Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

4 1992. március 16. Szabad ÚJSÁG Külföldi agrártapasztalatok Tanácsok húsmarhatartóknak A húshasznú tehén, amint azt a ne­ve is jelzi, borjúhúst ad, úgyis mond­hatnánk, hogy a legelőből borjúhúst „alakít át“. A hústehenet tehát nem fejjük. A programozott, időben meg­született borját 7-8 hónapig szoptatja, és a borjú elválasztásakor a - már természetesen vemhes - tehenet el­apasztjuk A hústehén tehát 365 na­pos, azaz egyéves tartását 250-320 kilós választott borjúval, borjúsúly ér­tékével hálálja meg. A hústehenet az erre kitenyésztett húshasznú bikákkal mesterséges úton termékenyítjük, ritkábban természetes úton fedeztetjük. A leválasztott borjak közül a hímivarú borjakat és a to­­vábbtenyésztésre nem szánt üszőbor­jakat meghizlaljuk. A továbbtenyész­­tésre kijelölt üszőborjakat a következő év tavaszán, tehát 15 hónapos korban termékenyítjük úgy, hogy azok két­éves korukra leelljenek. Milyen a jó hústehén? Jó legyen a fertilitása, azaz a szaporodó képes­sége. Ez azt jelenti, hogy az ivarzás időszakában, lehetőleg egy terméke­nyítésre kell felfogamzania. A húste­hén termékenyítéséhez legfeljebb 8 hét áll rendelkezésre, ha ez idő alatt nem fogamzott, az már veszteséget jelent. Teheneink - tapasztalhattuk már - hasonlóan a vadakhoz (özek, szarvasok), legszívesebben kora haj­nalban és késő este legelnek. A hús­tehén fajtáknál ma már eléggé elter­jedt a genetikailag szarvtalan, vagy mesterségesen szarvtalanitott állo­mány Az ingerlékenyebb egyedek szarv nélkül kevésbé tudják zavarni nyugodtan legelő vagy kérődző tár­saikat. A hústehénnek jó legyen a takar­­mányértékesítö képessége. Egy adott gyepterületen a felvett, azaz a legelt gyepből minél több tejet állítson elő, mivel ez a tejmennyiség fontos meg­határozója a naponkénti borjúhús­gyarapodásnak. A hústehénnek jó húsformákkal kell rendelkeznie. Fon­tos a szép, tetszetős küllem! Jó legyen a vágóértéke, ami alatt az értendő, hogy a vágott egyedek csont- és hús­aránya minél kedvezőbb legyen, ter­mészetesen a hús javára. Kiváló le­gyen a hús minősége, megfelelően márványozott legyen, és hizlalás ese­tén ne faggyúsodjon, mert az a piacon nem kedvelt A XX. században sok hústehénfaj­­tát kitenyésztettek, ebben Anglia és Franciaország járt az élen. A legis­mertebb fajták: a hereford, az angus, a charolias (ejtsd: sárolé), a limousin (ejtsd: limuzen), a bond' aquitanie (ejtsd: blondakiten), hogy csak néhá­nyat említsünk. A világon a legtöbb hústehén az Amerikai Egyesült Álla­mokban található, több mint 40 millió. Az ott található fajok zömét Európából importálták. Egy-egy húsmarhafajta természetesen pozitívumokkal és ne­gatívumokkal is rendelkezik a felsorolt értékmérő tulajdonságuk alapján. Az utóbbi két évtizedben jelentős mennyiségű szimentáli (svájci) mar-A régi német tartományok 1991. őszi borkészlete 16,3 millió hektoliter volt. A német statisztikai hivatal adatai a raktáron lévő bel­földi és külföldi bor és pezsgő mennyiségét egyaránt tartalmaz­zák. Ez azt jelenti, hogy az előző évhez képest 2,77 millió hektoli­terrel, azaz 14 százalékkal ala­csonyabbak a készletek. A borkészletekből 10,29 millió hektoliter a fehérbor, 2,83 millió a vörösbor és 3,19 millió a habzó­bor. Ez azt jelenti, hogy a fehér­­borkészletek nagyobb mértékben csökkentek, mint a vörösboré, hát, főleg tenyészbikát importáltak Amerikába és Kanadába is. A szimen­táli marhát ma úgy ismerjük itt Európá­ban, mint tejelő marhát. Amerikában viszont e fajtával az ottaniakat keresz­tezik annak érdekében, hogy javítsák a húsmarhák tejtermelő képességét, a tehenek testtömegét és - bizonyos fokig - a hús minőségét is. Szólnunk kell néhány szót a Kana­dában kitenyésztett Shaver húsmar­háról. Dr. McQ. Donald Shaver (aki­nek neve az általa kitenyésztett Sha­ver hibridbaromfi kapcsán ismert a vi­lág 90 államában) 1960-ban elhatá­rozta: kitenyészt egy olyan szintetikus húsmarhafajtát, amely rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amely az ideális hústehéntől elvárha­tó. A tenyésztői munkának az időtarta­mát 25 évben határozta meg. A világ 11 fajtájával kezdte a tenyésztői mun­kát, melyek közül a későbbiekben há­rom fajtát nem vett igénybe, tehát 8 fajtából állította elő a ma Shaver Beef Bleend néven ismert marhát. A KAPOSFARM, valamint a kaposvári és szekszárdi húsipari vállalatok együttműködnek a Shaver céggel A tartástechnológiai elvek szigorú megtartása jelentős mértékben hoz­zájárulhat ahhoz, hogy 350 kilós borjút nyerjünk egy hústehéntől. Ellenkező esetben lehet, hogy csak 150 kilós borjút tud leválasztani. Ennek a hihe­tetlennek tűnő különbségnek a ma­gyarázata a következő A borjú opti­mális választási ideje késő ősszel van, október végén vagy november köze­pén. Ha februárban, illetve március­ban elletik le a tehenet, nyilvánvalóan más súlyú borjút kapnak, mint attól a tehéntől, amely esetleg júliusban ellik Kinek jutna ma eszébe, hogy egy tejtermelő tehenet csak hat hónapig fejjen és 6 hónapig „szárazon" (el­apasztva) tartson? Mikor ellessünk és mikor válasz­­szunk? A hústehéntartásnak két idő­szakát különböztetjük meg. A termelő időszak az elléstől a választásig tart, a szárazon állás időszaka ezt követi. Lehetőleg február végén vagy már­a habzóbor esetében pedig né­hány százalékos készletnöveke­dést lehetett tapasztalni. A bor­készletek többségét (9,94 millió hektolitert) a termelők raktá­rozzák. Németország keleti részében a borkészletek mennyisége mind­össze 114 ezer hektoliter. Közzétették a musttermelésre vonatkozó legfrissebb adatokat is. Ezek szerint az 1991-es szüret eredménye 10,2 millió hektoliter must, ez az előző évi gyengébb eredménynél csaknem 25 száza­dosban ellessünk, és ahogy már emlí­tettük, novemberben válasszunk. A tartás legkritikusabb két időszaka az ellés és a termékenyítés ideje. A ter­mékenyítés május 10. és június 30. között kell hogy megtörténjen. A tehén ilyenkor javában termel és újra fogam­­zik. Az újrafogamzáshoz megfelelő kondíció szükséges. Különösen nagy odafigyelést igényel az elöhasi tehe­nek újratermékenyitése. Biológiailag optimális időszak ez, mivel a szűkebb téli takarmányozás után az április má­sodik felében kezdődő legeltetés, a vi­taminokban és táplálóanyagokban gazdag gyep megfelelően előkészíti az egyedet az újrafogamzáshoz. Az egyik legfontosabb követelmény tehát, hogy a tehenek rövid idő alatt (ciklus­ban) leelljenek, és ősszel egy hóna­pon belül válasszuk le a borjakat. A világon több helyen kialakult az a gyakorlat, hogy ha néhány értéke­sebb egyed különböző okok miatt jú­nius végéig nem fogamzik, akkor azt ősszel termékenyítik (pótciklus). Ha ilyen előfordul, akkor az újraterméke­­nyítés egy részletesebb megbeszélést igényel. A kialakult szokás azonban az, hogy a nem fogamzott egyedeket kiválasztás után kicsit feljavítva vágó­ra értékesítjük. A hústehenek általában könnyen ellenek, mivel nem részesülnek abra­­kos előkészítésben, így a borjak ki­sebb súllyal születnek. Ha az ellés emberi beavatkozást igényel, és ez most különösen előfordulhat - háztáji tehéntartó gazdáktól felvásárolt előha­­si üszőknél -, óvatosan végezzük, nehogy a szülöutak megsérüljenek, mert ennek később káros következ­ményei lehetnek Az ellés után észlelt rendellenesség esetén forduljanak szakállatorvoshoz! Miután a tehenet tilos úgy előkészíteni, mintha tejterme­lő lenne, a borjú igényéhez alkalmaz­kodva annyi tejet fog termelni az ellés utáni hetekben, amennyit a borjú igé­nyel. Ha netán több teje van az egyed­­nek, mint amennyire borjának szüksé­ge van, a szopásban szívesen „bese­gítenek“ a többiek. (MG.) lékkai magasabb, de az 1985-1990 közötti évek átlagát is felülmúlták egymillió hektoliterrel. Az adatok magukban foglalják a keletnémet tartományok 19 ezer hektoliteres eredményét is. Az össztermelés 85 százaléka, vagyis 8,7 millió hektoliter az ún, fehérmust, míg 15 százaléka vö­rösmust, ami azt jelenti, hogy az arányok megegyeznek az előző évivel. Bár a must minősége meg­felelő - 73 százaléka alkalmas minőségi bor előállítására —, ezzel együtt nem éri el az előző három év szintjét. Az Európai Közösség me­zőgazdasági miniszterei között továbbra sincs egyetértés az agrárpolitika terve­zett reformjával kapcsolatban - foglalható össze a miniszterek múlt heti tanácskozásának ered­ménye. A változtatás szükséges­ségében ugyanis valamennyi tag­ország képviselője egyetért, ám a brüsszeli bizottság mezőgazda­sági ügyekért felelős tagja, Ray McSharry által beterjesztett javas­lat több ország határozott ellenke­zésével találkozik. Mindez azzal fenyeget, hogy a GATT-tárgyalá­sok további halasztást szen­vednek. A harminc éve érvényben lévő közös agrárpolitika (CAP) ered­ményeként az Európai Közösség­ben állandósult a túltermelés, a raktárak és hűtőházak roska­doznak a felesleges hús-, gabo­na- és tejtermékkészletektől. A McSharry-terv a termelőknek nyújtott támogatások jelentős mértékű csökkenését szorgal­mazza, és az árcsökkentés ellen­­súlyozására a farmerek kárpótlá­sát helyezi kilátásba, a kompen­záció azonban nem kártalanítaná teljes egészében a nagytermelő­ket. Nagy-Britannia, Dánia és Hollandia éppen azért ellenzi a tervet, mert nem tartja helyén­valónak, hogy a legnagyobb ter­melők hozzák a legnagyobb áldo­zatot. Rajtuk kívül Olaszország és Belgium is mindaddig ellenzik, hogy a javaslatot részletekbe me­nően tárgyalják, amíg az általános alapelvekröl sem született egyet­értés. Arlindo Cunha, az EK soros elnökségét betöltő Portugália me­zőgazdasági minisztere tizenhat oldalas dokumentumot készített, Bécs - Nemsokára Csehszlo­vákia lesz az osztrák vállalatok legkedveltebb beruházási célor­szága. Az ausztriai cégek eddig Magyarországot részesítették előnyben. Ezt a változó helyzetet tükrözi a Creditanstalt leányválla­lata, az Allgemeine Waren-Treu­­hand (AWT) tanácsadó cég tavaly novemberi felmérése, amelynek során 340 osztrák céget kérdez­tek meg külföldi beruházási szán­dékai felöl. A cégek 90 százaléka a jövő­ben Csehszlovákiában akar beru­házni. A megkérdezett vállalatok 83 százalékánál úgy vélekedtek, a Kelet új esélyeket és piacokat jelent számukra; valójában azon­ban csupán egyharmaduknak vannak vegyes vállalatai vagy ki­­rendeltségei Kelet-Európábán. Ez azonban így is soknak számít, tekintve az osztrák ipar kis- és középüzemi struktúráját. A kelet-európai szerepvállalá­sok 60 százaléka az évi egymil­­liárd schillinget meghaladó forgal­mú vállalatokra jut, a keleti üzletek mintegy 27 százalékát pedig az 50-100 millió .schilling forgalmú mely a McSharry-terv kisebb-na­­gyobb módosításait tartalmazza. A miniszterek találkozóját követő­en Cunha jelentős előrelépésről számolt be, kijelentve, hogy mi­után nagy vonalakban egyetértet­tek a tárgyalófelek, a részletek megvitatását is megkezdték. Ezt az állítást ugyan cáfolta John Gummer brit mezőgazdasági mi­niszter, aki szerint az említett öt ország továbbra is vitatja a terve­zet alapelveit. Közben az agrárminiszterek til­takozása ellenére az EK brüsszeli bizottsága kijelentette, hogy min­dent megtesz az Általános Vám­tarifa- és Kereskedelmi Egyez­mény (GATT) keretében zajló megbeszélések folytatása érde­kében, amelyek sikeres befejezé­sét hosszú ideje éppen az Egye­sült Államok és az EK között a mezőgazdasági támogatásokról folytatott vita akadályozza. A GATT-körtárgyalások április kö­zepétől akkor folytatódhatnak, ha az érintett felek addig érdemben megválaszolnák Arthur Dunkel, GATT-vezérigazgatónak a javas­latát, amely a feldolgozott árukra és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámok átlagosan 30 százalékos csökkentését szorgal­mazza. A brüsszeli bizottság vála­sza azonban aligha lesz szalon­képes a GATT vezetői és az Egyesült Államok illetékesei köré­ben, ami azzal fenyeget, hogy a Dunkel által megszabott határ­idő tovább csúszhat. Az újabb késedelem viszont azt a veszélyt rejti magában, hogy az ameri­kaiak a novemberi elnökválasztás érdekeinek vetik alá további maga­tartásukat (NAPI, 1992. március 4., 1-2. oldal), s így az eddig elért eredmények is elveszhetnek. cegeK bonyolítják le. Nemzetközi összehasonlításban az osztrákok jóval az átlagon felül képviseltetik magukat Kelet-Európábán Az összesen mintegy 9000 magyar­­országi vegyes vállalat közül 2200 van osztrák kézben, az 5500 csehszlovákiai vegyes vállalatból pedig 1500 működik osztrák tőke­­részvétellel. Jugoszláviában a 4600 külföldi részvételű vállal­kozás közül 770-ben játszik sze­repet az osztrák tőke. Kelet-Euró­­pa többi országában azonban az osztrák vállalatok túlságosan bá­tortalanok. Minél távolibb és minél nagyobb egy piac, annál kevésbé mennek oda; a volt Szovjetunió területén található 3400 vegyes vállalat közül mindössze 230 osztrák részvételű. Elsősorban az építő- a fa-, a ruházati és a villámosipari válla­latok orientálódnak a leginkább kelet felé. Figyelmeztető jelzés ez az osztrák szakszervezetek szá­mára, hívta fel a figyelmet Herbert Krejci, az Osztrák Gyáriparosok Szövetségének főtitkára. Ebben a helyzetben ugyanis nemigen érthető a magas bérkövetelésekre irányuló politika. Kevesebb bor, több must Németországban Nincs előrelépés az EK agrárvitájában A britek a McSharry-terv fő ellenzői Magyarország helyett Csehszlovákia

Next

/
Thumbnails
Contents