Szabad Újság, 1992. március (2. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-12 / 61. szám
4 Szabad tJJSÁG 1992. március 12. i r , Világgazdasági mozaik A Krasznojarszk mégis exportál A közelmúltban elterjedt és az alumínium árát felfelé kényszerítő hírekkel ellentétben Oroszország krasznojarszki alumíniumfinomítója továbbra is exportál - jelentette be a vállalat tormelési igazgatóhelyettese. Vlagyimir Krutko tájékoztatta a Reuter hírügynökséget, hogy barter- és „pénzes“ szerződéseiket ezentúl is teljesítik. Krutko február elején úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az orosz hatóságok nem változtatnak az alumínium január 1-je óta érvényes, tonnánként 500 ECU-s kiviteli vámján, még ebben a hónapban fokozatosan leáll a krasznojarszki üzem. A vámot azóta 290 ECU-ra mérsékelték, így részben elhárultak az akadályok a kivitel elől, de a termelők a vám teljes eltörlését követelik. Kereskedői körök szerint a vámcsökkentéssel egyidejűleg új, 6 hónapig érvényes, összesen 60 ezer tonna fém kivitelére szóló engedélyeket kaptak a legnagyobb orosz alumíniumüzemek. Új üzem Chemnitzben A Volkswagen AG 700 millió dollár költséggel új üzemet épít Chemnitzben, az egykori Karl-Marx-Stadtban. Ez jóval nagyobb beruházás lesz a korábbi elképzelésekhez képest. Volkswagen ugyanis még az NDK összeomlása előtt megállapodott az akkori IFA kombináttal, hogy a kétütemű motorokat készítő chemnitzi Barkas üzemet korszerűsíti és négyütemű motorok gyártására teszi alkalmassá. Exporthitel-garancia nélkül Nem kap német exporthitel-garanciát négy volt szovjet tagköztársaság- adta tudtul a német gazdasági minisztérium. A döntés oka az, hogy Azerbajdzsán, Ukrajna, Üzbegisztán és Grúzia nem állapodott meg a szovjet adósság felosztásában, és egyikük sem írta alá a volt szovjet utódállamok és a hitelezők közötti úgynevezett megegyezési memorandumot. A garancia megtagadásának híre a volt Szovjetunióba irányuló export hitelgarancia-feltételeinek megállapításával foglalkozó minisztériumközi bizottságtól származik. A német kormány 1992-re már elkülönített 5 milliárd márkát garanciaadás céljából. Nagy valószínűség szerint azokat az ügyleteket fogadják majd el, amelyek segítik az ígéretes keletnémet vállalatokat, és egyben javítják a fogadó állam devizatermeló képességét. A minisztérium szerint a fogadó országnak is garanciát kell vállalnia a beruházásokért. Német gépjárműadó Jövóre olyan gépjárműadó lép életbe Németországban, amelynek mértéke attól függ, hogy a jármű mennyi szennyező anyagot bocsát ki. Az intézkedéstől azt remélik, hogy a gyártók az eddiginél is többet költenek környezetkímélő alkatrészek fejlesztésére. További forgalomkorlátozás várható a zsúfolt német városok belső kerületeiben; csökkentik azokat az értékeket, amelyek fölött egy adott városrészben teljesen leállítják a forgalmat. Erste-képviselet Brüsszelben Első osztrák bankként az Erste österreichische Spar-Casse képviseletet nyitott Brüsszelben. Konrad Fuchs vezérigazgató szerint ezzel Ausztria jobb stratégiai pozícióra tehet szert az Európai Közösséghez csatlakozáskor. A brüsszeli fiók Hollandiában és Luxemburgban is végez majd üzleti tevékenységet. A banknak az EK területén már van milánói, londoni és madridi képviselete. Az új kirendeltség nemcsak az osztrák exportőrök tevékenységét segíti majd elő a Benelux államokban, hanem támogatni akarja az ottani vállalatok közép- és kelet-európai tevékenységét is. A bank véleménye szerint Bécs ilyen módon jelentős közvetítő szerepet játszhat Kelet és Nyugat között. Az USA feltölti az olajkészleteit Az Egyesült Államokban ismét megkezdték a stratégiai olajkészletek feltöltését. Mint ismeretes, a washingtoni kormány 1990 augusztusában függesztette fel a stratégiai olajvásárlásokat, azt követően, hogy Irak lerohanta Kuvaitot. 