Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. február 29. 5 Szabad ÚJSÁG TŰNŐDÉS a nevelés éve kapcsán A lelkesedés biztató Beszélgetés Máté Józseffel, az SZMPSZ országos elöljáróságának alelnökével A mára már történelemmé lett sorsdöntő rendszerváltás előidéz­te átrendeződós, szemléleti meg­újulás, az új műveltségeszmény kifejlesztése, a tevékeny korsze­rűsítés ígéretes próbálkozásai szerkezetátalakítást, különféle tökéletesítő újításokat hoznak, kell hogy hozzanak közoktatási rendszerünkben is. Az irányvesztettségből, túlzott függőségből, kiszolgáltatottságból eredő letargia, szkepszis, rezig­­náció, béklyózó félelmek, álszen­teskedés, megalázó alkukból ere­dő kedveszegettség nem valók szabad, cselekvőképes embere­ket nevelő, menetközben megúju­ló, működőképes intézmé­nyeinkbe. Köztudott, elégedetlenkedni könnyű, megoldást keresni, találni fáradságosabb, munka- és hoz­­záértésigényesebb. xxx A neveléstudomány, a nevelés­irányítás területén felgyülemlett különféle torzulások eltávolítása közben a hatékonyság növelésén munkálkodunk nevelési intézmé­nyeinkben, iskoláinkban egyaránt. Mindez nem valósulhat meg mód­szertani viták, elemzések, lényeg­megragadó, gondolkodó hozzáál­lás, új megközelítések ütközteté­se nélkül. Feladatunk nem kevesebb, mint hogy elhárítsuk oktatásfej­lesztésünk útjából az európaiság utáni loholásunkat kiváltó okokat, s intézményesen a nagykorúság időszakába léphessünk. A közoktatás jövője, tartalma, szakmai irányítása, az iskola önállósága, függetlensége, minő­ségi megújulása, versenyképes­sége, az elroncsolt értékek so­­pánkodás nélküli újjáépítése a kor követelményeinek megfelelő alaptanterv, új tankönyvek köz­readását is sürgeti. Kirívó eset például az alapisko­lai új hetedikes, de főleg a nyolca­dikos földrajzkönyv, mely még a KGST dicséretére épül és jobb híján, ideiglenesen, még avíttsá­­ga mellett is használatban van. Ráadásul a megbízható kiegészí­tő közgazdasági adatok, statiszti­kák, kisegítő segédkönyvek be­szerzése elég körülményes! Gyorsan változó világunkban fontos lenne legalább félévenként egy központi módszertani levél az illetékes minisztériumoknál már regisztrált üzemekről (pontos megnevezés, hely, gyártott anya­gok, termékek, kapacitás, esetleg külföldi érdekeltség megjelölésé­vel). A leíró földrajzhoz jól jönne a volt keleti tömb országaiban megváltoztatott városnevek, de az újonnan alakult, alakuló orszá­gok (terület, lakosság, főváros stb.) összesítő jegyzéke is. (Te­kintettel a költségességre leg­alább iskola-, illetve tanítópéldá­nyokban kiküldve). xxx Halaszthatatlan a meglévő ket­tőségek felszámolása. Ez ügyben ne csitítsuk az éber vitakedvet, a javító szándékú szólniakarókat! Segítsük a tantervi alapnormák rögzítőit, a világos álláspontok ki­munkálóit! A megfontolt, értékes pedagó­gusvélemények helyett a néhol fejét felütni látszó, végnélküli la­pos szócsaták, energiafecsérlő acsarkodások, alamuszi piszkáló­­dások, csetepaték, abderita lélek­pusztító vádaskodások, önleplező fenekedések, civakodások, hitelt-, tekintélyt romboló, felelősségát­hárító, élveboncoló, összeuszító huzakodások, személyeskedé­sek, sunyi kiszorítósdik, befoga­­dósdik, az üres szócséplés, rövi­den: a kíméletlen őszinteség pa­ródiái, nem egyengetik az okta­tásfejlesztés, a jót, nemest akarók útját, nem növelhetik munkánk, oktatásunk hatékonyságát. Az agresszivitás, a re­­ményvesztettség közismerten elembertelenítő hatású. xxx Várjuk azoknak a pezsdítő vita­felszólalásait, akik