy üzem. Hontban, Nógrádban a föld tartotta el az embereket. Nap­jainkban viszont hovatovább lehe­tetlen földművelésből, vagy ne adj’lsten, zöldségtermesztésből, kertészkedésből megélni. Egyre többen hagynak fel a fó­liázással, s a szántóföldi nö­vénytermesztéssel. Az egykori földművelő parasztgazdák ivadé­kai utazási irodát, lángossütőt vagy borharapót nyitnak, divatos játékokat, meg zömmel külföldről, leginkább törökhonból csempé­szett göncök árusításával foglal­koznak.-A zöldségtermesztés kínke­serves kenyérkereset - panaszol­ta például Koterik László is éppen ezért egyre többen viszo­­lyognak, sőt állnak el a kertészke­déstől, a konyhakerti növények nagybani termesztésétől... Paraszt se lehetek? Koterik László Ipolyságon lakik, s maholnap ötvenkét éves. Még ma is fiatalos, fürge léptű, kedves szavú férfi. Magánvállalkozó. Esz­tendőkön át főképp szőlőoltvány­­szaporítással, valamint háztáji zöldségfélék termesztésével fog­lalkozott, ám a közelmúltban pá­lyamódosításra kényszerült. Pe­­diq a vérében van a föld szere­­tete. A kormány sokszor kapkodó (mezőgazdasági) fjolitikája kedvét szegte.- A paraszti munkát - újságolta - kicsi korom óta imádom. A föld szeretetét Száméi nagyapámtól örököltem. Tőle sok mindent ta­nultam. Nyolcán voltak testvérek, s mindegyik fiú a kovácsmester­séget választotta... Paláston szü­lettem. Apám 1944 áprilisában meghalt a fronton, az édesapját pedig pár héttel később odahaza, az udvaron, a szénatartónál ölte meg egy „kóbor“ gránát. így édesanyám apja. János nagyapa vett a pártfogásába. Száméi János pedáns ember volt. „Hosszúházban“, másokkal közös portán lakott, szerette, be­csülte a földet, eső után még fogatot sem engedett az udvarba, nehogy a kerekek fölhasogassák a talajt. Koterik László a szüleitől is csupa jót tanult. Igaz, soha nem hagyták henyélni, már suttyó le­gény korában „megkóstoltatták“ vele a legtöbb emberpróbáló me­zei munkát...- Mindig is gazdálkodni akar­tam - vallja -, természetszerűen mezőgazdasági szakiskolában ta­nultam tovább, sokáig növényter­mesztéssel foglalkoztam. Munka­helyemen a kertészet, valamint a gyümölcstermesztés irányítása volt a feladatom. Sok emberben csalódtam, ám a természet - fára­dozásaimért - mindig megjutal­mazott ... Szép gyermekkorom volt, s ma is harmonikus a családi életem. Boldog ember vagyok, legnagyobb örömömet szeret­teimben lelem. László fiam agrár­mérnök, Vera lányom meg sző­lész. A javakorabeli férfit idestova két esztendeje ismertem meg. Nyár volt, s épp szénát gyűjtött. Az emeletes ipolysági lakótelepi bér­házak között lekaszált, gondosan megszárított illatos füvet gyakor­lott mozdulatokkal rakta a törpe­traktorhoz kapcsolt minipótko­csira ...- Amikor 1958 szeptemberé­ben, szinte még gyerekfejjel az ipolysági akkori járási nemzeti bi­zottságra kerültem - fújta ki ma­gát villája nyelére támaszkodva a közalkalmazottak közül egyedül nekem volt szakérettségim. Az el­nök és az alelnök nógatására párttag lettem. Féltettem a mun­kahelyemet, 18 éves voltam, egyszerűen nem mertem ellen­szegülni az unszolásnak. Gyer­mekeimet csak titokban keresztel­­tettem meg, idehaza nem mertem templomba sem menni, máshová jártunk misére. Amikor lehetett, még az „antivilágban“, hátat for­dítottam az „élcsapatnak“. Vallá­,,Sajnos, nem fogy a szőlőoltvány sem" somhoz mindig is ragaszkodtam. Sokszor, ha munka közben elfára­dok, s tehetem, félbe hagyom a dolgomat és szakítok néhány percet egy röpke fohászra. Utána könnyebben megy a munka. Kedvenc pedagógusa is a föld szeretetét sulykolta a fejébe. Ti­zennégy éves volt, mikor a nagy­apja először adott kaszát a kezé­be. A jóságos öregember fel­ügyelete alatt láthatott hozzá a ta­vaszi árpa aratásához. Végtelenül boldognak érezte magát. Koterik László kiváló mesterei­nek köszönheti, hogy ma is ezer eltéphetetlen szállal kötődik a földhöz, a paraszti munkához. A felesége 10 éve váltott gyü­mölcs és zöldség termesztésére, valamint ezek árusítására iparen­gedélyt. Ő 1989 derekától ma­szek. A példás családfő a szőlőter­mesztéssel és oltványszaporítás­sal nyolc éven át kizárólag a sza­bad idejében foglalkozott. Élete párja feladta munkahelyét, gyöngyfűzést vállalt, hogy minél többet segíthessen a kertben urának.- Most már a magam ura let­tem, független magánvállalkozó vagyok - büszkélkedett két éve néhány esztendeje vettem 60 ár földet, a terület egy részére, 35 árra fajszőlőket ültettem. A sorok között dinnyét, csemegeuborkát, majd korai burgonyát termesztet­tem. Bizonyos ideig a lévai fo­gyasztási szövetkezet számára fel is vásároltam zöldségféléket... Persze soha nem zsaroltam, zsi­­gereltem ki a talajt, minden évben bedolgoztam a földembe bizo­nyos adag juhtrágyát. Merthogy másfél évtizede juhokat is tartok. Ipari trágyákat egyáltalán, vagy csak elvétve, elenyésző mennyi­ségben használ. Megtudtam még, hogy a közel­múltban megvásárolt birtokszom­szédjától újabb 40 ár földet, amelynek egy része barackos lesz, a többin pedig szőlőoltvá­nyokat szaporít majd. A palásti földeken meg csigatenyésztésbe óhajt fogni... Beszélgetőpartnerem teli volt ötletekkel, ambícióval. Mindez azonban már a múlté. Mert hát hol van már a tavalyi hó?! Koterik László lelkesedése az elmúlt hónapokban alaposan megcsappant. Nem tud szívből, igazán örülni a kertjének, a föld­nek, a kertészkedésnek sem: nem fogy a szőlővessző, nincs piaca a paprikának, paradicsomnak, szőlőnek. Pedig ezidáig közel fél­millió koronát ölt vállalkozásába. S most úgy tűnik, hiába! A múlt nyáron például a mo­solygós paradicsomot le se szüre­telte.- Minek vigyem haza - keser­gett -, úgy sem tudom értékesíte­ni. A szívem belefájdul, ha a szép, egészséges szemeket látom... Az emberek nem igénylik a kiváló minőségű árut, lehet gyatra a por­téka, fő, hogy ne kerüljön sokba! Azóta tovább romlott a helyzet. A városban szinte már minden családban akad munkanélküli, s mindenki igyekszik konyhakert­jében, vagy falun élő szüleinél, nagyszüleinél saját maga megter­melni a legszükségesebb vitamin­forrásokat. Segíts magadon, az Isten is megsegít? Koterik László sokáig leginkább szőlőoltvány-szaporítással foglal­kozott. Az oltványokra garanciát vállal. Sajnos, mostanság egyre kevesebben vásárolnak nála, vagy éppenséggel rendelnek tőle szaporítóanyagot. Pedig hát in­gyen szaktanácsokkal is ellátja az érdeklődőket. Sőt szívesen elvég­zi a telepítésre kiszemelt talaj szakvizsgálatát is. A ki nem rü­gyezett vesszőket mindenkinek pótolja. Életében akadt rosszakarója elég. Abban a szövetkezetben, ahol megalapozta a gyümölcsker­tészetet és a szőlészetet, sok gáncsoskodás érte. Szakmailag „Jobban meg kellene becsülni a ter­melőt!" éretlen, pozíciójukat féltő vezető­társai elismerés helyett, ahol tud­tak, ártottak neki. A családi far­mon többször is előfordult, hogy valakik közvetlenül a szüret előtt kiszaggatták fürtökkel telt szőlőtő­kéit a földbőL MOPR, Andrea, Diamant ■ A középkorú férfi ezidáig nem hagyta magát félreállítani. Több­ször újrakezdte már a munkát. Pedig eleinte még vödrökkel ci­pelte tel a domboldalra növényei­nek a vizet... Egy időben gyakorta zaklatták a gazdasági rendőrség munkatár­sai is. Igaz, így, vagy úgy, állan­dóan sikerült „leszerelnie“ a hí­vatlan, baksisra éhes látogatókat. A birkaneveléshez 1975-ben fogott hozzá. A közelmúltban kénytelen volt radikálisan csök­kenteni az állományt.- Rendkívül nehéz a jószág számára elfogadható áron megfe­lelő minőségű takarmányt biztosí­tani - érvel -, pedig hát a birkatrá­gya a szőlőnek valóságos táp­anyagbázis. Ezerkilencszázki­lencvenben, épp a juhtrágyának köszönhetően, egyszer sem kel­lett tőkéimet permeteznem... Újabban MOPR, Diamant és Andrea oltványokat is vásárolhat­nak a vállalkozónál az érdeklő­dők. Koterik László nem a kémia rabja, a természetbarát, környe­zetkímélő trágyákra szavaz. Szőlőtermését nem tudta érté­kesíteni, a fürtökből, jobb híján, bort készített, ám ez sem bizo­nyult valami híres megoldásnak. A bor se fogy! A férfi a tőkéket sajátos, több­szörösen finomított technológia alapján, szerint ápolja, műveli. Az oltványokat olcsón, darabonként néhány koronáért kínálja... Selmecbányára két maszeknak is szállított zöldségféléket, az idén azonban ezzel is felhagy, hisz az eladó fillérekért hajlandó csupán átvenni a portékát. Az őszi ká­poszta kilójáért mindössze 80 fil­lért adott, s 3 koronáért árusította. Koterik László 14 oltványfajtát ajánl megvételre. A vásárlók mint­egy 18 ezer darab vessző közül válogathatnak. Fehér és piros faj­ták egyaránt találhatók a kész­letben. A vállalkozó juhait tavaly már meg sem nyírta, képtelen ugyanis a gyapjút elfogadható áron érté­kesíteni. A szövetkezettől kivett földet művelni kell. Mai napig nem tudja viszont, mit termeljen, hisz nincs garantált ára semminek, s maholnap szinte mindent csak áron alul lehet eladni. * * * Koterik László nemrég külke­reskedelmi engedélyt váltott.