1991 elején, az öböl-háború csúcspontján több mint 17 millió barrel olajat értékesítettek a készletekből. Az amerikai kormány a költségvetési felhatalmazás alapján 671,3 millió dollárt fordíthat olajvásárlásra. Már pengével operálnak A dél-oroszországi Taganrog város (rosztovi körzet) egyik kórházában szike híján már borotvapengével végzik a műtéteket - jelentette a Postfactum hírügynökség. A gyógyításhoz nélkülözhetetlen eszközök katasztrófális hiánya miatt a kórház főorvosa a lakosságtól kért pénzt a szükséges eszközök és gyógyszerek beszerzéséhez. A szovjet utódállamokban a központi gazdaságirányítás megszűntével- szinte az összes fogyasztási cikkel együtt - jelentősen visszaesett a gyógyászati eszközök gyártása. London Tajvan Gatt-tagsága mellett A londoni kormány támogatja Tajvan azon kérését, hogy felvegyék az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT tagjai közé - közölte Tajpejban John Redwood államminiszter. Redwood a brit kormány legmagasabb rangú képviselője, aki Tajvanra látogat azóta, hogy London - 1950-ben - elismerte a Kínai Népköztársaságot. Korábban már Washingtonban és Párizsban is közölték, hogy támogatják Tajvan GATT-tagságát. Tajpen 1990-ben adta be csatlakozási kérelmét. (A Világgazdaság és az Üzlet nyomán) s__________________________________________________________________________________ Lengyel kormányprogram — segítség az állami vállalatoknak Kényelmesebb út a kapitalizmus felé A cél változatlanul a kapitalizmus, amilyen gyorsan csak lehet, de kényelmesebb utat kell választani - mondotta Olszewski miniszterelnök a parlamentben, amely megkezdte a sokkterápiát felváltó új gazdaságpolitika feletti vitát. A miniszterelnök kijelentette: ,,A javasolt program támogatása a kormány támogatását jelenti.“ A program segítséget Ígér a versenyképtelen állami vállalatoknak, amelyekben még mindig a lengyelek többsége dolgozik. A legnagyobb párt, a Demokratikus Unió, amely a mandátumok 12 százalékával rendelkezik, azonnal elutasította a kormány tervét. Más pártok azonban azt kívánják, hogy bizottságban tárgyaljanak róla, azt remélve, hogy ott egyetértés alakul ki. Egyes képviselők bírálták a kormány javaslatát, mondván, túl nagy az eltérés az 1990-ben megkezdett radikális reformoktól és ennek következtében valószinúleg újra felpöröghet az infláció. Mások, épp ellenkezőleg, úgy vélték, a program nem enyhíti elég határozottan a takarékosságot, nem növeli megfelelő mértékben a nehézségekkel küzdő állami vállalatokra és a szociális juttatásokra fordított összegeket. A parlamenti vita előtt a miniszterelnök kinevezte az új pénzügyminisztert, Andrej Olechowskit, aki eddig külkereskedelmi miniszterhelyettes volt, korábban pedig a nemzeti bank alelnöke. Elődje, Karel Lutkowski a kormányprogram elleni tiltakozásul mondott le. Olechowski pragmatistának tartja magát, s a határozott monetáris politika híve. „Jobb, ha a kormány nem avatkozik a gazdaság ügyeibe, Lengyelországban azonban a gazdaságnak túl nagy része függ az államtól ahhoz, hogy magára hagyjuk" - mondotta. A kormány gazdasági programja szerint főleg az export fellendítésével kell véget vetni az ipari termelés hanyatlásának. Tavaly az ország ipari termelése 11,9 százalékkal hanyatlott, az inflációs ráta pedig 60,5 százalék volt. Szakértők általában arra számítanak, hogy az új kormányprogram következtében az árak növekedési üteme gyorsul. Az előterjesztett program hátterében a pénzpolitika lazításaként is értelmezhető, hogy Lengyelország 12 százalékkal leértékelte a zlotyt öt nyugati valutából álló kosárral szemben. A dollárhoz képest a zloty 10,46 százalékot vesztett értékéből, így a dollár árfolyama Varsóban 11 853 zlotyról 13 238 zlotyra nőtt. Október óta a lengyel nemzeti bank a kúszóárfolyam politikáját követte, és havonta körülbelül 1,8 százalékkal értékelte le a zlotyt. A bank közölte, hogy a jövőben is folytatja ezt az eljárást. A mostani nagyobb leértékelést azzal indokolta, hogy a külkereskedelem nyereségessége szempontjából figyelembe kellett vennie az inflációs rátát. Liberális közgazdászok szerint az árfolyamleértékelés hátránya, hogy az exportőrök további leértékelésben bízva nem törekednek eléggé a költségek csökkentésére, a hatékonyság növelésére, könnyebben engednek a bérköveteléseknek. A lengyelországihoz hasonló infláció komoly hátránya, hogy nem dönthető el - legalábbis előre -, melyik az indokoltabb: az árfolyam tartásával nagyobb hatékonyságra szorítani a vállalatokat, vagy pedig leértékelni a valutát az export kedvező alakulása érdekében. Utólag az export adatainak ismeretében már könnyebb eligazodni ebben a kérdésben. Lengyelországban 1991-ben az export, 1,4 százalékkal csökkent, míg az azt megelőző évben 13,7 százalékkal nőtt. A kereskedelmi mérleg többlete 1990-ben 4,5 milliárd hiányba csapott át. Ezek az adatok indokolni látszanak a leértékelést. A lengyel külkereskedelemnek annál inkább törekednie kell pozitív mérlegre, mert úgy látszik, hogy Lengyelország nehezen fog megegyezni magánhitelezőivel tartozásainak rendezéséről. A bankhitelezők arra kérték az állami hitelezőket tömörítő Párizsi Klubot, hogy ne ragaszkodjanak a lengyel adósságok 50 százalékos elengedésének ahhoz a feltételéhez, hogy Lengyelországnak „hasonló" egyezményt kell kötnie a kereskedelmi bankokkal is. Lipp, a Dresdner Bank közgazdasági ügyekkel foglalkozó vezérigazgatója elmondta, hogy a „hasonlósági klauzula kevés helyet hagy az értelmezésre. Olyan megállapodást szerettünk volna kidolgozni, amely adósság-részvény-cserét és hasonló elemeket tartalmaz, de ez esetben nagyon nehéz kiszámítani az adósságelengedés mértékét". A bankok remélik, hogy az új pénzügyminiszter kinevezése után újból elkezdődhetnek a tárgyalások. Lutkowski kéthavi minisztersége alatt semmit sem hallottak a lengyel szándékokról - mondotta Lipp, és hozzátette, a jövőben sok fog függni a lengyel fél rugalmasságától. Ha a lengyelek túlságosan ragaszkodnak a Párizsi Klub vonalához, évekbe telhet, amíg megegyeznek. Az adósság-részvény-cserét a privatizálási folyamatba is be lehet kapcsolni, annál is inkább, mert a nagy lengyel adósság a külföldi befektetések fő korlátja. Ezzel egy időben egy vezető lengyel tisztviselő elmondta, hogy Lengyelország volt kommunista hatóságai körülbelül 310 millió dollár értékű külföldi adósságot vásároltak vissza a másodlagos piacon. A műveletet lebonyolító Külföldi Adósságszolgálati Alap (FŐZZ) 75 millió dollárt fordított a 310 millió dollár névértékű adósság visszavásárlására, de vezetői körülbelül 70 millió dollárral nem tudtak elszámolni. A Szolidaritás kormánya, amikor felfedezte