naponta mer­nek, tudnak, akarnak tenni a gyors felemelkedésért, képesek továbbadni mesterségük bevált, lépéstartó fogásait. Az, hogy az igazgatóválasztás­ból - feltételezem, hogy csak át­meneti időre - kiiktatták a peda­gógusokat, még nem jelenti azt, hogy ésszerű, tapasztalatokra épülő előterjesztések nyomán nem lenne időszerű az arányta­lanságok felszámolása, a korsze­rű célokkal való azonosulás. xxx Sokaknak bátorításul: Nem devalválódott minden, ami sokéves, esetleg sok évszázados hagyományra, tapasztalatokra épül. Viszont, csak a többség által is jónak elismert alapokon valósít­hatók meg értékteremtő, szelle­mi-, testi épülést garantáló, ráció­ra épülő törekvéseink. Az időt, lehetőséget nem vesz­tegethetjük el. A megtorpanás egyenlő az el­akadással - csupán a helyben járást szolgálja. xxx Állampolgárok és nem csupán vezetők társadalmában élünk. Mozgalmas időszakban az új fela­datokat új módon kell megoldani. A jövő nem a kényelmeskedőké. Megújulás, értelem, szívósság, ésszerű reformok, okos törekvé­sek, az anyagi forrásokkal való gazdálkodni tudás, korszerűsítés - a továbblépés energiahordozói. A pangás - az elsekélyesedés melegágya. A konkrét megvalósulás a felvi­lágosult, gondolkodva ható embe­reken múlik. xxx Az oktatás stratégiájáról. Eredményesen azok tudnak, azokkal lehet dolgozni, akik bíz­nak. A helytállás, tisztesség, be­csület nem divatjamúlt, időrágta fogalmak. A képesség elsatnyul, ha nem gondozzák. A tehetségfej­lesztés, tehetségvédelem szüksé­ges, ezek az alkotóerők segítik fiataljainkat, hogy otthont leljenek világunkban. A rengeteg tennivaló fokozott igyekezettel, hosszútávú optimizmussal; tiszteletre méltó érvekkel teljesíthető. Rangot első­sorban kiváló tudással, szakisme­retekkel lehet szerezni. Létjogosultságunkat kézzelfog­ható tényekkel, eredményekkel, hivalkodás nélkül kell bizonyíta­nunk. A jó is javítható. Időről időre ismertetjük a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének munkáját abban a re­ményben, hogy ezáltal képet ka­punk - a számunkra egyik legfon­tosabb kérdés - a szlovákiai ma­gyar oktatásügy helyzetéről. Ez alkalommal Máté Józsefet, a ke­let-szlovákiai állapotok és a ki­­rályhelmeci ökumenikus egyházi gimnázium iránti igény ismerte­tésére kértük fel.- Hogyan értékelné a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szö­vetségének munkáját Kelet-Szlo­­vákiában?- Kassán, Kassa vidékén a leg­rosszabb a helyzet, szinte csak döcög a szövetség munkája. Gyakran cserélődtek a vezetők, például jelenleg sincs elnök. Ke­vés a magyar iskola, ezért tényle­ges működésről úgyszólván nem is beszélhetünk.- Pedig ekkora városban illene, hogy legyen legalább egy magyar tanszék...- Sajnos, még a nyitrai Peda­gógiai Főiskola megmaradása is kétséges, hiszen a tanszék a dé­kán, illetve a rektor hatáskörébe tartozik, és mivel ők jogi szemé­lyek, akár egyik napról a másikra is megszüntethetik a magyar tan­széket.- Esetleg egy magyar főis­kola?...- Az SZMPSZ ezt saját erejéből nem képes megvalósítani. „Alul­ról építkező“ szervezet lévén, nincs politikai hatalma, tehát ez csak a politikai mozgalmak segít­ségével sikerülhet.- Nyilván a Szlovákiában élő többi nemzetiség is fellépett ilyen irányú kérelemmel.- Igen, vannak ilyen törekvé­sek, az egyik verzió szerint az összes nemzetiség részére Eper­jesen lenne ilyen intézmény.- A vitában elhangzott egy terv­­javaslat ökumenikus egyházi gim­názium megalakítására Királyhel­­mecen, ami meglehetősen meg­lepte a pedagógusok többségét.