Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
6 1992. március 24. Szabad ÚJSÁG „Féltörvény” nem törvény Polgármester kontra közösség Viliam Oberhäuser szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter egyik korábbi nyilatkozata szerint a Polgári törvénykönyv módosítása — amelyet előreláthatólag áprilisban tárgyal majd a parlament —jelentősen megkönnyíti az erdőtulajdonosok, beleértve az úrbéri közösségek ügyintézését is. A jelenleg ezt szabályozó „féltörvény” ugyanis sok esetben több gondot okozott, mint segített az erdőtulajdonosoknak. Némely községekben — mint például a hatszázötven lelket számláló Füleksávolyban — még vitához is vezetett. A vita tárgyát itt tulajdonképpen az a 13 és fél hektáros erdőterület képezi, amelynek egy részén kitermelésre érdemes kő található. Az a bizonyos 508/a számú parcella korábban a helyi úrbéri közösség erdeje volt, tavaly a falusi önkormányzati testület egyik ülésén a képviselők elfogadták a polgármesternő azon javaslatát, hogy nyissanak rajta kőbányát. Később az újjászerveződő úrbéri közösség is bejelentette ezt a szándékát, ebből adódik a máig is tartó vita. Átírták a tulajdonjogot Először az úrbéri közösség három tagja, nevezetesen Varga László, Palik László és Mihály József tájékoztatott a vita előzményeiről. (Varga László mellesleg tagja a falusi „törvényhozásnak” is.) — Az augusztusi vagy a szeptemberi önkormányzati ülésünkön - mondja Varga László—jóváhagytuk ugyan a kőbánya megnyitását, de az ülés végén figyelmeztettük a polgármesternőt, hogy az a terület valószíHivatal levélben értesítette a polgármesternőt — mivel ő a leendő kőbánya területén már elrendelte az erő kiirtását —, hogy a kitermelt fáról vezessen pontos nyilvántartást és az irtás befejezése után tegyen jelentést a hivatalnak. A polgármesternő ezt a felszólítást figyelmen kívül hagyta, a kitermelt fát pedig eladta. Tulajdonképpen a rászorulók kapták meg, csak az az érdekes, hogy a volt úrbéri közösség volt tagjai (tehát az idősek) közül senki sem kapott. A fa ára egyelőre még nincs kifizetve, mert az az önkormányzati ülés, amelyen ezt kellett volna eldöntenünk, medközösségnek arról, hogy a terület az övék volt. nűleg úrbéri tulajdon. Később, amikor meggyőződtünk róla, hogy valóban ez a helyzet, közöltük is vele. Ő ennek ellenére intézni kezdte a bánya megnyitásához szükséges engedélyeket. Kivette a telekkönyvi kivonatot, ahová a parcella úrbéri tulajdonként volt bejegyezve. November 5-én a polgármesternő a losonci Telekkönyvi Hivataltól kapott egy másik telekkönyvi kivonatott, amelyen az 508/a számú főcéllá már a község tulajdonaként szerepelt. A hivatal ezt a nyomtatványt elküldte a Geodéziához is, hogy javítsák ki az eredeti bejegyzést. November végén az Erdészeti dő vitává fajult és dolgavégezetlenül ért véget. Ki az igazi tulajdonos?-Reiman Károly füleki lakosnak köszönhetően—aki pusztán szívsségből előkerestette és fénymásoltatta az ide tartozó eredeti dokumentumokat — konkrét bizonyítékaink vannak rá, hogy a terület az úrbéri közösségé volt. Birtokunkban van többek között az az 1908. április 29-én történt bejegyzés is, amely bizonyítja, hogy 5 ezer koronáért a füleksávolyi úrbéri közösség megvásárolta az 508/a szám alatt vezetett erdőterületet. Az iratokkal felkerestük a losonci Telekkönyvi Hivatalt, ahol újra átírták a tulajdonlapot — ezúttal az úrbéri közösség javára —, ennek másolatát szintén továbbították a Geodéziára. Most a mi birtokunkban van egy olyan telekkönyvi kivonat, mely szerint a szóbanforgó terület a miénk, a polgármesternő kezében pedig egy olyan, mely szerint a parcella a község tulajdonát képezi A polgármesternő közben szerződést kötött egy német partnerrel, aki már gépeket is küldött a bányához vezető út megépítéséhez. A Füleki Körzeti Hivatal természetvédelmi osztálya olyan indokkal, hogy az útépítéshez nincs meg az engedély, megtiltotta a további munkálatokat. Mi pedig felkerestük a német partner képviselőjét és megmutattuk neki hiteles okmányainkat, ő pedig elszállította a gépeit. Február 26-án ülést tartottunk, amelyen megalakítottuk az úrbéri közösséget, kijelöltük a képviselőinket. »Ezen az ülésen részt vett a polgármesternő is, és meglepő módon nem hozott fel ellenérveket. Előrebocsátom, mi úgy tervezzük, hogy a kitermelésből származó jövedelem egy részét falufejlesztésre fordítjuk, bár tudatában vagyunk, hogy adó formájában jelentős összeget fizetünk majd be az államkasszába, ami ugyancsak visszavándorol a faluba. Nos, mint már említettem, a polgármesternőnek az alakuló ülésünkön nem volt ellenvetése a bánya megnyitásával kapcsolatban — ismerteti a történteket Varga László —, de az azon hallottakra az ülést követő héten a helyi hangszórón keresztül reagált. Közleményében igyekezett „tisztára mosni” magát, minket pedig sértegetett, három személyt — közöttük engemet is—név szerint rágalmazott. Nem értjük, hogy miért. A faluban neki kellene képviselni a törvényt, segítenie kellene azt a folyamatot, ami most országszerte elindult, nem pedig fékeznie. Kezemben van a kitermelési engedély Jarmila Gyetvaiová, a polgármesternő ottjártamkor Losoncon tartózkodott, de munkaidő után megvárt az irodában. — Tudja, már nagyon bánom, hogy belefogtam ebbe az egészbe — mondja. — Ha nem teszem, most ülhetnék nyugodtan az irodában, nem lenne vitám senkivel, megkíméltem volna magamat egy csomó munkától, utazástól. Gondolom, volt ideje szétnézni a falunkban, láthatta, mennyi mindenre lenne még szükség. Úgy terveztem, hogy a kőbányából befolyt összeget a falu javára fordítom, és látja, ez lett belőle. — Tulajdonképpen ez év januárjáig nem is történt semmi. A kitermelési engedély birtokában — amit a Füleki Körzeti Hivatal adott ki — szerződést kötöttem egy német partnerrel, aki hajlandó lett volna gépekkel felszerelni a bányát, az ott kitermelt követ (kockakövet) pedig értékesíteni. De hadd ne vágjanak a téma közepébe, elmondom az előzményeket is! Egy személy jelentkezett — Szóval tavaly augusztusban két nap is hirdettem a helyi hangszórón keresztül, hogy akinek erdőterülete van, az jelentkezzen a községi hivatalban. Egy személy jelentkezett, de ő sem tudta bizonyítani a tulajdonjogát. Az önkormázati ülésen felvetettem a bánya megnyitásának lehetőségét, a képviselők elfogadták a javaslatomat. Ezek után elintéztem a kitermelési engedélyhez szükséges okmányokat, végül megkaptam a hivatalos engedélyt. Szerződést kötöttem egy német partnerrel, a folytatásáról már beszéltem. Magánérdekem nem fűződik a kőbánya megnyitásához. Én csak a falunak akartam jót. Hisz annyi mindenre lenne szükség. Rendőrt hívok a gyűlésekre — Részt vettem az úrbéri közösség alakuló ülésén. Az utolsó pillanatban hívtak, de elmentem — panaszolja Jarmila Gyetvaiová. — Higgye el nekem', azon olyan forró volt a légkör, hogy féltem. Befeketítettek, még az asztalt is verték előttem. Mivel az utolsó önkormányzati ülésen is hasonló volt a helyzet, elhatároztam, ezentúl minden összejövetelünkre rendőrt hívok. Már szóltam is egynek, aki a körzetünkre vigyáz, és tudja, mit mondott: hogy nem és vagyok az egyedüli polgármester a körzetben, aki erre a szolgálatra kéri. — Tulajdonképpen az is megtörténhet, hogy a kőbányát sem az önkormányzat, sem, az úrbéri közösség nem nyithatja meg, mert a hegy valószínűleg olyan minőségű bazaltot tartalmaz, ami közkincs, nemzeti vagyonnak számít, így az állam tulajdonát fogja képezni. A kőmintákat már elküldtem vizsgálatra, az eredményről egyelőre nem kaptam értesítést. Ha úgy adódik, hogy a követ mégis mi termelhetjük ki, tehát a bazalt nem olyan minőségű, hogy azt a Szlovák Köztársaság nemzeti vagyonná nyilvánítsa, és az úrbéri közösség fel tudja mutatni, hogy jogi személlyé vált, akkor tárgyalhatunk a kitermelésről. Jelenleg azonban még nincs kivel tárgyalni, hiszen egy nem létező közösség elnöke nem tárgyalópartner. Ha azonban bejegyeztetik magukat, a helyzet megváltozik, és már most elárulhatom magának, hogy a tárgyalás során átadom nekik a kőbánya megnyitásának lehetőségét. Farkas Ottó Birtokállási)Uap;.'-í=í Sor• Helyrajzi , . * ; . .. :" ‘ .í .Terű Lel • ; )\ t Bíárn szám ( . hoki □ « ■M /• w • í s-< ;_: Itt lesz a kőbánya. Az erdőt már kiirtották. (Fotó: Farkas Ottó)
