Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. február 3. Szabad ÚJSÁG Petőfi Sándor: Átok és áldás Legyen átok e földön, Hol ama fa termett, Amelyből énnékem Bölcső készítteték: Legyen átkozott a kéz, Mely e fát ülteté, És átkozott az eső s a napsugár, Melye fát felnövelte! De áldás légyen a földön, Hol ama fa termett, Melyből nekem majd Koporsó készül: Áldott legyen a kéz, Mely e fát ülteté, Áldott az eső s a napsugár, Mely e fát felnövelte! Szalkszentmárton, 1846. március 10-e előtt „Áldás legyen rajtunk! II Ki ne akarna szeretett köl­tőnknek, Petőfi Sándor­nak fenti versében ígért áldásában részesülni - ha tehetné? Kérünk tehát mindenkit, aki szeretne végre pontot tenni a szibériai Petőfi-le­­genda végére, hogy mun­ka- és lakóhelyén, iskolá­jában, könyvtárakban és művelődési házakban szervezzék meg öntevé­kenyen az alábbi kérelem­hez aláírások gyűjtését: »Alulírottak kérjük az MTA Petőfi Bizottságát és a Fővárosi Önkormányzat illetékeseit, engedélyez­zék, hogy a Petőfi család földi maradványaiból lele­tet vehessenek a tudósok a Barguzinban feltárt csontvázzal való össze­hasonlítás céljából.« Bernáth Attila Szalkszentmártoni születésű magyartanár“ (Megjelent az Új Magyar­­ország I/206. számában) Mi újság a Petőfi-ügyben? Külföldi szakértők a barguzini csontvázról A barguzini csontváz vizsgálatában újabban amerikai szakértők is részt vettek. Korábban a svájci dendrokro­­nológiai intézettől kértek véleményt a kormeghatározáshoz. Nem hagyták abba a levéltári kutatást Szibériában sem. Az alábbiakban a legújabb ered­ményeket közük. J. T. McMahon, a Clevelandi Klini­ka tudományos vezetője:- Morvái Ferenc 1990 februárjában kérte fel klinikánkat, hogy segítsünk az azonosításban. Márciusban kaptuk meg a barguzini csontmintákat, me­lyek hasonló darabjait a Magyar Tudo­mányos Akadémia szakértői csoportja vizsgálja. Áprilistól augusztusig vér­csoportmeghatározást, fény- és elekt­ronmikroszkópos vizsgálatokat végez­tünk. Néhány hónap múlva közremű­ködésre kértük fel a régi csontok szak­értőit az amerikai hadsereg patológiai intézetében és a Pennsylvániai Állami Egyetemen. 1991 februárjában Morvái úr egy kis bőröndben átadta a teljes csontvázat. Áprilisban küldtünk csont­mintákat Washingtonba, de erről majd kolléganőm nyilatkozik. Megjegyez­ném, hogy a Barguzinban előkerült csontlelet már nem teljes, hiányzik két gerinccsigolya, négy borda és a mell­csont. Azt ne kérdezze tőlem, hogy hová tűntek! Az viszont biztos, a láb­szárcsont üregében vért is találtunk, melyből igen határozott következteté­seket lehet levonni! Elegendő anyag áll rendelkezésünkre a DNS-vizsgálat­hoz. A szakszerűen kezelt csontleletet heten néztük s arra a következtetésre jutottunk, hogy egy 35 év körüli férfié volt. Deborah L. Fisher, az amerikai hadsereg patológiai intézetének professzora:- A DNS-vizsgálat rendkívül bizton­ságos módszer a rokoni kapcsolat kimutatásában is. Intézetünkben mú­miákat, több ezer éves leleteket vizs­gáltunk, és legutóbb az amerikai pol­gárháború idejéből származó csontok­kal foglalkoztunk, de említehetném a Lincoln-azonosítást is. A Petőfiének tartott csontmintát én viszgáltam. Elő­ször eltávolítottam a külső részt, majd finom porrá zúztam a csontdarabkát, melyből kivontam a DNS-t. A kiértéke­lés után megállapítottam, hogy ele­gendő emberi DNS áll rendelkezé­sünkre az azonosítás céljára. Ez ön­magában azonban kevés, szükségünk lenne a Petőfi-szülőkböl származó csontmintákra is. Az 1991-ben álta­lunk kidolgozott legújabb módszerrel száz százalékos biztonsággal tudunk azonosítást végzeni, amennyiben is­mert az anyag. Mark Stoneking, a Pennsylvaniai Állami Egyetem Antropológiai Inté­zetének szakértője:- Több adatunk van már a Petőfi­­mintákról, ám ezek önmagukban nem jelentenek semmit; csak abban az esetben válnának bizonyítékokká, ha az anya vagy testvér csontmintáival össze tudnánk hasonlítani. Visszatér­ve Amerikába, Fisher asszony és én újabb analíziseket végzünk és újból meghatározzuk a barguzini lelet ne­mét is. Ennek alapján még teljesebb eredményt érhetünk el. Egyelőre azonban türelemmel várjuk, hogy megkapjuk-e a kért mintákat a roko­noktól. Steven I. Reger, clevelandi igaz­ságügyi orvosszakértő profesz­­szor: (Archívumi felvétel)- A magyar akadémia azt hozta nyilvánosságra, hogy a DNS-módszer nem biztonságos, alkalmatlan rokoni kapcsolat bebizonyítására. Kérem, mi ezzel 1985 óta foglalkozunk. Régi csontok esetében és rokoni kapcsola­tok kimutatásában vannak eredmé­nyeink. Sajnáljuk, hogy a tapasztala­tainkra nem voltak kíváncsiak a ma­gyar tudósok, pedig készségesen átadtuk volna. Ha pedig nekünk nem hisznek, miért nem érdeklődtek a munkahelyünkön? Megtehették vol­na, hiszen Kosáry Domokos, az MTA elnöke akkoriban tárgyalt a tudomá­nyos együttműködésről Amerikában, amikor szó volt már arról, hogy jövünk, így végképp nem értjük az ellenállást, amelyet Magyarországon tapasztal­tunk. Miért nem lehet teljesíteni azt a kérést, amely egy tudományos ügy lezárását eredményezné? Pályánk so­rán ilyennel még nem találkoztunk. Inkább az ellenkezőjére volt példa, miszerint a DNS-módszer alkalmazá­sát kérték tőlünk, például a Lincoln­­azonosításkor. Bízunk abban, hogy megváltozik a magyar akadémia állás­pontja és megkapjuk a kontrollanya­gokat. Nem vagyunk sértődöttek, csak csalódottak. Kudarcunkról odahaza nyilatkozni fogunk... Mathias Seifert, a Zürichi Dend­­rokronológiai Laboratórium tudo­mányos munkatársa:- Barguzinból hat darab famintát kaptunk először, majd a szükséges összehasonlító anyagok is megérkez­tek. Ezek évgyűrűinek vizsgálatából egyértelműen megállapíthatók az év­számok. Egyrészt a 28. számú sírból - melybe kettős temetés révén kerül­hetett vélhetően Petőfi is -, és az 5. számú sírban megtalált, 1859-ben eltemetett Küchelbercker koporsójá­ból származó faminták adtak biztos támpontokat. 1822, 1839 és 1826 jö­het szóba. A két vizsgált sír faanyaga nem nagyon tér el egymástól, ebből következtethetünk arra, hogy közeli években történtek a temetések. A kor­meghatározás - faminták segítségé­vel - rendkívül érdekes tudományos munka, ám csak hozzávetőleges ada­tokat, időpontokat adhat. Azt azonban teljes biztonsággal kizárja, hogy a két szóban forgó sír koporsójának fáját az 1850-es évek után akár csak egy-két évtizeddel is vágták volna ki. Alekszej Tyivanenkó, a történe­lemtudományok kandidátusa, a szovjet miniszterelnök által szer­vezett szakértői bizottság elnöke Ulan-Udéból:- Elöljáróban el kell mondanom, a barguzini levéltár 1936-ban leégett, az irkutszki még az 1887-es tűzvész­ben pusztult el, az ulan-udei anyagok nagy része a Bajkálban süllyedt el, a csitai levéltárat pedig csak 1950-ben kezdték szervezni. A Bajkálon túli templomok anyakönyvei teljesen meg­semmisültek. Nincs tehát könnyű dol­guk a kutatóknak, és nem tükrözhetik teljes egészében a múltat az esetlege­sen előkerülő dokumentumok. Ennek ellenére hat év alatt sikerült olyan anyagokat találnom, melyek arra en­gednek követekeztetni, hogy kerültek 1849 után hadifoglyok Magyarország­ról Szibériába, s minden bizonnyal Petőfi Sándor is köztük volt. Egy ada­lék: 1856-ban cári amnesztiát kaptak a politikai foglyok. Ekkor összeállítot­ták a névjegyzéküket, amely 1857-ben kelt. A visszaemlékezők szerint Petro­­vics 1856-ban halt meg, így az ő nevét hiába keresnénk az említett össze­írásban. Az viszont olvasható, hogy Paskievics ítélte őket hadbíróságra az 1848-as lázadásért; határidő nélküli kényszermunkát kaptak. Egy másik bizonyíték: Jozef Vardinszky anyaga is előkerült. Róla is az a hír járta, hogy elesett Segesvárnál, és holttá nyilvá­nították. Ennek ellenére 30 évet töltött Szibériában. Megtaláltam az orvosi bizonyítványát is. Folytathatnám még tovább a múlt század végi levéltári adalékokat, melyeket most átadtam Morvái Ferencnek. Bízom abban, hogy a tudományos beszámoló egyszer teljes egészében nyilvános­ságra kerül. Borzák Tibor (Petőfi Népe, 1992. I. 13.) ' iL ikifetv Nemsokára már ők is. ..? (Fotó: -ss) Pisztolyok a pulton Fel a kezekkel, vagy... Ma már nem titok, hogy az ötágú csillag árnyékában „hüsölő“ or­szágunk egészen tűrhető fegyver­exportőr volt, s hogy a hazai