- Az egyház képviselői fordul­tak ilyen javaslattal hozzám, nem­csak mint az SZMPSZ alelnöké­­hez, hanem mint pedagógushoz, mint volt igazgatóhoz is, hogy se­gítsek a szervezési kérdésekben. Ez mindössze egy hete történt, tehát még nem is terjedhetett el széles körben.- A megvalósításhoz bizonyára szükség lesz egy, esetleg több iskola segítségére.- Természetesen. Már rögtön a helyiség, az épület biztosításá­nál, hiszen sem a katolikus, sem a református egyháznak nincse­nek ilyen célra felhasználható épületei. Hogy aztán mennyire lesz életképes ez a gimnázium, mekkora lesz az éreklődés iránta, az majd elválik. Minden szülő nyil­vánvalóan olyan iskolába igyek­szik beíratni a gyerekét, ahol felté­telezi, hogy a legjobb nevelést kapja.- Az ide jelentkező gyerekek­nek kötelező lesz a vallási ne­velés?- Egyáltalán nem. Nem a világ­nézet, hanem az oktatás színvo­nala lesz a döntő. Köztudott dolog volt például Magyarországon, hogy a központi pártbizottság tag­jainak gyerekei egyházi iskolákat látogattak. Ez a gimnázium nyitott szellemű lenne, látogathatnák bármely felekezet hívei és a fakul­tatív hitoktatáson tetszés szerint vehetnének részt.- Milyen kritériumok alapján vá­logatják majd össze a tanárokat?- Az egyház részéről olyan ja­vaslat hangzott el, hogy egy kura­tórium bírálná el a jelölteket. Ért­hetően nem ateista tanárokat fog­nak fölvenni. Nem vizsga lesz ez, hanem inkább beszélgetés.- És nyilván nem olyan tanáro­kat, akik a kötelező óraszámuk leadása után hátat fordítanak az iskolának.- Az itteni pedagógusokra, saj­nos, jellemző a „fóliázás“, a ház­táji, stb. Tessék bejönni Kassára az iskolába, 4 órakor, fél 5-kor a tanári kar még ott van. Vetélke­dőkre, olimpiákra készülnek a diá­kokkal, idegen nyelveket, éneket tanítanak. Csak a tanítási órák alatt nem lehet elérni kimagasló eredményeket, ehhez délutáni foglalkozások szükségesek. A gyerekek nagyon is igénylik az ilyesmit. Kassán a számítógépe­seket a pedellusnak kell kidobnia este hétkor, mielőtt bezárná az iskolát. Ilyen szempontok egész biztosan közrejátszanak majd a jelentkező tanárok elbírálá­sánál.- A magyar pedagógusok mos­tanáig nem nagyon kényszerültek arra, hogy minél többet bizonyít­sanak, hiszen pedagógushiány van.- Valóban, a magyar pedagó­gusnak nincs oka félni az elbo­­csájtástól, mert tudja, hogy nincs, aki a helyére álljon.- Ha megvalósul a másik kez­deményezés, az önálló magyar gimnázium, előfordulhat, hogy ugyanabban az épületben három gimnázium: egy szlovák, egy ma­gyar és egy egyházi működik majd egymás mellett?- Ez valóban egy különleges­ség lenne itt a végeken, de egy­ben példája is annak, hogy ki lehet egymással jönni, lehet együttműködni.- Ön az előbb az oktatás szak­mai színvonalát említette. Egy jó­nevű, eredményes gimnázium ta­lán vonzaná azokat a szülőket is, akik mostanáig szlovák iskolába adták gyermekeiket...- Erre azt tudom válaszolni, hogy nagyszüleink idejében vajon hol szereztek diplomát a tanulni vágyók? Idegen földre mentek gyerekfejjel, a kor híres egyete­meire Németországba, Franciaor­szágba, a megszerezhető tudás vonzotta őket.- A felvételizőknek milyen kö­vetelményeknek kell eleget ten­niük?- A jó tanulmányi átlagon kívül a magyar nyelv- és matemati­kaosztályzat nem lehet rosszabb dicséretesnél. A szlovák iskolák jelentkezőire ugyanez a szlovák nyelvre és irodalomra vonatkozik.- Mi a helyzet a tandíjjal?- A diákok tanulási költségeit az állam fedezné, a szülőknek esetleg a kollégiumi bentlakás költségeit kellene állniuk.