Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-29 / 51. szám
6 1992. február 29. Kétszáz éve született Ferenczy István Az első magyar Rimaszombat főterén a járókelők a református templom külső falába mélyesztett fülkében láthatják Ferenczy István mellszobrát. A város nagy szülöttét, az első magyar szobrászművészt ábrázoló mű századunk első évtizedében készült. Ebben az évben ünnepeljük a hányatott sorsú szobrász születésének 200. évfordulóját, így a rimaszombatiak joggal nevezhetik ezt az esztendőt akár Ferenczy-évnek is. Vaszary László: Ferenczy István (Gyökeres György felvétele) Ferenczy István legfőbb érdeme, hogy lerakta a magyar szobrászművészet alapjait, felkutatta a szoborkészftésre alkalmas hazai márványt, s elindította pályáján Izsó Miklóst, aki az ő felfedezettje volt, nála tanult, a Ferenczy-műteremben bontakozva ki géniuszát. Ferenczy István szülőháza az egykori Kispáston állt Rimaszombatban, körülbelül a mostani Slovan szálloda helyén. A városrendezés során sajnos lebontották. Nagyapja Debrecenből, református családból került a Rima mellé, a 18. század elején. Apja, id. Ferenczy István lakatosmester volt Rimaszombatban, hat gyermekéből kisebbik fiát, Józsefet papnak taníttatta ki, nagyobbik fiából, az 1972. február 23-án született Istvánból pedig iparosembert, lakatost akart nevelni, hogy majd mesterségének továbbvivője legyen. István Körmöcön, Selmecen és Besztercebányán végezte iskoláit, s kitanulta a pénzverést és a vésést, ami artnyira megtetszett neki, hogy minden szabadidejében gyűrűket és pecsétnyomókat készített. Mint lakatoslegény elkerült Budára, ahol Balázs András és Ranschmann mellett megtanult rajzolni. 1814-ben felvették a bécsi Szent Anna Akadémia növendékei közé, s 1816-ban egy acél domborművével akadémiai pályadíjat nyert. A lakatosmesterség nem elégítette ki, ennél többre vágyott. Szobrász akart lenni, s fölébredt lelkében az óhaj, hogy a világhírű Canovával találkozhasson Itáliában. Űj ismereteket kívánt szerezni, mohó tudásszomj hajtotta. Szerette a verseket, főként a latin költőket. Tanulmányai befejezése után egy ideig még Bécsben marad, acélgyárban dolgozik, s autodidaktika módon elsajátítja a szobrászat előismereteit. 1818 tavaszán vágya valóra válik, ajánlólevél nélkül Rómába utazik, jelentkezik Canova mesternél, aki kitűnő bizonyítványai alapján műtermébe fogadja. Később Thorwaldsen tanítványa lett, s annak pártfogó ajánlatára József nádor évi 400 forint segélyt utal ki számára. Ferenczy Rómában műtermet nyitott, mesterének dolgozott, s közben alkotta önálló műveinek jelentős részét is, például Csokonay mellszobrát, a Pásztorlánykát, Kölcsey és Kisfaludi Károly szobrát, Kazinczy, Rudnay hercegprímás, Wesselényi, Széchy Mária mellszobrát, s a kígyótól megmart Euridikét, mely a saját életét allegorizálja. Részint a honvágy miatt, részint Rudnay prímás hívására hazajön Magyarországra, s elvállalja az esztergomi székesegyház szobrászati díszítését. 1842-ben Budán műtermet rendez be, házat vásárol. (A budai várnegyedben a volt Ferenczyházat emléktábla jelöli.) Ez időben koronázza siker egy hosszú fáradozását: ekkor találta meg a szobrászmunkához szükséges honi márványt, amiből elkészíti Szent István vértanú szobormását az esztergomi bazilika számára. Fölfelé ívelő pályafutását utóbb kettétörte az a törekvés, amely Mátyás király emlékszobrának felállítására irányult. A Ferenczy által tervezett szobormintát a kritika kifogásolta, módosításokat javasolt rajta. Ez nagyon bántotta önérzetét, s több cikkben tervezete védelmére kelt. Anyagi nehézségei is támadtak, kénytelen volt eladni budai házát, és 1846-ban fáradtan, csalódottan visszatér Rimaszombatba. Kőfaragóként dolgozott az ún. Ferenczykertben levő műhelyében. Érdekesség, hogy Ferenczy István 1849-ben tolmácsként szerepelt a városba jött orosz tisztek és a város elöljárói között. Az a művész, akinek alkotásai a Magyar Nemzeti Galéria becses kincsei, 1856-ban elfeledetten halt Szabad ÚJSÁG szobrászművész meg, s kevés ember jelenlétében, zúgó viharban temették el. 1902-ben, Tompa Mihály szobrának avatásakor Beöthy Zsolt, a Kisfaludy Társaság elnöke kezdeményezésére Fábry János, a város szellemi életének egyik vezetője megkereste a régi temetőben a gazzal benőtt, elhanyagolt Ferenczy-sírt. A hant alatt rejtőzött a Ferenc^ végrendelete szerint vele együtt eltemetett Euridiké-szobor is. Ferenczy hamvait körülbelül kilencven évvel ezelőtt vitték át jelenlegi helyükre, a református templom alagsorában levő kriptába, szép kőszarkofágba, amire az Euridiké-szobrot is ráhelyezték. A kriptát és a karrarai márványból készült Ferenczymellszobrot (Vaszary László művét) ünnepélyesen avatták fel 1909-ben. A helyi múzeum birtokában van Ferenczy művei közül Róbert Károly befejezetlen márványportréja, a Bölcs Pannóniát ábrázoló dombormű, egy gipsz önportré, valamint a művész több mellszobrának gipszmásolata. Ugyanott őrzik gyermekkori rajzait, 12 acélmetszetét, öltönyeit és süvegeit. Ferenczy István műterme — vagy inkább kőfaragóműhelye — az új gimnázium utcájának és a Tompa térnek a sarkán állt, de már az sincs meg, helyén emeletes épület magaslik. Ebben a műhelyben faragta a síremlékeket és oktatta Izsó Miklóst. Kevesen tudják, hogy Ferenczy még római tartózkodása alatt egyedülálló bronzgyűjteményt hozott létre. Hazatérése után felajánlotta az államnak, de az nem tanúsított iránta érdeklődést. Gyűjteményét az örökösök Rimaszombatban, majd Budán tartották. Amikor azután hivatalos leltár készült a 80 bronzszoborról, a szobrok közt megtalálták a Leonardo da Vincinek tulajdonított lovasszobrot is, a paripát megülő lovas nélkül. A lovasra Ferenczy műhelyében leltek rá, ahol be volt falazva. A gyűjteményt végül az örökösök a „Leonardo-alkotással” együtt az államkincstárnak adták. (A lovasszobor a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona). A budapesti Deák téri Országos Evangélikus Múzeumban található két Ferenczy-alkotás — melyeket még a szabadságharc előtt rendelt meg a Pesti Egyház két reformkori politikusról — Beöthy Ödönről és Balog Jánosról, akik bátran síkraszálltak a protestánsok vallásszabadsága és a lelkiismereti szabadság érdekében. A Ferenczyről alkotott kép teljesebbé tételéhez, lelkivilága jobb megismeréséhez hozzásegíthetne bennünket Ferenczy István levelezésének részletes tanyulmányozása, amit Wallentinyi Dezső adott ki könyvalakban. Rimaszombat lakossága ez év őszén kíván méltóképpen tisztelegni Ferenczy István: Kölcsey Ferenc szobra, 1846 a város nagy szülötte, az első magyar szobrász emléke előtt, bicentenáriumi ünnepségek rendezésével. Most, februárban, kétszázadik születésnapja előestéjén istentisztelettel és zenés műsorral emlékeztünk reá a református templomban. A résztvevők megtekintették a sírboltot is, melynek bejáratánál a város cserkészei díszőrséget álltak. Ferenczy István rokonságához több neves személyiség tartozott, s a család némely leszármazottja Rimaszombatban, mások Amerikában és Magyarországon élnek. Róluk fog szólni következő írásunk, e jelen sorok folytatásaként. VÖRÖS ATTILA // ____ Őrhely, végház—találkozási pontok HL A SZLOVÁKGYARMAT fölötti szőlőhegyek a hadtörténelembe is bekerültek. 1919 áprilisában a burzsoá Csehszlovákia 1. hadtestének katonái innen ágyúzták Balassagyarmatot, ahol már a proletárdikatatúra vette át a hatalmat. A 16. magyar vöröshadsereg egységei visszaverték ezt a támadást, s megszállták a mai Nagykürtösi járás területét. Az elfoglalt településeken nyomban megalakították a direktóriumokat. Ilyen intézőbizottságok alakultak Kékkőn, Mikszáthfalván, Zsélyben, Ebecken, Óvárban és Kürtösújfaluban. A Tanácsköztársaság leverése után Szlovákgyarmat önálló településsé alakult. Hogy a történelem viharai milyen nyomokat hagytak errefelé, a területi átrendezések hogyan érintették a kis falucskát, azt a Nagykürtösi Járási Levéltár egyik kiadványából összeírt évszámok is illusztrálják. A település tehát 1918- ig, illetve 1919-ig Balassagyarmat része volt. 1919-től 1922-ig az Ipolynyéki, 1923-tól 1927-ig az Ipolysági, 1928-tól 1939-ig a Kékkői járáshoz tartozott. 1938-ban ismét Balassagyarmathoz csatolták. 1945-től 1960-ig Kékkő, 1960-tól 1968-ig Losonc, 1968-tól pedig Nagykürtös ennek a falunak a járási székhelye. Ennyi változás után csak szorgalmas lakói, kétkezi munkásai maradtak (maradtak volna) mindig egy helyütt, dacolva az idővel, az ilyen vagy olyan határmódosításokkal. GYARMAT határátkelőhely és vámhely ma is. A budapest—kassai nemzetközi főútból ágazik ki észak felé az Ipolyon átvezető másik nemzetközi útvonal Kékkőig, illetve Zólyomig. Mi azonban dél felé teszünk egy kitérőt. Az újonnan épült Ipolyiadon át, a Mikszáth Kálmán utcán folytatjuk túránkat. A közeli Bástya utcában még ma is látható a 8. számú lakóház belső épületfalába beépítve a hajdani vár romjainak egy része. A romokat a XX. század elején a ház akkori tulajdonosa, Komzsik Pál vendéglős és fogadós őrizte meg, s föléjük egy márvány emléktáblát helyezett. A vár köveinek nagy részét még a XVIII. században elhurcolták a római katolikus templom építéséhez. A XVI. század elején Gyarmat a bányavárosokat védő új erődítményrendszernek egyik láncszeme volt. A végvári harcok ideje alatt így sokat szenvedett mind az itteni őrség, mind a település és a környék lakossága. Az 1552-es drégelyi csata után a vár kis számú őrsége reménytelennek tartotta az Ali basa seregével való szembefordulást, ezért elhagyta a várat. Jó dicséretben lön Szondi vitézsége/ Feje felé írott kopját feltétete./ Ságra és Gyarmatra basa elerede/ De az két kastélban ő egy embert sem lele.” — írta Tinódi históriás énekében. BALASSA JÁNOS halála után a Lengyelországból hazatért fia, BÁLINT és annak öccse, FERENC lettek apjuk gyarmati részének örökösei. Kedvenc tartózkodási helye volt ez a város a híres költőnek, BALASSI BÁLINTNAK. Gyarmat lakossága emléktáblával tisztelgett szelleme előtt, s a költő nevét vette fel az egyik itteni gimnázium is. Gyarmatot 1953-ban szabadította fel a török uralom alól a Pálffy Miklós vezette magyar sereg. 1602- ben Mátyás főherceg rendeletére újjáépült a vár, s betölthette újra egykori szerepét. A következő esztendők mozgalmasabbak voltak errefelé is. 1604-ben BOCSKAI hajdúi előtt nyitja meg kapuit Gyarmat vára. Ő azonban 1606-ban visszadta az erődítményt Rudolf királynak. Ám 1619-ben BETHLEN GÁBOR hadai veszik birtokukba. Maga a fejedelem is járt itt, egy éjszakát töltött a városban. 1622-ben II. Ferdinándé a helység, két évtized múlva pedig II. Rákóczi György foglalja el. Közben a törökök állandóan zaklatják az ittenieket. 1648-ban egy nagyobb támadást indítanak Gyarmat ellen. A négyezer fős török csapat valószínűleg Vác irányából, Nógrád várának megkerülésével jutott idáig. A várvédők azonban most derekasan helytálltak. Az őrség segítségére siettek a lakosok, és elszántan védték végvárukat. Gyarmat asszonyai az egri nőkhöz hasonlóan, forró vizet és forró olajat öntöttek kitartóan a támadókra. Hőstettüket nem felejtette el az utókor sem, 1908-ban a Palóc-ligetben obeliszket állítottak emlékükre. 1663-ig tartotta magát Gyarmat vára. Ebben az évben vonult Küprülü Ahmed nagyvezér hatalmas seregével Esztergomból Újváron s az Ipoly mentén át a Kékkő felé. Közben porrá égették Gyarmatot, lakosait rabszíjra fűzték és elhurcolták. Tekintettel arra, hogy a helység egy időn át pusztán állott, s nem lett újabb ütközetek hadszíntere, gróf Balassi Bálint 1671-ben Divényváralján kelt telepítőlevelében engedélyt adott a benépesítésre. A Pálmay Béla történész ismertette telepítőlevél egyik pontja leszögezi, hogy amennyiben az egykori város határa szűk lenne, a szomszédos Illési és Szobok puszták területén is szánthatnak és legeltethetnek az új lakók, de haszonbért évente 12 forintot kell fizetniük. Továbbá azt is kikötötte a kegyúr, hogy malmot, vámot csak a földesurak tarthatnak fönn, ám a vámházat, az ipolyi hidat és a gátat a lakosok segítségével építheti az uradalom. További újratelepítések voltak az 1960-es években és 1716-ban. Ekkor főleg Hont és Zólyom megyei szlovákok jöttek ide. De letelepültek a városban Sziléziából és Morvaországból jött idegenek is. Köztük olyan vezetéknevűeket jegyeztek az egykori okiratok, mint Zajac, Lestyák, Slezák vagy Vlach. Az egyik vármegyei összeírásból tudjuk, hogy Nógrád északi részéből, az ottani szlovák falvakból: Lestről és Alsóesztergályból is jöttek új telepesek. Arról is tudunk, hogy 1708-tól egy ideig szlovákul írták a város jegyzőkönyveit. Megindult hát lassan Gyarmat új várossá alakulása. 1790-ben visszakerült ide Szügyről a megyeszékhely is. A megye háza az 1753-ban emelt, közben megszüntetett kaszárnya épülete lett. Az újabb katasztrófák és természeti csapások azonban nem kerülték el az éledő települést. 1800-ban például 572 ház lett áldozata egy tűzvésznek. 1832-ben a kolera pusztított. 1858-ban megint tűzvész ütött ki, s mintegy 200 lakóház vált lakhatatlanná. 1873-ban ismét a kolera veszélyeztette a lakosságot, majd 1887-ben az árvíz tetőzte a katasztrófák sorát. A város azonban mindig talpra tudott állni, s áll ma is szilárdan az Ipoly partján. CSÁKY KÁROLY
