Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. március 14. Magyar, német, orosz egyaránt gyötörte Munkaszolgálatból - hadifogságba A nagycsalomjai Gaál József szinte végiggyalogolta a második világháborút. Hadifogságba esett, holott katona sem volt. A szerencsés túlélők már javában hazafelé igyekeztek, amikor vele a fogolyszállitó vonat az oroszországi mocsarak felé vette az irányt. ' > Mocskos felvidéki kommunista! Gaál József a negyvenes évek második felének eiején - igaz, nem jószántából - igen csak fura szakmát tanult. Társaival együtt - azt sem tudta, hol - tőzegtermeléssel kereste kenyerét. Ha jól dolgozott, valóban kapott is a munkájáért egy napra negyven dekát, ami az éhenhaláshoz sok volt, a túléléshez viszont kevés. A kenyéren kívül minden „tőzegtermeló" levest is kapott: hagyma-, káposzta-, hal-, vagy éppenséggel csalánlevest. De menjünk szépen, sorjában... 1944 augusztus elsején munkaszolgálatra felszólító behívót kapott. Édesanyjának menten eleredtek a könnyei. „Jaj, fiacskám, jajveszékelt, nem látlak viszont soha többé már.“- Ugyan mama - vigasztalta édesanyját -, nem kell mindjárt falra festeni az ördögöt. Meglátja, a hét végére már haza is jövök. Hisz a papíron az áll, hogy csak három napra szükséges élelmet, meg egy váltás fehérneműt vigyek magammal. Nagycsalomjáról hatan vágtak neki az útnak: Kremnicsan Pál, Pölhös Sándor, Vészük István, Cibulya Vince, Kúkel Imre, no meg Gaál József. Mindannyian 1923-ban születtek. Neki Balassagyarmaton kellett jelentkeznie. Aztán vonattal Losoncra került. Onnan, immár gyalogszerrel, erőltetett menetben, Kassa felé indult. Egy nap legkevesebb 50 kilométert tett meg a több mint kétszáz főből álló csapat. „Politikailag megbízhatatlanok“ voltak mind, „felvidéki kommunisták“, holott József is istenfélő ember volt, jószerével azt sem tudta, mi fán terem a kommunizmus. A megbélyegzés azonban egyformán vonatkozott mindenkire. Éjszakánként pajtákba, kazlak oldalába vackolták be magukat. Kassa bombázásakor éppen a városban tartózkodtak. Szökni nem igen próbált senki. „A szökés, adták tudtukra felvigyázóik még az indulás előtt, a halállal egyenlő!“ Hidasnémeti térségében állapodtak meg: a légvédelmi tüzérség és a gyalogság részére kellett árkokat ásniuk. Amikor közeledett a front, menekülni kényszerültek. Visszagyalogoltak hát Losoncra!- Hazamehettek - kapták meg egy reggel az „elbocsátó szép üzenetet" -, Balassagyarmaton már rezes bandával, s díszebéddel várnak benneteket. Este tíz óra körül futott be velük a vonat a vasútállomásra. A „díszebéd" egyetlen fogásból állt: töltött puskából. Azt kaptak az oldalukba. Egy sereg katona várta őket a peronon. Ez idő tájt ragadta Szálasi a kezébe a hatalmat. Jóska néhány társával a túloldalon leugrott a vonatról és hazaszaladt. ,, Hozzászoktam a munkához “- Édes drága gyermekem - borult a nyakába zokogva az anyja sokat imádkoztam érted, s látod, haza is segített az Isten! Ő az ágyra roskadt. - Szöktem, mama - szólalt meg kisvártatva -, hajnalban vissza kell mennem. És virradatkor el is indult az „alakulatához.“. Útközben vigasztalta magát. „Legalább elmondhattam, hogy élek, ruhát cserélhettem, és ehettem ismét az anyám föztjéből!“ Kővárra, a vámlaktanyába került. Ott újra utolérte a front: végignézte, amint a németek a sártengerben terelték az elgyötört orosz foglyokat. Aztán nekik is fel kellett venniük a nyúlcipót, s Léva irányába indultak. Oroszkán ismét megszökött, ám a cirkáló csendőrök hamar elfogták. Csak ruháért, ennivalóért indultunk haza, mentegetőzött, s szerencséjére a fegyveresek elhitték a magyarázatát. Hét társa viszont nyilasokba botlott. Azok pedig nem könyörültek senkin. Azonnal golyót eresztettek mind a hét szökevény fejébe...--------------—-----------------------------------------------------------------------------Irány Németország! Az oroszok azonban egyre nyomultak előre. A csapatnak nem volt sokáig helyben maradása. Az indulás előtt az egyik tiszt a következőket mondta:-Az önkénteseket abban a kegyben részesítjük, hogy azonnal indulhatnak a túzvonalba, s életüket áldozhatják a hazáért! A többiek Németországba mennek. Senki sem akart ágyútöltelék lenni. Elindult a menet. Tíz perccel később óriási csata kezdődött a város elfoglalásáért. Egész éjjel meneteltek. Reggelre Udvardra értek. Egyesek a dohányszárítóban, mások meg családi házaknál húzták meg magukat. Pár nap múlva tovább indultak, majd Bősön táboroztak le. Épp Ádám-Éva napja volt. Útközben azt ettek, amit éppen találtak. Pozsonyban nyilasok „védő szárnyai" alá kerültek Bécs irányába indultak tovább. Jóska szervezetét kikezdte a sok nélkülözés, a rengeteg gyaloglás, az éhezés. Legyengült, megbetegedett. Ám a csapatot kísérő járműre fel nem kapaszkodhatott. Igaz, az egyik százados megengedte neki, hogy megfoghatja a kocsi oldalát. Maga sem tudja, hogy miképpen, de egy tanyára tévedt. A helybeliek megvendégelték az ágrólszakadt fiatalembert. Evett, ivott, megpihent, azután a csapat keresésére indult. Élénken éltek még emlékezetében az Oroszkán látottak... Drezdában átélte a város szönyegbombázásait. Rettenetes látvány volt. A háború végének híre német földön érte. Sokadmagával hazafelé indult. Gyalog, meg tehervagonok tetején szerencsésen eljutott egészen Pozsonyig. A „kedves“ orosz katona Május tizenötödikén ért Dévénybe a szerelvény. Cibulya Vince, Pölhös Sándor és Vészük István társaságában Jóska leszállt a vonatról. Baj már nem érhet bennünket, bíztatgatták egymást, hisz véget ért a háború! Pozsonyban, a Kollár téren vörös csillagos katona irányította a forgalmat. Amikor meglátta őket, oldalra tessékelte a maroknyi csapatot. Majd két fegyveres termett mellettük és a kaszárnyába irányították őket. ,, Negyvenhét október elsején nyithattam ki újra a családi ház ajtaját“ (A szerző felvételei)- Ne ijedjetek meg - vigasztalta a fiúkat az épületben egy magyarul is jól beszélő katona -, kaptok igazolást, „bumáskát", aztán mehettek haza! Jóska ezt el is hitte, csak azt furcsállotta, hogy a kaszárnyát három soron drótkerítés övezte. Valójában akkor rémült meg igazán, amikor észrevette, hogy a szökni igyekvőket egyszerűen lelőtték! Harmadnapra már mintegy ezerötszázan lettek az épületben. Aztán úgy tűnt, végérvényesen véget érnek a megpróbáltatásaik, s mehetnek szeretteikhez. Ám nem Így történt. Fegyveresek tehervagonokba zsúfolták valamennyiüket. Senki sem merte megkérdezni, hová viszik őket. A vagonokban szinte csak állni lehetett, annyian voltak. Enni, inni a hoszszú út alatt alig kaptak. Gaál Józseffel öt nemzet fiai utaztak együtt. /--------------------------- \ A létszám fontos! Valahol Vác előtt ketten megszöktek az egyik vagonból: felfeszítették a padlót, s úgy oldottak kereket. Az örök valóságos hajtóvadászMot indítottak ellenük, elfogták őket, s a helyszínen egy-egy rövid sorozattal le is terítették mindkettőjüket. A közelben szántott egy öreg ember. A katonák galléron ragadták, s fellódították az egyik kocsiba. Kisvártatva találtak egy másik parasztot is. Ezzel megoldódott a probléma, ismét teljes lett a létszám, indulhatott a szerelvény tovább. Józsefnek sikerült levelet küldenie a szüleihez. Élek, de visznek Oroszországba, állt a papírlapon... Kijevben pár percre kiszállhatott mindenki a vagonokból. A szomjas emberek megrohanták az egyetlen kutat. Amikor az állomáson várakozó oroszok meglátták őket, nekik estek. Ti egészségesek vagytok, mi meg megrokkantunk, üvöltözték, s a szerencsétlenekre vetették magukat. Két hadifogolynak ki is verték a szemét. Az örök csak nézték az „ingyencirkuszt“, a mieink ütik az ellenséget, gondolhatták magukban. Fene bánja, ha elpusztulnak, hát elpusztulnak, majd jön helyettük más! Ivanovba, majd Michalkovóba került a szerelvényről leszállított mintegy 1500 ember. A közeli villanytelep számára kellett tőzeget termelniük. Közben barakkokban laktak, s kegyetlen körülmények között éltek, dolgoztak Egyre-másra haltak az emberek. Hatszáz ukrán, deportált háborús bűnös nő is dolgozott velük. A nalottaknak alig két ásónyomnyi, 35-40 centiméteres árkot ástak csak. Fapriccsen aludtak, kabátjukkal takaróztak a nagy hidegben Sokuknak kezük-lábuk elfagyott. József október tizedikén vérhast kapott.---------------------------------------A hadifogolyért nem kár! Megközelítőleg 700 ezer ember élt a „nem is létező“ telepvárosban. Még a negyven fokos hidegben is lyukas bakancsban jártak. József kórházba került. Az orvosok érdeklődtek, miért, hogyan került a táborba. Amikor megtudták, hogy Szlovákiából származik, megrökönyödtek. Hogy lehetséges ez. tamáskodtak egymás között, a csehszlovákiai hadifoglyok már mind hazamentek! „Gyógykezelése“ során orvosságot nem kapott, fűtetlen szobában, lécekből összetákolt ágyon feküdt. Sokáig mozdulni sem bírt. Egyre haltak mellette az áldozatok. Gaál József azonban túlélte a bajt. Igaz, 38 kiló volt mindössze, amikor kikerült a kórháznak berendezett parókiáról. Egy textilgyárba került. Zömmel nőkkel, „Sztálin-árvákkal" dolgozott együtt. Aztán téglagyárba vitték. Ott másfél esztendőt töltött. 1947 tavaszán ismét viszszakerült Ivanovba, majd villanytelepépítéshez vezényelték. Amikor 140 százalékra (túl) teljesítette az előírt napi tervet, 10 deka kenyeret és egy evőkanálnyi kását kapott jutalmul. A levesbe csalánleveleket aprított... A kemény munka után „szórakozásképpen" még szenet is kellett lapátolni. Nem csoda, hogy legyengült a szive. Egy délelőtt kihirdették, hogy néhány társával hazamehet. Alig akart hinni a fülének. Ám mégis igaznak bizonyult a hír. Kétezer nő is velük tartott. A karjukon csecsemőkkel. Valamennyien állapotosak voltak. A lágerben a testükkel fizettek a „kiváltságokért": egy kanál levesért, vagy egy szelet fekete kenyérért, vagy a hazajutásért... Gaál József sok viszontagság után 1947 október elsején érkezett haza, s ölelhette ismét magához könnyeitől alig látó édesanyját! ZOLCZER LÁSZLÓ A betegbiztosítás ördögi kör Színvonalas műszaki berendezés = költségesebb kezelés Nem várt nagy érdeklődés kísérte a betegbiztosítás bevezetésére létrejött szlovákiai intézet első sajtótájékoztatóját. A jelenlévő újságíróknak dr. Peter Krizán, az intézet igazgatója elmondta, hogy jelenleg hét kirendeltségük működik - két pozsonyi, egy-egy nyitrai, zsolnai, besztercebányai, kassai, valamint eperjesi helyszínnel - s valamennyi közel harminc egészségügyi intézményt képvisel. A betegbiztosítási törvény jövőbeni érvénybe lépését követően az egyes egészségügyi központokat képviselve Aloiz Zúbek mérnök vesz majd részt az intézet munkájában. A betegbiztosítás bevezetésére létrejött szlovákiai intézet feladatköre nem csupán a kórházak asszociációjába tartozó 199 egészségügyi létesítményre, hanem valamennyi higiéniai, oktatási, kutatói egészségügyi intézményre is kiterjed. Az intézeti tanács - amely az egyes kirendeltségek képviselőiből áll - a sajtótájékoztató idején is folytatta tanácskozását, ugyanis az idei évi költségvetés legoptimálisabb felosztására törekszik. Az első helyre a legszükségesebb, az életet mentő - ún. vitális - gyógyszerek kerülnek, s rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek a betegség megállapítását szolgáló diagnosztizáló berendezésekkel való ellátottságra. Az egészségügyi létesítmények karbantartására mind a múltban, mind pedig ebben az évben nem sok pénz jut. Pedig nem egy épület sürgős felújítására, átalakítására, újjáfestésére lenne szükség ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók munkájukat a szükséges és megfelelő körülmények között végezhessék. Mindezek hiányában nem kerülhet sor az újabb létesítmények építésére, új gyógyítási módszerek meghonosítására sem. A jövő évben működésbe lépő betegbiztosító terve már készen áll, s az új adórendszer alapján dolgozik majd. A Csehszlovákiában meghonosodni kívánó betegbiztosítási rendszer lesz hivatott arra, hogy segítsen kilábalni az egészségügynek súlyos anyagi zavarából, ami a megfelelő, szakszerű orvosi ellátás rovására megy Az új adórendszer jövő évben történő érvénybe lépésével válik aktuálissá a betegbiztosítás. S hogyan tükröződik ez majd a lakosság bevételein? Az általános adó csökken ugyan, annál inkább láthatóvá válik majd a szociális és egészségügyi biztosítás, amely eddig az adó részét képezte. Most a bruttó kereset 12,8 százalékát teszi ki - ami közel 40 milliárd korona bevételt jelent az egészségügy számára. A gyermekek és nyugdíjasok esetében a kiadásokat az állami költségvetésből fedezik. Lapunk 34. számában: „Visszaélés mindkét oldalon tapasztalható...“ című Írásunkban olvashattak a szabad orvosválasztás lehetőségéről. Azáltal, hogy a betegek kezelőorvost választanak, s anyagilag is érdekeltté válnak majd a kezelés minőségében, színvonalasabb szolgáltatásokat, nagyobb előzékenységet (és tapintatot) is igényelhetnek. S itt lép be a játékba az a bizonyos „ördögi kör". Mert ahhoz, hogy az eddigi komplex kivizsgálások ne vegyék igénybe több napra a beteg türelmét, minőségileg jobb műszerekre, rugalmasabb szervezésre, kevesebb bürokráciára (ami szintúgy csak korszerű számítógépekkel oldható meg) lenne szükség. Ez viszont komolyabb anyagi befektetéssel jár valamennyi egészségügyi központban. Mindez azt eredményezi, hogy ha a kórházak és rendelőintézetek eleget tesznek a „türelmetlen beteg" elvárásainak, az a szolgáltatások árában mutatkozik majd meg, s a betegnek kell megtérítenie a vele járó költségeket ... Amint azt az újonnan létrehozott betegbiztosítási intézet képviselőitől megtudtuk, azoknak, akik az említett komplex kivizsgálásoknak vetik alá magukat, a rendelkezésükre állnak majd a jövőben az ún. „olcsó ágyak". A kollégiumi, szállodai típusú szobák - amelyek olyan páciensek számára készülnek, akik nem szorulnak ellátásra - jóval olcsóbbak lesznek, mint az ápolói kiszolgálást sem nélkülöző kórházi ágyak. A több napot igénybe vevő orvosi kivizsgálások idején ezek tehát az alkalmi páciensek igényeit elégítenék ki. Valószínűleg sokkal egyszerűbb megoldást jelentene, ha az egészségügy meglévő anyagi eszközei egy részét a megelőzésre fordíthatná. Jelenleg viszont a szükséges pénzösszeg 25 százaléka hiányzik, s a 199 egészségügyi létesítmény ellátására csupán 15 milliárd korona áll az illetékesek rendelkezésére. Ilyen viszonyok között nehezen megoldható, hogy a meglévő anyagi eszközök egy részét az elkövetkezendő harmadik, netalán negyedik generáció „megmentésére" szánják. Miért kell ilyen távlatokban gondolkodni? Mert a jelenkori népbetegségek, egészségi károsodások már nem lesznek megelőzhetők, sokkal inkább kezelhetők, időben orvosolhatók. A kórházak nagy része a városok peremén található. A csend, a nyugalom s a természet gyógy ítóan hat a beteg szervezetre. Sajnos, akaratlanul átvitt értelemben is értelmezhető a kép: az egészségügy társadalmunk perifériájára került - bár annak központjában lenne a helye! SZÁZ ILDIKÓ