a szabálytalanságokat, megszüntette az alapot, és két vezetőjét letartóztatta. (VG) kezetek nagyon jelentős tevékenységét az úgynevezett gondnokságok fejtik ki, amelyeknek mintegy 2 ezer 500 alkalmazottjuk, a házmesterek, közel negyedmillió lakással törődnek. Más szóval ók gondoskodnak arról, hogy az ország minden tizedik lakosa megfelelő lakáskörülmények között éljen. A tízezernél több lakosú városokban az ingatlankezelő vállalatok tulajdonában van a lakások 20-45 százaléka. Vidéken ez az arány mindössze 4 százalék. A tervek szerint a közeljövőben Bécsben fellendül a lakásépítés üteme, hiszen 2010- ben már másfél millió lakossal számol az osztrák főváros. Ennek megfelelően folyik is a tervek kivitelezése, a lakásszövetkezetek részvételi arányának és a dotációk kiszámítása. Az osztrákok ugyanis semmit sem hagynak a véletlenre. (Az Ekonóm nyomán: BL) Milyen az osztrák lakáspolitika? Lakni nem luxus Az osztrák lakásszövetkezetek nagyjából akkoriban alakultak, amikor a cseh-, morva- vagy magyarországiak. Az első ilyen ausztriai egyesület a Wiener Neustädler Bauasociation volt, amelyhez a múlt század 70-es éveiben csatlakozott a Morvaországi és Sziléziai Földügyi Szövetség, majd valamivel később a Csehországi Lakásegylet is. Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1913-ban már 649 jól működő lakásszövetkezetet tartottak számon, amelyek hatékonyan támogatták a lakosságot szolgáló szociális építkezéseket. Az első világháborút követően a mai Ausztria területén a lakásszövetkezetek egyre inkább fejlődésnek indultak, társadalmi presztízsük nőttön-nött. Különösen az 1945 utáni időszak figyelemre méltó ebből a szempontból, hiszen ekkor készült a mai ausztriai lakások fele, s 40 százalékukat a lakásszövetkezetek építették. Ausztriában ma sem stagnál a lakásépítés, pedig egyre költségesebb. A lakások átlagára 1,5-2 millió schilling körül mozog, tehát a legtöbb osztrák számára megfizethetetlen. Azért, hogy még se váljék luxussá egyáltalán lakni valahol, az osztrák állam olyan szabályokat érvényesített, amelyek még a leggyöngébb szociális réteg számára is elérhetővé teszik, hogy megfelelő fedél legyen a fejük felett. A lakásépítőknek az állam telket, különböző, előnyös kamatú kölcsönöket, s egyéb segítséget kínál. Vagyis a lakásgazdálkodást, a lakásalap fejlődését törvény segíti. Ehhez az anyagi fedezetet a lakossági adóból merítik, s az erre vonatkozó törvények mind az egyéni épitkezókre, mind a lakásszövetkezetekre vonatkoznak - nem tesznek lehetővé semmilyen kivételt. Az állami támogatás nagysága az építkező család nagyságától, az építkezés milyenségétől és a lakáshasználat jogi formájától függ. Ausztriának - a nyugat-európai országok feltételeinek megfelelően - meglepően nagy anyagi tartalékai vannak a lakásépítés támogatására. Ez az összeg nem kevesebb, mint a bruttó hazai termék 2 százaléka, amelyből az épülő lakások 90 százaléka esetében lehetséges anyagi támogatást nyújtani. Igaz, a szövetségi tartományokban eltérőek az erre vonatkozó előírások, ezért a támogatások nagysága is különböző - szerepet játszik az ingatlankezelő vállalatok száma is. Bécsben például - amely egy külön szövetségi tartománynak számít - 69 ingatlankezelő vállalat működik, Burgenlandban viszont csupán 5. Egyébként Ausztriában ma a lakások 5 százaléka tartozik a lakásszövetkezetek tulajdonába, miáltal a lakosság nem kis' hányada fizet viszonylag alacsony lakbért. A lakásszövet-A grazi régi Posta utca makettje