- Van rá remény, hogy az öku­menikus gimnázium már szep­temberben beindul?- A minisztériumba két hóna­pon belül kérték a kész terveket, vagyis nagyon kevés az idő. A lel­kesedés mindenesetre biztató. TÓTH FERENC DM Mi lett volna, ... Van egy rendkívül problémás kislány az osztá­lyomban - meséli egy tanítónő. Az édesanyjával, egy zilált, zaklatott asszonnyal történt első találko­zásom után nyomban felállítottam a diagnózist: a mama kész hisztérika, nem csoda, hogy a gye­rek ilyen. Nem sokkal később megismerkedtem a kislány nagyanyjával, aki rendkívül kedvező benyomást tett rám. Boldogan konstatáltam, mi­csoda szerencse, hogy ez a mosolygós, határo­zott teremtés egy fedél alatt él a szétszórt mamá­val, ő bizonyára jó hatással van a neurotikus kislányra. Aztán megjelent a színen a papa is, egy jó nevű sebész, őt is nagyon rokonszenvesnek találtam. Nem él ugyan a családjával, ennek ellenére érdekli a kislány iskolai előmenetele, külön bejött érdeklődni a gyerek felől, ami, ugye, egy elvált férfi esetében nem mindennapi dolog, így hát, természetesen, el voltam tőle ragadtatva. Egy szép napon ellátogattam a kislány otthoná­ba. Több mint két évtizede tanítok, számtalan családlátogatást abszolváltam már, amelyeken sok mindent láttam, tapasztaltam, de ilyen hatás­sal egyik sem volt rám. Ültem a villamosban és egyszercsak azon kaptam magam, hogy nem találom a helyemet. Hol ide, hol oda fordultam, felálltam, leültem, nem tudtam, mi van velem. Aztán rájöttem, hogy ez a látogatás utóhatása; a nagymamának engem is sikerült neurotizálnia. A családlátogatáson ugyanis sok minden kiderült. Többek között az, hogy a mosolygós nagymama tette tönkre a fiatalok házasságát, miután megtud­ta, hogy a vejének évek óta viszonya van egy ifjú munkatársnőjével. A feleség nem tudott semmiről. Férje rendesen hazajárt, gondoskodott a család­ról, vele és a két gyerekkel érzelmileg, anyagilag soha nem éreztette, hogy máshol találta meg a boldogságát. Ennek ellenére a nagymamának addig nem volt nyugta, amíg rá nem vette a lányát, hogy váljon el. Nem volt könnyű, de sikerült. A férj elköltözött és most a katonás nagymama az úr a házban, ahol mindennek az ő elképzelése szerint kell történnie, mert jaj annak, aki ezt nem respektálja. Rövid idő alatt mindenkit sikerült neu­rotizálnia, az egyetlen lányát, a két kis unokát, a törpepapagájt, de még a bánatos tekintetű spánielt is, amely farkát behúzva iszkol, ha a nagymama megjelenik. A jó nevű és keresetű papa minimális tartásdíjat fizet a gyerekekért, a világért sem hajlandó többet adni, mivel, úgymond, ezt a volt felesége nem érdemli meg. A feleség kisfizetésű bérelszámoló, éjjelenként térítőkét hímez eladásra nevetséges összegért, hogy valahogy megéljenek. A látogatáson az is kiderült, hogy a hisztérikus­nak vélt anyuka a legnormálisabb a családban. Halkszavú, végtelenül rendes, áldozatkész terem­tés, gondolatban százszor bocsánatot kértem tőle elhamarkodott ítéletemért. Nem, egyáltalán nem hisztérikus, csak nagyon törődött, nagyon fáradt. És persze, kissé ideges. Nem látványosan, nem úgy, hogy ezzel másokat is idegesítene, csak éppen a keze remeg néha egy picit és időnként megrebben a tekintette. Mindezt talán észre sem veszem, ha a nagymama nem hívja fel rá a figyel­memet: ,, Látja, látja!? Ez az idegektől van, tönkre­tette az a gazember, az az átkozott csirkefogó! Nem is tudom, hová fajultak volna a dolgok, ha én nem vagyok!" -vk-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents