Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
4 1992. március 16. Szabad ÚJSÁG Külföldi agrártapasztalatok Tanácsok húsmarhatartóknak A húshasznú tehén, amint azt a neve is jelzi, borjúhúst ad, úgyis mondhatnánk, hogy a legelőből borjúhúst „alakít át“. A hústehenet tehát nem fejjük. A programozott, időben megszületett borját 7-8 hónapig szoptatja, és a borjú elválasztásakor a - már természetesen vemhes - tehenet elapasztjuk A hústehén tehát 365 napos, azaz egyéves tartását 250-320 kilós választott borjúval, borjúsúly értékével hálálja meg. A hústehenet az erre kitenyésztett húshasznú bikákkal mesterséges úton termékenyítjük, ritkábban természetes úton fedeztetjük. A leválasztott borjak közül a hímivarú borjakat és a továbbtenyésztésre nem szánt üszőborjakat meghizlaljuk. A továbbtenyésztésre kijelölt üszőborjakat a következő év tavaszán, tehát 15 hónapos korban termékenyítjük úgy, hogy azok kétéves korukra leelljenek. Milyen a jó hústehén? Jó legyen a fertilitása, azaz a szaporodó képessége. Ez azt jelenti, hogy az ivarzás időszakában, lehetőleg egy termékenyítésre kell felfogamzania. A hústehén termékenyítéséhez legfeljebb 8 hét áll rendelkezésre, ha ez idő alatt nem fogamzott, az már veszteséget jelent. Teheneink - tapasztalhattuk már - hasonlóan a vadakhoz (özek, szarvasok), legszívesebben kora hajnalban és késő este legelnek. A hústehén fajtáknál ma már eléggé elterjedt a genetikailag szarvtalan, vagy mesterségesen szarvtalanitott állomány Az ingerlékenyebb egyedek szarv nélkül kevésbé tudják zavarni nyugodtan legelő vagy kérődző társaikat. A hústehénnek jó legyen a takarmányértékesítö képessége. Egy adott gyepterületen a felvett, azaz a legelt gyepből minél több tejet állítson elő, mivel ez a tejmennyiség fontos meghatározója a naponkénti borjúhúsgyarapodásnak. A hústehénnek jó húsformákkal kell rendelkeznie. Fontos a szép, tetszetős küllem! Jó legyen a vágóértéke, ami alatt az értendő, hogy a vágott egyedek csont- és húsaránya minél kedvezőbb legyen, természetesen a hús javára. Kiváló legyen a hús minősége, megfelelően márványozott legyen, és hizlalás esetén ne faggyúsodjon, mert az a piacon nem kedvelt A XX. században sok hústehénfajtát kitenyésztettek, ebben Anglia és Franciaország járt az élen. A legismertebb fajták: a hereford, az angus, a charolias (ejtsd: sárolé), a limousin (ejtsd: limuzen), a bond' aquitanie (ejtsd: blondakiten), hogy csak néhányat említsünk. A világon a legtöbb hústehén az Amerikai Egyesült Államokban található, több mint 40 millió. Az ott található fajok zömét Európából importálták. Egy-egy húsmarhafajta természetesen pozitívumokkal és negatívumokkal is rendelkezik a felsorolt értékmérő tulajdonságuk alapján. Az utóbbi két évtizedben jelentős mennyiségű szimentáli (svájci) mar-A régi német tartományok 1991. őszi borkészlete 16,3 millió hektoliter volt. A német statisztikai hivatal adatai a raktáron lévő belföldi és külföldi bor és pezsgő mennyiségét egyaránt tartalmazzák. Ez azt jelenti, hogy az előző évhez képest 2,77 millió hektoliterrel, azaz 14 százalékkal alacsonyabbak a készletek. A borkészletekből 10,29 millió hektoliter a fehérbor, 2,83 millió a vörösbor és 3,19 millió a habzóbor. Ez azt jelenti, hogy a fehérborkészletek nagyobb mértékben csökkentek, mint a vörösboré, hát, főleg tenyészbikát importáltak Amerikába és Kanadába is. A szimentáli marhát ma úgy ismerjük itt Európában, mint tejelő marhát. Amerikában viszont e fajtával az ottaniakat keresztezik annak érdekében, hogy javítsák a húsmarhák tejtermelő képességét, a tehenek testtömegét és - bizonyos fokig - a hús minőségét is. Szólnunk kell néhány szót a Kanadában kitenyésztett Shaver húsmarháról. Dr. McQ. Donald Shaver (akinek neve az általa kitenyésztett Shaver hibridbaromfi kapcsán ismert a világ 90 államában) 1960-ban elhatározta: kitenyészt egy olyan szintetikus húsmarhafajtát, amely rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amely az ideális hústehéntől elvárható. A tenyésztői munkának az időtartamát 25 évben határozta meg. A világ 11 fajtájával kezdte a tenyésztői munkát, melyek közül a későbbiekben három fajtát nem vett igénybe, tehát 8 fajtából állította elő a ma Shaver Beef Bleend néven ismert marhát. A KAPOSFARM, valamint a kaposvári és szekszárdi húsipari vállalatok együttműködnek a Shaver céggel A tartástechnológiai elvek szigorú megtartása jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy 350 kilós borjút nyerjünk egy hústehéntől. Ellenkező esetben lehet, hogy csak 150 kilós borjút tud leválasztani. Ennek a hihetetlennek tűnő különbségnek a magyarázata a következő A borjú optimális választási ideje késő ősszel van, október végén vagy november közepén. Ha februárban, illetve márciusban elletik le a tehenet, nyilvánvalóan más súlyú borjút kapnak, mint attól a tehéntől, amely esetleg júliusban ellik Kinek jutna ma eszébe, hogy egy tejtermelő tehenet csak hat hónapig fejjen és 6 hónapig „szárazon" (elapasztva) tartson? Mikor ellessünk és mikor válaszszunk? A hústehéntartásnak két időszakát különböztetjük meg. A termelő időszak az elléstől a választásig tart, a szárazon állás időszaka ezt követi. Lehetőleg február végén vagy mára habzóbor esetében pedig néhány százalékos készletnövekedést lehetett tapasztalni. A borkészletek többségét (9,94 millió hektolitert) a termelők raktározzák. Németország keleti részében a borkészletek mennyisége mindössze 114 ezer hektoliter. Közzétették a musttermelésre vonatkozó legfrissebb adatokat is. Ezek szerint az 1991-es szüret eredménye 10,2 millió hektoliter must, ez az előző évi gyengébb eredménynél csaknem 25 századosban ellessünk, és ahogy már említettük, novemberben válasszunk. A tartás legkritikusabb két időszaka az ellés és a termékenyítés ideje. A termékenyítés május 10. és június 30. között kell hogy megtörténjen. A tehén ilyenkor javában termel és újra fogamzik. Az újrafogamzáshoz megfelelő kondíció szükséges. Különösen nagy odafigyelést igényel az elöhasi tehenek újratermékenyitése. Biológiailag optimális időszak ez, mivel a szűkebb téli takarmányozás után az április második felében kezdődő legeltetés, a vitaminokban és táplálóanyagokban gazdag gyep megfelelően előkészíti az egyedet az újrafogamzáshoz. Az egyik legfontosabb követelmény tehát, hogy a tehenek rövid idő alatt (ciklusban) leelljenek, és ősszel egy hónapon belül válasszuk le a borjakat. A világon több helyen kialakult az a gyakorlat, hogy ha néhány értékesebb egyed különböző okok miatt június végéig nem fogamzik, akkor azt ősszel termékenyítik (pótciklus). Ha ilyen előfordul, akkor az újratermékenyítés egy részletesebb megbeszélést igényel. A kialakult szokás azonban az, hogy a nem fogamzott egyedeket kiválasztás után kicsit feljavítva vágóra értékesítjük. A hústehenek általában könnyen ellenek, mivel nem részesülnek abrakos előkészítésben, így a borjak kisebb súllyal születnek. Ha az ellés emberi beavatkozást igényel, és ez most különösen előfordulhat - háztáji tehéntartó gazdáktól felvásárolt előhasi üszőknél -, óvatosan végezzük, nehogy a szülöutak megsérüljenek, mert ennek később káros következményei lehetnek Az ellés után észlelt rendellenesség esetén forduljanak szakállatorvoshoz! Miután a tehenet tilos úgy előkészíteni, mintha tejtermelő lenne, a borjú igényéhez alkalmazkodva annyi tejet fog termelni az ellés utáni hetekben, amennyit a borjú igényel. Ha netán több teje van az egyednek, mint amennyire borjának szüksége van, a szopásban szívesen „besegítenek“ a többiek. (MG.) lékkai magasabb, de az 1985-1990 közötti évek átlagát is felülmúlták egymillió hektoliterrel. Az adatok magukban foglalják a keletnémet tartományok 19 ezer hektoliteres eredményét is. Az össztermelés 85 százaléka, vagyis 8,7 millió hektoliter az ún, fehérmust, míg 15 százaléka vörösmust, ami azt jelenti, hogy az arányok megegyeznek az előző évivel. Bár a must minősége megfelelő - 73 százaléka alkalmas minőségi bor előállítására —, ezzel együtt nem éri el az előző három év szintjét. Az Európai Közösség mezőgazdasági miniszterei között továbbra sincs egyetértés az agrárpolitika tervezett reformjával kapcsolatban - foglalható össze a miniszterek múlt heti tanácskozásának eredménye. A változtatás szükségességében ugyanis valamennyi tagország képviselője egyetért, ám a brüsszeli bizottság mezőgazdasági ügyekért felelős tagja, Ray McSharry által beterjesztett javaslat több ország határozott ellenkezésével találkozik. Mindez azzal fenyeget, hogy a GATT-tárgyalások további halasztást szenvednek. A harminc éve érvényben lévő közös agrárpolitika (CAP) eredményeként az Európai Közösségben állandósult a túltermelés, a raktárak és hűtőházak roskadoznak a felesleges hús-, gabona- és tejtermékkészletektől. A McSharry-terv a termelőknek nyújtott támogatások jelentős mértékű csökkenését szorgalmazza, és az árcsökkentés ellensúlyozására a farmerek kárpótlását helyezi kilátásba, a kompenzáció azonban nem kártalanítaná teljes egészében a nagytermelőket. Nagy-Britannia, Dánia és Hollandia éppen azért ellenzi a tervet, mert nem tartja helyénvalónak, hogy a legnagyobb termelők hozzák a legnagyobb áldozatot. Rajtuk kívül Olaszország és Belgium is mindaddig ellenzik, hogy a javaslatot részletekbe menően tárgyalják, amíg az általános alapelvekröl sem született egyetértés. Arlindo Cunha, az EK soros elnökségét betöltő Portugália mezőgazdasági minisztere tizenhat oldalas dokumentumot készített, Bécs - Nemsokára Csehszlovákia lesz az osztrák vállalatok legkedveltebb beruházási célországa. Az ausztriai cégek eddig Magyarországot részesítették előnyben. Ezt a változó helyzetet tükrözi a Creditanstalt leányvállalata, az Allgemeine Waren-Treuhand (AWT) tanácsadó cég tavaly novemberi felmérése, amelynek során 340 osztrák céget kérdeztek meg külföldi beruházási szándékai felöl. A cégek 90 százaléka a jövőben Csehszlovákiában akar beruházni. A megkérdezett vállalatok 83 százalékánál úgy vélekedtek, a Kelet új esélyeket és piacokat jelent számukra; valójában azonban csupán egyharmaduknak vannak vegyes vállalatai vagy kirendeltségei Kelet-Európábán. Ez azonban így is soknak számít, tekintve az osztrák ipar kis- és középüzemi struktúráját. A kelet-európai szerepvállalások 60 százaléka az évi egymilliárd schillinget meghaladó forgalmú vállalatokra jut, a keleti üzletek mintegy 27 százalékát pedig az 50-100 millió .schilling forgalmú mely a McSharry-terv kisebb-nagyobb módosításait tartalmazza. A miniszterek találkozóját követően Cunha jelentős előrelépésről számolt be, kijelentve, hogy miután nagy vonalakban egyetértettek a tárgyalófelek, a részletek megvitatását is megkezdték. Ezt az állítást ugyan cáfolta John Gummer brit mezőgazdasági miniszter, aki szerint az említett öt ország továbbra is vitatja a tervezet alapelveit. Közben az agrárminiszterek tiltakozása ellenére az EK brüsszeli bizottsága kijelentette, hogy mindent megtesz az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében zajló megbeszélések folytatása érdekében, amelyek sikeres befejezését hosszú ideje éppen az Egyesült Államok és az EK között a mezőgazdasági támogatásokról folytatott vita akadályozza. A GATT-körtárgyalások április közepétől akkor folytatódhatnak, ha az érintett felek addig érdemben megválaszolnák Arthur Dunkel, GATT-vezérigazgatónak a javaslatát, amely a feldolgozott árukra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok átlagosan 30 százalékos csökkentését szorgalmazza. A brüsszeli bizottság válasza azonban aligha lesz szalonképes a GATT vezetői és az Egyesült Államok illetékesei körében, ami azzal fenyeget, hogy a Dunkel által megszabott határidő tovább csúszhat. Az újabb késedelem viszont azt a veszélyt rejti magában, hogy az amerikaiak a novemberi elnökválasztás érdekeinek vetik alá további magatartásukat (NAPI, 1992. március 4., 1-2. oldal), s így az eddig elért eredmények is elveszhetnek. cegeK bonyolítják le. Nemzetközi összehasonlításban az osztrákok jóval az átlagon felül képviseltetik magukat Kelet-Európábán Az összesen mintegy 9000 magyarországi vegyes vállalat közül 2200 van osztrák kézben, az 5500 csehszlovákiai vegyes vállalatból pedig 1500 működik osztrák tőkerészvétellel. Jugoszláviában a 4600 külföldi részvételű vállalkozás közül 770-ben játszik szerepet az osztrák tőke. Kelet-Európa többi országában azonban az osztrák vállalatok túlságosan bátortalanok. Minél távolibb és minél nagyobb egy piac, annál kevésbé mennek oda; a volt Szovjetunió területén található 3400 vegyes vállalat közül mindössze 230 osztrák részvételű. Elsősorban az építő- a fa-, a ruházati és a villámosipari vállalatok orientálódnak a leginkább kelet felé. Figyelmeztető jelzés ez az osztrák szakszervezetek számára, hívta fel a figyelmet Herbert Krejci, az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének főtitkára. Ebben a helyzetben ugyanis nemigen érthető a magas bérkövetelésekre irányuló politika. Kevesebb bor, több must Németországban Nincs előrelépés az EK agrárvitájában A britek a McSharry-terv fő ellenzői Magyarország helyett Csehszlovákia