gyártmányú, különböző kaliberű lőfegyvereknek a tengerentúli or­szágokban is jó „hasznát“ veszik. Mindezek ismeretében akár ter­mészetesnek is tekinthetjük a hírt, hogy immár magánfegyverkeres­­kedések is nyíltak hazánkban. Természetesen nem csak az ilyen jellegű tevékenységből élnek meg. Többnyire az egykori, vagy ma is működő vadászati szaküz­letek polcain jelentek meg a revol­verek a gázpisztolyok is. Szabó János és Decsi György csaknem huszonöt évvel ezelőtt indult az első közös vadászatra. Akkor még nem sejtették, hogy hobbijuk és barátságuk végül egy közös konzorcium létrehozásá­ban is formát ölt. Vállalkozásuk­ban csatlakozott hozzájuk Bog­­dány Gyula, a számítógépek ke­zelését pedig Gémes! Judit vállal­ta. A négy merész vállalkozó Ér­sekújvárod nyitotta meg magán­­fegyverboltját és utazási irodáját. A város egyik forgalmas utcájá­ban bérelt saroképületet a zöld és barna szín árnyalatai uralják. A vadászok itt a fegyvereken kívül egyenruhát, felszerelést, vadász­táskákat is vásárolhatnak. Amint azt Szabó Jánostól megtudtuk, elsősorban őket érdekelhetik a magán-utazási iroda ajánlatai is, hiszen belföldi és külföldi ven­dégeiknek érdekes és minden igényt kielégítő vadászatokat szerveznek. ,,A nyugati vadászok korrekt üzleteket szeretnek és várnak el szolgáltatóiktól. Hazai szervezőinket nem mindig jellem­zi a pontosság és figyelmesség. Mi igyekszünk eleget tenni az el­várásoknak, de számunkra még ez a piac ismeretlen“ - mondja. A falon riasztó szigorral sora­koznak a brünni Zbrojovka és az Uhersky Brod-i fegyvergyár világ­márkájú termékei. A lőszert Vla­­simból szállítják. Mindemellett spanyol, orosz és magyar gyár­tókkal is tárgyalnak. A külföldi fegyverek csehszlovák nagyfor­galmazók közvetítésével érkez­nek a boltba, így azok a csehszlo­vák normáknak megfelelőek. A fegyverkereskedést többnyire hazai, lengyel, magyar és jugosz­láv ügyfelek veszik igénybe. Nagy a keletje a pisztolyoknak, amelyek - típustól függően - 2500-tól 17 000 koronába kerülnek. A kitű­nő minőségű hazai fegyverek semmiben sem maradnak alul a külföldről behozottakkal szem­ben, hiszen amerikai, kanadai rendőrök fegyverzetében is meg­találhatók. Manapság egyre többen igé­nyelnek fegyverviselési enge­délyt. Az engedélyben meg kell indokolniuk, miért van szükségük a fegyverre. Általában magánvál­lalkozókról van szó, akik nagyobb pénzösszeget szállítanak a bank­ba; esetleg felelős beosztásban dolgozó egyének, akik úgy érzik, önvédelem céljából feltétlenül szükségük van fegyverre. Magán­személyek általában saját bizton­ságuk és vagyonuk védelmére vásárolják. A konzorcium tagjai nem feledkeztek meg a gyengébb nem képviselőiről sem: a polco­kon számukra is megfelelő kalibe­rű pisztolyok, gázfegyverek talál­hatók. Mint a tulajdonosok el­mondták, őket is meglepte a höl­gyek nagy érdeklődése... „Hogy mennyire romlott a köz­­biztonság, azt a rendőrség mond­hatná meg, de tény, hogy a fegy­verek iránt egyre nagyobb az ér­deklődés. Ez üzleti szempontból örvendetes ugyan - ám egyéb­ként aggasztó. Mert sajnos, a tényleges vagy a potenciális bűnözők is sokkal könnyebben tudnak fegyverhez jutni“ - kap­csolódik be a beszélgetésünkbe Decsi György. A legközelebbi hasonló szak­üzletek Nyitrán, illetve Pozsony­ban találhatók. Az apró, de bősé­ges választékot kínáló boltnak te­hát egyelőre nem kell tartania kö­zeli „legális“ konkurensektől. A tulajdonosok kellő érdeklődés esetében még a községi és városi rendőrség fegyverrel való ellátá­sát is vállalnák. Pisztollyal a zsebünkben talán bátrabban lépkedünk majd a - né­ha már nappal sem veszélytelen - utcákon. Csupán az egymással szemben táplált kölcsönös biza­lom tűnik majd el arcunkról. A fegyverviselés engedélyezésé­nek mechanizmusából minden­képpen hiányolunk egyvalamit: az intelligenciatesztet. A fegyver vá­sárlásának megindoklásánál is sokkal fontosabb, hogy olyan em­berek tulajdonába kerüljön, akik semmilyen körülmények között nem húzzák meg szándékkal, rosszindulatból, vagy akár csak gondatlanságból a ravaszt.. SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents