Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-10 / 34. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. február 10. Molnár Imre Az Édentöl nyugatra Fejezetek a Csehországba került magyarok II. világháború utáni történetéből II. rész Az egyértelműen csehszlovák érdekeket szolgáló 16. számú véghatározat ellentétes volt a lakosságcsereegyezmény VI. cikkével, mely szerint az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihetik. A magyar fél hanyagságának köszönhetően a véghatározatot kellő mérlegelés nélkül hirdették ki, ami az eljárási szabályzat értelmében egyet jelentett a hatályba léptetéssel. A történtek óriási felháborodást váltottak ki mind a szlovákiai magyarság köreiben, mind Magyarországon, hiszen a készleteitől megfosztott százezer magyar átvétele a magyar kormány számára megoldhatatlan feladatot jelentett volna. Ezért a magyar kormány felkérte a csehszlovák kormányt a 16. számú véghatározat hatálytalanítására, az új véghatározat kidolgozására. Kifejezte, hogy ellenkező esetben nem tudja megkezdeni a lakosságcserét. A csehszlovák fél elutasította a magyar kérést, és azzal fenyegetőzött, hogyha a magyar kormány nem vállalja a lakosságcsere megkezdését és lebonyolítását a 16. számú véghatározattal együtt, akkor erre válaszként megkezdi a szlovákiai magyarok kitelepítését. A fenyegetés akkor vált igazi veszéllyé, amikor az 1946-os párizsi békekonferencia az Egyesült Államok és Anglia vétójára elvetette a szlovákiai magyarok egyoldalú kitelepítésének Szovjetunió által támogatott csehszlovákiai követelését, és a megoldást az érdekelt felek kétoldali tárgyalásos megegyezésére bízta. Az egyoldalú transzfernek a békekonferencia általi elvetését, valamint a lakosságcsere ügyében való kétoldali tárgyalások megszakítását a csehszlovák politikai közvélemény egyértelműen a csehszlovák diplomácia vereségének könyvelte el. A megtorló lépés most is a csehszlovákiai magyar kisebbség ellen irányult. Ennek eredménye a szlovákiai magyarok Csehországba kerülésének harmadik hulláma lett. — Sovinizmus, vagyon-eltulajdonítás törvényerőre emelve *________________________________/ „1946. augusztus 6-án és 7-én a központi szlovák nemzeti szervek elhatározták, hogy a szükséges munkaerő biztosításának céljából a délszlovákiai magyar lakossággal szemben a köztársasági elnök 1945/88. számú határozata értelmében kényszert fognak alkalmazni. Ennek alapján a központi kormányzat elrendelte Dél-Szlovákia magyar lakosságának általános munkakötelezettségét, amivel egyúttal Dél-Szlovákia lakosságának szerkezeti összetételét is meg akarta változtatni" - írja Samuel Cambel. Az általa használt „szerkezeti összetétel" nem más, mint a még meglevő etnikai egységtömbök szétzilálása. A csehszlovákiai magyarság társadalmi struktúrájának erőszakos megváltoztatása ugyanis már az értelmiség előidézésével, a módos és középparaszti réteg áttelepítésre jelölésével megkezdődött. A „nemzeti szervek" elhatározását a szlovák belügyi megbízott bizalmas utasítása követte, amelyet az öszszes járási bizottságnak szétküldtek 1946. szeptember 21-én. A 117-14. Biz.-1946.-III./4. számú utasítása a magyarok Szlovákiából való elszállítására foganatosított biztonsági intézkedéseket tartalmazza. ,,a) A közeljövőben sor kerül a magyar nemzetiségű lakosságnak Szlovákiából való elszállítására, és azoknak a vidékeknek betelepítésére, ahonnan a magyar nemzetiségű személyeket át fogják telepíteni, b) Erre az akcióra biztonsági szempontból fel kell készülni. Az NB hatáskörébe tartozó SNB alakulatait is igénybe kell venni az elszállítási és áttelepítési akció lebonyolításánál, c) Tudatában kell lenni annak, hogy ezeknek az akcióknak sima lebonyolítását az érintett személyek ellenállása, az ügynökök tevékenysége szervezetten vagy anélkül aktívan vagy passzívan zavarhatja, d) Zavaró körülmények leginkább izgatásban, engedetlenségre való felbujtásban, fegyverrel vagy anélkül, élet vagy vagyon elleni merénylet által, gyújtogatásban, szabotálásban vagy más cselekedetekben nyilvánulhatnak meg, de úgy is, hogy az érintett személyek a hivatalos parancsnak nem engedelmeskedenek, elmenekülnek, nem mozdulnak helyükről, sorozatosan megbetegednek, e) A nemzeti bizottságoknak kötelességük az idézett feladatok törvényes keretek között lelkiismeretesen, következetesen és rugalmasan teljesíteni, de nem hanyagolhatják el egyéb teendőiket, f) Az ONB, az OSK és az OK szervek az 1939/190. számú törvény 2. §-a, valamint az 1941/26. SZNT rendelet szerint hatályos preventív tilalmi rendeleteket adhatnak ki, főleg az NB járási főnökének indítványára, de saját kezdeményezésből is. Az MNV és az MNS szervei az 1939/190. számú törvény 29. §-a értelmében az akciónál a biztonsági szervekkel közösen kötelesek együttműködni.-------------------------------------------------------, Magyartalanítás - minden eszközzel s,_______________________________ A továbbiakban a zavaró körülmények ellensúlyozására, hírszerző és kémelhárító szolgálat kiépítésére, egyes községekben a megszabott esti és reggeli órák közt kijárási tilalom megszabására kapnak engedélyt. Megtilthatják a községben tartózkodó személyeknek, hogy „gyalog vagy közlekedési eszközökkel járjanak akár a járás egyéb, akár egy részének területén, hacsak nem rendelkeznek a NB szerveitől kiállított írásbeli utazási engedéllyel." Tilalmat adhatnak ki a vendéglők, kocsmák bezárására, kinyitására vagy kiürítésére. Ugyanez vonatkozott az üzlethelyiségekre, a szeszes italok árusítására is. Utasításukra az érintettek kötelesek azonnal átadni járműveiket vagy igavonó és fejösállataikat kocsijukkal együtt, valamint egyéb jószágukat és háziállatukat is. Utasítást adhatnak ki bizonyos személyeknek arra, hogy házukat elhagyhatják-e, illetőleg szükség esetén onnét elköltöznek vagy szükség esetén valahová kiköltöznek a hely, körzet, idő és mód megadásával. Tilthatják a lakásváltoztatást, illetve bármilyen személy éjszakai szállásra való befogadását. Utasíthatnak bizonyos személyek megjelenésére, illetve arra, hogy „a háztulajdonosok bizonyos időben udvarukat és tárolójukat, melléképületeiket ne zárják be, vagy ha bezárnák, akkor az összes kulcsot elismervény ellenében bizonyos helyen megőrzésre adják le." „A parancsokat és tilalmakat indokolni nem kell, fellebbezés ellenük nem engedélyezett. Tartalmazniuk kell, hogy azonnal hatályba lépnek-e. Kézbesítendők és szükség szerint kihirdetendők, úgy hogy a kézbesítéssel és kihirdetéssel egyidőben végrehajtandók." A tilalom vagy a parancs érvényesítéséhez elég volt a hivatalos utólagos jóváhagyatás. Az utasítást Lietavec belügyi megbízotthelyettes írta alá sajátkezűleg. Az utasításból kiderül, hogy a magyarok kilakoltatása, széttelepítése esetében előre megfontolt alapos, kitervelt, összehangolt akcióról van szó. Olyanról, amelyben a magyartalanítás biztosítására azonnal gondoskodni kívánnak az elnéptelenített területek benépesítéséről, betelepítéséről is. Az utasítás erőszakjellege tehát érvényesíthető volt a betelepítendő szlovák lakossággal szemben is, hiszen az akció egyik fő szervezője a Telepítési Hivatal deklaráltan ezt a szerepet is el kívánta látni. A hazai szlovák lakossággal szemben az eddigi adataink szerint nem érvényesítették a biztonsági intézkedések utasításait, azonban a külföldről hazatelepített szlovák lakosság esetében már éltek ezzel a lehetőséggel. Az akció lebonyolításával megbízott biztonsági és közigazgatási szervek száma az újonnan, a civil lakosság körében szervezett „hadoszloppal" együtt sem bizonyult elégségesnek. Létszámuk pótlására vetették be a katonaságot, mely már a Szudéta-vidék németségének kitelepítésekor is jó szolgálatot tett. A zavató körülmények teljes kiiktatását, azt a célt, hogy a deportálás véghezvitelében nem lehet kivételeket tenni a kijelöltek esetében, szolgálta a betegeket is szabotálóknak nyilvánító rendelkezés. Az egyik magyarázata lehet annak a brutalitásnak, amellyel a végrehajtó szervek a betegekkel, öregekkel bántak. /-----------------------------------------------------Komiszárok, kémek, csendőrök árnyékában .____________________ Az 1945/26. SZNT rendelet hatályba lépése az akció lebonyolításánál azt jelentette, hogy a magyar lakosú községekben és járásokban, ahol a lakosság többségben élt, és ahol emiatt tilos volt a nemzeti bizottságok létrehozása, a tejhatalmat a belügyi megbízotti hivatal által kinevezett komiszárok (biztosok) gyakorolták. Ők egyszemélyben rendelkeztek a nemzeti bizottságokkal azonos szintű jogkörrel. Az általuk kibocsátott rendelkezések nyomán szállították a szlovákiai magyar értelmiségieket és másokat internáló táborba. Ők végezték az 1938 után beköltözöttek kényszerkitelepítését stb. Ők tartóztatták le és büntették az anyanyelvűket használni merészelő magyarokat. Nem kevesebb könyörtelenséggel jártak el a deportálások végrehajtásában sem. Hírszerző, kémelhárító szervezetük tagjait kezdettől fogva a lakosságnak azon részéből válogatták, akik saját szemükben megbízhatónak bizonyultak, akiket nem fenyegettek kitelepítéssel vagy deportálással, akik többnyire nem magyar nemzetiségüeknek vallották magukat. Az utasításban szereplő intézkedéseket általában a lakosság megfélemlítésére alkalmazták. A kijárási tilalmat például minden esetben bevezették, de olyan szekatúrával, hogy a magyar lakosok többsége nem hogy az utcára, de a saját udvarába sem mert kilépni. Ügyeltek a rendszabályok a menekültek, a kitelepítés elől elbujdosók lefülelésére is. Aki befogadta őket, vétett a szabályzat ellen, és alkalmazni lehetett a megtorló intézkedéseket A személyek megjelölése ,,M" (magyar) betű használatáról tudunk felnőttek esetében. Gyermekek esetében karra kötött kék szalag, illetve nyakba, fehér szalagra akasztott tábla tartalmazta a személyi adatokat. Az udvarok, istállók, melléképületek nyitvatartására adható utasítás a szabad rablás biztosítéka volt, mellyel éltek is az alkalomra várók az esetben, ha a kitelepítettnek nem sikerült már korábban biztonságba helyezni a hátramaradó javait. Például sebtében elkótyavetyélni (sokszor a már jelentkező szlovák telepeseknek), vagy a rokonokra bízni. Az intézkedések „Endlösung“ jellegét a végrehajtás lebonyolításának tervezett gyorsasága, az utasításban is szereplő, a teljes hírzárlatra vonatkozó intézkedések, a minden körülményre s még az azon túlra kiterjedő figyelmesség. ,,Ha már a kiadott előírások nem védik meg kellőképpen a közérdeket, józan megfontolás után újabb tilalmak adhatók ki." És az a kitétel, hogy a parancsok, tilalmak, intézkedések kiadásához semmiféle indok nem volt szükséges, ellenük kifogás vagy fellebbezés nem létezett, végrehajtásuk a kikézbesítéssel, illetve a kihirdetéssel esett egybe. C------------------------------------------'t A kitelepítések menete s_____________________________, A „hadműveletek“ 1946. november 15-én kezdődtek meg. A Párkányi járáshoz tartozó Köbölkúton és a Somorjai járáshoz tartozó Szemet és Gútor községekben. A következő fázis a Párkányi járástól nyugatra és Pozsonytól keletre elterülő csallóközi részt foglalta magába, továbbá Párkánytól az Ipolyságig terjedő határszakaszt. A deportálás második fázisa december első napjaiban vette kezdetét az Ipolyságtól Rimaszombatig terjedő határsávban. Ott a deportálás 1947. február 25-ig, azaz összesen kilencvenkilenc napig tartott. Ekkor váratlanul véget ért. Az akció eközben a Tornaijai járást is elérte. A keletebbre fekvő járások (Rozsnyó, Szepsi, Kassa, Királyhelmec, Nagykapos) magyarsága megmenekült a Csehországba való elhurcolástól. Az elszállítandó családokat előzetesen elkészült listák alapján jelölték ki. A listákra az általában öt holdon aluli paraszti birtokkal rendelkező családok kerültek fel. A névsorban akadtak olyanok is, akik személyi bosszú áldozatai lettek A községek vagyonosabb családjai általában már rajta szerepeltek a Magyarországra szóló áttelepülési listákon (megjegyzendő, hogy a csehszlovák kormány a lakosságcsereegyezmény V. cikke alapján 106 398 személyt jelölt áttelepítésre, s emellett a Vili. cikk alapján háborús bűnösként 75 114 személyt jelölt ki egyoldalú áttelepítésre). Az akció kezdetét a falu katonasággal való körülzárása jelentette, amiután életbe léptek a biztonsági intézkedések, kijárási tilalom stb. Ezután a kiszemeltek közt szétosztották a járási Munkavédelmi Hivatal által készített kiutaló végzéseket (Pridelovací vymer). Ez általában délután történt, mikor is a kijelölttel közölték, hogy a házát el nem hagyva kell felkészülnie a másnap reggeli elszállításra, melyre az általános munkakötelezettséget elrendelő 1945/88. számú elnöki rendelet alapján került sor. Érdemes egy kiutaló végzés teljes szövegű fordítását is megismernünk. A végzésen szerepelt a végzés hivatalos száma, valamint a bizottság- és a transzportlevél száma, a kiutaló végzés címzettjének neve és adatai. Ezek után szerepelt a kiutalás életbelépésének időpontja, valamint az adott járás, ahová a kiutalási végzés szólt; a Munkavédelmi Hivatal helye, alkalmanként a befogadó gazda neve. A kiutalt tartozott pontos időben a lakóhelyének megfelelő állomáson tartózkodni elszállítás végett. Aztán a következő szöveget olvashatjuk: „A hivatkozott 88. számú elnöki dekrétum felhasználását a cseh országrészek nagy munkaerőhiánya indokolja, valamint az a fontos közérdek, hogy a lakosság ellátását biztosítani tudjuk, ami megköveteli, hogy a fent nevezett rendesen és lelkiismeretesen teljesítse kötelességét, ami ebből a munkára való kiutalásból fakad, továbbá, hogy konstruktívan viszonyuljon a csehszlovák kormány kétéves fejlesztési tervéhez. A cseh országrészeken a kiutaltnak a fennálló rendelkezések szerint az elvégzett munka alapján biztosítunk munkabért, munka és lakáskörülményt, valamint a helyi munkásokkal egyenlő társadalmi juttatást és biztosítást. A jelen végzés ellen a kézbesítéstől számított három napon belül ellenvetés nyújtható be a járási Munkavédelmi Hivatal Igazgatási Bizottságához vagy pedig tizenöt napon belül a Pozsonyi Területi Munkavédelmi Hivatalhoz, annak a járási Munkavédelmi Hivatalnak az útján, melyben ezt a végzést kiadták." De a fellebbezésnek az idézett dekrétum 6. §. 6. bekezdése szerint halasztó hatálya nincsen. Az elrendelt kötelezettségekkel szemben tanúsított mindenfajta tevékenységet a Munkavédelmi Hivatal az idézett dekrétum 23. §-a alapján tízezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújthatja, vagy a hivatal javaslata alapján a járási nemzeti bizottság százezer koronáig terjedő büntetést, illetve egy évig tartó börtönbüntetést szabhat ki. Ezután a kiutaló hivatalos pecsétje és aláírása, valamint a kiutalás dátuma olvasható. A megjegyzés rovatba a kiutalt személyek hozzátartozóit vették be. A kimutatásban szerepelt még az „Útmutatás mezőgazdasági munkások részére.“ Kivonat a munkakönyv feltételei közül: I. A kitelepítettek kapnak: lakást, tüzelőt, világítást, természetbeni járandóságot, mint a cseh munkások úgyszintén munkabért az érvényes kategóriák szerint (etető, fuvaros, lovász stb.). a) férfiak havi 850-70 koronát, b) nők havi 870-965 koronát. II. A nőtlen cseléd kap: lakást, kosztol és évi munkabért kategóriák és életkora szerint; a) a férfiak 490-910 koronát havonta, b) a nők havi 490-860 koronát. Ha a kiutalt személy úgy érzi, hogy munkaadója megkárosította, forduljon bizalommal a cseh részeken a munkahely szerinti járási hivatala bérosztályához, mely megfelelő információkat ad előírások ügyében. “ A kitoloncolásra ítélt családok külön nyomtatványon tájékozódhattak életfeltételeik további alakulásáról. „Amennyiben azon személyek, akik ezen rendelet szerint az új munkahelyen minden életfeltételt megkapnak, nagyobb mennyiségű gabonát és lisztet nem vihetnek magukkal. Meg van azonban engedve magukkal vinni a következő dolgokat és élelmiszereket: személyenként tíz kg kenyér és főzőliszt, három kg búza (bab, borsó), negyed kg mák, húsz kg burgonya, öt kg zöldség, továbbá minden a háztartásban elkészített lekvárt és befőttet és saját termésű gyümölcsöt. Azonban magterméseiből és baromfira csak tizenöt kg kukoricát, árpát vagy zabot vihet magával. Zsírt és füstölt húst az ölési jegy értelmében, amenynyiben ezen ölési jegy nem áll rendelkezésre, egy kg zsírt és két kg füstölt húst személyenként. Továbbá egy család vihet magával akármilyen baromfit, legtöbbet azonban az 1946. ‘december 31-ig állománya szerint. Nem szabad magával vinni vagy elidegeníteni, eladni, sem lovat, sem semmiféle szarvasmarhát (ökröt, tehenet, borjút) és malacot. Továbbá minden család magával viheti teljes lakásberendezését, ruhaneműjét és minden olyan dolgot, amelyik nem képezi a holt-leltár tárgyát, mint gazdasági felszerelést, továbbá tűzhelyet, kályhát stb. Azon családok, amelyek ezek szerint be lettek kapcsolva a munkaprogramba, az új rendeltetési helyen megkapnak minden szükségest életfeltételeikhez (sic!), úgy mint minden csehszlovák állampolgár. Az állampolgársági jogok rendezve lesznek, és az itt hagyott ingatlanokért ott fognak kapni megfelelő kárpótlást, és nem lesz elkobozva.“ (A tanulmány III. részét lapunk február 12-i számának ötödik oldalán olvashatják.)
