Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-25 / 72. szám
1992. március 25. Szabad ÚJSÁG C Kultúra ff ••• felmérni a szlovákiai magyarság szellemi igényeit" Interjú Göndöcs Lászlóval, a Rákóczi Szövetség főtitkárával A Rákóczi Szövetség független - nem politikai - szervezet, amely kulturális, kisebbségi és érdekvédelmi téren fejti ki munkáját. A szlovákiai magyarság mellett kötelezte el magát: feladata bemutatni költőinket, íróinkat, kutatóinkat a magyar társadalomnak, megismertetni a magyar közvéleményt gazdasági, kulturális és egyéb értékeinkkel, illetve gondjainkkal. Felvállalta a szlovák költők, írók müveinek népszerűsítését Magyarországon, de ezenkívül még számos egyéb téren segíti a két nép kölcsönös közeledését. Évről évre újabb elképzeléseket valósítanak meg, amelyek főleg a szlovákiai magyar kisebbség szellemi fejlődését segítik elő. Legújabb terveikről beszélgettünk dr. Göndöcs Lászlóval, a Rákóczi Szövetség főtitkárával. • Főtitkár úr, bizonyára ön is tudja, hogy a szlovákiai magyarság számára a legnagyobb gondot az oktatásügy problémái, a magyar értelmiség utánpótlásának hiánya jelenti. Gondoltak-e arra, hogy különböző tanfolyamokkal, szakmai továbbképzések szervezésével próbáljanak segíteni ezen az áldatlan helyzeten?-Már működik szövetségünk úgynevezett tudományos társasága; most szeretnénk létrehozni a tudományos tanácsot, amelynek feladata lesz felmérni a szlovákiai magyarság szellemi és kulturális igényeit; konkrétan, hogy mennyi tanító, orvos, mérnök stb. hiányzik, mert csak ezeknek az adatoknak a birtokában tudja a magyar kormány, illetve a különböző szakirányú szervezetek támogatni az ilyen irányú igény kielégítését. Szükség van erre azért is, mivel sok szlovákiai magyar diák szeretné Magyarországon folytatni tanulmányait, ennek természetesen örülünk, mert így közülük ki tudjuk választani azokat, akik főiskoláinkon, egyetemeinken a leginkább megállják a helyüket. A továbbképzés előtt az említett intézményeink már megnyitották a kapuikat. Fontosnak tartjuk az ifjúsági szervezetek, ezenbelül is főleg a cserkészet talpraállítását. Ta-Dr. Göndöcs László (Farkas Ottó felvétele) pasztalatcserére hívjuk meg hozzánk a diákokat, nemrég például a pozsonyi Műszaki Egyetem hallgatóinak egy csoportja járt Budapesten és Esztergomban, ahol megtekintették a legmodernebb felszerelésekkel ellátott Suzukigyárat is. Tavaly a pozsonyi Orvosi Egyetem hallgatói vettek részt orvosgyakorlaton Budapesten. Segítünk Dunaszerdahelyen a cserkészközpont létrehozásában, valamint a központ épületének tatarozásában. Pályázatokat írunk ki, könyveke, folyóiratokat juttatunk át Szlovákiába. Egy magyarországi főorvos például saját költségén félmillió forint értékű könyvet vásárolt és juttatott el szlovákiai pedagógusokhoz, lelkészekhez. Tavaly az iskolai év végén megajándékoztuk a füleki és a komáromi gimnázium valamint a galántai szakközépiskola legjobb tanulóit. • Milyen a kapcsolatuk a szlovákiai magyarsággal a kultúra terén?- Itt megemlíthetem a régiók közötti jó kapcsolatot. Például Nógrád megyei viszonylatban Salgótarján és a Losonci járásban működő amatőr művészeti csoportok között nagyon jó az együttműködés. Koreográfusok járnak át a falvakba, iskolákba, akiknek költségeit részben mi fedezzük. • Főtitkár úr, az ön által felsorolt segítségek valamennyi formája sok pénzbe kerül. Honnan van mindezekre anyagi fedezete a Rákóczi Szövetségnek?- Kiadásainkat a Csehszlovákiai Magyar Kultúra támogatására nyitott alapítvány számlájáról fedezzük, amely elsősorban adakozásból, szponzorok adományaiból gyűlt össze, és ma már eléri a 10 millió forintot. Az elmúlt év folyamán 3,5 millió forint volt az az összeg, amit különböző Szlovákiában zajló rendezvények támogatására fordítottunk. Köszönöm a tájékoztatást FARKAS OTTÓ Nyelvi és beszédkultúránk A nyelv csoda - a világnak szavakká bontott képe. ,,Az a tény - írja Kosztolányi -, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkodom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sincs, mint a testem. Fontosabb annál is, hogy magas vagyok-e vagy alacsony, erős-e vagy gyönge... Ebben az egyedülvalo életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Éppen annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok.“ A nyelv (valamennyi nyelv) emberéletünk csodája: embervoltunk varázslatos eszköze. Általa tudjuk magunkba fogadni a világot, általa tudjuk magunkat átadni a világnak! A Földön mintegy kétezernyolcszáz nyelv él. ,,Egy-egy szó olyan része a nemzetek művelődésének, mint a tengerből partra vetett kagyló: fülünkhöz szorítva felzúg benne az egész óceán.“ Az anyanyelvűnk a legelső olyan biztos bárka, amellyel sikeres és biztonságos barangolást tehetünk a nyelvek óceánján, a világismeret és információ közegében. Nagyon fontos tehát, hogy más idegen nyelvek elsajátítása előtt kellően megismerjük és megtanuljuk azt a nyelvet, amelyet az anyatejjel együtt szívunk magunkba. Az anyanyelv a tárgyak, jelenségek megnevezésén kívül elvont gondolatokat, fogalmakat, érzelmeket és népünk évezredes barangolásának génjeinkbe kódolt történelmét, mentalitását is kifejezi, továbbadja megőrzendő örökségként. Atlantisz-mélységekböl bugyog elő az az ősi forrás, amely az anyanyelv varázsitalával egyéniségünket kibontakoztatja és tudásszomjunkat leghamarább csillapítja... Évezredek kikutathatatlan távolából indult el egykoron, messzi tájak, erdők, mocsarak, síkságok testet és lelket formáló hatásainak kitéve ez a nép, dacolva és harcolva ezernyi veszéllyel, ellenséggel, hol igába hajtva, hol pedig erősebb félként fennmaradva, megőrizve ősi énjét - az újhaza felé. Ebben az apokaliptikus történelmi „kondérban“ fortyogott, szerencsének és valami egyedüli dacnak köszönhetően maradt fenn az idők örvényében a magyar nyelv, ez a rokontalan, ez az értelem legfinomabb igealakjait is kifejezni tudó csodálatos ékszer. Mégis milyen kevesen használjuk méltóan életünknek ezt a páratlan lehetőségét, hogy beszélhetünk, végtelen formában variálhatjuk, színezhetjük gondolatainkat. Eljátszhatunk, elmerülhetünk a szavak értelmet, érzelmeket közvetítő kincsesbányájába. Mert csak az létezik a számunkra, amit a szavak által meg tudunk nevezni. Tehát annál tágabb, érdekesebb, sokrétűbb, összefüggésekben gazdagabb környező világunk, minél nagyobb mesterei, barátai vagyunk a szónak. Fontos a párbeszéd. Az a jó emberi közösség, amely a személyiség kibontakozását segíti elő. Az emberek így egymást óvják a halált rejtegető elnémulástól. Korunk jelensége: a „diszkóörület“. A diszkóklubok tomboló zenebonája kényszerű némaságra ítéli a fiatalokat. Negatív, úgymond paradox jelenség, hogy főleg a közép- és szakiskolákba járók, tehát a tudásanyaggal és információkkal elhalmozott korosztály használati szókincse milyen szegény. Mi több; sokszor ízléstelen, a környezet számára érthetetlen és torz! Az a hangnem és szókészlet (olvastam egyhelyütt, és ehhez nem kell kommentárt fűzni), amely még néhány évvel ezelőtt a kültelki csapszékek elázott törzsvendégeinek volt a sajátja, ma tizen- és huszonéveseink nagy részének kifejezésmódja. A beszéd közönségessé, ízléstelenné válásával gyakran együttjár a magatartás, az egymás közötti kapcsolatok, a viselkedés, végsősoron a jellem eldurvulása is... Az érzelmi nyomor és a primitív szellemi szint jelzőtáblája ez a beszédstílus. (korcsmáros) Toulouse-Loirlrec ünnepe Párizsban Yvette Guilbert hosszú szárú fekete kesztyűje 190 frankért kapható, persze nem az eredeti példány, hanem annak pontos mása. A múlt század vége kedvelt sanzonénekesnöjének a kesztyűjét sokszor megörökítette a kor nagy festője, Henri Toulouse- Lautrec, s most azon a nagyszabású kiállításon kapható, amely a közelmúltban nyílt meg a nagyközönség számára a francia főváros szívében levő kiállítási épületben, a Grand Palais-ben. Az épület előtt hatalmas fehér „indiánsátort“ állítottak fel, amelyben a nevezetes kesztyű mellett számos más emléktárgy is megvásárolható: a látogató vehet magának papírszalvétát vagy nyakkendőt Toulouse- Lautrec monogramjával, esetleg beszerezheti a festő sétapálcájának pontos mását, de természetesen vásárolhat reprodukciókat, képeslapokat is: a bevétel a kiállítás költségeit finanszírozza majd. S mivel legalább félmillió látogatót várnak a június elsejével záruló kiállításra - amelyet igy a nyári idény turistái sajnálatosan elmulasztanak - várható, hogy az ötvenfrankos belépőjegyek és az emléktárgyak árusítása sokat behoz a költségekből; persze azért még így is szükség volt szponzorokra. Párizs az egyik legvarázslatosabb festőt ünnepli ezzel a kiállítással, amely a század végi Montmartre zenés kávéházainak, éjszakai mulatóinak, cirkuszainak és bordélyainak világát idézi fel Toulouse-Lautrec csaknem kétszáz művének bemutatásával, de megmutatja a művész korai alkotásait is. Franciaország és a világ nagy múzeumaiból, így elsősorban a művész szülővárosa, Albi impozáns gyűjteményéből, az impresszionista festészet kincsesházából, a párizsi Orsay Múzeumból, a nem kevésbé gazdag anyagú Chicagói Művészeti Intézetből - sót, még a moszkvai Puskin Múzeumból is - 80 festmény, ötven litográfia, negyven rajz, tíz plakát és több más műalkotás kerül bemutatásra. Az anyag valamelyest bővült a Londonban nemrég bezárult emlékkiállításhoz képest; néhány olyan kép, például a „Nagy zabálás“ kánkán-táncfotó, az egykori Moulin Rouge híressége, La Goulue portréja, amelyet nem mertek a brit fővárosba szállítani, látható a párizsi bemutatón. A mindössze 37 évet megélt művész, az egyik legrégibb francia arisztokrata család sarja, a múlt század kilencvenes évei éjszakai Párizsának torz növésű, bottal járó Monsieur Henrija, bizonyára büszke lenne arra, hogy mekkora az érdeklődés egy évszázaddal később művei iránt. Emiatt próbálkoznak most azzal, hogy a kiállítás jórészt csak előre váltott jegyekkel lesz megtekinthető: a jegyek megadott időpontban jogosítanak várakozás nélküli belépésre, bár a hét egyes napjain - természetesen a nem túl olcsó jegyekkel - szabadon is be lehet majd jutniuk azoknak, akik nem tudták előre megvenni a belépőt. Nem korlátozzák viszont azt, hogy mennyi időt tölt el a látogató a képek előtt. Az előreváltás lehetővé teszi, hogy elkerüljék a hosszú sorbanállást és a várakozást - Párizsban ugyanis a hasonló nagyszabású bemutatók iránt óriási az érdeklődés, s így nem könnyű a bejutás. A „csúcstartó“ eddig az 1985-ben megrendezett Renoir-kiállítás, 790 ezer látogatóval, de könnyen lehet, hogy Toulouse-Lautrec emlékkiállítása megdönti ezt a rekordot. Aki többet akar megtudni a művészről, válogathat a kiállítással egy időben megjelent művészettörténeti kiadványok között, a több száz frankos albumoktól a viszonylag olcsó életrajzokig. Az 560 oldalas katalógus 350 frankért kapható. S akit az érdekel, hogy milyen zenét hallgatott a festő a századforduló zenés kávéházaiban, mulatóiban, kompaktlemezt vásárolhat a kor népszerű sanzonjaiból - természetesen mai előadásban. KIS CSABA MTI-Panoráma Felhívás Szeretettel értesítünk mindenkit, aki az elmúlt évtizedek során tagja volt vagy érdeklődött az 1964 óta működő József Attila Ifjúsági Klub munkája iránt, hogy 1992. május 2-án (szombaton) megrendezzük A JAIK első országos találkozóját Pozsonyban, a Csemadok-székház nagytermében (Nám. 1. mája 10-12). Az egésznapos rendezvény műsora a következő: Délelőtt 9 órától: Emlékezés a pozsonyi diákévekre Kultúrműsor Délután 14 órától: Jelenünk megvitatása Este: Kötetlen beszélgetés a Stefánia kávéházban Akinek szállásra van szüksége, ezt az igényét április 15-ig jelezze az első JAlK-elnök, Kajla Júlia címére: Hronská 8, 821 07 Bratislava Mindenkit szeretettel elvárunk!