- Bársonyforradalmunk bárso­nya mára, úgy látom, alaposan megkopott - legyintett keserű szájízzel -, remélem azonban, a termőföld nem veszti el értékét és a mezőgazdasági munka visz­­szakapja régi rangját, becsületét! ZOLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei) A csehszlovákiai mezőgazdaságot abban a fejlődési stádiumban érte a gazdasági átalakulás, amelyre - je­lentős anyagi és pénzügyi ráfordítás mellett - a fokozódó termelés volt jellemző. Az utóbbi években a bérfej­lesztés és a beruházások mértéke a nemzetgazdaság többi ágazatával összehasonlítva átlagon felüli volt. A mezögazdasági-élelmiszer-ipari szférát a gazdasági átalakulás első hulláma nagymértékben befolyásolta. Az ágazat pénzügyi helyzetének rom­lását többek között a dotációk nagy részének megvonása, a bemenők árá­nak emelkedése, a külföldi konkuren­cia és nem utolsósorban az élelmisze­rek iránti kereslet csökkenése (15-20 százalékkal) okozta. A mezőgazdasá­­gi-élelmiszer-ipari komplexumon belül mindez az állattenyésztést érintette Mezőgazdaságunk kilátásai Döntő a kereslet alakulása a legérzékenyebben, amely eddig ko­moly támogatásban részesült. Az élel­miszeripar viszont javított pénzügyi mérlegén; monopolhelyzetének kö­szönhetően a kiskereskedelmi árak emeléséből származó többletbevétel­ből 50 százalékos arányban részesült. A mezőgazdasági komplexum fejlő­dése a közeljövőben elsősorban a bel­földi fogyasztás alakulásától függ, mi­vel a hatékony élelmiszer-kivitel való­színűleg erősen korlátozódik. Az aránylag magas hazai élelmiszer-fo­gyasztást figyelembe véve azonban számolni kell azzal, hogy a mezőgaz­dasági termelés stagnálni fog, illetve néhány évig 10-15 százalékkal elma­rad az 1990-es szinttől. Intenzív fejlődés azokban a mező­­gazdasági üzemekben várható, ame­lyek kedvezőbb természeti viszonyok között gazdálkodnak és amelyek a nagyvárosok vonzáskörzetében te­rülnek el, ahol a szállítási költségek elenyészőek. A konkrét termékek kö­zül a hagyományos exportcikkek, a sör, a maláta, az árpa és bizonyos húsféleségek értékesítési lehetőségei továbbra is kedvezőek maradnak. A megváltozott körülményekhez gyor­sabban alkalmazkodnak a rövidebb szaporodási ciklusú állatokat (baromfi, sertés) tenyésztő gazdaságok, mint a szarvasmarha-tenyésztők. A mezőgazdaság támogatásának mértéke ugyan még nyitott, várható azonban, hogy az Európai Közösség országai szintjén (vagy némileg elma­radva azokétól) mozog majd. Ez a szint ugyan biztosít némi jövedelme­zőséget, de nem éri el a nemzetgaz­daság többi ágazatának átlagos nye­reségességét. Csehszlovákiai viszo­nyok között számolni kell továbbá az­zal is, hogy a mezőgazdasági üzemek a nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenységek megszüntetésével jelentős pénzforrástól esnek el. Ezt némileg ellensúlyozná egy jól működő vámpo­litika, amely a mezőgazdasági-élelmi­­szer-ipari termékek esetében 20-30 százalékos behozatali vámot szabna meg. A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumot alkotó üzemek, vállala­tok között - a világ piacgazdaságra berendezkedett országaihoz hason­lóan - növekszik az élelmiszeripari vállalatok jelentősége és integrációs szerepe. Az élelmiszeripar demono­­polizálása valószínűleg egyenetlenül megy majd végbe. A hús- és tejipar koncentrációja, tőkeigényessége nem teszi lehetővé a tej- és a húspiac gyors demonopolizálását. A sütőipar eseté­ben viszont sokkal gyorsabb változás­ra számíthatunk. Az élelmiszeripar szerkezeti fejlődésére vonatkozó elő­rejelzések az ágazat stagnálását, illet­ve az összipari termelésből való ré­szesedésének enyhe fokozódását jó­solják. (hn) Koterík László a vegyszeres növényápolás esküdt ellensége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents