Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

2 Szabad ÚJSÁG 1992. március 16. nők lesz a Polgári Mozgalom köztár­­saságielnök-jelöltje a legközelebbi vá­lasztási időszakra. Ezt a mozgalom teg­nap befejeződött kongresszusán jelen­tették be. POZSONYBAN csütörtökön kez­dődik az a tanácskozás, amely a vagyon­jegyes privatizáció első fordulójának le­bonyolításáról dönt. Ezen részt vesz Václav Klaus szövetségi, Anton Vavro szlovák, Jan Strásky cseh miniszterel­nök-helyettes, valamint Ivan MikloS szlovák és Tornái Jeíek cseh privatizá­ciós miniszter is. Václav Havel köztár­sasági elnök a tanácskozás befejező ré­szére érkezik. IÍyJOVBAN már 83. napja éhség­sztrájkol Miloslav Mareéek. Lakását rendőrjárőr figyeli, miután pénteken ismét behatoltak hozzá. Édesanyja sze­rint Mareéek nem változtatja meg szándékát. PöSTYÉNBEN megalakult a Ke­resztényszociális Unió. Az alakuló kongresszuson Szlovákia szellemi, anya­gi és nemzeti újjászületését tűzte zászla­jára a párt, melynek ügyvivő elnöke La­­dislav Roman lett, aki szerint a KSZU nem politikai erőként, hanem a keresz­tények össznépi mozgalmaként kíván működni. 1 RÁCÁBAN Jan Rumi szövetségi belügyminiszter-helyettes bejelentette, hogy a Polgári Demokrata Párt színei­ben kíván indulni a választásokon. Egyúttal lemondott a Szövetségi Ren­dőrség igazgatói tisztségéről. K aSSÁN a Demokrata Párt végre­hajtó bizottsága olyan nyilatkozatot adott ki, mely szerint ellenzik az ún. lusztrációs törvény érvénytelenítésére tett kísérleteket. E törvényben a demok­raták ugyanis a társadalom megtisztulá­sának egyik eszközét látják. Pozsonyban Demszki Gábor, Budapest főpolgármestere és Peter Kresánek, Pozsony város főpolgármes­tere tegnap megkoszorúzta Petőfi Sán­dor és Jankó Krár szobrát. A két főpol­gármester megbeszélésének témái kö­zött szerepelt az 1996-os budapesti vi­lágkiállítás kérdése is. PHÁGÁBAN bejelentették, hogy az április hatodikára tervezett közleke­dési sztrájk elmarad. Az ágazati szak­­szervezeti vezetők szerint a március vé­géig aláírandó kollektív szerződések megfelelő garanciát nyújthatnak a szo­ciális feszültségek enyhítésére. LosONCON szombaton tanácsko­zott az Együttélés PM területi ügyvivő testületé. Ekkor jelentették be, hogy a mozgalom színeiben Losoncot és kör­nyékét dr. Suhányi Sándor orvos és Si­mon János gépészmérnök képviseli a vá­lasztásokon. -só-KoMÁROM BAN felavatták azt a Rajna típusú folyami—tengeri fehérha­jót, amelyet a német Wessel cég meg­rendelésére építettek. A csaknem 88 méter hosszú és 12,8 méter széles hajót a tulajdonos lányáról nevezték el. Jelzés nélküli híranyag: CSTK Nagygyűlés Füleken Csődeljárás előtt (?) A héten valószínűleg megindul a csődeljárás a füleki Kovosmaltban, hogy kinek a vezetésével, még ma sem tudni. Vasárnap délután az EPM losonci területi ügyvezetőségének szervezésé­ben a városban a Vigadó színháztermé­ben kb. 150 volt gyári munkás gyűlt össze. A politikai mozgalom képvisele­tében megjelent Duray Miklós elnök, Rózsa Ernő és Boros Zoltán parlamen­ti képviselők. A nagygyűlés résztvevői megegyez­tek abban, hogy háromtagú tárgyalóbi­zottságot küldenek az SZK Gazdasági Minisztériumba, amelynek az lenne a feladata, hogy elérje: a minisztérium külföldi partnerek bevonásával szervez­zen versenytárgyalásokat az egyes gyár­tórészlegek eladására; valamint a ver­senytárgyalások során, illetve a csődel­járás alatt azok tisztaságának biztosí­tására egy szakaszervezeti bizottság fel­ügyelhessen. A maihoz hasonló helyzetben utoljá­ra 1933-ban volt a gyár, amikor Nyugat- Csehországba akarták telepíteni. Ettől akkor a gyárat dolgozói mentették meg. Bíznak abban, hogy ez most is sikerül.-tt-Pánis Csehországot éltette (Folytatás az 1. oldalról) emellett elszomorítóan lelkesek voltak. Aztán volt ott egypár határozottabb fel­lépésű ifjú is, kopaszra nyírt, katonaba­kancsos, marcona tekintetű legény, aki­nek egész megjelenése azt sugallta, nem tanácsos velük ujjat húzni. Ugyanabban az időpontban egy má­sik rendezvény is volt Pozsonyban, még­hozzá az előzőtől nem messze, leg­alábbis térben, mert eszméjében ugyan­csak messze, sőt egymással szemben állt a két akció. A Prímás téren ugyanis „A kommunizmus, a fasizmus és a fajgyűlö­let ellen” címmel, szlovák és cseh együt­tesek részvételével rendezett rockkon­certet a Charta 77 és a Human polgári kezdeményezés. A két teret csak a rö­vidke Kalapos utca választja el egymás­tól, de ezen kettős rendőrkordon aka­dályozta, hogy az ellentétes csoportosu­lások keveredjenék. Az elővigyázatos­ság indokoltnak bizonyult, ugyanis a rendőröknek kellett beavatkozniuk, hogy a bőrfejűek egy csoportját távol tartsák a koncert hallgatóitól. Nem sok­kal a Pánis-féle nagygyűlés befejezte után tíz-tizenöt katonabakancsos ifjú tüntetőén tarkóra tett kézzel, katonalé­pésben és „Önálló Szlovákiát!” üvöltve menetelt a koncertezők felé. Szerencsé­re csak a rendőrkordonig, mert látva a karhatalom többszörös túlerejét, meg­maradtak a jelszavak ordítozásánál és tettlegességre nem ragadtatták magu­­kat.Pánis úr pedig még jó két órával a nagygyűlés befejezése után is a tribün mellett őt körülvevő húsz-harminc hall­gatónak — ennyien maradtak az „igazi hazafiak” — tartott történelmi és politi-Magyar—szlovák baráti találkozó Március ürügyén (is) Pozsonyban, az 1848-as magyar sza­badságharc kitörésének 144. évfordulója előestéjén a Magyar Kulturális Központ, az intézmény nagytermében kulturális műsorral tarkított emlékülést, magyar­­szlovák baráti találkozót rendezett. A szlovák és a csehszlovákiai magyar kulturális és szellemi élet számos neves képviselőjének és számos neves ma­gyarországi vendégművésznek a részvé­telével megtartott összejövetelt SU­­NYOVSZKY SZILVIA, az intézmény igazgatója nyitotta meg. Emlékeztetett március 15-re, a történelmi jelentőségű eseményre, a magyarság egyik legna­gyobb nemzeti ünnepére. A kulturális műsor keretében klasszikus és mai ze­neszerzők művei és időszerű gondolato­kat tolmácsoló szavalatok hangzottak el. Nagy sikerrel mutatkoztak be a po­zsonyi konzervatórium diákszólistái, s a magyarországi vendégművészek közül Pécsi Ildikó, Csűrös Karola, Horváth Ádám, Dobos Attila, Csák József, Cse-Kassai panaszfal te Ildikó és Csete György. A délutáni órákban kezdődött és a késő éjszakáig tartó jó hangulatú emlé­külés lehetővé tette, hogy a szlovák, a csehszlovákiai magyar és a magyaror­szági kulturális és szellemi élet különfé­le régióinak a képviselői megismerjék egymást, elbeszélgessenek tapasz­talataikról, és az ismerkedés, valamint a tapasztalatcsere révén is hozzájárulja­nak a magyar—szlovák barátság és jó­szomszédi viszony erősítéséhez. Az est egyik sajátos színfoltjaként a résztvevők meghallgathatták Dobos At­tila: Az ember tragédiája című operájá­nak lemezfelvételét. A Madách Imre halhatatlan drámai költeménye nyomán született operából készített lemez a szerző szavaival: „egy első bemutatko­zás — egy válogatás, néhány jellemző részlet a darabból, mely nem rockope­ra, hanem olyan dalmű, melyben a klasszikusan képzett operai énekhangé a főszerep.” b-b Nyelvünk helyzete is a politikai helyzet függvénye Szombaton Kassán a Kazinczy Na­pokon előbb a szép magyar beszéd ver­seny eredményhirdetésére és a díjak át­adására került sor. Az első kategóriá­ban — az alapiskolások versenyében — a rimaszombati Václavík Szilvia lett a győztes. A második helyen a révkomá­romi Nagy Anna végzett, ő viszi haza a közönségdíjat is. Harmadik a kassai Bocskorás Beáta lett. A középiskolások közül Száraz Péter (érsekújvári szakkö­zépiskola) lett a legjobb és a közönség­­díjas is. A második helyet Ács Krisztina (révkomáromi gimnázium), a harmadi­kat Tóth Andrea (füleki gimnázium) érdemelte ki teljesítményével. A díjkiosztást követő vitán már csak gyér közönség volt jelen. Jakab István összefoglalta a Kazinczy Napokon el­hangzottakat. Megállapította, idén a politika és nyelv viszonyáról értekez­tünk, ami új színfolttal gazdagította a programot. Máté László a rendezvény anyagi hátterének bizonytalanságáról számolt be; a jövőben szüksége lesz mecénások­ra nyelvőreinknek is. A résztvevők abban értettek egyet, hogy a verseny átszervezésre, felújításra szorul, mivel sematikussá vált. A ver­seny léte vagy nemléte néha olyan szem­pontok alapján dőlhet el, hogy pl. van-e szlovák megfelelője (a szép magyar be­széd versenyének nincs). Szamos IÁsz­ló, a minisztérium képviseletében arról számolt be, hogy új versenyszabályzat készül, s ha majd el lesz fogadva, akkor megszűnik a bizonytalanság, és világos lesz, milyen módon tudja a minisztéri­um támogatni a versenyt. Mács József arra emlékeztetett, hogy a Kazinczy Napok alkalmával, bár korlátozott keretek között, mindig so­kan rámutattak a bajokra és a politikai túlkapásokra. Az már nem a felszólaló­kon múlt, hogy alig történt valami. A viták fogalmazták meg a kérdést: Lehet-e nyelvművelést folytatni, ha naponta támadják a magyarságot? Ér­demes-e művelni ezt a nyelvet, ha a másik oldal mindent megtesz, hogy presztízse csökkenjen? Csak egy élő nyelvet lehet művelni, nem blyat, ame­lyet halálra ítélnek. A nyelvtörvény konzerválta a rosszat — folytatta Mács József — és az a magyar képviselő, aki ezt megszavazta, a halálos ítéletet mondta ki nyelvünk fölött. A politikának a nyelv területén is kimagasló szerep jut. A szlovák propa­ganda azt szajkózza, hogy a kisebbségek jogai meghaladják, felülmúlják az euró­pai normákat. Magyarországra is ilyen hamis információk áramlanak. Mács konkrét példát is említett. Véletlenül elvetődött az MDF debreceni területi szervei külügyi bizottságának ülésére. Az egyik jelenlévő éppen Svájcba készült egy konferenciára a nemzeti kisebbségek kérdéséről. Az általa ismertetésre készí­tett anyagban az szerepelt, hogy Ausztri­ában, Csehszlovákiában és Magyarorszá­gon a nemzetiségi kérdés megoldott! Elszomorító az is, hogy a nyelvtör­vény életbeléptetése óta Pelsőcön a kö­vetkezőképpen esketnek: „Én, Kissová Jolana ...”, „Én, FrantiSek Gál,...” mert Kiss Jolánnak és Gál Ferencnek a neve így szerepel a személyazonossági igazol­ványban s nevüket még anyanyelvűket használva sem mondhatják helyesen. Elhangzott egy szintén lényegbevágó kérdés: Hogyan lehetne megszégyeníte­ni azokat, akik így bánnak velünk? Ha­tásos ott nem lehet a nyelvművelés, ahol nyelvvédelemre kényszerülünk. Szabóniihály Gizella zárszavában összefoglalta a Kazinczy Napok tovább­gondolandó kérdéseit. Mozgásterünk a mindenkori politikai, társadalmi helyzet egyértelmű függvénye. A vitában bírálat érte a sajtót is. Két­ségek merültek föl, hogy az elhangzott gondolatok írásos formában visszakö­szönnek-e a lapok hasábjain. Be kell val­lanunk, hogy az újságok kurtán intézik el az ilyen rendezvényeket. Néhány sorban beszámolnak arról, ki, milyen előadást tartott, véletlenszerűen idéznek néhány gondolatot, közük, kik győztek, s ezt egy rövid, gyakran velőtlen „összefoglaló” cikk követi. Igaz, kevés a hely, sok a (gyakran fölösleges) hír. De az is igaz: ha egy beszámoló nem sikolt fel, nem üzen semmit, nem zavarja meg ugyan az emésztést, csupáncsak fölöslegesen író­dott. BALASSA ZOLTÁN Nagykaposon lépett föl szomba­ton este Usztics Mátyás, az „An­gyalbőrben” című filmsorozatból jól ismert Karády őrmester, de most kissé más oldaláról mutatkozott be a közönségnek. Mellén kokárdával lépett a színpadra és március 15-ei gondolatokkal kezdte, majd Csoko­nai „A reményhez” c. versét szavalta el rendkívül sajátos, magával ragadó stílusban. (Aki valaha is magolta ezt a verset, tudta értékelni a hagyomá­nyos, „iskolás” verseléstől szögesen eltérő előadásmódját. Utána kato­naélményeit adta elő sok (és pikáns) humorral fűszerezve. Úgy hírlett, Usztics megrögzött Petőfi-rajongó, erről a közönség ha­marosan meg is győződhetett, mert a derűs percek után „A négyökrös szekér” következett, az előadó sza­vai szerint „az általam legnagyobbra Kedden délben: Tiltakozás Vajánban Az EGYÜTTÉLÉS PM nagyka­­posi körzeti vezetősége tiltakozó de­monstrációt szervez március 17-én délután 14.00 órai kezdettel a vajáni hőerőmű előtti parkolóban (gyüle­kezés kezdete 12.00 órakor). Az akció célja: tiltakozni a hőerő­mű rendkívüli mértékű környezet­­szennyezése ellen és elérni, hogy a vajáni hőerőmű által az államkasz­­szába befizetett többmillió koroná­ból jusson a Nagykapos környéki falvak gáz- és vízellátásának támo­gatására is. Tekintettel arra, hogy a tiltako­zással egyidőben látogatja meg Ma­rián Őalfa miniszterelnök az erőmű­vet, kérünk mindenkit, hogy jelenlé­tével támogassa az erőmű által ká­rosított falvak jogos követeléseit. tartott Petőfitől”. Az előbb még ne­vetéstől dülöngélő közönség néma csöndben, egy pisszenés nélkül hall­gatta végig a különösen halkan és szelíden, szinte suttogva előadott költeményt... És volt még Hamvas Béla-i gon­dolat: „Ahhoz, hogy a világ megvál­tozzék, először nekünk magunknak kell megváltoznunk” és József Attila ("A Dunánál”), majd ismét márciusi gondolatok... A közönség csöndben volt és egy időre elfelejtette Karádi őrmestert és az olajbogyókat. — Azoknak a nehezebb, akik itt maradnak — búcsúzott magasba emelve a virágcsokrot átnyújtó pöt­töm kisleányt. A nevetés, a kacaj Karádi őrmes­ternek szólt. A megilletődött csönd a versmondó művésznek. TÓTH FERENC Devizapiaci árfolyamok Érvényben: Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok 1992. március 16-én Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Közép- Deviza-(Pénz-)nem árfolyam 1 egységre, koronában Angol font 49,52 50,52 50,02 48,19 51,33 49,76 Ausztrál dollár 21,84 22,28 22,06 20,89 22,59 21,74 Belga frank (100) 84,20 85,90 85,05 81,97 87,25 84,61 Dán korona 4,46 4,56 4,51 4,33 4,63 4,48 Finn márka 6,36 6,48 6,42 6,13 6,61 6,37 Francia frank 5,11 5,21 5,16 4,97 5,29 5,13 Görög drachma (100) 15,01 15,31 15,16 13,95 15,49 14,72 Holland forint 15,40 15,72 15,56 15,00 15,96 15,48 ír font 46,15 47,09 46,62 44,46 47,82 46,14 Japán jen (100) 21,70 22,14 21,92 21,12 22,40 21,78 Kanadai dollár 24,19 24,67 24,43 23,49 25,04 24,26 Luxemburgi frank (100) 84,20 85,90 85,05 81,11 87,23 84,17 Német márka 17,33 17,69 17,51 17,05 17,97 17,51 Norvég korona 4,43 4,51 4,47 4,29 4,59 4,44 Olasz líra (1000) 23,12 23,58 23,35 22,51 23,95 23,23 Osztrák schilling 2,47 2,51 2,46 2,43 2,55 2,49 Portugál escudo (100) 20,12 20,52 20,32 19,20 20,82 20,01 Spanyol peseta (100) 27,42 27,98 27,70 26,65 28,35 27,50 Svájci frank 19,16 19,54 19,35 18,82 19,88 19,35 Svéd korona 4,78 4,88 4,83 4,64 4,96 4,30 USA-doll ár 28,93 29,51 29,22 28,52 29,92 29,22 kai leckét. Egyebek mellett azt bizony­gatta, hogy Nagy-Magyarországot tulaj­donképpen a szláv nemzetek alkották, abban elenyésző százalékban éltek ma­gyarok. Majd a nyelvtörvény miatt si­ránkozott, és Vladimír Meciart okolta azért, hogy a szlovák nép elszalasztottá ezt az egyedülálló alkalmat identitása kinyilvánítására. Meéiart különben is felelőtlen politikusnak nevezte a nem­zeti egység vezére, mivelhogy szinte he­tente változtatja álláspontját, „nem úgy, mint Tiso elnök, aki még ítélőbírái előtt sem változtatta meg egyetlen szavát sem” — idézte a példaképet Pánis. To­vábbá a kommunista veszélyre is figyel­meztetett a vezér, mondván, hiába állít­ják a jelenleg hatalmon levők, hogy le­győztük a kommunista rezsimet, ő még olyan vesztest nem látott, aki vereségén mosolyogna, Peter Weiss, a baloldaliak vezére pedig a nyilvánosság előtt állan­dóan csak mosolyog, és ez figyelmeztet valamire. Nekünk pedig nem marad más, mint abban reménykedni, hogy az ilyen gyü­lekezeteket ezentúl is meg tudja majd ritkítani egykét szem eső, akik pedig kitartanak, nem lesznek olyan erősek, hogy szembeszállhatnának a törvényes hatalommal. GAÁL LÁSZLÓ Március 15-e tájainkon Petőfi és az olajbogyók Az Ungvidék is emlékezett Ünnepségsorozatra került sor a márciusi események alkalmából az Ungvidéken és az Ungvidék köz­pontjában, Nagykaposon. Bajánhá­­zán, ebben a valaha vegyes lakossá­gú, az etnikai határon fekvő község­ben, ahol ma már ritka a magyar szó és ahol évtizedek óta nincs magyar iskola és nem működik CSEMA­­DOK-szervezet, Bosik János hon­véd őrmesterre emlékeztek az egy­begyűltek: arra a Bosik Jánosra, aki tizenkilenc évesen harcolta végig a szabadságharcot és együtt rabosko­dott az aradi vértanúkkal. A régi te­metőben, a szépen rendbehozott sírnál a nagyon rossz idő ellenére (a koszorúzás kezdetét hóvihar zavarta meg) a család tagjain kívül jelen volt Bajánháza polgármestere, a CSE­­MADOK járási választmányának és nagykaposi szervezetének képvise­lői, a nagykaposi magyar alapiskola, illetve gimnázium növendékei, és képviseltette magát a frissen meg­alakult körzeti MISZ-szervezet is. Mátyócon az ott eltemetett hat 48-as honvéd emlékének adózott kegyelettel Bodnár Lajos, a kör­nyék szabadságharcos emlékeinek jó ismerője, majd Ósz tiszteletes mondott hálaadó imát. Először került sor március 15-ei ünnepségre Budaházán, ahol hosszú szünet után nemrégiben ala­kult újjá a CSEMADOK; a rendez­vénynek az újonnan átadott műve­lődési ház adott otthont. Az ungvidéki emlékünnepségek a nagykaposi műsorral értek véget a városi művelődési házban. (tf-)

Next

/
Thumbnails
Contents